Nemcsak a Covid miatt veszthetjük el szaglásunkat, hanem sok egyéb ok miatt is. Az ilyen esetekre szolgál egy uniós kutatás révén fejlesztett orrprotézis, de a Horizon, az EU kutatási és innovációs magazinja arról is írt, milyen fontos lenne időnként tesztelni szaglóképességünk mértékét.
Kevesen tudják, de a világ népessége 20 százalékának teljesen vagy részben elveszett a szaglása. Bár ez az állapot természetes módon az életkor előrehaladtával léphet fel, a szaglás fiatalabb korban is elveszhet, amit számos tényező okozhat, például vírusfertőzések, orrdugulás vagy trauma.
Egy egyszerű megfázáskor is gyakran elveszítjük szaglóérzékünket, de van, akinél ez tartóssá válik, vagy csak nehezen tér vissza. Egyeseknél ez az orrpolipok eltávolítása után történik meg.
Ha nincsenek illatok
A szaglásukat elvesztő emberek depresszióssá válhatnak. Csökken ételeik érzékelése, már nem ismerik fel a környezeti veszélyeket, például a tűzveszélyt, vagy a romlott ételt, de elveszett szaglásuk következtében társadalmi kapcsolataikkal is gondjaik vannak.
A jövőre záruló Rose nevű uniós kutatási projekt célja egy olyan orrprotézis megalkotása, amely segítene az embereknek visszanyerni bizonyos szagok érzékelésének és felismerésének képességét. A lyoni Idegtudományi Kutatóközpont vezetésével zajló kutatás végére egy könnyen fel- és levehető eszközzel szeretnének előállni, melynek megalkotásához alapos idegtudományi ismeretek kellenek.
A szaglás teljes elvesztését anozmiának, a részleges elvesztését pedig hipozmiának nevezzük. Bár mindkét állapot okait ismerik, a kutatók azt próbálják megérteni, hogy az agy pontosan mely részeit kell stimulálni a szaglás visszanyeréséhez.
Ez azonban még kevéssé vizsgált terület. A kutatók két irányban indultak el. Egyrészt a szaglórendszer orrban és orrmelléküregekben lévő részeit próbálják stimulálni, másrészt a legnagyobb agyideget, az arcot és annak üregrendszerét beidegző, de az arc hőmérséklet-, fájdalom- és tapintási érzékelését is végző háromosztatú ideget. Ez közvetett módszer, mivel ez az ideg nem kapcsolódik a szagláshoz, mégis azt szeretnék elérni, hogy ennek ingerlésével a teljes, vagy részleges szaglásvesztésben szenvedők bizonyos ételeket és tárgyakat az ideg által biztosított érzékeléssel társítsanak.
Szagló ABC
Egy mentolos cukorka elfogyasztása például nemcsak édes ízt és mentolos illatot, hanem a frissesség érzetét is kelti, amit a háromosztatú ideg biztosít.
A protézis olyan érzékelőket tartalmazna, amelyek kémiai információkat gyűjtenének az ételekből vagy más anyagokból – például egy sütemény, vagy egy rózsa molekulájából. Ezeket nem egyszerre, hanem külön-külön vizsgálnák. A molekulák kölcsönhatásba lépnének a protézis érzékelőivel, ettől bioelektromos jeleket produkálnak, amelyeket a háromosztatú ideghez lehetne küldeni olyan esetekben, amikor a szaglórendszer nem reagál.
Az ideg ingerlése a tényleges szaglás helyett inkább egy, a háromosztatú ideghez kapcsolódó érzést váltana ki, ami azonban lehetővé tenné a szaglásukat elvesztett emberek számára, hogy érzékeljék kémiai környezetüket, és különbséget tegyenek egy sütemény és egy rózsa illata között. A különböző molekulák és a „háromosztatú” érzetek közötti asszociációk megtanulásával az emberek képesek lennének egy teljesen új módszert – egy „szagló ábécét” – kifejleszteni a környezetükben lévő szagok megértésére.
A kutatók most a protézis működőképességét tesztelik és csak ennek lezárulása után készítik elő a forgalomba hozatalát.
Miközben a lyoni kutatók a szaglás valamiféle visszanyerésén dolgoznak, egy másik projekt arra összpontosít, hogy a lakosságot megpróbálják arra nevelni, hogy eleve jobban vigyázzon szaglóképességére.
A hallás- vagy látás gondozására, ápolására, javítására többféle lehetőséget is láthatunk optikus szalonok és halláscentrumok formájában. A szaglás tesztelésére, kezelésére azonban nincs ilyen szolgáltatás.
Szaglásteszt súlyos bajok előrejelzésére
Ezt a hiányt próbálta betölteni a SmellHealth nevű uniós támogatással indult projekt, mely a szaglás tesztelésére szolgáló készletet fejlesztett ki. A készlet egyrészt egy olyan eszközt tartalmaz, amely szagokat juttat az orrba, másrészt egy mobil alkalmazást, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy digitálisan rögzítsék a különböző illatok érzékelésének képességét. Az alkalmazás adatokat gyűjt a felhasználóktól, és idővel digitális nyilvántartást készít a szagérzékelésről.
Forrás: Horizon
Ez azért fontos, mert a szaglási képesség eltérései más, mögöttes egészségügyi állapotok indikátorai is lehetnek. Tanulmányok például kimutatták, hogy az olyan betegségekben szenvedő betegeknél, mint a Parkinson-kór vagy az Alzheimer-kór, szintén csökken a szaglási képesség. Ha lenne mód a mérésére, az segíthetne e betegségek korai diagnosztizálásában. A szaglás érzékelése azonban nemcsak a neurodegeneratív betegségekkel függ össze, de a depresszióval és a szorongással is. Ha szaglási teljesítményünket is képesek lennénk feljegyezni, rendelkeznénk adatokkal, az előrejelzés ereje pedig ezekben rejlik.
A University of College London vezetésével folyó projekt kutatói több klinikai kísérletet terveznek az eszközzel, hogy annak minden előnyét kiderítsék. Szerintük az lenne ideális, ha az eszközt a jövőben a háziorvosok be tudnák építeni a betegek rutinellenőrzésébe.
