A háborús időszakok, amelyek sajnos elég gyakoriak az emberiség történetében, alapvető befolyást gyakoroltak a népességek mozgására is, ahogy most látjuk az ukrán exodusnál. A háború veszedelmei elől régebben is nagyon sokan „választották” kényszerből a menekülést, hogy életüket mentsék és/vagy utódaik számára a békésebb világot keressenek. Igaz, más okok is előfordultak.
Tömeges migrációra akadt példa harci cselekmények nélkül is. Példákat lehetne hozni az egészen korai időkből is, de most csak a kora újkorig megyünk vissza. Akkor például Amerika felfedezése vonzotta a tömegeket az Újvilágba, ahol szükség volt katonákra, hivatalnokokra, munkaerőre, sokan pedig egyszerűen ott vélték meglelni a boldogulás lehetőségét, de a törvény szigora elől menekülők számára is kiutat kínált a másik földrész. A tengeren túli területek egyébként később, a 18. és 19. században is folyamatosan fogadták az új életet keresőket, és itt az Amerikai Egyesült Államok mellett Ausztrália, vagy Új-Zéland betelepülésére is gondolhatunk.
A hugenottáktól a szerbekig sokan menekültek az üldöztetés elől
De volt példa a vallási meggyőződésből, illetve az annak kapcsán felerősödött türelmetlenségből fakadó tömeges mozgásra, gondoljunk például a francia hugenották (az ottani protestánsok) katolikus üldözéstől való menekülésére a 17. század végén és a 18. század elején, amikor Hollandia, Anglia és a német területek mellett számos más országban szóródtak szét.
Hugenotta leszármazott volt a 19. század kiváló német írója, Theodor Fontane, vagy éppen Lothar von Arnauld de la Perière, az első és második világháborúban is harcoló tengeralattjáró-kapitány, sőt Lothar de Maizière, a Német Demokratikus Köztársaság első demokratikusan megválasztott és egyben utolsó miniszterelnöke is.
Forrás: Wikimedia commons
Szintén kora újkori példa a szerbek, akkori magyar elnevezésük szerint rácok északra menekülése a mai Magyarország területére az Oszmán Birodalom elől: jelenlétükre máig emlékeztetnek például Szentendre szerb emlékei.
A 20. században a migrációs folyamat azonban összetettebbé vált. Ezek mögött olyan jelenségek húzódtak meg például, mint az Oszmán Birodalom összeomlása, amelynek nyomán – s erről kevesebbet tudunk – muszlimok tömegei menekültek a Balkán irányából Törökország felé. Az első világháborút követően pedig a transzatlanti migráció öltött óriási méreteket, amikor a háború által nem érintett és folyamatosan gazdagodó Amerika ismét tömegeket vonzott a sokat szenvedett Európából.
Szuhai Ilonának a Belügyi Szemlében jelent meg a Hogyan befolyásolták egyes történelmi időszakok a migráció dinamikáját? című kiváló elemző írása, amelyből megtudhatjuk, hogy 1924-ben a transzatlanti migráció során az USA hatóságai mintegy 1,2 millió bevándorlót regisztráltak, ezt követően az Amerikai Egyesült Államok kvótát kényszerült bevezetni. A népességmozgást az első világháború után a gazdasági nehézségek mellett még az is fokozta, hogy az újonnan létrejött nemzetállamok közül sokan türelmetlen nemzetiségi politikát folytattak kisebbségeikkel szemben.
Két nagyobb magyar kivándorlási hullám volt
A második világháború során és utána Klenner Zoltán, migrációval foglalkozó szakértő megállapítása szerint mintegy 40 millió menekült tartózkodott Európában. A kiépülő új államokból megint csak rengetegen menekültek az óceánon túlra, aminek részben a az illetők háborúban való érintettsége, a megtorlástól, felelősségre vonástól való félelem, a kiépülő kommunista hatalommal szemben ellenérzés, illetve ezen államoknak például az „osztályidegenek” elleni agresszív fellépése, vagy az etnikai üldöztetés lehetett az oka. Az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és a többi befogadó ország migrációs programokkal igyekezett kezelni a problémát.
Magyarország történetét érintve az első kivándorlási hullám Amerika felé az 1880-as években kezdődött, csúcspontjára az 1905-1907 közötti időszakban ért és 1913-ig mintegy 1 millió 200 ezer magyar maradt kint. Ugyancsak kiemelkedően fontos az 1956-os emigráció. A megtorlástól félve, vagy csak kihasználva a lehetőséget, hogy a szabad nyugati világban élhessenek, számos magyar igyekezett az Egyesült Államokba eljutni (Kecskés D. Gusztáv történészkutató különösen sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel).
A forradalom utáni helyzet miatt az USA fel is függesztette a Magyarországra eső éves bevándorlási kvótát, így számos magyar érkezhetett Ausztrián vagy Jugoszlávián át a tengerentúlra, aminek persze megvolt a hivatalos menete. Formanyomtatványok kitöltése, beszélgetés a hivatalos szervekkel, majd egészségügyi vizsgálat várt a kivándorolni szándékozókra, amelyet követően, ha minden sikeres volt, az USA állta a további költségeket. Az Operation Safe Haven (Biztonságos Menedék Hadművelet) keretében mintegy 20 000 magyar érkezett az Egyesült Államok területére.
Forrás: Wikimedia
A segítségben az emberiesség mellett propagandacélok is közrejátszottak
Összességében azonban mintegy 200 000 magyar hagyta el ekkor a hazáját. Az Ausztriában működő Magyar Menekültügyi Segítőszolgálat (Ungarischer Flüchtlingshilfsdienst) 1958. évi féléves beszámolójának függeléke pontos képet ad: 1956. november 12. és 1958. június 30. között a magyarok közül 154 993 fő vándorolt ki e nyilvántartás szerint Nyugatra, közülük a legtöbben az Amerikai Egyesült Államokba, szám szerint 35 240 fő.
Az amerikai magyarság fontos központjában, New Brunswickban, a Camp Kilmer nevű katonai bázison adtak helyet az érkezőknek. A tábor, ahol a menekülteket tovább vizsgálták, egyebek mellett arra figyeltek, hogy mi a végzettségük, hol és hogyan lehetnek az USA hasznos polgárai, s ezt a logisztikai feladatot az Operation Mercy (Könyörület Hadművelet) keretében szervezték meg. Camp Kilmerben több mint 30 ezer magyar élt ideiglenesen, ahonnan úgy mehettek tovább, hogy állás, befogadó család stb. várt rájuk, aminek megszervezése, illetve adott esetben a nyelvtanulás, komoly munkával járt.
Forrás: CEU Open Society Archives
Camp Kilmerben ugyanis a jól képzett magyarok iránt komoly érdeklődés mutatkozott amerikai részről. Sok nagy ipari cég, sőt a szórakoztatóipar képviselői is megjelentek munkaerő után kutatva. Az International Research Associates cég alkalmazottjai 1957 áprilisában New Yorkban szemináriumot is tartottak, amelynek fő témája a magyar menekültek tudományos vizsgálata volt. Ám e kutatás mögött valójában a CIA állt, amely azt kívánta vizsgálni, hogy a stresszt, az elszigeteltséget és más negatív tényezőket hogyan tudják elviselni az érintettek. Egy CIA-dokumentum az alábbiakat rögzítette:
Az a tény, hogy a menekültek fiatalok, tanultak, férfiak és elsődlegesen nem mezőgazdasági tevékenységet végzők voltak, örömre ad okot, ha arra gondolunk, hogy ez a csoport nemzeti értéket jelent, de egyben kedvező célpontot is jelent a külföldi hírszerzésnek. Az a további tény, hogy a túlnyomórészt városi csoport egy kis mezőgazdasági ország teljes népességének körülbelül 1 százalékát tette ki, azt kell, hogy jelentse, hogy nemcsak minden kereskedelmi és ipari ágazat, de minden jelentősebb /magyar Szerk./ vállalat képviselteti magát az Egyesült Államokba érkezett csoportnál.
Az 1956-os menekültek esete kiválóan példázza, hogy egy háborús helyzet (1956-ot de facto bízvást tekinthetjük annak) milyen nehézségeket és feladatokat tud róni a befogadó országokra, nem feledve, hogy a pozitív fogadtatásban a fentiek mellett szerepe volt annak is, hogy a NATO vezető erejeként az Amerikai Egyesült Államok propagandalehetőséget is látott a szovjet blokk országaiból érkező menekültek befogadásában.
