Egy több mint 4 ezer éves koponyán található vágások arra utalnak, hogy az ókori civilizációban is megpróbálták kezelni a halálos kórt.
Sokan gondoljuk úgy, hogy a rák modernkori betegség. Egy új felfedezés azonban rávilágít arra, hogy az emberek már az ókori egyiptomiak idejében is igyekeztek megbirkózni a betegséggel.
A spanyolországi Santiago de Compostela Egyetem paleopatológusa, Edgard Camarós által vezetett tudóscsoport egy körülbelül 4600 éves egyiptomi koponyát tanulmányozott, amikor az agydaganatra és annak kezelésére utaló jeleket találtak.
Kellemetlen csend volt a teremben, mert tudtuk, hogy mit fedeztünk fel
mondta a New York Times című lapnak Camarós.
Egy mikroszkópos vizsgálat során Camarós, Tatiana Tondini, a németországi Tübingeni Egyetem munkatársa, valamint Albert Isidro, a spanyolországi Sagrat Cor egyetemi kórház munkatársa, a tanulmány másik szerzője vágásnyomokat talált a koponya szélein. Ezek olyan elváltozások körül helyezkedtek el, amelyeket a kutatók általában az áttétes agydaganattal hoznak összefüggésbe.
A vágások alakja arra utalt, hogy azokat valamilyen fémből készül szerszámmal végezték el. Ez a felfedezés, amelyről a Frontiers in Medicine című folyóiratban megjelent tanulmányban számoltak be, arra utal, hogy az ókori egyiptomiak az agydaganatot sebészeti eszközökkel tanulmányozták. Ha a vágásokat még a beteg életben végezték el, akkor akár meg is próbálhatták kezelni a betegséget.
Az új felfedezés nemcsak az egyiptomi orvoslással kapcsolatos tudományos ismereteket bővíti, hanem akár ezer évvel is korábbra teheti az emberiség rák kezelésére tett, dokumentált kísérleteinek időpontját.
A rák ősrégi betegség, sokkal korábban is létezett már, mint ahogy az emberi faj létrejött.
A rák egyidős az idővel
mondta Camarós.
Még a dinoszauruszok is szenvedtek rákban.
A paleopatológusok egy betegség kialakulását, valamint a betegség megértésére vagy kezelésére tett kísérleteket tanulmányozzák. Tudjuk például, hogy az őskorban az embereket olyan rákos megbetegedések sújtották, amelyek ma már nem léteznek. A tudósok a rák évezredeken át változó természetének feltárása során olyan információkhoz juthatnak, amelyek segíthetnek a mai kezelések megtervezésében.
Bár a rákot valószínűleg nem értették meg, az egyiptomi orvostudomány az ókori világ nagy részéhez képest fejlett volt. Egy megtalálója neve után Edwin Smith-papirusznak nevezett egyiptomi dokumentum, amelyet nagyjából 3600 évvel ezelőtt írtak, a kutatók szerint a rák egyik esetére utal. A szöveg egy „súlyos betegséget” ír le, amelyre „nincs orvosság”.
Az ókori Egyiptomban más módon is operáltak koponyákat. Camarós csapata a tanulmányban arról is beszámol, hogy egy másik, 2600 éves koponyán is találtak bizonyítékot egy traumás sérülés sikeres kezelésére.
Casey L. Kirkpatrick bioarcheológus, a németországi Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet posztdoktori kutatója szerint az új tanulmány az első fizikai bizonyítékot mutatja be az ókori egyiptomiak lehetséges rákkezeléséről.
Kirkpatrick szerint a betegség további ősi történelmi bizonyítékainak dokumentálásával a tanulmánynak van egy másik előnye is.
Arra is emlékeztethet bennünket, hogy a rák nem modern betegség
mondta.
Ez segíthet enyhíteni a jelenleg rákban szenvedők terheit, akiknek bűntudatuk van azzal kapcsolatban, hogy a rák kialakulásában életmódjuk milyen szerepet játszott.
A rák gyógyítása az ókori egyiptomiak számára is határterület volt, s hasonlóan: a modern kutatók is tele vannak bizonytalansággal. A kutatók szerint nem lehet eldönteni, hogy a koponyán található sebészeti beavatkozásokat a halál előtt – ami kezelésre utal – vagy utána végezték el. Sok rákos megbetegedés a lágyszövetekben keletkezik, a csontokat érintetlenül hagyva. Ez kihívást jelent a modern tudósok számára, mivel a fosszilis leletekben jellemzően csak a csontok maradnak fenn.
Camarós és társai szerint felfedezésük új perspektívát nyit a paleopatológusok előtt – azt tervezik, hogy legközelebb hasonló megközelítéssel a Kenyában található ősi lelőhelyeken végeznek kutatásokat.
