A drónok és a mesterséges intelligencia néhány év alatt alapjaiban változtatták meg a modern hadviselést. Sokkal kisebb erőkkel lehet frontszakaszokat tartani, szinte lehetetlenné vált nagyobb csapatösszevonásokat elrejteni, miközben néhány tízezer dolláros eszközök több millió dolláros harcjárműveket és légvédelmi rendszereket pusztítanak el. Demkó Attila biztonságpolitikai szakértőt, az NKE John Lukacs Intézet programvezetőjét az ukrajnai háború legfontosabb katonai tapasztalatairól, a drónhadviselésről, az ukrán mélységi csapások kockázatairól és a béketárgyalások legnehezebben feloldható kérdéséről kérdeztük.
Korábban azt írta, hogy aki a múlt háborúiból indul ki, nem érti ezt a háborút, és a tiszteknek ismét iskolapadba kell ülniük. Mit kellene újragondolni a modern hadviselés megértéséhez?
Ha azokat a tiszteket nézzük, akik a nyolcvanas, kilencvenes vagy akár a kétezres években tanultak, ők még a drónok és a mesterséges intelligencia előtti korszak hadviselését sajátították el. Ez a tudás mára elavult, egészen mások például az élőerőigények.
Korábban egy adott frontszakasz védelméhez sokkal több emberre volt szükség. Ma jóval kisebb alakulat is képes lehet ugyanarra a feladatra. Gyakorlatilag alig marad valami észrevétlen a hadszíntéren.
Nagyobb viharoktól eltekintve a drónok napszaktól függetlenül látják a mozgásokat, különösen a nagyobb erőösszpontosításokat.
Részben ez magyarázza azt is, hogyan képes Ukrajna 2026-ban továbbra is tartani magát, sőt, szerintem akár 2027-ben is tarthatja magát.
Egyszerűen nincs szüksége annyi emberre egy adott frontszakasz védelméhez, mint amennyire tíz-tizenöt évvel ezelőtt szüksége lett volna.
Mint az első világháborúban a lovasrohamok és a géppuska…
Így van, a régi szabályzatokat alapjaiban újra kell gondolni. Ha korábban egy adott frontszakasz védelméhez például dandárra volt szükség, elképzelhető, hogy ma egy zászlóalj is elegendő. A csapatösszevonás is teljesen megváltozott. Nem lehet úgy erőt koncentrálni, mint korábban. Ezért van az, hogy maximum pár tucat katona és jármű alkotja a támadó csoportokat, mert ekkora erőt lehet még észrevétlenül összevonni. Más a szerepe a harckocsiknak, a tüzérséget is máshogy kell használni.
Gyakorlatilag nincs olyan része a hadviselésnek, amit nem érintett a változás.
Amit például az oroszok is próbáltak 2022-ben, vagyis összevont gépesített erőkkel mélységi átkaroló hadműveleteket végrehajtani, azt ma már szinte lehetetlen lenne megcsinálni, mert lényegében mindkét fél mindent lát.
Először az ukránok fejlesztették tökélyre ezt a képességet, de már az oroszok is felzárkóztak hozzájuk. A technológia nagyon sokat változott, és most még a mesterséges intelligencia is alakítja a hadviselést.
A drónoktól, műholdaktól és elektronikai hírszerzésből érkező hatalmas információmennyiséget az AI sokszoros sebességgel képes feldolgozni az emberhez képest.
Ha például egy parancsnokságon korábban kétszáz ember kellett a beérkező információk feldolgozásához, most adott esetben elég húsz ember. Rendkívül nagy technológiai verseny zajlik Ukrajna, illetve az Ukrajna mögött álló Nyugat és Oroszország,valamint a mögötte álló Kína között.
Ha már említette a drónokat: ezek nemcsak a hadviselést, hanem a fegyvergyártás és a légierő alkalmazásának gazdasági logikáját is alapvetően megváltoztatták. Mekkora lehet a költségkülönbség egy drón és egy hagyományos harceszköz között?
Vegyünk például egy Shahed–Geran típusú drónt, amelyet az oroszok, illetve az irániak használnak. Egy ilyen eszköz néhány tízezer dollár.
Pontosan nem tudjuk az árát, de fajtától függően valahol 10 és 50 ezer dollár között lehet.
Vessük ezt össze egy Patriot-rakétával, amelynek ára 4–5 millió dollár. Viszont adott esetben egy ilyen drónnal egy Patriot-ütegre is csapást lehet mérni.
MTI/EPA/Jurij Kocsetkov
Ugyanez igaz az orosz Sz–400-as vagy Sz–300-as légvédelmi rendszerekre.
Az ár-érték arány tekintetében a drónok olyan újdonságot hoztak, ami korábban egyszerűen nem létezett. Régebben nem lehetett ilyen olcsón 50, 100 vagy 200 kilométeres mélységben csapásokat végrehajtani. Most viszont viszonylag olcsó drónokkal több száz kilométer mélységben lehet nagyon drága eszközöket támadni. Egy vadászgépnek valahol le kell szállnia, tehát a légibázisát lehet támadni.
De már olyan esetről is tudunk, hogy egy néhány tízezer dolláros drón több millió dolláros helikoptert semmisített meg a levegőben. Tengeri drónokra pedig már légvédelmi rakétákat is telepítettek. Vagyis egy drónról indított, viszonylag olcsó légvédelmi rakéta akár egy sokmillió dolláros repülőgépet is veszélyeztethet.
Tehát ennyire drasztikusan eltolódtak az arányok?
Igen. És ez vice versa is igaz.
Mindkét fél sokkal óvatosabban viszi a nagy értékű eszközeit a front közelébe, mert rendkívül nagy a megsemmisítésük kockázata. Ez talán a harckocsik esetében a legszembetűnőbb.
Alig látni már tankokat közvetlenül a fronton. Ennek egyszerű oka van. Egy több millió dolláros harckocsit – például egy Leopard 2-est vagy egy T–90-est – általában nem egyetlen drón semmisít meg, de mondjuk tíz-húsz támadó már képes lehet rá.
Ha összeadjuk ezek árát, akár 100–200 ezer dollár értékű drónnal megsemmisülhet egy ötmillió dolláros eszköz.
Ez teljesen átírta a hadviselést, és általában a gyengébb félnek kedvez. Ukrajnának egészen mostanáig kedvezett, akárcsak Iránnak, mert kisebb erőforrással jelentős csapásmérő képességhez lehet jutni.
Nincs teljes paritás, de Ukrajna a drónok kora előtt nem lett volna képes Moszkva vagy akár Perm térségében, tehát ilyen mélyen Oroszország területén hasonló csapásokat végrehajtani.
A mélységi csapásokat Ön mégis kétélű fegyvernek nevezte. Miért?
Az elmúlt hónapokban Ukrajna nagyon erőteljes csapássorozatot kezdett az orosz gazdaság ellen. Támadták például az Ozon és a Wildberries raktárait, illetve olajfinomítókat és kikötőket.
Àm Oroszország is képes ugyanerre. Korábban is támadott raktárakat, olajfinomítókat és kikötőket, de nem olyan mértékben, mint az ukrán csapássorozat után.
Az orosz támadássorozat legalább olyan hatékony, mint az ukrán, ha nem hatékonyabb, mert a ballisztikus rakéták ellen az ukránok jelenleg nem tudnak megfelelően védekezni.
A másik ok, amiért kétélű fegyvernek neveztem, hogy elviszi a háborút az orosz lakossághoz. Ám egyáltalán nem biztos, hogy az emberek erre úgy reagálnak, hogy legyen már vége a háborúnak. Reagálhatnak úgy is, hogy most kell az ukránokkal egyszer és mindenkorra végezni.
Az orosz propaganda a civil áldozatokat felnagyítja. Ez pedig olyan társadalmi hangulatot is teremthet, amely inkább a háború folytatásának kedvez, mintsem a befejezésének.
Ha már a háború lezárásánál tartunk: mi az a kérdés, amelyen a béketárgyalások leginkább elakadhatnak? Donald Trump képes lehet-e olyan kompromisszumot kikényszeríteni, amelyet Moszkva és Kijev egyaránt elfogad?
Elsősorban a Donbasz területi kérdéséről van szó, tehát arról, hogy hova tartozzon a Donbasz.
Ezt sem Putyin, sem Zelenszkij nem engedheti el. Putyin számára ez a politikai örökségéről és a hitelességéről is szól. Zelenszkij számára pedig a politikai túléléséről, a történelmi megítéléséről, és arról is, hogy egyáltalán végrehajtaná-e a hadsereg a parancsát, ha elrendelné a kivonulást Donbaszból.
Az ukrán haderőben például a Donbaszban harcoló Azov hadtest ideológiailag rendkívül motivált, erősen nacionalista szervezet. Véleményem szerint megtagadnák a kivonulási parancsot. Tehát sem Putyin, sem Zelenszkij nem tud engedni, és
ezt Donald Trump sem tudja felülírni.
