David Ricardo brit tőzsdés, közgazdász és politikus nem volt egy naiv széplélek, elméleteiben abból indult ki, hogy mindenki maximálisan önző, a fejlődés fő erejét a profithajszolásban látta. A fekete felvetésekből mégis olyan pontos elméleti téziseket alkotott, mint például a szabad kereskedelem hasznosságát két évszázadra megalapozó komparatív előnyök elmélete. Nem az ő hibája, hogy a kereskedelmi háború ma éppen megkérdőjelezi tanait. De vajon miért? Természetesen önzésből.
Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja – tartja egy, a tanári hivatásra nézve nem éppen hízelgő mondás. Természetesen ez egy vicces túlzás, nem kell messzire menni, a budapesti Corvinuson is sok olyan oktató akad, aki hobbiból, szakmaszeretetből, megszokásból a mai napig oktat, de valójában rendkívül sikeres gyakorlati üzletember is, esetleg neves tanácsadó, vagy pénzügyi szakember.
David Ricardo, az egyik legismertebb brit elméleti közgazdász szintén élő cáfolata a gyakorlati és elméleti tudást ily módon szembeállító téziseknek, hiszen ő előbb lett dúsgazdag befektetési szakember, és csak utána kezdett el mélyebben gondolkodni az elméletekről. Nem hiába tette, rövid közgazdász-pályája során is maradandót alkotott, Adam Smith mellett a mai napig a piaci elméletek legtöbbet idézett klasszikus szerzője.
Családi dráma
David Ricardo 1772-ben született Londonban. Édesapja, Abraham Israel Ricardo, egy a zsidó hagyományokat nagyon komolyan vevő, portugálszármazású bróker volt. (innen a családnév). A szefárd zsidó családnak 17 gyermeke volt, David volt a harmadik. Nagy család, fontos hagyományok, élő és meghatározó kötelék – gondolhatnánk, de David Ricardo esetében nem így történt.
Mivel az apja után szintén tőzsdei pályára lépő fiatal kereskedő 21 évesen, egy nem zsidó lányt vett el feleségül, sőt ősi hitét elhagyva, be is lépett a kvékerek közé, édesapja kitagadta. Mindez nemcsak az örökséget jelentette, de saját édesanyja sem állt vele szóba már soha többé életében.
Sikeres bróker
Mindez David Ricardót annyiban nem korlátozta, hogy a fiatalember ekkor már alanyi jogon is jómódú volt, és innentől teljes életét tökéletesen függetlenül élte le. Legalábbis ami az őseit illeti, mert ő maga boldog családi életet élt, feleségével nyolc gyermekük született.
Szakmai pályája közben szépen alakult, David Ricardo elszegődött az egyik legsikeresebb londoni brókercéghez, a Lubbocks and Forsterhez (John Lubbock a kor legsikeresebb főnemesi származású tőzsdése, később politikusa volt), és sikert, sikerre halmozott.
Aki azt gondolná, hogy ebben az időben a tőzsde még úriemberek terepe volt, annak érdemes elolvasnia Émile Zola „A pénz” című izgalmas regényét, amelyben Saccard, a gátlástalan tőzsdelovag tündöklésén és bukásán keresztül követhető, hogy bizony már másfél évszázada is minden spekuláció, bennfentes kereskedelem, furmányos cselszövés ugyanúgy jellemezte az európai tőzsdéket, mint azóta.
Érdekesség, hogy bár David Ricardo mindvégig sikeres és elismert üzletember volt, 37 éves korál már írt szakcikkeket. Az igazi nagy nyerést, miként a Rothschild – családnak, neki is a Waterloo-i csata, a franciák váratlan bukása hozta el, ami után megváltoztak az európai pénzügyi viszonyok. Mivel Ricardo jól tippelte meg a csata kimenetét, és mert a britekre fogadni, akkora nyereség ütötte a markát, ami után már nyugdíjba vonulhatott, élete végéig dúsgazdag földesúrként gubbaszthatott volna hatalmas birtokán,. ám Ricardo igazán ismert korszaka valójában ekkor kezdődött.
A visszavonult elmélkedő
A vidéki birtokára visszavonult dúsgazdag Ricardo valójában már egy évtizedet sem alkothatott, de az az évtized, amikor közgazdasági kérdéseken gondolkodott, rendkívül termékeny alkotóvá tette. Emellett politikai pályára is lépett, bejutott a brit alsóházba és haláláig képviselő maradt.
Közgazdászként és politikusként is liberális volt, fellépett a kötöttségek, a vámok ellen és rendre azt bizonygatta, hogy a szabad kereskedelem mennyire hasznos, és ha kellett, ezért mindenkivel vitába szállt.
Messze legfontosabb írása az 1817-ben megjelentetett „A politikai gazdaságtan és az adózás alapelvei” (On the Principles of Political Economy and Taxation), amely a külkereskedelem „Bibliája”.
Fő tézise a komparatív előnyök elmélete volt, ami azt bizonyította, hogy egy fejlettebb és fejletlenebb gazdaságnak akkor is érdemes egymással kereskednie, ha az egyik állam mindenben hatékonyabb a másiknál.
Az eredeti és igen összetett példájában az általa legjobban ismert két ország, Portugália és Anglia gyártási lehetőségeit hasonlította össze, de hogy érthető legyen a tézise, nézzük a magyar és a német ipar összehasonlítását egy nagyon leegyszerűsített adatsorban.
Autó és farmer
A nagyon is elméleti modellünkben képzeljük el, hogy két ország és két termék vesz részt a munkamegosztásban és a világkereskedelemben, Magyarország és Németország, amely államok autót és farmert is készítenek.
Németországban fejlettebb a technológia, egy német munkásnak nem kell annyi órát dolgoznia sem az autó, sem a farmer előállításához, mint egy magyarnak. Egy farmer előállítása Németországban 1 nap, Magyarországon 2. Egy autó előállítása Németországban 5 nap, Magyarországon 15. Vagyis Németországnak mind a farmer, mind az autó vonatkozásában abszolút előnye van Magyarországgal szemben.
Mit gyártsanak?
Tegyük fel, hogy Németország egy egész hónapban megfelezi az idejét és így 15 nap alatt 15 farmert és a következő 15 nap alatt 3 autót gyárt le.
Magyarországon eközben a 15-15 napos munkabeosztással 1 autót és 7,5 farmert készít el. Összesen tehát 4 autó és 22,5 farmer a két ország teljes produktuma.
Ha azonban csak Németország gyártana autót, neki a 4 autó legyártásához elég lenne 20 nap, ezen kívül a németek 10, a magyarok 30 napig készíthetnének farmereket és ezzel 25 farmer készülne el (Németországban 10, Magyarországon 15).
Vagyis a munkamegosztásnak így nagyobb lenne a végső kibocsátása. Innen már csak kereskedelmi tárgyalások eredménye, hogy miként cserélnek, hogy osztoznak a munkamegosztás gyümölcsein.
A bonyolult modellben rengeteg forgatókönyv van, de mindenképpen az jön ki, hogy mivel Németországnak nagyobb a versenyelőnye az autógyártásban, mint a farmergyártásban, a két országnak így érdemes szakosodnia.
Szakosodjunk!
Látszólag nem a világ legnagyobb felfedezése, mindenki tegye azt, amiben ügyesebb. Ám ennek fejlettebb elméletei azt is kimutatták, hogy amikor az országok a vélt előnyeik révén vámokat szednek, vagyis korlátozzák a szabad kereskedelmet, akkor éppen az értelmes munkamegosztást gátolják meg.
Konkrétan azért kellett Ricardónak komoly politikai küzdelmeket folytatnia, mert a brit parlamentben sok volt a földesúr, ők pedig az úgynevezett gabonatörvényekkel akadályozták a külföldi, olcsó gabona behozatalát. Pedig az ipari forradalom Angliájában megérte volna még több brit munkásnak szakosodni az ipari termékekre a mezőgazdasági munka helyett.
További gondolatai
Ricardo írta le először a pénzmennyiség szabályozásának fő téziseit is, akkor még a pénzmennyiséget aranyfedezethez javasolta kötni.
Fontos elméletei voltak a munkaértékről, illetve arról, hogy az államok miként játszhatnak értelmesen a jelen és a jövő bevételeivel és kiadásaival.
Úttörő elméletei voltak az árakról, mind mondta vannak objektív értékmérők, de a piac, az eladók és a vevők helyzete, a verseny jobban befolyásolja egy piacon az árakat, mint az, hogy milyen értéket tulajdonítunk egy tojásnak, vagy egy padlizsánnak.
Az önzésben hitt
Ricardo nem volt egy széplélek, azt tartotta, hogy a fejlődést a profit, a tőkefelhalmozás szolgálja, a munkabér inkább csak a kötelező „rossz”, az az érték, ami még eltartja a munkás családját, de az a jó a gazdaságnak, ha nem a munkás jóléte magas, hanem a profit.
Igaz valamiképpen a profitra is úgy nézett, mint a jövőbeli újabb ágazatokban és termelésben kifizethető bérekre, vagyis egyfajta fejlődésre
Ám a rideg tőkésnek gondolt Ricardót sokszor vádolták azzal, hogy közgazdászként valójában a kizsákmányoló ipari arisztokrácia érdekképviselője. Pedig ez tévedés volt, a liberális politikus humánus volt, csak a közjót a sikeres önzésben, vagyis a profithajszolásban látta.
Ugyanakkor a gyarmatosítás során bátor abolicionista is volt, erősen fellépett a gyarmati népek kizsákmányolása és a rabszolgaság ellen
Halála és öröksége
David Ricardo ereje teljében volt, amikor mindössze 51 évesen egy ártalmatlannak tűnő fülfájdalmat észlelt, ám a középfül fertőzése átterjedt az agyára és a tudós pár nap alatt vérmérgezésben elhunyt. Tanait, legalábbis ami a szabad kereskedelem hasznosságát bizonyította, közel 200 évig nem kérdőjelezték meg, az államok sorra építették le a vámokat és más akadályokat, építették a szabadkereskedelmi zónákat. Talán a kereskedelmi háború (trade war) most ennek ellentmond, de valójában nem cáfolja a közgazdász önzés-elméletét. Az egyes államoknak alighanem továbbra is a szabad kereskedelem hozná el a legnagyobb „jót”, ám ha a politikusoknak az újraválasztási önzéséhez ellenségképek kellenek, akkor már nem pusztán közgazdaságilag racionális lépéseket hoznak.
Rikardó Dávid
Végül egy anekdota, ami mutatja, hogy a kétszáz éve gondolkodó embernek mekkora hatása volt a mai gazdasági gondolkodásra. A kommunizmus összeomlása előtt a piacpárti gazdasági gondolatokat Magyarországon szamizdat-kiadványokból, így a Beszélőből lehetett csak megismerni. Egy fiatal közgazdász, a későbbi pénzügyminiszter Bokros Lajos is publikálta olykor gondolatait, Bokros a Rikardó Dávid írói álnevet használta használta.
