A hagyományos ökológiai tudás kutatásában fontos szerepe van a ökológusoknak

Magyar innováció a rákdiagnosztikában
2021-05-26
Abel-díj – Online ünnepségen köszöntötték a díjazottakat Oslóban
2021-05-26
Show all

A hagyományos ökológiai tudás kutatásában fontos szerepe van a ökológusoknak

Ökológusok nélkül nem lehetne kellő mélységgel megismerni a tájban élő emberek – pásztorok, gazdák – ökológiai tudását, ugyanakkor a hagyományos ökológiai tudás kutatása során a társadalomtudósok tapasztalataira is szükség van – mutatnak rá az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) és az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) kutatói legújabb cikkükben, amely a Trends in Ecology and Evolution című szaklapban jelent meg.

A tanulmányban a kutatók arra keresték a választ, hogy milyen módszerekkel, milyen kutatói hozzáállással lehet a leghatékonyabban vizsgálni a tájjal együtt élő, a természettel együttműködő emberek ökológiai tudását – olvasható az Eötövös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) keddi közleményében.

A beszámoló szerint a hagyományos ökológiai tudás kutatása során az egyik legnagyobb kihívást az jelenti a kutatók számára, hogy megismerjék és megértsék, hogy mit tudnak a természetről a tájjal együtt élő emberek, illetve hogy ezt a tudást hogyan használják a mindennapokban, amikor a szántásról, vetésről, kaszálásról vagy legeltetésről döntenek.

Embertársaink természetismeretének a kutatásához egyszerre kell biológusnak és ökológusnak, másfelől kulturális antropológusnak, néprajzosnak és pszichológusnak lennünk. Mivel a természet és az ember kapcsolatát próbáljuk megérteni, miközben e tudás nagy részét kevésbé lehet szavakba önteni, meglehetősen nehezen kutatható ez a terület

összegzi a kihívásokat Molnár Zsolt ökológus, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatócsoport-vezetője.

Mint a közleményben megjegyzik, a világ különféle kultúrái sokféle módon vélekednek a körülöttük lévő világról. A mai modern ember hajlamos erőforrásként, szolgáltatásként tekinteni a természetre. A legtöbb hagyományos kultúra azonban nagyobb alázattal közelít a természethez, tagjai az erdők-mezők állatait és növényeit az ember rokonainak tartják, egyfajta családtagként viszonyulnak hozzájuk. Egyes kultúrákban pedig az élőlényeket, a természeti képződményeket önálló akarattal és döntési képességgel ruházzák fel az emberek. Egy mongol pásztornak például a természet tanítja meg, hogy hogyan éljen, hogyan legeltessen fenntarthatóan, míg az inuitok úgy tartják, hogy a kanadai hód “gondoskodik” az inuit vadászról, hogy a családjának elegendő élelme legyen.

A fősodortól ennyire eltérő világnézetbe ágyazott ökológiai tudás kutatása komoly módszertani felkészülést igényel. A kérdőíves kutatás ehhez nem elég, a kutatóknak ott kell lenniük, amikor ez a tudás az adott tájban és közösségben képződik, felhasználódik, adaptálódik és tesztelődik, azaz megerősítést nyer vagy megkérdőjeleződik – mutatnak rá a kutatók.

A cikk több évtizeden át szerzett módszertani tapasztalatokat szintetizál. A kutatók úgy vélik, ökológusok nélkül nem lehetne kellő mélységgel megismerni a tájban élő emberek ökológiai tudását. Ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy a társadalomtudósok tapasztalataira, segítségére, módszereik ismeretére is szükség van, hiszen ezek nélkül könnyen felszínessé válhat egy ilyen témájú kutatás.

A cikkben olyan szempontokat is az ökológusok elé tárnak a kutatók, amelyek növények vagy állatok kutatása kapcsán ritkán merülnek fel – így például a kutató és a kutatott személy közötti bizalom, valamint a hosszú távú, kölcsönösen előnyös együttműködés fontosságát. Ilyen szempont továbbá a tanítási módszerek kölcsönös tisztelete, amely során a kutatók és a pásztorok, gazdák összevetik sokszor eltérő természetismeretüket. De ilyen szempont a különböző kultúrák és társadalmi csoportok eltérő etikai normáinak a tiszteletben tartása, vagy az eltérő világnézetekből fakadó különböző természetmagyarázatok és tudásellenőrzési (validálási) módszerek kölcsönös elfogadása. A szerzők rámutatnak arra is, hogy az ilyen jellegű kutatásoknál kiemelten fontos az emberi jogok figyelembevétele, valamint a kutatási módszerek úgynevezett dekolonizálása.

Azt reméljük, hogy a hagyományos ökológiai tudás egyre szélesebb körű kutatása lehetőséget nyújt arra, hogy elődeink tudása hozzájárulhasson ahhoz, hogy Földünk még sokáig az otthonunk maradhasson. Egy pásztort idézve, hogy ne maradjon magára a természet

fűzi hozzá Molnár Zsolt.

Molnár Zsolt és Babai Dániel, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) kutatócsoport-vezetőjének összefoglaló módszertani cikke a Trends in Ecology and Evolution című szaklapban jelent meg május 21-én.

 

Cikk küldése e-mailben
MTI
MTI

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close