Izrael területe évezredek óta nagyhatalmak ütközőzónája. Ma a terület három világvallás szent földje, a zsidók, a mohamedánok és a keresztények számára is kitüntetett jelentőségű terület. Fontos volt már azelőtt is, hogy ezek a vallások egyáltalán megszülettek, hiszen az ókor két nagyhatalma, az egyiptomi Újbirodalom és a Hettita birodalom hosszú, elkeseredett háborúkat vívott a tágabb terület feletti ellenőrzésért, ami egy, a világtörténelem számára is jelentős csatával, a Kádesi csatával zárult.

Egyiptom több ezeréves történelme során számos alkalommal tartotta ellenőrzése alatt a Földközi-tenger keleti partvidékét, így volt ez az Újbirodalom korában is, amikor befolyása jórészt kiterjedt a mai Közel-Kelet part menti sávjára is. A területen nem egyiptomiak éltek, de az itteni kikötővárosok és egyéb területek lakosai egyiptomi függésben voltak, s a területen egyiptomi helyőrségek biztosították a rendet és a Nílus menti királyság befolyását.

Az ókori Egyiptom és a Hettita birodalom

Az egyiptomi csapatoknak azonban nem csak a helyi felkeléseket kellett megelőzniük, mivel a mai Törökország területén egyre erősebbé vált a hettiták birodalma, amely a Kr. e. II. évezredben komoly hatalommá vált. A Hettita birodalom hosszú történelme során volt, hogy egyes nagykirályok egyesítették a kisebb hettita királyságokat, de volt, hogy a birodalom részeire esett szét. Azonban a Kr. e. XIV-XIII. században a Hettita Újbirodalom korára egységes, és katonailag is erős állammá vált, amely terjeszkedni kezdett az addigi egyiptomi függésben lévő területek felé is. A feltörekvő hettitákkal szemben fokozatosan visszaszorultak az egyiptomi csapatok, és a terület egyre nagyobb része felett az ellenőrzést a hettiták szerezték meg.

Egyiptom történetét több korszakra bontják a történészek. A korai korszakban több kisebb helyi hatalmi központ alakult ki a Nílus völgyében, ám ezeket előbb két nagyobb állam, Alsó és Felső Egyiptom olvasztotta magába. E két királyság egyesülésével megszületett a Kr. e. III. évezredben az egységes Egyiptom, ezt az első korszakot hívjuk ma Óbirodalomnak, ebben a fél évezredig tartó periódusban épültek a piramisok. Az Óbirodalomnak egy anarchikus, széteső időszak vetett véget, majd ma I. átmeneti kornak hívott egy évszázados széttagoltság után, a II. évezred elején viszonylag rövid, két évszázados stabilitás következett, a szintén egységes Középbirodalom, majd egy közel 250 éves újabb átmeneti kor.  Ez alatt Egyiptom északi részét külső hódítók, a hüxoszok szállták meg, majd a hódítók kiverése, legyőzése után ismét egységes birodalommá vált a Nílus völgye, ez az Újbirodalom fél évezredes kora. Egyiptom ekkor nagyhatalom volt, amelynek az I. évezred végén egy újabb átmeneti kor vetett véget. A Kr. e. VIII. századtól egészen a római hódításig tartó kort a történészet későkornak nevezik, ez alatt Egyiptomot több más hatalom is megszállta, például a perzsák vagy Nagy Sándor makedón csapatai. Ezek persze vázlatos felosztások, az egyiptomi történelem ennél sokkal színesebb, változatosabb.

Ramszesz múmiája
Forrás: Wikipedia, G. Elliot Smith – “Catalogue General Antiquites Egyptiennes du Musee du Caire: The Royal Mummies”

Egyiptom az Újbirodalom csúcsán, ereje teljében volt akkor, amikor II. Ramszesz, Egyiptom talán legismertebb fáraója hatalomra lépett. Ramszesz telve volt becsvággyal, és mindenképp növelni akarta Egyiptom korábbi dicsőségét. Nemcsak nagyszabású építkezésbe kezdett, de katonailag is megpróbálta maga alá gyűrni a Földközi-tenger keleti partvidékét, visszaszorítani az egyre agresszívabban fellépő hettitákat.

Éppen ezért saját maga vezette hatalmas hadjáratot indított a Hettita birodalom ellen. Az első katonai akciók a trónra lépését követően viszonylag korán, már a 4. uralkodási évében megindultak, majd egy évvel később egy sokkal komolyabb támadást indított. Az egyiptomi csapatok felvonultak északra, elfoglalták, megerősítették uralmukat több helyi város, kisebb királyság fölött. A fáraó győzhetetlennek tűnt.

Hogy néztek ki akkor az egyiptomi és a hettita seregek? A legnépesebb fegyvernem a gyalogság volt. A gyalogosok vagy íjjal, vagy karddal és lándzsával voltak felszerelkezve, az egyiptomi katonák bronzkardja ívelt pengével rendelkezett. A karddal-lándzsával felszerelt katonák fapajzsot is hordhattak, de ismerték még a harci fejszéket, a hajítófát és a parittyát is. Egyenruha nem volt, mindenki abban a ruhában volt, amit általában viselt, ez lehetett csak ágyékkötő.

A másik fontos fegyvernem a harci szekerészet volt. A harci szekereket a hüxoszok vitték be Egyiptomba, és ez volt a kor nehézfegyverzete. Ekkoriban még nem ültek lóra az emberek, a lovakat könnyű, kétkerekű kocsik elé fogták. A harci szekerek kialakításában jelentős különbség volt a hettiták és az egyiptomiak között, mert az egyiptomi kocsikon a hajtó mellett egy katona volt, egy bőrpáncélba öltözött íjász, ez utóbbi harcolt, míg a hettita kocsira két katona volt beosztva a hajtó mellé, az íjász mellett egy pajzshordozó is volt a szekéren, amely a többieket is védte, mindemellett a felszerelést is adogatta a harcoló katonának.

Az egyiptomi sereg sorozott katonákból állt, akiket kemény kiképzés után vetettek be, a szökésért szigorú büntetés járt. A hettiták hadseregének alapját viszont a szabad parasztok és a nemesek képezték, akiket nem toboroztak, hanem a zsákmány reményében önkéntesen vonultak be. Az erőviszonyok a hettitáknak kedveztek, mert ugyan mind a két seregnek nagyjából 20 000 gyalogos katonája volt, az egyiptomiaknak csak 2000, míg a hettiták 3000, a plusz katona miatt eleve ütőképesebb harciszekérrel rendelkeztek.

II. Ramszesz harci szekéren
Forrás: Wikipedia

Az észak felé vonuló Ramszesz sorra meghódoltatta a kisebb nagyobb városokat. Az egyiptomi sereg négy hadtestre oszlott, amelyeket istenekről neveztek el, volt Amon, Ré, Ptah, Széth hadtest.

A Kádesi csata

Az egyiptomiak különösebb felderítés nélkül haladtak északra, sikeresen szállták meg a kisebb-nagyobb városokat. Önbizalmukat növelte, hogy elfogtak két menekült helybelit, akik azt vallották, hogy a hettiták napokra vannak még északra. A fáraó ezért a Ptah és a Széth hadtesteket hátrahagyva külön vonult északnak az Amon és a Ré hadtestekkel.  A fáraó ráadásul abban a tudatban, hogy az ellenség még messze van, még inkább előre tört a saját maga vezette Amon hadtesttel Kádes városa felé (ma Szíria és Libanon határán található a hely), a Ré hadtest lemaradva követte, sőt az le is táborozott. A fáraó azt gondolta, hogy a kisebb seregrész is elég lesz, hogy Kádes városát könnyen és gyorsan elfoglalja.

Ramszeszt azonban az elfogott „menekülők”, valójában a hettita Mutalvalli király kémei direkt félretájékoztatták, így a sereg kis részével előre törő fáraót csapdába csalták. A hettiták nem messze északra, hanem már Kádesnél voltak, megkerülték a fáraó csapatait, megtámadták az egyedül maradt Ré hadtestet, amely fejvesztett menekülésbe kezdett. A hettiták így körül tudták zárni a fáraót és csapatait. Ramszesz ugyan viszonylag korán rájött, hogy csapdába esett, és tudott üzenetet küldeni a két hátrahagyott seregrészének, de azt már nem tudta megakadályozni, hogy körülzárják.

A teljes hettita győzelem egy karnyújtásra volt, ám a hettita katonák fosztogatni kezdték az elfoglalt Ré hadtest táborában, emiatt az egyiptomiak lélegzethez jutottak, és Ramszesz maga állt a kitörés élére, a katonái követték a fáraójukat, aki – az egyiptomi beszámolók alapján – keményen harcolva vezette a sereget, jelentős személyes bátorságról tett tanúbizonyságot.  Heves csatában a fáraó és serege áttört, miközben a még időben riadóztatott, és időközben odaért Ptah hadtest oldalba kapta a hettitákat, így Ramszesz ki tudott menekülni a csapdából.

A Hettita birodalom (narancssárga színnel) és Egyiptom (zölddel), Kades (Qadesh) a két birodalom ütközőpontján látható
Forrás: Wikipedia

A csata kimenetele

A csata helyszínét az egyiptomiak hagyták el, Kádes hettita kézen maradt a csata után, de nem tudták üldözni az egyiptomiakat, akik így rendezetten tudtak visszavonulni. A fáraó a megtépázott sereggel visszavonult Egyiptomba, ahova azonban nem, mint legyőzött király vonult be, hanem győztesként ünnepeltette magát.

Ramszesz számos feliratot, sztélét állíttatott birodalomszerte, ahol a Kádesi csatát, mint saját személyes győzelmét írta le, hiszen a hettita előretörést megállították, sőt a király személyesen győzte le az ellene támadó hadakat. Azt, hogy Kádest végül is nem sikerült elfoglalni, szemérmesen elhallgatták. Ráadásul a következő években az egyiptomi csapatok sikerrel verték le több közel-keleti város lázadását, és meg tudták szilárdítani az egyiptomi hatalmat a birtokukban maradt területen.

II. Ramszesz szobra a torinói Egyiptomi Múzeumban Forrás: Wikipedia, Museo Egizio

A következő években a hettitákkal való viszony alapvetően megváltozott. Mivel a két birodalom nem tudta egymást legyőzni, ezért a harcok nem folytatódtak. A hettita birodalomban belharcok is kezdődtek, valamint megjelent más ellenség, az egyre erősebb asszír birodalom, amely mind a két nagyhatalmat fenyegette, ezért az egyiptomi és a hettita állam közeledni kezdett egymáshoz, és Ramszesz 21. uralkodási évében békeszerződést kötöttek, amely valójában sokkal több volt annál, mert a békeszerződés egyfajta szövetségi viszonyt is létrehozott. Ez a szövetség később el is mélyült, annyira, hogy Ramszesz feleségül is vett egy hettita királylányt.

A 66 évig uralkodó II. Ramszesz alatt ért az egyiptomi Újbirodalom a csúcsára. Ez után lassú stagnálás, majd hanyatlás következett. A következő évszázadokban az ókori kelet átalakult. A történelem színpadán új népek, új birodalmak jelentek meg, amelyek átrendezték a Közel-Kelet addigi térképét.

Ramszesz tulajdonképp elvesztette a konkrét csatát, a saját életét is alig tudta menteni. Egy valamiben azonban a fáraó nagyon jó volt, mégpedig, ahogy ma mondanánk, a PR-ban. Otthon egyszerűen azt a változatot tette hivatalossá, és vésette fel őt dicsőítő feliratok formájában, amely szerint megnyerte a csatát.

Hosszú távon igaza is volt, mert a csata után az ellenségeskedés megszűnt a Hettita birodalommal. A hettita hadvezér neve pedig nem is maradt fenn…