Családja, pályatársai, barátai és tisztelői vettek végső búcsút Szilágyi Tibor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésztől a Farkasréti temetőben Budapesten.
A színművész családja körében, 83 éves korában hunyt el július 2-án. Szilágyi Tibort a művész parcellában helyezték végső nyugalomra.
A család nevében búcsúzók mellett Szinetár Miklós Kossuth-díjas rendező és Rudolf Péter Kossuth-díjas színész, rendező, a Vígszínház igazgatója is felidézte emlékeit Szilágyi Tiborról.
Szinetár Miklós mesélt a soproni évekről, a közös színpadi eseményekről. A rendező szerint Szilágyi Tibornak egyszerre volt humora és egyszerre volt drámája. Olyan volt, mint a legnagyobbak, mint például Laurence Olivier, aki egyik nap Hamletet játszott, másnap pedig kabaréban lépett fel – fűzte hozzá.
Szilágyi Tibor rendezőként szerette a színészeket, az embereket, a világban érezte jól magát, szeretett élni – hangsúlyozta Szinetár Miklós.
Rudolf Péter felidézte Szilágyi Tibor jellegzetes rötyögését, öblös hangját, és hogy mindig betöltötte a teret. Az ország minden szegletében játszott, énekelt, verselt, igazgatott, a legnagyobbakkal forgatott – hangsúlyozta, hozzátéve: tudott elesett és jelentős, kiszolgáltatott és fenyegető is lenni.
Rudolf Péter Weöres Sándor gondolataival és a Szevasz, Oszi bácsi! köszönéssel búcsúzott Szilágyi Tibortól.
A búcsúztatón József Attila Kész a leltár és Levegőt! című verse hangzott el, a sírnál pedig Lukács Sándor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész Görgey Gábor gondolataival emlékezett.
Szilágyi Tibor 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályafutása alatt több jelentős vidéki és budapesti társulat, többek között a kecskeméti Katona József Színház, a veszprémi Petőfi Színház, a Thália Színház, a József Attila Színház, a Nemzeti Színház, a Vígszínház és az Új Színház művésze is volt. A Soproni Petőfi Színház művészeti igazgatójaként, majd a Budapesti Kamaraszínház tagjaként is dolgozott.
Több mint 150 színházi szerepet játszott el a világirodalom legnagyobb drámai karaktereitől a komédiákig, több mint 120 filmben és televíziós produkcióban nyújtott felejthetetlen alakítást. Szinkronhangként is sokat foglalkoztatták, ő volt Jean Reno és Walter Matthau leggyakoribb magyar hangja.
Munkásságáért 1975-ben Jászai Mari-díjat, 1982-ben érdemes művész, 1987-ben kiváló művész címet kapott, 2007-ben Kossuth-díjjal tüntették ki erőteljes színészi alakításaiért és rendezői munkássága elismeréseként.
