Éheztetés, tető nélküli épület, egyéb tortúrák. Előfordult, ha nem is sokszor, hogy ma már elképzelhetetlen bánásmóddal, eljárásokkal kényszerítették rá a hezitáló bíborosokat arra, végre válasszák meg Szent Péter következő utódát. Most május 7-én ül össze a konklávé!
Manapság a bíborosokat a szavazások idejére bezárják a Sixtus kápolnába. A szavazások között kijöhetnek innen, de a Vatikánt nem hagyhatják el. Az a szokás, hogy a pápaválasztás ideje alatt a választó főpapokat elszigetelik, nagyon régi.
(A Sixtus kápolna nem volt mindig a pápaválasztás helyszíne, első alkalommal 1492-ben tartották itt a választást, de még ez után is volt, hogy máshol gyűlt össze a pápaválasztó gyűlés, a konklávé. Csak 1878 óta hagyomány, hogy mindig ott tartják a pápaválasztást.)
A pápaválasztás legdrámaibb része a várakozó tömegek számára annak figyelése, hogy fekete vagy fehér füst száll-e fel a Sixtus kápolna kéményéből. Fekete esetén nem sikerült választani, fehérnél megvan az új pápa Forrás: Snowdog, Wikipedia
A fogságban legyengült pápa nem bírta sokáig
A történelem során többször előfordult, hogy nem csak rázárták az ajtót a bíborosokra, hanem konkrétan be falazták az ajtókat, ezzel bent rekesztve őket egy épületben, akár hetekre is. Ezeknek a rendkívül szélsőséges intézkedésnek eredeti célja nem az volt, hogy a bíborosok pártatlanságát, befolyásolását mellőzzék, hanem az, hogy ne húzzák el a végtelenségig a választás folyamatát.
A pápaválasztás a XI. században került át részben a császári/uralkodói kézből a bíborosokhoz, teljesen egy hosszabb folyamat után csak 1179-től választanak kizárólag a bíborosok.
Az első eset, amikor befalazták a bíborosokat IV. Celesztin megválasztásakor történt 1241-ben. A 12 pápaválasztó bíboros Rómában, a Lateránban gyűlt össze, illetve csak 10, mert két bíboros Frigyes német-római császár fogságában volt. A tíz aktív bíboros hónapokig nem jutott dűlőre, a vita a pápa és a császárság közti kapcsolat volt, azaz az, hogy a császár mennyire avatkozhat bele az egyházi kérdésekbe? A helyzetet bonyolította, hogy az esélyes Giovanni Colonna bíboros – aki a császár embere volt – éles családi ellentétben állt Rómában az Orsini családdal, akik épp Rómát vezették, és természetesen nem voltak annyira császár-hűek.
A helyzetet bonyolította, és az Orsiniak számára némileg sürgetővé tette, hogy mindeközben Frigyes csapatai Rómához közel táboroztak. Szóval a helyzet eléggé komplikált volt, miközben a bíborosok hezitáltak. A római szenátus (ami akkor a város vezető testülete volt) élén álló Matteo Rosso Orsini ezért, hogy minél előbb döntést csikarjon ki, befalaztatta a bíborosokat egy olyan épületbe – az ókori eredetű Septizodium palotába –, ahol messze nem a megszokott körülmények várték a bíborosokat, nemhogy kényelem nem volt, de lukas volt a tető. A nyomás fokozásaként állítólag a szenátor katonái a palota tetején végezték el dolgukat, ami becsorgott az épületbe. A bíborosok így is további két hónapig vitáztak, mire eredményre jutottak, igaz a választás fogságában legyengült új pápa, IV. Celesztin pár hétig volt csak Szent Péter trónján. (Utódját is másfél év után választották meg a Rómából időközben elmenekült bíborosok, igaz befalazás és éheztetés nélkül.)
Amikor a tetőt is lebontották, hogy kicsikarják a döntést
A következő időszakra is jellemző volt, hogy a pápák személyét nehezen választotta ki a konklávé, de az Orsini szenátor által alkalmazott drákói eszközöket nem használták, ám 1270-ben ismét gondot okozott a halogatás. Az előző pápa, IV. Kelemen 1268 novemberében elhunyt. Mivel akkor a pápa nem Rómában, hanem egy közép-itáliai városban, Viterboban tartotta a székhelyét (1257 és 1281 között itt székelt a pápa), itt gyűltek össze a bíborosok.
Forrás: Wikipedia, Tango7174
A bíborosok közel három éven keresztül nem tudtak megegyezni – már IV. Kelement is négy hónapnyi tanácskozás után választották csak meg – az új pápa személyében. Mivel a bíborosok egyben főurak is voltak, megfelelő életszínvonalra tartottak igényt, amit a választásnak helyet adó városnak kellett biztosítani. A városvezetés azonban ezt egy idő után megelégelte, és 1270-ben úgy döntöttek, hogy csak kenyeret és vizet adnak a bíborosoknak, de ez sem használt. A bíborosok két pártra szakadtak, az egyik párt olasz, a másik – amelyet a francia bíborosok alkottak és akiket természetesen a francia király támogatott – inkább francia pápát választottak volna meg.
Szóval a kenyér-víz diéta sem hozott eredményt, erre a város vezetői még radikálisabb lépésre szánták el magukat, lebontották annak az épületnek a tetejét, ahol a kollégium ülésezett. Ez már használt, a tető nélkül maradt bíborosok három nap után döntésre jutottak X. Gergely személyében, aki elvileg 1274-ben, elkerülendő az ő megválasztásakor elszenvedett tortúrát, szigorú szabályokat vezetett be a pápaválasztásra, jóllehet ezt az utódai nem igazán alkalmazták.
Forrás: Wikipedia, Jean-Marc Rosier
A francia párt a következő évtizedekben végül hatalomra jutott, és 1309-től 1377-ig a pápák székhelyüket Avignonba helyezték át, ezt nevezik a pápák avignoni fogságának. A pápák természetesen nem voltak foglyok, de a pápaságra a francia királyság erős felügyeletet gyakorolt, mert a város ugyan pápai hűbéres volt, de elhelyezkedése miatt elég komoly befolyása volt a pápai hatalomra a francia királynak, aki 1309-ben a nagy hatalmú, és még nagyobb ambíciókkal rendelkező Szép, avagy IV. Fülöp volt.
Amikor 1314-ben V. Kelemen pápa – aki alatt a pápai udvar Avignonba költözött – elhunyt, a bíborosok előtt ott volt a lehetőség, hogy a francia befolyás alól felszabadítsák a Szentszéket. Igen ám, de ezt nem minden bíboros gondolta jó ötletnek. Ekkor összesen 23 bíborosnak volt pápaválasztó joga, nyolc volt olasz, egy spanyol és tizenhárom francia származású, ráadásul e 23 bíborost elég sok külső hatalom kívánta befolyásolni.
Egyrészt V. Kelemen rokonai – köztük bíborosok és világiak – is fegyveresen felvonultak, hogy az ő jelöltjüket támogassák, másrészt természetesen a francia udvar is igyekezett megtartani a befolyását, igaz a francia udvar is erősen átalakult, mivel a karizmatikus, nagy hatalmú Szép Fülöp is elhunyt 1314-ben. A trónra fia, X. Lajos került, aki azonban két év után követte apját a sírba, majd pár napra francia király lett X. Lajos utószülött, azaz apja halála után született fia is, de ő 5 naposan elhunyt. Ez után került a trónra X. Lajos testvére, V. Fülöp. A folyamatosan változó francia királyi udvar belső viszonyai sem segítették a konklávé gyors döntését.
Maga a választás folyamata a franciaországi Carpentras városában kezdődött, ahol kezdetben azon vitatkoztak a bíborosok, magát a választást hol tartsák meg? Ezt a gyűlést azonban a francia párti bíborosokat támogatók miatt fél kellett beszakítani, mert azok zavargásokat keltettek Carpentrasban. Miután a várost felgyújtották, a gyűlés feloszlott, tulajdonképpen dolgavégezetlenül. A konklávé később más helyeken hiába folytatódott, folyamatosan feloszlott, majd más városban újra megalakult, és ez így ment hónapokon, éveken keresztül. Egyes bíborosok közben hazamentek, a gyűléseken résztvevőket az egyes pártokat támogatók sokszor fegyveresekkel is fenyegették. Nem volt tehát egyszerű a helyzet.
A huzavonát V. Fülöp francia király végül megelégelte, aki a saját hatalmát egy „baráti” pápával is meg kívánta támogatni. A király az 1316-ban elhunyt X. Lajos temetésére meghívta a bíborosokat Lyonba, akik természetesen el is mentek erre a rendezvényre, de V. Fülöp cselt készített elő. A bíborosokat egy kolostorba szállásolta el, ahol azonban az ajtókat nemcsak bezáratta, de a bejáratokat is elfalaztatta, ráadásul folytatták a korábban megkezdett „hagyományt”, miszerint az egyháznagyoknak csak kenyeret és vizet adtak.
Az más kérdés, hogy a választás így is nehézkes volt, majd többé-kevésbé azért, hogy végre kiszabaduljanak a rossz körülményekből, esett a választás Jacques Duèze személyére, aki beteg volt (egyes feltételezések szerint a betegségére erősen rá is játszott), ezért mindenki azt hitte, hogy haldoklik, és már csak pár hete van már csak az életből hátra. A terv az volt, hogy megválasztják a haldokló bíborost, ezért mindenki hazamehet, majd, miután az új pápa meghal, másutt majd tulajdonképp folytatják a konklávét. Jacques Duèze azonban nem halt meg pár héten belül, hanem XXII. János néven egészen 1334-ig vezette az egyházat.
A következő évszázadokban, már nem történtek hasonló események, és annak ellenére, hogy volt, hogy a különböző érdekcsoportoknak megfelelő bíborosok ellenpápákat is megválasztottak, maguk a pápaválasztások viszonylag gyorsan megtörténtek, többé nem fordult elő több éven át tartó huzavona. A konklávék az elmúlt 200 évben, 1831 óta minden esetben négy napnál rövidebbek voltak.
A pápaválasztó konklávé elszigetelésének hagyománya azonban megmaradt, ha nem is olyan drasztikusan, hogy a választókat befalazzák, csak a szavazások idejére bezárják az ajtókat.
A XX: században az új telekommunikációs eszközök miatt is vezettek be szigorításokat, XII. Piusz 1945-ben kitiltotta a telefont, a rádiót és a televíziót is a konklávéról.
II. János Pál 1996-ban tovább szigorított, azt rendelte el, hogy a bíborosoknak a Vatikán falain belül kell lenniük nem csak a konkrét szavazásokkor, amikor eleve bezárják őket a Sixtus kápolnába, hanem a választás egész ideje alatt sem mehetnek ki a palotából.
