Oszmán Ali, tisztsége szerint Haidarábád utolsó nizámja nagy természetű muszlim ember volt, 40 partnerrel és 40 vér szerinti gyermekkel. Közben azonban egy olyan felvilágosult uralkodó volt, aki rengeteget tett népe felemelkedéséért, oktatásért, egészségügyért, kultúráért. Elképesztő gazdagságára jellemző, hogy 1937-ben a Time címlapjára tette, mint a világ leggazdagabb emberét, vagyona akkora volt, mint az Egyesült Államok GDP-jének 2 százaléka. Mindenki tisztelte, de kicsi és szupergazdag állama nem maradhatott független a formálódó nagyhatalmak, mai nevükön, India, Pakisztán és Banglades között.
Mond valamit Önnek az a név, hogy Oszmán Ali? Nem?
És az ország, amit vezetett, vagyis Haidarábád? Az sem? Nem csoda, egyrészt nem is túl sokáig létezett ez az állam, nem is volt túl nagy, másrészt nagyra becsült uralkodója is már közel egy évszázada élte fénykorát. De Oszmán Ali, kicsit hivatalosabban VII. Aszaf Dzsah nizám, a mai India leggazdagabb elődállamának, egy olyan független hercegségnek volt a vezetője, amelynek akkor csodájára jártak a világ legfontosabb politikai vezetői is. Ráadásul nem is olyan régen, a 20. században 1967-ben halt meg.
A leggazdagabb uralkodók
Különböző korok leggazdagabb embereinek vagyonát nehéz összehasonlítani, de a Forbes szerint a valaha élt leggazdagabb ember Músza Mansza Keita volt, aki a 14. században Nyugat-Afrikában uralkodott, legendás állama Timbuktu volt, a mai Mali területén, ahol véres csatát vívnak éppen a tuareg lázadók és az egykori Wagner zsoldosaival megerősített kormányerők.
Ha egy uralkodó mesebeli vagyonra tesz szert, akkor két elemben szinte biztosak lehetünk, az ország rendelkezik valami nagy értékű nyersanyaggal és az ország nem éppen a legdemokratikusabban vezetett állam, vagyis keveseknek jut csak a nagy kincsből.
Músza Mansza Keita mai árakon 400 milliárd dolláros vagyonát aranyból és sóból szerezte, és a legenda szerint, amikor rendes muszlimként elzarándokolt Mekkába, annyi pénzt költött, hogy azzal tönkretette a helyi gazdaságot, mert a kereslete őrült inflációt generált.
Hasonlóan hatalmas vagyonok felett diszponálnak a leggazdagabb olajállamok uralkodói, így Hassanal Bolkiah, Brunei szultánja, a maga 28 milliárd dolláros vagyonával, de nem sokkal szegényebb Szaúd-Arábia, Katar, vagy az Egyesült Arab Emírségek uralkodócsaládja sem. Történetünk hősét pedig a gyémánt tette gazdaggá.
Jó ember volt
Oszmán Ali a felvilágosult uralkodó rengeteget tett a népe felvilágosodásáért, hatalmas pompában élt, a mai napig zajlanak a perek vagyona maradékáért, leszármazottai és India állam között, de az uralkodó nem szeretett öncélúan pazarolni. Édesapja imádta a pompát és a nagy vadászatokat, az utolsó nizám hobbija a költészet volt.
Pedig pénze lett volna rá. Ma már teljesen más országokat, Botswanát, Zimbabwét, Dél-Afrikát, vagy Oroszországot tartjuk a gyémántbányászat központjának, de száz éve a világ gyémánttermelése India keleti részére, egyetlen szűk sávra volt jellemző.
Itt, a Panar, Kistnah, Godavari és Mahanadi folyók környékén voltak a legjobb lelőhelyek, és aki hallott már neves gyémántokról, azoknak talán ismerős, de innen származott a Derya-je Noor, az Orlov, a Pitt, illetve a Koh-I-Nor, híres koronaékszerek gyémántjai.
Regnálása
Haidarábád egyszerre volt egy város és egy állam neve is, a mai Indiában található metropolisz ma is óriási, tízmilliós város, és bár filmipari, illetve informatikai központ, de azért ismertsége nem vetekszik Delhi, Mumbai, Bangalore, vagy Kolkata indiai városokkal.
Hősünk édesapja volt az előző uralkodó, de őt elsősorban édesanyjához fűzték szoros szálak, akit élete során mindennap látogatott, majd halála után állítólag a sírját is szinte naponta felkereste. A családban volt egy elsőszülött fiú is, de amikor Oszmán Ali egy éves lett, fiatal bátyja meghalt, így Oszmán Ali kapta meg a következő uralkodónak járó kiemelt oktatást.
Urdu volt az anyanyelve, amelyet ma is sokan beszélnek, elsősorban Indiában, Pakisztánban és a Fidzsi-szigeteken, de a nizám tanult angolul, illetve a környéken fontos nyelveken, a brit Sir Brian Egerton volt a mentora. Mivel a család muzulmán volt, az iszlám tanait is elsajátította. Ugyanakkor az nagyon szimpatikus volt benne, hogy toleráns volt mindig is a másvallásúakkal, mindig szívesen támogatta a hindu kultúrát, egyetemeket, képzéseket is.
Az utolsó nizám, édesapja hirtelen halála után került trónra, és 1911 és 1948 között uralkodott. 1937-ben Oszmán Ali már az amerikai Time magazin címlapján is megjelent, mint a világ leggazdagabb embere, a második világháború kirobbanásakor is ő volt még a világ leggazdagabb embere, a maga akkori 2 milliárd dollárjával, ami az amerikai GDP 2 százaléka volt, nyilván a dollár mást ért akkor, de el tudjuk képzelni, hogy ez több 100 milliárd dollárnak felel meg mai árakon.
Családja, tettei
Oszmán Ali még az iszlám többnejűséghez képest is hatalmas családot, vagy háremet tartott fenn. Egyszerre volt körülbelül 40 partnere és nagyjából 40 gyereke születhetett, voltak feleségei és ágyasai is, annyira gazdag volt, hogy a környék uralkodói még többedik feleségnek is szívesen felajánlották a lányaikat.
A korábbi indiai hercegek között volt egyfajta fontossági sorrend, amolyan kasztrendszer, ebben is ő volt a listavezető, a hivatalos alkalmakkor például ágyúlövésekkel kellett üdvözölni.
Nagyon sok fejlesztés fűződik a nevéhez, ő alapította 1918-ban az Osmania Egyetemet, amely az első „indiai” nyelven oktató egyetem volt. Nagyon sok tudományos projektet és infrastrukturális fejlesztést karolt fel, az állam bevételeinek több mint az egytizedét mindig oktatásra fordította, kötelezővé tette az általános iskolai oktatást, és a szegényeknek ezt ingyenesen biztosította. Ő építette ki a térség villamosenergia-hálózatát, de repülőtereket, úthálózatot és vasúthálózatot is alapított, duzzasztógátrendszert épített, hogy védje népét az időszakosan lecsapó rettenetes árvizek ellen.
A britek és az indiaiak is szerették
A britek, a gyarmatosítók nagyon kedvelték a felvilágosult uralkodót, aki a Sir címet is megkapta, mert az első világháborúban hatalmas összeggel támogatta a brit haditörekvéseket. Üzletembernek sem volt utolsó, a gyémántüzlet mellett saját bankot alapított Hyderabad State Bank néven, az országnak saját pénze volt, az OS (vagyis oszmán szikka) néven.
Amikor a második világháború után a britek kezdték feladni Indiát, a nizám önálló államot szeretett volna a Brit Nemzetközösségen belül. Ugyanakkor hirtelen hatalmas államok között találta magát, ezek a muszlim Pakisztán (nyugaton), a főleg hindu India (középen) és a szintén muszlim Kelet-Pakisztán (a későbbi Bangladesh) voltak keleten.
A nizám hadserege gyenge volt, és végül az indiai hadsereg rohanta le az államot. A támadás 1948. szeptember 13-án indult, és a Polo hadművelet során India 5 nap alatt leigázta az egykori gazdag államot. A nizám és serege érdemi ellenállást nem fejtett ki, nem is a háború, inkább az utána következő etnikai tisztogatás követelt sok áldozatot.
Oszmán Ali tehát azon kevesek közé tartozott, akit a gyűlölt britek távozása nem felemelt, hanem éppen az elnyert függetlenség buktatta meg. A nizámot ugyanakkor valóban tisztelték, az indiaiak nem ölték meg, sőt, vagyonos emberként a palotájában maradhatott.
Olyannyira gazdag maradt, hogy amikor 1962 októberében, a kínai-indiai háború idején Lal Bahadur Shastri indiai miniszterelnök ellátogatott Haidarábádba, és megkérte a nizámot, hogy járuljon hozzá ahhoz a hadialaphoz, amit a háború finanszírozására létrehoztak, Oszmán Ali 5000 kiló aranyat adományozott az indiai hadseregnek, de amúgy is rendszeresen támogatott oktatási projekteket.
Így aztán máig amolyan nemzeti hős maradt Indiában, nevét település, egyetem, kórház, neves gyémánt, gátrendszer is őrzi. Amikor 1967-ben meghalt, egymillió ember indult el a tiszteletére Haidarábádba. És ami talán a legritkább ebben az országban, volt közöttük mindenféle anyanyelvű és mindenféle vallású ember, akik egyaránt tisztelték az utolsó nizámot.
