Elképzelhető, hogy a jövőben a karbonkreditekhez hasonlóan biokrediteket is vásárolhatnak a cégek, hogy javítsák vállalatuk hozzáállását a biológiai sokféleség megőrzéséhez, helyreállításához. De jó ez? A tudás.hu nemzetközi tudósokat kérdezett a témáról: Hannah Wauchope-t, az Edinburgh-i Egyetem kutatóját, Jane Milner-Gullandt, az Oxfordi Egyetem professzorát és Lövei Gábort, a dániai Aarhusi Egyetemen professor emeritusát .
A biológiai sokféleség, más néven biodiverzitás fogalma az élőlények változatosságának teljességét írja le.
Lefedi az élet minden megjelenési formájának sokféleségét: az állatokat, növényeket, gombákat, mikroorganizmusokat, vírusokat, ezek fajait és alfajait. Mivel kevés a rendszertannal foglalkozó szakember, viszont rengeteg élőlény él a Földön, nem tudjuk pontosan, hogy hány faj létezik. A Catalogue of Life nyújtja talán a leginkább megbízható összesítést a tudomány által leírt fajokról.
A legfrissebb adatok szerint 2 183 663 ismert fajt tartanak nyilván a biológusok. Ezen kívül a társulások (erdőknek, rétek, korallzátonyok stb.), a biomok (mérsékelt övi lombhullató erdők, tajga, trópusi esőerdők stb.), a populációk (azaz különböző helyszínen élő, de egy fajhoz tartozó egyedek közösségei), és az egyedek DNS-ében kódolt gének is igencsak sokfélék.
Leggyakrabban a fajok változatosságáról, illetve a genetikai diverzitásról esik szó. A biológiai sokféleségről, illetve az azt fenyegető veszélyekről többek között itt tájékozódhat bővebben az olvasó.

A szerző felvétele
Hogy működnek a biokreditek?
A biológiai sokféleségről szóló egyezményt 1992. június 13-án Rio de Janeiróban írták alá; Magyarországon az 1995. évi LXXXI. törvény hirdette ki.
2022-ben a kanadai Montréalban rendezték meg az ENSZ keretei között az egyezmény Egyezmény Részes Felek Konferenciáját; angol rövidítéssel COP15-öt. Itt a Föld csaknem összes országának képviselői tűztek ki célokat a természettel való kapcsolatunk helyreállításáért.
A négy évig tartó tárgyalások csúcspontjaként elfogadták a Kunming-Montreáli Globális Biodiverzitás-megőrzési Keretstratégiát.
Ez a világstratégia az emberiséget fenyegető ökológiai válság kezelésére jelöli ki a következő évtized cselekvési irányait.
Itt fogadták el a döntéshozók, hogy ún. biokrediteket fognak bevezetni, amelyek egyfajta virtuális árucikkek. Ezek „a szén-dioxid-kvóták egyik fajtájának, az 1990-es évek közepe óta létező karbonkrediteknek a tovább gondolt változatai.
Elterjedésük még gyerekcipőben jár.
Miben hasonlít ez a két zöld pénzügyi eszközfajta?
Mindkét esetben a kreditek mögött projektek állnak, amik valamiféle értéket teremtenek. Ez a karbonkreditek esetében szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében ölt testet. Ilyen projekt lehet például egy áramhálózattól távol eső szomáliai falu kerozinalapú világításának lecserélése napelemes/energiahatékony rendszerre, ami révén nem csak a bolygó felmelegedése lassul, de nő a lakók várható élettartama, és csökken a rezsijük is.
Biodiverzitási kreditek esetében az érték nem a szén-dioxid-csökkenés – bár mellékesen az is történhet –, hanem egy természetes élőhely pusztulásának megfékezése vagy helyreállítása.
Jó példa lehet erre Kolumbiában egy különösen természetgazdag erdőterület védelmének biztosítása – írta Kruppa Márton, a Magyar Nemzeti Bank vezető elemzője.
A 2022 decemberében útjára indított folyamat még gyermekcipőben jár.
Magyar cégtől még nem lehet karbonkreditet vásárolni, viszont a Savimbo cégen keresztül itt lehet támogatni az amazonasi őserdő védelmét.
Európában az egyik éllovas Németország, ahol már kidolgozták a Naturplus-Standard minősítési rendszert a biokreditek odaítélésére, elszámolására.
Egyes légitársaságoknál már lehet karbonkrediteket vásárolni, amellyel a megtett repülőút szén-dioxid kibocsátását lehet kompenzálni.
Dr. Hannah Wauchope, az Edinburgh-i Egyetem kutatója a tudás.hu kérdésére válaszolva elmondta, hogy a biokreditek rendszere remélhetőleg nem így fog működni, és sokan úgy gondolják, hogy nem is kellene. Ma még nem lehet tudni, hogy pontosan milyen rendszer fog kialakulni.
A kutatónő véleménye szerint azért nem működhet így, mert a biológiai sokféleség nem helyettesíthető (azaz nem cserélhető le), mint a szén.
A légkörben 1 tonna szén-dioxid ugyanolyan, mint bármelyik másik.
Ugyanakkor egy adott élőhelyen található erdő egyszeri és megismételhetetlen, nem ugyanaz, mint bármelyik másik. Különösen egy erdő nem ugyanaz, mint egy vizes élőhely máshol.
Ha azonban a biológiai sokféleségre vonatkozó krediteket a szén-dioxid-kreditekhez hasonlóan kezdik használni, az azt feltételezi, hogy a biológiai sokféleség mindenhol ugyanolyan.
Ez nem igaz, és szerintem nagyon veszélyes lesz, ha az emberek úgy kezdenek el cselekedni, mintha ez így lenne. Néhány nagy szervezet a kreditek ilyen módon történő felhasználása ellen érvel. Ez idővel majd kiderül – emelte ki a kutatónő.

Forrás: University of Edinburgh
Miképpen számszerűsíthető a cégek számára a biológiai sokféleség?
Eddig nem volt világos, hogy miként határozzák meg, hogy mit jelent „egy egységnyi természet”, azaz „egy kredit”, vagy hogy miként kell szabványosított, általánosítható méréseket végezni a biodiverzitással kapcsolatban.
A Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban közzétett tanulmányukban a kutatók egy olyan keretrendszert mutatnak be, amely áttekinti, hogy a vállalatok hogyan számszerűsítik a biológiai sokféleséget, hogyan mérik a pozitív eredményeket, és hogyan kapcsolják össze az elvégzett természetvédelmi munkát a befektetésekkel.
Az Oxfordi Egyetem tájékoztatása szerint jelentős kihívásokkal jár az, hogy a természet összetettségét egyetlen számba kellene összesűríteni.
Emellett azt is megvitatják, hogy ezen egységek milyen módon lehetnek félrevezetőek. A szakértők kimutatták, hogy a kreditek egyes esetekben nem mutatják teljes körűen a biológiai sokféleséggel kapcsolatos nyereségét.
A biológiai sokféleség eredményeinek mérése egyre nagyobb érdeklődésre tart számot a politikai és a pénzügyi szektorban, de rendkívül nehéz egy olyan összetett dolgot, mint a biológiai sokféleség, egyetlen számra redukálni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a természettel kereskedő piac kialakításának számos kockázata van. Meg szerettük volna vizsgálni, hogy a vállalatok hogyan birkóznak meg ezzel a nehéz feladattal
válaszolta a tudás.hu kérdésére Hannah Wauchope.
A tudományos cikkben leírt keretrendszer azt hivatott szemléltetni, hogy a témával foglalkozó szakemberek két átfogó megközelítést alkalmaznak arra, hogy a biológiai sokféleség összetettségét egy helyszínen egyetlen értékre redukálják.
Az első egy számértéket rendel egy területhez, ahol a magasabb szám értékesebb ökoszisztémát, magasabb biológiai sokféleséget jelez.
Egy terület értékelése során a térség természetvédelmi értékét többféle mérőszámmal is mérhetjük: ilyen például a fajgazdagság, a fák lombkoronával való borítottsága és egy célfaj gyakorisága. Ezeket a számokat egyetlen értékké kell összesíteni, amely az ökoszisztéma egészségét jelzi.
A második megközelítés a helyszíneket egy bináris állapot szerint osztályozza – az ökoszisztéma egészséges vagy nem egészséges. Az erdő egészségét például úgynevezett indikátorfajokkal is lehet mérni: egy dél-amerikai esőerdő esetében például a jaguár jelenléte, vagy hiánya alkalmas mérőszám lehet, mivel ennek a fajnak nagy méretű, természetes állapotú területre van szüksége.
Miután a szakemberek kiszámolták a krediteket, több dolgot is nézhetnek a kapott adatok alapján.
Az egyik esetben azt igazolják a kreditek kiadásával, hogy a területeket megőrizték. Ilyenkor az adatoknak alá kell támasztaniuk, hogy a terület nem változott, például azzal, hogy egy indikátorfaj még mindig jelen van a térségben.
Máskor olyan vizsgálatot is végezhetnek az ezzel megbízott szervezetek, hogy a terület természetvédelmi állapota javult-e, azaz hatékony volt-e a helyreállítási program.
Mindezeket a számértékekben bekövetkezett változások mérésével lehet megvizsgálni.
A kutatók ezt a keretrendszert arra használják, hogy rávilágítsanak azokra a különböző kihívásokra, amelyekkel a biológiai sokféleség egyetlen egységgel való kifejezése során szembesülni kell.
A biológiai sokféleség például sokféleképpen lehet értékes, amelyek közül sok nem mérhető, és amelyek közül néhány ellentmond egymásnak (például egy fafaj kulturális értéke a helyi lakosság számára és pénzügyi értéke faanyagként).
Még a mérhető szempontok esetében is nehéz a pontos mérés, illetve a mérőszámok észszerű módon történő összesítése, ami sok teret enged a bizonytalanságoknak vagy a félrevezető eredményekhez vezető játékoknak.
A fenntartható fejlődés lehetetlen koncepció
A kutatók szerint talán a legnagyobb kihívást annak bizonyítása jelenti, hogy a természetvédelmi vagy helyreállítási eredmények a beruházás közvetlen eredményeként, és nem más okból következnek be, valamint annak biztosítása, hogy a biológiai sokféleséget fenyegető veszélyeket nem egyszerűen máshová helyezték át.
E kihívások miatt a kutatók óva intenek attól, hogy a biodiverzitási krediteket a vállalatok környezetre gyakorolt hatásainak ellensúlyozására használják, különösen a „természetpozitív” állítások alátámasztására.
Ehelyett a vállalatoknak a természetre gyakorolt hatások elkerülését és csökkentését kell előtérbe helyezniük, amennyire csak lehetséges.
Ha közvetlenül nem tudják megtenni (például a biológiai sokféleség helyreállításával a tulajdonukban lévő földterületeken), akkor
a cégek számára a kreditek vásárlása lesz a legjobb módja annak, hogy mérhető, pozitív módon járuljanak hozzá a természet helyreállításához.
Dr. Wauchope hozzátette:
A biológiai sokféleségre vonatkozó kreditpiacok csak akkor lehetnek pozitív hatással a biológiai sokféleségre, ha példátlanul szigorú szabályozás mellett alkalmazzák őket, amely biztosítja, hogy a vállalkozások elsősorban a negatív hatások elkerülését helyezik előtérbe. Ha biodiverzitási krediteket vásárolnak, akkor azt inkább a pozitív hozzájárulások számszerűsítésére, mintsem közvetlen ellentételezésként kell tenni.
Eleanor Jane Milner-Gulland, az Oxfordi Egyetem professzora elmondta:
A biológiai sokféleség piacainak szerepe lehet abban, hogy a természet számára olyan forrásokat mozgósítsanak, amelyek máskülönben elérhetetlenek lennének, de a piacok mindig csak a megoldás egyik részét képezhetik a hatékony és méltányos természetvédelem megvalósításának. Továbbra is fontos szerepe lesz az állami és a magánszektor közvetlen természetvédelmi beruházásainak, valamint a természetre gyakorolt hatások csökkentését célzó szabályozásnak.
Dr. Lövei Gábor a dániai Aarhusi Egyetemen professor emeritus-ként többek között a természet szolgáltatásainak kutatásával foglalkozik.
Én szkeptikus vagyok a gazdasági megközelítésekkel, mert véleményem szerint éppen ez a monetáris gondolkodásmód juttatott minket oda, ahol most vagyunk, tehát nem arról van szó, hogy egy jó eszközt rosszul használtunk, hanem fel kell ismernünk, hogy maga az eszköz alkalmatlan, rossz. Első lépésben azt kellene feladni, hogy a gazdasági tevékenység célja a növekedés. Már látjuk, csak nem ismerjük el, hogy a „fenntartható fejlődés” egy lehetetlen, nem létező koncepció. Mintha megoldható lenne, hogy a kecske is jóllakjék, és a káposzta is megmaradjon. Nincsen olyan, hogy “egyen a kecske mást, ne káposztát.

Forrás: University of Aarhus
Hozzátette:
Léteznek olyan szellemi műhelyek Magyarországon, amelyek a nemnövekedéssel foglalkoznak, ezek tevékenységére jobban kellene figyelnünk. A másik kezdő lépés lehetne, hogy minden magyar vállalkozás készítsen egy felmérést arról, hogy a tevékenységének mi az ökológiai hatása.
A Nemnövekedés mozgalom egyik képviselőjével, Vincent Liegey-vel készített interjúnk itt olvasható.