Az Amerikai Egyesült Államok megalakulásának 250. évfordulója történelmi mérföldkő. Negyed évezreddel ezelőtt, 1776. július 4-én Philadelphiában a Második Kontinentális Kongresszus elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot, amellyel 13 észak-amerikai brit gyarmat kikiáltotta függetlenségét a világ akkori legnagyobb szuperhatalmától, a Brit Birodalomtól. Rá száz évre pedig át is vették a világhatalom címet a britektől. Az USA nagyjából 140 éve a világ legerősebb állama.
A jubileum alkalmából érdemes áttekinteni, mi vezetett a világ legelső modern, alkotmányos demokráciájának megszületéséhez, mennyire volt rögös ez az út, és hányszor forgott kockán a nemzet egysége.
Mi vezetett a britektől történő szakításhoz?
A gyarmatok kezdetben egyáltalán nem akartak elszakadni Nagy-Britanniától; büszke brit állampolgároknak tartották magukat.
A törésvonalat a hétéves háború (1756–1763) utáni gazdasági válság hozta el. A Londonban székelő parlament úgy döntött, hogy a háború hatalmas adósságait a gyarmatok megadóztatásával fizetteti meg.
Olyan törvényeket léptettek életbe, mint a bélyegtörvény (adó minden nyomtatott papírra) vagy a teatörvény. A telepesek felháborodását nem is maguk az adók összegei, hanem az elv váltotta ki: a brit parlamentben a gyarmatoknak egyetlen képviselőjük sem volt. Innen ered a forradalom híres jelmondata:
No taxation without representation – Azaz: Nincs adózás képviselet nélkül.
A feszültség gyorsan eszkalálódott:
-
1770: Bostoni mészárlás – Brit katonák a tüntető tömegbe lőttek, öt embert megölve.
-
1773: Bostoni teadélután – Indiánnak álcázott telepesek három brit hajó teljes tearakományát a tengerbe szórták. London válaszul blokád alá vonta Boston kikötőjét és katonai kormányzást vezetett be.
A Függetlenségi Nyilatkozat egyfajta hivatalos hadüzenet volt. Ezzel a papírral a gyarmatok közölték a világgal: „Elég volt, mostantól nem brit alattvalók vagyunk, hanem egy önálló, szuverén ország.”
A nyilatkozatot a 13 észak-amerikai brit gyarmat képviselői írták alá, amelyek mind az Atlanti-óceán partvidékén feküdtek. Ezek a gyarmatok alakították át magukat az első 13 amerikai állammá.
Kik írták alá a függetlenségi nyilatkozatot?
Földrajzilag három nagy csoportra oszlottak, és mindegyiknek megvolt a maga sajátos gazdasági és társadalmi arculata:
1. Új-Anglia (Északi államok) – A forradalom fészke
Itt élt a legradikálisabb, leginkább britellenes lakosság, főként kereskedők, hajóépítők és halászok.
-
Massachusetts (innen indult a forradalom, Boston városa)
-
New Hampshire
-
Rhode Island
-
Connecticut
2. Középső államok – A sokszínű olvasztótégely
Kereskedelmileg és etnikailag a legszínesebb vidék, hatalmas kikötővárosokkal. Itt írták alá a nyilatkozatot is.
-
New York
-
New Jersey
-
Pennsylvania (itt fekszik Philadelphia)
-
Delaware
3. Déli államok – A rabszolgatartó ültetvények
Hatalmas dohány-, rizs- és gyapotültetvények vidéke, ahol a gazdaság alapját a rabszolgamunka adta. Bár a szabadságért harcoltak a britek ellen, a saját rabszolgáiknak nem adtak jogokat.
-
Maryland
-
Virginia (George Washington és Thomas Jefferson szülőhazája, a legnépesebb gyarmat)
-
Észak-Karolina
-
Dél-Karolina
-
Georgia
Összesen 56 képviselő az úgynevezett alapító atyák írta alá a dokumentumot. Hatalmas kockázatot vállaltak: ha a függetlenségi háborút elveszítik, a brit korona mindegyiküket felségárulásért felakasztatta volna.
Polgárháború a forradalomban
Gyakori tévhit, hogy az amerikaiak egységesen harcoltak a szabadságért. A valóságban a társadalom mélyen megosztott volt. A történészek szerint a lakosság nagyjából három részre szakadt:
-
Patrióták (kb. egyharmad): Az elszakadás és a fegyveres harc hívei.
-
Lojalisták / Toryk (kb. egyharmad): Azok, akik hűségesek maradtak a brit koronához.
-
Semlegesek (kb. egyharmad): Akik csak ki akartak maradni a konfliktusból.
A függetlenségi háború (1775–1783) emiatt bizonyos szempontból polgárháború is volt: szomszédok harcoltak szomszédok ellen. Ráadásul katonai szempontból az amerikaiak helyzete katasztrofálisnak tűnt. George Washington Kontinentális Hadserege rosszul felszerelt, fegyelmezetlen önkéntesekből állt, akik az éhezéssel és a fagyhalállal küzdöttek.
A fordulatot a diplomácia hozta meg: miután a saratogai csatában (1777) az amerikaiak bizonyították életképességüket, Franciaország (majd Spanyolország és Hollandia) szövetséget kötött velük.
A francia flotta és pénzügyi támogatás nélkül az Egyesült Államok valószínűleg elbukott volna. A britek végül 1781-ben Yorktownnál megadták magukat, és 1783-ban a párizsi békében elismerték az USA függetlenségét.
Felmerült-e valaha a szétválás?
Igen, nemcsak felmerült, de meg is történt. Az Egyesült Államok története a folyamatos belső feszültségek és a szétesés elleni küzdelem krónikája.
1. Az Alkotmányozás krízise (1787)
A háború után az USA először egy laza államszövetség (Konföderáció) volt, központi hatalom és adószedési jog nélkül. Az ország a gazdasági összeomlás és az anarchia szélére sodródott. Az 1787-es Filadelfiai Konvención a küldöttek szinte a nulláról írták újra a rendszert. A déli és az északi államok közötti ellentétek (főleg a rabszolgatartás és a képviselet aránya miatt) már ekkor majdnem szétrobbantották a gyűlést.
2. Az amerikai polgárháború (1861–1865)
Az USA történetének legsúlyosabb egzisztenciális krízise. A rabszolgatartás intézménye és az államok jogai körüli évtizedes viták odáig vezettek, hogy 11 déli állam kikiáltotta a kiválását az Unióból, és megalapította az Amerikai Konföderációs Államokat.
A négy évig tartó, több mint 600 000 amerikai katona életét követelő polgárháborúban Abraham Lincoln elnök vezetésével az Észak (Unió) győzedelmeskedett, ezzel katonai és jogi úton is rögzítették: az Unió felbonthatatlan, a szecesszió (kiválás) illegális.
A függetlenség elnyerése után az USA elképesztő növekedési pályára állt.
Amerika fejlődése
Az Amerikai Egyesült Államok nem egyetlen pillanat alatt vált a világ vezető hatalmává, hanem egy több lépcsőből álló folyamat során.
Gazdasági elsőség: Az 1880–1890-es évek
Ha a puszta gazdasági teljesítményt (GDP) és az ipari termelést nézzük, az USA már a 19. század végén, nagyjából 1885 és 1890 között megelőzte a Brit Birodalmat.
A polgárháború utáni hatalmas ipari bumm (szén- és acélgyártás, vasúthálózat kiépülése) a világ legproduktívabb gazdaságává tette az országot.
Ekkor viszont az USA még nem szólt bele a világpolitika alakulásába, és alig volt hadserege.
Globális szuperhatalommá válás: 1945
Katonai, politikai és pénzügyi értelemben 1945-től beszélhetünk az USA-ról mint globális szuperhatalomról (maga a szuperhatalom kifejezés is ekkor született meg).
Miközben Európa és Ázsia romokban hevert a második világháború után, az USA területe – Pearl Harbort leszámítva – érintetlen maradt.
1945-re az USA birtokolta a világ aranytartalékának nagy részét, a globális GDP közel felét (!) az amerikai gazdaság termelte, és náluk volt az atommonopólium.
Az 1944-es Bretton Woods-i egyezménnyel a dollár lett a világ hivatalos tartalékvalutája. Ekkor még osztoznia kellett a világon a másik szuperhatalommal, a Szovjetunióval (ez volt a hidegháború időszaka).
Az egyeduralkodó: 1991, a Szovjetunió összeomlása
Az USA 1991-től vált a világ egyetlen, kihívó nélküli katonai és politikai vezetőjévé.
A Szovjetunió felbomlásával véget ért a kétpólusú világrend.
Az 1990-es és 2000-es években az Egyesült Államokat már nemcsak szuperhatalomnak, hanem hiperhatalomnak nevezte a politikatudomány, mivel gazdasági, katonai, technológiai és kulturális (Hollywood, popkultúra) befolyása is abszolút domináns volt az egész bolygón.
Nagyjából tehát 140 éve kezdődött meg az Egyesült Államok felemelkedése és a világ vezető hatalmává válása.
Ennél azonban több birodalom lényegesen tovább tartott. Az egyiptomiak nagyjából 3000 évig voltak világelsők, de az oszmánok is több mint 600 évig voltak a legerősebbek, a rómaiak 400 évig, ha Bizáncot is idevesszük még ezer évig uralkodtak a világban.
