Kevés kortárs művész vált annyira a szólásszabadság és az állami kontroll szimbólumává, mint a kínai Aj Vej-Vej. A cenzúráról című kötete személyes vallomás, politikai látlelet és figyelmeztetés is egyben arról, milyen törékeny a szabad gondolat joga a 21. században és nem csupán az autoriter államokban, hanem Nyugaton is.
Hogyan válik a cenzúra a mindennapok láthatatlan, mégis mindent átható levegőjévé? Mi történik a művészettel, a gondolattal és az egyéni méltósággal ott, ahol a hatalom szabja meg az igazság határait?
Aj Vej-vej, a világhírű kínai konceptuális művész, aktivista és politikai menekült legújabb, a Corvina kiadó gondozásában megjelent A cenzúráról című kötetében nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy boncasztalra fektesse a modern rendszerek legfőbb fegyverét.
Aj Vej-vej a kortárs képzőművészet egyik legmeghatározóbb, legbefolyásosabb és legprovokatívabb alakja. Kínai konceptuális művész, építész, dokumentumfilmes és emberi jogi aktivista, aki világhírét nemcsak monumentális és gondolatébresztő alkotásainak, hanem a kínai kormánnyal való nyílt, életveszélyes szembenállásának is köszönheti.
Munkássága tökéletes ötvözete a politikai aktivizmusnak és a művészetnek – nála a kettő teljesen elválaszthatatlan egymástól.
Aj Vej-vej saját bőrén tapasztalta meg a pekingi rezsim elnyomó gépezetét: stúdiójának lerombolását, a folyamatos megfigyelést, a titkosrendőrség zaklatásait, majd a 2011-es, 81 napig tartó magánzárkás fogvatartását. Ezen a traumán és édesapja, a száműzött költő, Aj Csing sorsán keresztül mutatja be, hogy a cenzúra nem a szövegek áthúzásával kezdődik, hanem a lélek módszeres megtörésével.
Aj Vej-Vej 2015-ben hagyta el Kínát, miután négy év után visszakapta az útlevelét. Nagyon sok összetűzése volt a hatalommal annak ellenére, hogy már Kínában is ikonnak számított.
Aj Vej-Vej tehát mindent tud a cenzúráról, amit egy művész tudhat.
A könyv különleges ereje pont abban rejlik, hogy Aj Vej-Vej nem elméleti síkon beszél.. Saját tapasztalatain keresztül mutatja meg, hogyan működik a megfigyelés, a hallgatás kikényszerítése és az öncenzúra rendszere. Írásai egyszerre személyesek és egyetemesek: miközben Kínáról beszél, az olvasó könnyen felismerheti a modern társadalmakban egyre erősödő kontrollmechanizmusokat is.
Aj Vej-vej könyvének legnagyobb ereje abban rejlik, hogy képes túllépni a sablonos „Kelet kontra Nyugat” narratíván.
Bár a kötet gerincét a kínai digitális diktatúra és a Nagy Tűzfal működésének elemzése adja, a szerző tűpontos kritikával illeti a nyugati világot is. Rávilágít arra, hogy a globális technológiai óriáscégek a profit oltárán milyen könnyen behódolnak az elnyomó rezsimeknek, és figyelmeztet: a nyugati társadalmakban terjedő öncenzúra, a politikai korrektség túlkapásai és a kényelemből fakadó közöny ugyanolyan veszélyesek a szabad gondolatra, mint a nyílt állami tiltás.
Nagyon fontos része a könyvnek az öncenzúráról szóló rész.
Öncenzúráról akkor beszélünk, ha az egyén felismeri, hogy gondolatai, attitüdjei és ezek – akár nyelvi, akár művészi kifejezési formái kiválthatja a hatalmon lévők rosszallását vagy ellenállását, a konfliktus elkerülése érdekében változtat a magatartásán és alkalmazkodik a helyzethez. Ilyen körülmények között az öncenzúra túlélési mechanizmusnak számít.
Ez a gondolat nemcsak azért húsbavágó, mert a modern kor egyik legrafináltabb csapdájára mutat rá, hanem azért is, mert rávilágít: a cenzúra természetrajza alapjaiban változott meg. Aj Vej-vej intelmeit – és a kötetnek ezt a konkrét fejezetét – azért lenne égetően fontos itthon is széles körben megvitatni, mert a szerző a legveszélyesebb verziót, a láthatatlanul működő öncenzúrát állítja a középpontba.
A diktatúrák klasszikus, nyílt cenzúrája ellen viszonylag könnyű morális állást foglalni, hiszen ott egyértelmű a határvonal az elnyomó hatalom és az elnémított egyén között.
Az öncenzúra ezzel szemben sokkal mérgezőbb, mert belülről rágja szét a szabad gondolatot.
Ahogy a szerző sugallja: a hatalomnak ma már sokszor el sem kell érnie a tiltásig. Elég, ha a levegőben tartja a következmények halvány ígéretét – legyen az a megélhetés elvesztése, a szakmai ellehetetlenülés vagy a társadalmi megbélyegzés –, és az egyén önként, szinte észrevétlenül kezdi el igazítani a szavait, a véleményét és a művészetét az elvárt irányvonalhoz.
Amikor Aj Vej-vej a kényelemből fakadó közönyről és a megalkuvásról beszél, a mi mindennapi valóságunkról is beszél. Arról a pontról, amikor a művész, az újságíró, vagy az átlagos állampolgár már a gondolat megszületésének pillanatában mérlegelni kezd: „Megéri ezt leírnom? Nem lesz belőle bajom?” Ez a fajta belső, preventív fék pedig sokkal hatékonyabban némítja el a kritikus hangokat, mint bármilyen hivatalos tiltólista.
A kötet közvetlen és gondolatébresztő. Aj Vej-Vej művészként érzékenyen figyeli a részleteket, ugyanakkor aktivistaként következetesen teszi fel a kényelmetlen kérdéseket. Nem kínál egyszerű válaszokat, inkább arra ösztönzi az olvasót, hogy maga gondolja végig: meddig terjedhet az állam hatalma, és milyen felelőssége van az egyénnek a szabadság megőrzésében.
Aj Vej-vej stílusa nyers, sallangmentes és provokatív, pontosan olyan, mint a köztéri installációi. A cenzúráról kötet arra kényszeríti az olvasót, hogy nézzen szembe saját mindennapi megalkuvásaival, és ismerje fel: a szabadság nem egy statikus állapot, hanem egy olyan privilégium, amit minden egyes nap újra meg kell védeni.
A cenzúráról különösen aktuális olvasmány egy olyan korban, amikor a közösségi média, a digitális megfigyelés és az információs háborúk új formában vetik fel a cenzúra kérdését. A könyv mindenkinek ajánlható, aki fontosnak tartja a kritikus gondolkodást és a szabad véleménynyilvánítást.
Aj Vej-Vej kötete egyszerre nyugtalanító és inspiráló olvasmány: emlékeztet arra, hogy a szabadság nem magától értetődő állapot, hanem folyamatosan védelmezendő érték.
Aj Vej-Vej: A cenzúráról – Corvina kiadó – 4990 Ft.
