Nagy múzeumi rablások – Hihetetlen esetek

Volt, hogy fára másztak, volt, hogy állványon hatoltak be, de az is előfordult, hogy rendőrnek öltöztek, és úgy loptak el értékes műtárgyakat a világ múzeumaiból. A Louvre-beli rablás, a merész bűntény nem egyedülálló, a múzeumokat mindig is sújtotta a rablás veszélye. A legtöbb múzeum ezért persze mindent megtesz ennek megakadályozására, de vannak hihetetlen esetek.

Megdöbbentette a világot a napokban a Louvre merész kirablása. A múzeumokat biztonságos intézményeknek tartjuk, hisz ami ott van műtárgy, arra szakemberek vigyáznak, akiknek az a feladatuk, hogy a rájuk bízott kincseket hosszú távon megőrizzék.

Azonban egyetlen múzeum sem „bevehetetlen erőd”, a történelemben mindig is voltak kisebb-nagyobb múzeumi rablások, lopások. Csak Franciaországban ebben az évben, a Louvre kirablása előtt két nagyobb múzeumi rablás történt: szeptemberben kínai porcelánedényeket vittek el egy Limoges közeli múzeumból, illetve a párizsi Természettudományi Múzeumból loptak el egy 1,5 millió euró értékű aranyrögöt. Egyes feltételezések szerint a 2010-es években évente csak Franciaországban évi 35 múzeumi lopás történt, 1998-ban volt a csúcs, ekkor 48 betörést hajtottak végre, csak ebben az országban.

Amióta a múzeumok „divatba jöttek”, azaz mióta műkincseket, egyéb műtárgyakat a nagy nyilvánosság számára kiállítanak, azóta próbálják meg egyesek ezeket ellopni. Amikor 2009-ben felállították az ellopott műkincsek nemzetközi adatbázisát, azon 35 000 műtárgy szerepelt.

Hatalmas, szervezett rablások

Különleges esetnek számítanak azok a helyzetek, amikor egy állam összeomlik, és ekkor tudják gátlástalan emberek, akár hadseregek a múzeumokban őrzött műtárgyakat ellopni. Erre a II. világháborúban,  a szíriai polgárháborúban, de a mostani ukrán háborúban is volt példa. Magyarországon a legkirívóbb ilyen eset, amely szerencsére nem járt sikerrel 1919-ben történt meg, amikor a Budapestet is megszálló román csapatok 14 teherautóval vonultak a Nemzeti Múzeum elé, hogy azt kifosszák. A rablást végül Harry Hill Bandholtz tábornok akadályozta meg. Az amerikai tábornok annak a küldöttségnek volt a tagja, amely a román csapatok magyarországi kivonulását felügyelte. A románok 1919. október 5-én jelentek meg a Nemzeti Múzeumnál, de szerencsére Bandholtz tábornok is tudomást szerzett az akcióról, egy amerikai ezredessel az oldalán a múzeumhoz sietett, és erőteljes fellépésével, kezében egy lovaglóostorral el tudta zavarni a román katonákat.

Az „állami fosztogatáson” túl természetesen bőven akadt a történelemben „magán” múzeumi rablóakció is. A Louvre előtti legutolsó, kifejezetten nagy rablás 2025 elején történt Hollandiában.

A Drents Museum kirablása – román műkincseket raboltak Hollandiában

Hollandiában, az Assenben található Drents Museumban állították ki azokat a dák eredetű, arany műtárgyakat, amelyeket a Román Nemzeti Történeti Múzeum kölcsönzött a holland múzeumnak. 2025. január 25-én hajnalban, egy nappal az időszaki kiállítás zárása előtt három férfi berobbantotta az egyik ablakot, és az összesen kb. 6 millió euró értékű aranytárgyakat elvitték, amelyek közül a legértékesebb Coțofenești arany sisakja volt. A múzeumban éjszaka nem volt őrzés, csak biztonsági kamerák figyelték a helyszínt. A nyomozás végül viszonylagos sikerrel járt, több elkövetőt elfogtak. Kiderítették, hogy a betörést egy motoros banda tagjai követték el, a megbízó valószínűleg egy román bűnöző volt, aki a sisakot akkor akarta volna visszaadni a román államnak, ha csökkentik a büntetését. A tárgyak azonban még mindig nem kerültek elő.

Az egyik legnagyobb bűneset, az Isabella Stewart Gardner Museum kirablása

A bostoni múzeumba 1990. március 18-án, Szent Patrik napján két férfi ment be rendőrnek adva ki magát, és ott hamis ürüggyel megbilincselték a biztonsági őrt. A két férfi ezután véletlenszerűen 13 műalkotást választott ki. Talán a művészetben való járatlanságuknak volt köszönhető, hogy nem a legértékesebbeket hozták el a kiállításból, de a kárt még így is 500 millió dollárra becsülték. A tetteseket soha nem tudták azonosítani, így elkapni sem. Nemcsak az egyik legfurcsább rablás volt ez a történelemben, hanem a legnagyobb értékű is.

Montreáli Museum of Fine Arts – egy fa segített

Kanada legnagyobb múzeumi rablása 1972-ben történt. A betörőket több körülmény is segítette. A „munkát” hétvégére időzítették, amikor számos alkalmazott eleve elutazott, míg a hatóságok figyelemét egy pár nappal korábbi montreáli gyújtogatás terelte el, illetve pont ekkor zajlott a müncheni olimpián az izraeli sportolók túszdrámája.

Az épületet ráadásul épp felújították, ezért könnyebb volt a behatolás is. A rablók egyike a múzeum mellett álló fára felmászva jutott a tetőre, innen leeresztett egy, az építőmunkások által otthagyott létrát a két társának, az épületbe pedig egy javítás alatt álló, csak fóliával letakart tetőablakon másztak be. A három szolgálatban lévő őrt megkötözték, és elkezdték a múzeum kirámolását. A kijutást azonban nem tervezték meg elég alaposan, és a helyszínen jöttek rá, hogy a tetőn keresztül, ahogy bejöttek, nem tudnak kimenni. A múzeum teherautójával próbálkoztak, de ezzel beindították a riasztót, majd a zsákmány felét hátrahagyva gyalog távoztak. Így is összesen 18 festményt és 38 egyéb tárgyat vittek el, összesen 2 millió (akkori) dollár értékben. A tárgyak közül egyet, egy Brueghel szobrot visszaküldtek más műtárgyak fotóival együtt, amelyekért „váltságdíjat” kértek. A tárgyalások azonban nem jártak eredménnyel a múzeum és az elkövetők között, akiknek személye a mai napig rejtély, sokan a montreáli szervezett bűnözést tartják felelősnek.

Mayer Iszlám Művészeti Intézet – egy magányos elkövető és 200 óra

A Los Angelesben található Mayer intézet elrabolt műkincsei, a különleges órák 20 év után kerültek elő. A magányos elkövető kifejezetten Sir David Lionel Salomons egyedi óragyűjteményét rabolta el 1983-ban. A rabló egy teherautóval parkolt le a múzeum hátsó fala elé, az őrök viszont az első fronton állomásoztak, ráadásul a múzeum riasztóberendezése sem működött akkor. A betörő, Naaman Diller felfeszítette az ablakrácsot, és 200 (más helyen 106 órát említenek) órát lopott el. A nyomozás elején még azt gondolták, hogy négy ember követte el a rablást, de amikor a betörő 2004-ben elhunyt, és az özvegye megpróbált néhány ellopott órát értékesíteni, lebukott, ami végül elvezetett a rejtély megoldásához.

A Mona Lisa elrablása – ami híressé tette a képet

A világ leghíresebb festményének, a Mona Lisának az ismertségéhez jelentősen hozzájárult annak elrablása. Egy olasz képkeretező, más forrás szerint szobafestő Vincenzo Peruggia, aki épp a Louvre-ben dolgozott 1911. augusztus 21-én egyszerűen fehér lepelbe csomagolva elvitte a párizsi múzeumból a festményt. A tolvaj vasárnap, amikor a múzeum zárva volt, elrejtőzött, majd másnap, hétfőn a képet egy takarítószer raktárba tette, és este, a munkaidő végével a hóna alatt a becsomagolt képpel egyszerűen kisétált. Eredetileg a hátsó ajtón akart távozni, de az általa ellopott kulcs azt az ajtót nem nyitotta. A lopást csak később fedezték fel (akkor még nem állt minden pillanatban több ezer turista a kép előtt), amikor egy festő kifejezetten azért érkezett a múzeumba, hogy a Mona Lisát rajzolja le. A lopás ténye, és a kép ezzel annyira híres lett, hogy az üres falat, a kép hűlt helyét többen mentek el megnézni, mint magát, az addig nem különösebben ismert képet, amíg az megvolt.

A nyomozás során még Picassot, valamint Guillaume Apollinaire-t is meggyanúsították. Később a nyomozás megrekedt, és csak azért sikerült az ügyet megoldani, mert 1913-ban Olaszországban Peruggia egy galériának ajánlotta fel a festményt. Mikor letartóztatták, azt állította, azért lopta el, mert úgy vélte -tévesen –, hogy jogtalanul került francia tulajdonba a kép. Az igazság az, hogy azt maga Leonardo da Vinci adta I. Ferenc francia királynak.

Vannak olyan összeesküvés elméletek, hogy az egész lopás mögött egy olyan személy vagy személyek álltak, akik hamisításból, illetve legális másolatok eladásából éltek, és a Mona Lisa ellopása így jócskán megemelte a másolatok értékét is.

A British Museum folyamatos kirablása – amikor a kurátor dézsmál

Az egyik leghihetetlenebb lopás a British Museumban történt, ahol éveken keresztül egy alkalmazott dézsmálta meg a gyűjteményt. A tolvaj drágaköveket vitt haza, és adott el a neten. A végzetét az okozta, hogy egy dán műkereskedőnek, Ittai Gradelnek fotografikus memóriája van. A dán kereskedő 2016-ban látott egy eBay hirdetést, és rájött, hogy a felkínált különleges, Priaposz görög isten vésetével díszített követ egyszer régen már látta a British Museum egy kiadványában. Akkor még nem történt semmi, de négy évvel később ismét fennakadt a dán kereskedőnél egy újabb kő, és ekkor már a British Museumhoz fordult, de ott akkor mindent rendben találtak.

A dán kereskedő végül be tudta azonosítani a tolvajt, aki nem volt más, mint Peter Higgs, a múzeum elismert munkatársa. Ugyan Gradel jelezte a múzeumnak az ügyet, de a lebukáshoz végül az vezetett, hogy a Higgs vezette részlegbe még egy kurátort vettek fel, és egy szúrópróba szerű ellenőrzésen kiderült a hiány, ami döbbenetes volt. Összesen 1161 tárgyat nem találtak, de hogy mennyit lopott el a kurátor, nem lehet tudni. 1500-1800 darab közé teszik a végleges számot.

Eddig összesen 700 darab került elő, 360-at maga Ittai Gradel, a dán kereskedő kutatott fel.

Az évekig tartó lopást az tette lehetővé, hogy szinte minden nagy múzeumban a műtárgyak jelentős részét (ez elérheti a teljes gyűjtemény 90 százalékát) raktárakban tartják, nem állítják ki, sőt sok esetben nagyon sok megszerzett műtárgyat egy jó ideig még nem is leltároznak be. A British Museumnál a 8 millió tárgyra rúgó gyűjteménynél ez a szám 2,4 millió. Itt is ezt a tényt használta ki a tolvaj, a leltározatlan állományból emelt el éveken keresztül dolgokat, és csak párszor hibázott, azaz vitt el leltározott tárgyakat, amit pechjére épp a dán kereskedő kiszúrt.

A Szépművészeti Múzeum kirablása

A magyar közvéleményt teljesen sokkolta, amikor 1983-ban kirabolták a Szépművészeti Múzeumot. Addig hasonló eset itthon nem történt. 42 évvel ezelőtt, 1983. november 5-én a rablók felmásztak az állványzaton, ugyanis az épületet épp felújították, kivágták az üveget az ablakból, majd bementek a múzeumba. A rablók nem indították be a riasztót, így nem vette őket észre az őrség. A rablók hét festményt vittek el, Raffaello Esterházy Madonnáját és az Ifjú képmása című képeit, Tiepolo Mária hat szenttel és a Pihenő szent család Egyiptomba menekülés közben című alkotásait, Tintoretto Női mellképét és Férfi mellképét, illetve egy ismeretlen festő Giorgione-képmását.

A képek értéke több mint 1,4 milliárd akkori forint volt. A rablás értelmi szerzői olaszok voltak, akik két hazai piti bűnözőt béreltek fel. Az egész akció alig másfél óráig tartott, és a képek közül egynek, Raffaello Ifjú képmása című művének kivételével mindet szinte azonnal ki is vitték az országból, ami, lévén, akkor még szigorú volt a határellenőrzés, igencsak meglepő.

A képeket az egyik olasz Fiatjának a teteje alá rejtették el. A Rafaello képet Törökbálint határában ásták el, az volt a biztosíték a magyaroknak, hogy ki is fizetik őket.

A nyomozásba nagyon sok ország rendőrsége bekapcsolódott, mind nyugatról, mind keletről. Olaszország mellett részt vett a francia, a jugoszláv, a német, az angol rendőrség, de még a Szovjetunió és az USA hatósága is. A feltételezések szerint a háttérben egy görög megrendelő, Efthimiosz Moszkoklaidesz étolajgyáros állt. A hatóságok végül elkapták a tolvajokat, és a képek is előkerültek, az is, amit itthon ástak el, illetve a többi is, Görögországból.