Az interneten bolyongó kisfilmecskékben pöttöm gyerekek dobolnak ördögien, hegedülnek vagy énekelnek szívhez szólóan – szerepük a maximális cukiság faktor elérése. Többségük nem a tudás és a tehetség, hanem az idomítás egyszeri csodája. Az intézményes képzés reális korban, körülbelül az óvoda nagycsoportjától az általános iskolai alsó osztályokig kutatja fel a tehetségeket és kínál megfelelő tanulási lehetőséget a gyermekeknek. Ügyeseknek és különlegeseknek – kinek-kinek képességei szerint. A Zeneakadémia évtizedek óta foglalkozik a rendkívüli tehetségek felkutatásával és képzésével.
A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, azaz a Zeneakadémia évtizedek óta nagy figyelemmel foglalkozik a zenei tehetségekkel. A Rendkívüli Tehetségek Képzőjébe idén márciusban felvételizhetnek új növendékek. Vigh Andrea hárfaművésszel, az egyetem rektorával beszélgettünk.
Három hangszeren tanulhatnak, de aki másban kivételes, azt is tudják képezni
Forrás: Zeneakadémia/Felvégi Andrea
Célunk, hogy olyan fiatalok tanuljanak itt, akik zenei területen kimagasló adottságúak, és akár már eredményeket is felmutattak. Tanáraink felismerik bennük azokat a kiválóságokat, amelyek a jövő nemzedék vezető muzsikusaivá tehetik őket. Néhány éve a Zeneakadémia Rendkívüli Tehetségek Képzője (RTK) az intézmény hivatalos neve. A budapesti Zeneakadémia létrejötte pillanatától, 1875. november 14-től tekintette küldetésének a tehetséggondozást. Az alapító és névadó, Liszt Ferenc köré jeles tanítványok gyűltek, akik számíthattak a mester hathatós segítségére kibontakozásukban. Az alapvető szakmai tartalom tehát, hívjuk ezt a speciális nevelési formát bárhogy, csaknem másfél évszázad alatt nem változott, legfeljebb csiszolódott, és mára évszázados gyakorlatunk van abban, hogy felfedezzük a megcsillanó csodát.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem honlapján már hetek óta olvasható az új felvételi hirdetmény. Figyelnek rá az alsóbb fokú intézményekben?
A zenei oktatás az egész országot átfogóan kötődik a Zeneakadémiához. Az alap- vagy a középfokú képzőhelyeken is pontosan tudják, hogy évről-évre megnyitjuk ezt a képzési formát, az egyetem honlapján jól és napi frissességgel nyomon követhetők az oktatási lehetőségek, sőt az ösztöndíjak hírei is.
Ha egyik évben valamiért több, a másikban kevesebb a rendkívüli tehetség, miként döntenek, van-e valamilyen létszámhatár?
Elméletileg lenne korlát aszerint, hogy milyenek az erőforrásaink, de a gyakorlatban sosem állítunk akadályt az elé, hogy az igazán tehetséges fiatalok bekerüljenek a Rendkívüli Tehetségek Képzőjébe. A létszámot így az élet maga határozza meg. Az osztályt az elődök három hangszerre: hegedű, cselló és zongora tanulmányokra hozták létre. Ezt a jó gyakorlatot megtartottuk, ám ha olyan valóban kimagasló tehetséggel találkozunk, aki más hangszeren tanul, az ő képzését is megszervezzük. Volt klarinétosunk, gitárosunk, hárfásunk. Mindazonáltal nem cél, hogy mindenki nálunk tanuljon. A tehetséget mutató kisgyermekek képzőhelyei maradjanak elsősorban a zeneiskolák, más néven az alapfokú művészetoktatási intézmények, középfokon pedig a konzervatóriumok, amelyek már az egyetem előszobái. Nagyon fontos, hogy ez a hálózat erős maradjon, támogatva legyen, és a Zeneakadémiával erős egységet képviseljen. Dolgunk, hogy a konzervatóriumokkal nagyon jó együttműködéseket ápoljunk, és mindenkor támogassuk az ő tehetséggondozó tevékenységüket.
Van, hogy az üstökösből nem lesz csillag
Volt-e arra precedens, hogy tévedett a felvételi bizottság, valaki üstökösszerűen indult és a későbbiek során kipotyogott az RTK-ból?
Mindenre van példa. Az átlagember is tisztában van azzal, hogy a kisgyerekek fejlődése egyáltalán nem egyenletes. Azt szoktam mondani, hogy a kivételesség az adottságok olyan együttállása, amit a fizikai növekedés, például a kézváltozás, a szellemi fejlődés stb., erősen befolyásol. Teljes biztonsággal nem prognosztizálható, hogy ami 6-10 évesen megcsillan, az kamaszkorban, amikor a legnagyobbat változik egy fiatal, hová, milyen magasságba csúcsosodik ki. Az is lehetséges, hogy valaki igen ügyes 6 évesen, de nem mutat rendkívüliséget, aztán hirtelen, egyszer csak kivirágzik a tehetsége. Arra is akad példa, hogy valaki üstökösként jelenik meg, 10-12 évesen a jövő fényes csillagának tartják, és mégsem lesz belőle csillag.
Hat éves kort említett, de a felvételi hirdetményben 10 év az alsó korhatár és 15 a felső.
Igen, ez az általános szabály. De, ha a kollégáink fiatalabb tehetséggel találkoznak, engedéllyel és szülői hozzájárulással a gyermek bekerülhet a képzőbe. Ennek az oktatási formának a lényege, hogy mindenben személyre szabott. Az órákon egy tanár egy növendékkel, vagy nagyon pici, 2-3 fős csoportokkal foglalkozik. Megjegyzem, a „nagyokat” a normál tanulmányok során ugyancsak kis csoportokban oktatjuk, a zenekari munka kivételével maximum 10-12-en vannak egy-egy órán. Művészeti képzés másként elképzelhetetlen.
Nyilván igen sokba kerül. Van-e az RTK-ra forrása az egyetemnek?
Elkülönített forrásunk nincs. A Zeneakadémia saját büdzséjéből sajtolja ki a költségeket. Hiszem, hogy ez a küldetésünk is a Liszt Ferenc-i hagyományok elevenen tartásának része. Semmilyen körülmények között, semmiképpen nem kívánjuk föladni. Gondolja meg az olvasó, szinte valamennyi mai sztármuzsikus ebből a képzőből került ki, Schiff András, Baráti Kristóf, Bogányi Gergely, Kelemen Barnabás, Kokas Katalin, Nagy Péter, Várdai István – hosszan-hosszan sorolhatnám a neveket, és mégsem lenne teljes a lista.
A rendkívüli tehetségek mindig nehéz emberek
Kiterjed-e a képzés bizonyos stílus-, illetve magatartásbeli problémák leküzdésére? Egy valóban üstökösként megjelent hegedűművészre gondolok, akit roppant nehéz embernek tartott a szakma.
Szerintem nincs olyan rendkívüli tehetség, és nincs olyan nagy művész, olyan elismert sztár, aki ne lenne – úgymond – nehéz ember. Lehet, hogy átlagos emberi mértékkel mérve ők nehéz személyiségű embereknek látszanak. Inkább úgy fogalmaznék: különlegesek, mindegyikükhöz meg kell találni a nyelvet és a kulcsot. Egyrészt gyakorlatom van ebben, másrészt persze muzsikusként hamarabb megtalálom hozzájuk az említett kulcsot. Még sosem volt olyan konfliktusom, amelyet ne tudtunk volna feloldani. Tanáraink és diákjaink extra képességű és gondolkodású emberek, akik fantasztikus tehetségükkel viszik előre a világot. A Zeneakadémia rendkívül nyitott, innovatív és modern intézmény amellett, hogy hordozza és hivatásának tekinti Liszt és az alapító atyák örökségének gondozását. Erről a „családfáról” származott Bartók, Dohnányi, Kodály, Weiner, akik maguk is továbbadták a tradíciót, és ma közöttünk vannak az örököseik, új és új nemzedékek teszik egymás kezébe azokat a szellemi és művészi javakat, amelyeket Liszt teremtett meg. Látom a fiataljainkban az elhivatottságot, hogy építsük tovább az utat, amelyben mindannyian hiszünk.
Látszik, hogy erősek az egyetem nemzetközi kapcsolatai. Jöttek-e olyan érdeklődők külföldről, akik tanulmányozták ezt a képzést?
A Zeneakadémia mindig a felső kategóriában szerepel a nemzetközi felsőoktatási térben, Európában a nyolcadik helyre rangsorolják az egyetemünket, a világranglistán sincs rossz helyezésünk, valahol az 50. hely körül vagyunk, hol 50 alatt, hol 51-100 között, így számottevő irántunk az érdeklődés. Sajnos néhány szegmensben alulmaradunk, elsősorban a financiális helyzetünkből adódóan. Rangos nemzetközi szervezetek tagjai vagyunk. A kecskeméti Kodály Intézetben csak külföldi hallgatókat oktatunk a világhírű módszerre. A Bartók Világversenyt évenként más hangszerre, illetve zeneszerzésre hirdetjük meg. A versenyhez mindig zenetudományi konferencia is kapcsolódik. Idén, azaz 2022 őszén fiatal komponistáknak szurkolhat a közönség. Egy közvélemény-kutatás igazolta, hogy a verseny nemzetközileg is igen népszerű és figyelmet kelt, nagyszerű képet közvetít a magyar kultúráról. Nagyon bízom benne, hogy egyszer csak el fogjuk érni, hogy ne évente kelljen küzdenünk a Bartók Világverseny anyagi támogatásáért.
