A kutyákról hajlamosak vagyunk úgy beszélni, mintha egyszerűen csak szeretnének minket. Pedig amit az alábbi a történetekben látunk, az ennél sokkal több: kedvenceink a legrosszabb pillanatokban sem hagynak minket magukra, s úgy segítenek, ahogy csak tudnak. Egyesek vakokat vezetnek, mások rohamokat jeleznek elő, megint mások kábítószert vagy bombát szagolnak ki, vagy rosszfiúkra támadnak. Néhány kutya pedig bekerült a történelembe is: felismerték a veszélyt, gyorsan reagáltak és életeket mentettek.
Egy nyugodt labrador a pokoli káoszban – Rosell
2001 szeptember 11-én, a világ egyik legkaotikusabb napján egy vakvezető kutya pontosan azt csinálta, amit mindig: dolgozott. Roselle, a sárga labrador gazdájával, Michael Hingsonnal a World Trade Center északi tornyának 78. emeletén volt, amikor becsapódott az első repülő.
A füst, a zaj, a felfordulás közepén Roselle nem esett pánikba, hanem elkezdte lefelé vezetni gazdáját.
Több mint 1400 lépcsőfokon haladtak keresztül, mire kisétálhattak a szabad levegőre. Percekkel azután, hogy kiértek, az épület összeomlott. Roselle viszont továbbra is nyugodt maradt, pánik, sikoltozás, por, törmelék és zaj ide vagy oda, szépen hazavezette Hingsont 40 háztömbön keresztül egy biztonságos lakásig. Gazdája egyértelműen neki köszönheti, hogy élve megúszta a terrortámadást.
Roselle később díjakat kapott, könyv született róla, és 2011-ben az év hős kutyájának is megválasztották – mondhatjuk, hogy nem érdemtelenül.
A kutya, aki senkinek sem kellett, megmentette új gazdája életét
Vannak történetek, ahol nincs robbanás, nincs történelemkönyvbe illő pillanat. Csak egy átlagos nap egy hideg éjszakán.
Brian Myers, egy középkorú amerikai férfi 2020-ban menhelyről fogadott örökbe egy német juhászkutyát, akit több helyről is visszautasítottak már viselkedési problémák miatt. A kutya végül a Sadie nevet kapta, és rossz tapasztalatai miatt nehezen bízott az emberekben, különösen a férfiakban. Myers türelme viszont hidat épített az állat szívéhez, és legjobb barátokká váltak.
Néhány hónappal az örökbefogadás után, 2021 januárjában a férfi éjszaka rosszul lett az otthonában. Egyedül volt a házban, amikor hirtelen összeesett, stroke-ot kapott. Nem tudott felállni, sem elérni a telefonját.
Sadie volt az egyetlen reménye, aki odament földön fekvő gazdájához, folyamatosan nyalogatta és segített Briannek ébren maradni. A férfi, összeszedve minden erejét belekapaszkodott a kutya nyakörvébe, az eb pedig elkezdte vonszolni őt a szobában a telefon irányába.
Több méteren keresztül húzta a padlón a nehéz testet, de sikerrel járt. Myers képes volt kihívni a mentőket, így időben orvosi ellátást kaphatott, ami egy stroke esetén szó szerint létfontosságú. Myers túlélte az agyvérzést, és ezt kutyájának köszönheti, aki a rehabilitációja után is vele maradt.
Az első világháború legkisebb katonája – Stubby őrmester
Az első világháborúban nemcsak az embereket mutatták meg bátorságukat, hősiességüket. Egy kóbor kutya, akit később Stubbynak neveztek el, a Yale Egyetem gyakorlóterületén grasszált, és meghódította J. Robert Conroy amerikai katona szívét.
Az eb nem hivatalosan, inkább élő csempészáruként került a franciaországi frontra gazdájával. Aztán ha már ott volt, ott is maradt harcolni.
Stubbyt nagyon megszerették a katonák, és hamarosan Stubby őrmesterként kezdték emlegetni. A kutya ugyanis hamarabb érzékelte a veszélyt, mint az emberek: többször figyelmeztette a katonákat gáztámadásra, segített sebesülteket megtalálni, sőt egyszer egy ellenséges német kémet is elfogott: észrevette, hogy a katona rosszban sántikál, és addig tartotta a fogai között, amíg ember bajtársai be nem avatkoztak.
A kétszer is megsebesült eb volt az első kutya, akit harci teljesítményért őrmesterré léptettek elő, a háború végére pedig ő lett az amerikai hadsereg egyik legtöbbet kitüntetett kutyája. Olyan híressé vált, hogy találkozott az amerikai elnökkel, felvonulásokon vett részt, a Georgetown Egyetem kabalaállata lett, testét pedig ma is a Smithsonian Múzeumban őrzik.
Akkor is védte gazdiját, amikor a kígyó megmarta
Nem minden kutya kerül háborúba, hogy megmutassa bátorságát. Gyakran a mentett ebek azok, akik hűségükkel melengetik a szívünket: életük rosszul kezdődött, de képessé váltak kötődni új családjukhoz, és bármi áron védelmezték annak tagjait.
Haus is egy menhelyről örökbefogadott kutya volt, akit a floridai DeLuca családhoz került. Rövid idő alatt nagyon erős kötődést alakított ki a gyerekekkel, különösen a 7 éves Mollyval.
A kislány szeretett a kertben játszani négylábú barátjával. Ám az egyik alkalommal egy erősen mérgező gyémánt csörgőkígyó tűnt fel a kislány mellett, amit Molly először észre sem vett.
Haus viszont gyorsan reagált: azonnal a gyerek és a kígyó közé lépett, testével védve őt, majd nekitámadt a hüllőnek. A csörgőkígyó többször is megmarta a kutyát, súlyos sebeket okozva, de Haus nem mozdult, amíg a felnőttek oda nem rohantak.
Molly sérülés nélkül megúszta a kalandot, az ebet viszont életveszélyes állapotban vitték az állatkórházba. Az ellenméregnek és a gyors beavatkozásnak hála hosszú idő alatt ugyan, de felépült, hogy tovább élvezhesse az életet családjával.
A háborúban sincs egyedül az ember – Nemo története
A vietnámi háború említésekor ritkán kerülnek szóba a kutyák, pedig hatalmas segítséget jelentettek a katonáknak. Egyrészt harctéri feladatokat is elláttak, másrészt tartották a lelket az egyre reménytelenebbé váló háborúban harcoló katonákban.
A vietnámi ebek közül Nemo, egy német juhászkutya vált a legismertebbé, aki az amerikai légierőnél szolgált Robert Throneburg keze alatt.
Egy éjszaka nemcsak észlelte a feléjük lopakodó ellenséget, de figyelmeztette is bajtársait. A támadást megelőzni ugyan nem tudta, de gazdája életét így is megmentette.
Nemo, annak ellenére, hogy súlyosan megsérült – kilőtték a szemét – , rávetette magát a támadókra, ezzel időt nyert a gazdájának, hogy segítséget hívjon, így végül a katonai erősítés segítségével visszaverték a támadást.
A beszámolók szerint Nemo még a sérülése után is Throneburg mellett maradt és védte őt, amíg a segítség megérkezett, sőt, el sem lehetett vonszolni szintén sebesült gazdija mellől. Később ő lett az egyik első katonai kutya, akit hivatalosan nyugdíjaztak Vietnámból, a bázison pedig külön emlékművet is kapott.
A kutya, akit egész Magyarország ismer
Hazánkban is találni szép számmal hősies kutyákat.
Magyarországon mindenkinek Mancs neve ugrik be először, nem véletlenül. 1994-ben született német juhászként, és már az indulása sem volt átlagos: egészségügyi problémái miatt sokan nem gondolták volna, hogy munkakutya válhat belőle.
Lehoczki László, a miskolci Spider Mentőcsoport alapítója viszont meglátta benne a kitartást és a tanulási képességet, és elkezdte betanítani. Sikerrel járt, Mancs 1996-tól a Spider Mentőcsoport hivatalos tagjává vált. Hazai eltűnések és nemzetközi katasztrófák során egyaránt bevetették, elsődleges feladata az élő emberek megtalálása volt romok alatt.
Ő azonban ennél is tovább ment. 1998-ban például a Spider Mentőcsoporttal Olaszországban dolgozott egy sárcsuszamlásos katasztrófa után. Mancs és Lehoczki László együtt végeztek romkutatást, a kutya pedig a szokásos keresési feladatot kapta: menjen előre, vizsgálja át a területet.
Mancs viszont egy ponton megállt, és nem volt hajlandó továbbmenni egy adott irányba.
Többször is visszafordult, jelezve, hogy valami nincs rendben. Lehoczki először nem értette a viselkedését, de hallgatott kutyájára, ezzel pedig ő maga is megmenekült.
A Mancs által jelzett helyen hamarosan gázszivárgás és robbanásveszélyes helyzet alakult ki egy sérült gázvezeték miatt. Nem tudni, mi történt volna, ha a csapat továbbmegy, de minden tag úgy értelmezte, hogy az eb megmentette őket a katasztrófától.
Mancs életének legfontosabb állomása mégis az 1999-es izmiti földrengés volt. A városban hatalmas pusztítást okozó rengés után a magyar Spider Mentőcsoport tagjaként érkezett a helyszínre, s az volt a furcsa, hogy
egy romos épületnél többször ugyanarra a pontra jelzett.
Mancsról tudni kell, hogy meg tudta különböztetni az élőket a holtaktól: ha még élt az áldozat a romok alatt, ugatott és izgatott lett. Ha nem, a helyszínen lefeküdt. Ebben az esetben egy olyan helyen jelzett élő embert, ahol mások már feladták a keresést.
A mentők viszont bíztak benne, elkezdték bontani a törmeléket, és végül egy hároméves kislányt találtak meg élve a romok alatt. A gyerek 80 órát töltött bezárva, de élt, és Mancsnak köszönhetően meg tudták menteni. Az eset világhírű szenzációként vonult be a történelembe, a magyar kutyából pedig ismert hős lett.
A 1999-es törökországi bevetés után Mancs több országban is dolgozott a Spider Mentőcsoporttal, földrengés utáni romkutatásban, eltűnt emberek keresésében, katasztrófahelyszínek átvizsgálásában vett részt Lehoczki Lászlóval, illetve a Miskolci Spider Mentőcsoport önkénteseivel. Olyan sikeres volt, hogy még életében szobrot kapott Miskolcon, de Törökországban is emléket állítottak neki. Mancs végül 2006-ban, 13 éves korában halt meg tüdőgyulladásban, szerető gazdija minden gondoskodása ellenére.
Hős magyar kutyák a törökországi földrengés során
Nem az 1999-es törökországi földrengés volt az egyetlen, ahol magyar kutya hőstettet hajtott végre.
A 2023 februári török–szír földrengés után Magyarországról több mentőcsapat és majdnem 30 magyar mentőkutya indult segíteni. A kutyák feladata minden esetben ugyanaz volt: a romos épületek átvizsgálása, az élő emberek szagának jelzése.
Ahogy teltek a napok a katasztrófa után, egyre csökkent annak az esélye, hogy túlélőkre bukkannak. A mentőcsapatok mégis dolgoztak tovább, és nem is alaptalanul. Az egyik magyar eb, Solka, akinek ez volt élete első bevetése, egy eltűnt fiatal nő keresésénél dolgozott a csapattal. A keresés nehéz volt, mert a romok között a hangok és szagok is torzulnak.
A beszámolók szerint Solka többször ugyanarra a pontra jelzett, amit a vezetője először bizonytalannak érzett, mert a hangokat ő viszont máshonnan hallotta. A kutya következetesen kitartott a jelzés mellett, és végül kiderült, hogy neki volt igaza: sikerült élve kiemelniük az eltűnt lányt.
A Solkával dolgozó magyar csapat többi tagja is hősiesen helytállt, több túlélőt is megtaláltak.
Érdemes még megemlíteni az ott dolgozó állatok közül a Níla történetét, aki mentett ebből vált keresőkutyává, és Kovács Ilkával dolgozott a Magyar Református Szeretetszolgálat Kutató-Mentőcsapatában, vagy a Smile névre hallgató 13 éves tacskót, aki a zagyvarékasi mentőcsapat tagjaként érkezett a helyszínre.
A források szerint Smile különösen a szűk romjáratokban volt hatékony, hiszen kisebb termete miatt olyan helyekre is bejutott, ahová a nagyobb kutyák nem.
A cane corso fajtájú Nero szerepét sem hagyhatjuk szó nélkül, a beszámolók szerint a Mancs a Kézben Mentőkutyás Egyesület kutyájaként dolgozott a romok között, és több bevetésen is bizonyította képességeit. A magyar mentőkutyák külföldi társaikkal egyetemben ma is azon dolgoznak, hogy saját testi épségük árán ugyan, de életeket mentsenek a világ különböző pontjain.
