Húsvétkor, a kereszténység legnagyobb ünnepén, mivel az emberek Krisztus kereszthalálára és feltámadására emlékeznek, fájdalom és öröm egyaránt jelen van. Az ünnephez szorosan kapcsolódik az előtte 40 napon át tartó böjt. A hús-vét szavunk maga is érzékletesen jelzi, hogy ezen az ünnepen a hívő emberek nem esznek húst. A böjtölés vallási és népi hátteréről kérdeztük Frauhammer Krisztina néprajzkutatót. A Szegedi Tudományegyetem és a Gál Ferenc Egyetem tudományos munkatársa a Tudás.hu-nak azt is elárulta, hogy egyes falvakban miért tűzték az eresz alá a húsvét reggelén megszentelt sonka csontját.
Miért hívják nagyböjtnek a húsvét előtti időszakot? Van kisböjt és közepes böjt is?
A kérdés második részével kezdem. Közepes böjt nincsen, de ismerjük a karácsony böjtjét (Ádám, Éva napján), és a pénteki napok böjtjét is. A néphagyomány olykor ezeket nevezte kisböjtnek. Az egyházi gyakorlatban és hagyományban tehát a böjt, mint az ételtől, italtól való tudatos önmegtartóztatás, nem csak a húsvéti időszakhoz kapcsolódik. Ez tulajdonképpen egy olyan „eszköz”, amellyel a hívő ember a mértékletesség gyakorlása által a lelki megújulásra, megtisztulásra igyekszik figyelni. Ezek között a böjti időszakok között a húsvét előtti 40 napos böjt a leghosszabb. Jézus negyven napos pusztai böjtölésére, majd az azt követő kínszenvedésére emlékeztet.
Van köze a böjtölésnek valamiféle népi bölcsességhez?
Talán azt mondanám, hogy ez egy természetes módszere a test megtisztításának, tehát egy alapvető emberi cselekedet, akár azt is mondhatjuk: bölcsesség. Megvannak természetesen a vallási gyökerei is. Már az Ószövetségi előírásokban is szerepelt, és azt is fontos hangsúlyoznunk, hogy mindegyik vallás törvényei között ott találjuk. Alapja talán az, hogy amikor az ember böjtöl, kevesebb időt fordít az étkezésre, így több ideje marad imádkozásra, az Istenre figyelésre, a vele való foglalkozásra; a megmaradt étel pedig szétosztható, ez az alamizsnálkodás. A böjtölés mellett az egyház mindig e két dolog szükségességére hívja fel a figyelmet.
Kenyéren és vízen
Hogyan változott a böjtölés szokása a századok folyamán? Mikor alakultak ki a mai egyházi szabályok?
A korai kereszténységben ki-ki maga szabta meg a böjtölés módját. Később, amikor hosszabb lett a nagyböjt ideje, a hívők fogadalmat tettek, hogy csak kenyeret és vizet fogyasztanak egész nagyböjtben, vagy csak nyers zöldséget. Az egyház a későbbiekben szabályozta a böjti napokat. A 11. századig nagyon szigorú volt az előírás, naponta csak egyszer volt szabad étkezni, és azt is csak este. Később még egy, majd még egy étkezést engedélyeztek. Ez felel meg a mai szigorú böjti napoknak. A jelenlegi böjti fegyelmet 1966-ban a II. Vatikáni Zsinat rögzítette. Látni kell azt is, hogy a böjt ma az egyház keretein kívül is divatos dolog. Sokan felismerték a testi jóllétre kifejtett hatását, így nagy szerepet kapott napjaink egészséges életmód -praktikáiban is.
Milyen jellegű böjti előírások vannak ma a katolikus vallás szerint, illetve a falusi szokásrendszerben?
Napjainkban a pénteki napokon hústól való tartózkodást, hamvazószerdán és nagypénteken szigorú böjtöt (azaz hústilalmat, és napi háromszori étkezést, ebből egyszeri jóllakást) ír elő a katolikus tanítás. Felhívnám a figyelmet arra, hogy az is megengedett, hogy egészében vagy részben helyettesítse a hívő ember ezt az előírást valamely tudatosan vállalt jócselekedettel vagy vallási gyakorlattal. A falusi szokásrendben régen még élt a fogadott böjti nap vagy napok hagyománya. Például nagy tűzvész, jégverés, döghalál, marhavész, pestis vagy tömeges szerencsétlenség emlékére tartottak ilyet, azért, hogy meg ne ismétlődjék. Valamilyen különleges cél elérése érdekében is szoktak böjtöt fogadni, ezt hívták ráböjtölésnek. Terepkutatásaink során, archaikusabb, vallásos vidékeken olykor még ma is találkozunk ilyen gyakorlattal. Például, ha a családból valaki beteg, s annak gyógyulásáért vagy szép haláláért, gyermekáldásért, jó férjért böjtölnek. De a népi hiedelmek körében ennek ellenkezője is létezik: valakire böjtöt fogadnak azért, hogy az illető legyen beteg vagy valami rossz történjék vele.
A bűvös szám
A keresztény húsvét ünnepe, időpontját tekintve tulajdonképpen a zsidó pészah-nak megfelelő? Valamiképpen mindegyik kötődik a természet tavaszi megújulásához?
Azt gondolom nem helyes, ha a keresztény húsvétot a zsidó pészah ünnepének feleltetjük meg. Időpontilag sem esnek napra pontosan egybe, már csak azért sem, mert a pészah nyolc napos. Másrészt, a tartalmuk is különböző. A zsidók népük egyiptomi szabadulására emlékeznek, a keresztények a Krisztus kereszthalála utáni feltámadásra. Valóban, mindkét ünnep a tavasz kezdetére esik, így jól rímel az új kezdet, az új élet, a feltámadás gondolatára. A húsvét mozgó ünnep, a keresztény hagyomány az ünnep napjának meghatározását a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte utáni vasárnapra teszi, ami utalhat az ünnep esetleges ősi, a természet ciklikusságára épülő gyökereire is.
Miért éppen 40 napig tart a böjt? Mintha a 40 valamiképpen bűvös szám lenne, már az Ó- és Újszövetségben is megjelenik.
Igazából nem is 40 napról van szó, hanem 46-ról, de az egyház a böjti időszakra eső vasárnapokat nem tekinti böjtös napnak, azok mind Krisztus feltámadásának örömünnepei. Így jön ki a 40, ami valóban rendelkezik szimbolikus jelentéssel: nagyon hosszú időtartamot jelöl. A Bibliában is több történetben megjelenik. Mózes 40 napig van a Sínai-hegyen, a zsidók 40 évig vándorolnak a pusztában, Jézus 40 napig böjtöl a pusztában. De nem csak a Bibliában, a népi időjárás-jóslásban is hasonló jelentést hordoz a 40-es szám. A legismertebb a Medárd napjához kapcsolódó regula, mely szerint, ha ezen a napon esik az eső, akkor negyven napig fog zuhogni. A hamvazószerdai napra vonatkozó időjárási jövendölés ugyancsak a 40 napos előrejelzések közé sorolható, vagyis ennek a napnak az időjárása meghatározza a rákövetkező negyven nap időjárását. Ilyen időjárás-változtatónak tartják még a Vízkeresztet, a Pál-fordulást, a Gyertyaszentelőt és Piroska napját (január 18.) is, mert ha ezeken a napokon fagy, akkor az elkövetkező negyven nap is fagyos lesz.
Mikortól meddig tart a nagyböjt?
A nagyböjt hamvazószerdán kezdődik (a Hold járása alapján számított húsvét napja alapján jelölik ki a napját, azaz ugyanúgy mozgó dátuma van) és húsvét vasárnap zárul. Innentől már a böjtös étkezési rend is megszűnik. Ennek szép nyitó rítusa az ételszentelés. A 7. századtól nyomon követhető az ételszentelés szokása, amikor a húsvét utáni első, nem böjtös ételeket (sonka, tojás, kalács, bor, túró, kolbász stb.) húsvét vasárnap reggelén megszentelni vitték a templomba. A népi hagyomány szerint a kalács alapjául szolgáló lepény Krisztus testét jelképezi, a fonadék rajta a töviskoszorút, a bor pedig Krisztus vérét. A tojás a feltámadásra emlékeztet, de egyes helyeken még a tojások számának is volt jelentősége, a számuk az apostolokra utal. A néphit a megszentelt ételeknek mágikus erőt is tulajdonít, ezért például a megszentelt sonka csontját az eresz alá tűzték, villámcsapás elleni védekezésül.
Por és hamu
Mit takar a hamvazószerda elnevezés?
Hamvazószerda az ekkor végzett hamvazkodásra utal. Ilyenkor az előző évi megszentelt barka hamujával meghintik a hívő ember homlokát, hogy emlékeztessék arra: „porból lett és porrá fog válni”, ezért bűnbánatot kell tartania. Ez a mai napig általánosan élő gyakorlat a katolikus templomokban.
A bűnbánatot a testi sanyargatás, vagyis ételmegvonás révén gyakoroljuk?
A bűnbánat nem pusztán a lemondás által valósul meg. A lemondás, az étel-, ital vagy egyéb más, számunkra fontos dologról való lemondás lehetőséget, időt, energiát teremt arra, hogy helyet adjunk az elcsendesedésnek, hogy saját bűnös mivoltunk jobbításával foglalkozzunk.
A teljes emberi, testi-lelki megtisztulás miatt kapcsolódik a Húsvéthoz a locsolkodás szokása is?
A locsolkodás részben a megtisztulással van kapcsolatban, illetve a termékenységvarázslással. A Néprajzi Lexikon szerint „Eredetének egyházi magyarázata részint a keresztelésre utal, részint arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták volna a zsidók elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.”
Hogyan alakul a fájdalomnak és az örömnek a kifejezése testben és lélekben Húsvét előtt és alatt?
A fájdalom kifejezése valamiképpen a nagyböjti elcsendesülés: ilyenkor nem rendeznek bálokat, zenés, táncos, zajos ünnepségeket, összejöveteleket. Ebben az időszakban volt szokásban – és ez is mind a mai napig élő gyakorlat -, hogy a hívek a templomban, vagy ahol van szabadtéri kálvária, keresztutat járnak. Ez azt jelenti, hogy a Jézus szenvedését ábrázoló 14 stációnál, képnél, szobornál vagy kis kápolnánál, a szenvedéstörténet egy meghatározott momentumát idézik fel és elmélkedik át az összegyűltek. Ebben az időszakban többször is elhangzik a liturgiában a passió története, többnyire kórussal énekelt formában. Sokszor a templomba járó laikus hívek elevenítik fel énekükkel a történetet. A gyász szép kifejezése az is, hogy nagycsütörtökön, amikor Krisztus elfogására emlékezik az egyház, elhallgatnak a templomok harangjai, úgy mondják: Rómába mennek. Az öröm legszebb kifejezése a nagyszombati feltámadási liturgia, amikor a sötétben meggyújtott szentelt gyertya fénye megjelenik, majd kicsivel később újra megszólal valamennyi harang és csengő, és nagy örömének csendül fel. Ezt követően már vége a böjtnek és kezdődhet a húsvéti lakoma.
