Egy meglepően egyszerű mérőszám elvezethet a hosszú élet titkához.
A JAMA Network Open folyóiratban megjelent új tanulmány szerint az izomerő – amelyet két teszt alapján határoztak meg – kulcsfontosságú előrejelzője az egyén halálozási kockázatának.
A kutatók több mint ötezer, 63 és 99 év közötti nőt követtek nyomon, és megállapították, hogy azoknál a résztvevőknél, akik nagyobb izomerővel rendelkeztek, a következő nyolc év során szignifikánsan alacsonyabb volt a halálozási kockázat – írja a CNN.
A CNN Dr. Leana Wen sürgősségi orvossal, a George Washington Egyetem klinikai docensével elemezte a tanulmányt. Wen korábban Baltimore egészségügyi biztosa volt.
A kutatók egy nagy léptékű, hosszú távú öregedési vizsgálatban részt vevő nők adatait elemezték. A vizsgálat kezdetén a kutatók kétféle módon mérték fel az izomerőt:
a kézszorítóerő mérésével, valamint azzal, hogy megmérték, milyen gyorsan tudtak a résztvevők karjukat használata nélkül felállni ülő helyzetből. A kutatók ezt követően körülbelül nyolc éven át követték nyomon ezeket a nőket, és nyilvántartották, kik maradtak életben ebben az időszakban.
A legfontosabb megállapítás az volt, hogy azoknál a nőknél, akiknek erősebb volt a kézfogásuk és jobban teljesítettek a székről felállás tesztben, alacsonyabb volt a bármilyen okból bekövetkező halálozás kockázata a követés során.
Ez az összefüggés akkor is fennmaradt, miután a kutatók figyelembe vették az életkort, a krónikus betegségeket, a társadalmi-gazdasági jellemzőket, a fizikai aktivitás mértékét és az ülő életmódra utaló mutatókat. Vagyis egyértelmű, hogy izomerő is fontos előrejelzője a hosszú élettartamnak. Ez az eredmény összhangban áll a korábbi kutatásokkal, amelyek szerint a kézfogási erő jó mutatója lehet az általános erőnek és a mindennapi életben nyújtott teljesítménynek.
Az izomerő a szervezet számos rendszerének egészségi állapotát tükrözi.
Ha az emberek az öregedéssel is megőrzik izomerőüket, az gyakran azt jelzi, hogy izmaik, csontjaik, idegrendszerük és anyagcseréjük jól működnek együtt. Ezek a rendszerek támogatják a mozgékonyságot, az egyensúlyt és a mindennapi tevékenységek elvégzésének képességét.
Az erősebb izmok a sérülések ellen is segítenek. Jól látható, hogy az erősebb emberek általában ritkábban esnek el, és ha mégis, akkor könnyebben felépülnek. Általában hosszabb ideig megőrzik önállóságukat, mivel képesek elvégezni a mindennapi teendőket, mint például a lépcsőzés, a bevásárlás és a táskák cipelése.
Vannak metabolikus előnyök is. A vázizomok fontos szerepet játszanak a vércukorszint és az energiafelhasználás szabályozásában. Az izomtömeg és az izomerő megőrzése összefüggésbe hozható olyan állapotok jobb kontrolljával, mint a 2-es típusú cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek.
Ezek a tényezők együttesen segíthetnek megmagyarázni, miért tűnik úgy, hogy az izomerő összefüggésben áll a túléléssel.
A kutatók gyakran használják a kézfogási erőt, mert könnyen mérhető, és összefüggésbe hozható a test egészének általános erejével. A kézfogási erő ráadásul az öregedéssel és a betegségekkel együtt általában csökken, így jelzi az általános egészségi állapotot.
A székről felállás az alsó testrész erejét méri, különösen a combok és a csípő izmait. Ezek az izmok elengedhetetlenek a mozgékonyság és az egyensúly szempontjából. Az a képesség, hogy karok használata nélkül felálljon az ember ülő helyzetből, azt mutatja, mennyire képes elvégezni egy ilyen, a mindennapi életben gyakran előforduló mozdulatot.
Az eredmények azt mutatják, hogy az izomerő a fizikai fittség kulcsfontosságú eleme. Az izomerő még csekély mértékű javulása is jelentős hatással lehet a hosszú távú egészségre, ezért azoknak, akik sétálnak vagy más aerob tevékenységeket végeznek, feltétlenül folytatniuk kell az erősítő edzéseket is.
A középkor elérése után a felnőttek minden évtizedben fokozatosan veszítenek izomszövetből és erőből. Ellenállásos edzés nélkül, ez a csökkenés az élet későbbi szakaszában általában felgyorsul. Azok a felnőttek, akik nem végeznek rendszeresen erősítő edzést, évtizedenként 1,8–2,7 kilogramm izmot veszíthetnek.
Az erőcsökkenésnek széles körű következményei lehetnek. Szoros összefüggés van az erőtlenséggel, az esésekkel és a csonttörésekkel, amelyek mind az időskorúak körében a sérülések fő okai. Az izomerő csökkenése továbbá összefügg a lassabb járással, a mindennapi tevékenységek végzésének nehézségeivel, valamint azzal, hogy nagyobb valószínűséggel lesz szükség segítségre a mindennapi életvitelben.
A biztató hír az, hogy az izomerő szinte bármely életkorban fejleszthető. Még azok is, akik csak későbbi életkorban kezdik el az ellenállásos edzést, növelhetik az erejüket és javíthatják funkcionális képességeiket.
Az egyik módszer a rendszeres erőnléti edzés. Ez rövid gyakorlatokat jelenthet szabad súlyokkal, gumiszalagokkal, súlyemelő gépekkel vagy saját testsúlyos mozgásokkal, mint például a guggolás, a falhoz támaszkodó fekvőtámasz és a lépcsőzés. A cél az, hogy a főbb izomcsoportokat megterheljük, így azok alkalmazkodjanak és erősebbé váljanak.
