Egyre több turista szeretné meglátogatni az eltűnőben lévő gleccsereket és jégbarlangokat, de a felmelegedés miatt ezek a helyek nagyon veszélyesek lehetnek.
A hőmérséklet emelkedése nyomán olvadnak, tűnnek el a gleccserek. A folyamat népszerűvé tette a kalandturizmus egy új formáját, az úgynevezett „utolsó esély turizmust”.
Mivel egyre többen igyekeznek megnézni a gleccsereket, mielőtt elolvadnak, az olyan helyek, mint Izland, profitáltak a fellendülő turizmusból.
Elin Sigurveig Sigurdardottir, az Icelandic Mountain Guides (Izlandi Hegyi Túravezetők) operatív vezetője a New York Times című lapnak elmondta, hogy évente félmillió ember látogat Izlandra gleccsertúrákra.
Tavaly nyár végén megrázta az amerikai közvéleményt egy tragikus baleset, egy amerikai párra ráomlott egy izlandi jégbarlang. Az amerikaiak a Breidamerkurjokull gleccser lábánál túráztak, amelynek olvadékvízből kialakult jégbarlangjai ragyogó kék falairól ismertek. A tragédia nyomán az izlandi hatóságok ideiglenesen felfüggesztették az ilyen jellegű túrákat.
Ez jó példa arra, hogy az éghajlatváltozás milyen következményekkel járhat a gleccserturizmusra nézve
mondta a balesetről Emmanuel Salim, a franciaországi Toulouse-i Egyetem földrajz professzora.
A szakértők szerint most, hogy a gleccserturizmus egyre népszerűbbé válik, több védőkorlátra, óvintézkedésre is szükség lehet.
A visszahúzódó gleccserek ugyanis kockázatokkal járnak. A növekvő olvadékvíz miatt a jégbarlangok hajlamosabbak lehetnek a beomlásra. A gleccserek morénája, a jég során hátrahagyott kőzet- és talajréteg, szintén instabillá válhat, ami veszélyes sziklaomlásokat vagy földcsuszamlásokat okozhat.
Salim szerint az utazásszervezők alkalmazkodási stratégiákon dolgoznak a gleccserturizmus fenntartása érdekében, például a gleccserekhez vezető túraútvonalak, hidak, lépcsők és korlátok fokozott karbantartása, megerősítése révén.
Előfordul az is, hogy hatalmas szigetelő takarókat helyeznek a jég felszínére, hogy csökkentsék az olvadás mértékét, különösen a jégbarlangok közelében.
Ezek a barlangok hihetetlenül népszerűek lettek a turisták körében, a közösségi média tele van az itt készült “túlvilági” képekkel. Az izlandi túravezetők el is nevezték őket „aranybányáknak”. A turizmus annyira jövedelmezővé vált, hogy a korábban inkább télen tartott túrákat már nyáron is megrendezik. A szélsőséges hőség azonban destabilizálhatja a barlangokat, és mivel egyre több ember megy be a járatokba, a balesetek kockázata is megnő.
Több a természetjáró, de a gleccserek is instabilabbak, mint korábban voltak
mondta Trevor Kreznar, az alaszkai Kenai Fjordok Nemzeti Parkban található Exit Glacier Guides vezérigazgatója.
Ha csak arról lenne szó, hogy több a látogató, de a gleccserek ugyanolyanok, mint az 1980-as években, akkor nem lenne olyan nagy ügy.
Az idegenvezetők általában a tapasztalatok alapján értékelik a gleccserek állapotát, de mivel az éghajlatváltozás hatással van a gleccser dinamikus környezetére, ezek a döntések nehezebbé válnak – mondta Johannes Theodorus Welling, az Izlandi Egyetem gleccserturizmussal foglalkozó kutatója.
Előfordulhatnak olyan új események, amelyek a múltban soha nem történtek meg
mondta Welling. Az ilyen veszélyek korai előrejelző rendszereket igényelhetnek, valamint vészhelyzeti terveket az üzemeltetők és a vészhelyzeti személyzet számára – mondta.
Mindig azt mondom az utazásszervezőknek: az emberek nem a gleccseren halnak meg, hanem a gleccser alatt
kommentálta a helyzetet Kreznar.
Corin Lohmann, az albertai Jasper Nemzeti Parkban található Columbia jégmező részét képező Athabasca-gleccseren túraszervező IceWalks tulajdonosa szerint, hogy cégének minden szezonban két-három alkalommal kell átalakítania a túraútvonalakat a gleccser olvadása miatt. Az ösvények állapotára az erdőtüzek is hatással vannak, tavaly nyáron például egy tűzvész elzárta a gleccserhez vezető utat.
Ha ezek a lezárások, átalakítások nem lettek volna, 2024 lett volna a legforgalmasabb év a cég 1985-ös alapítása óta, mondta Lohmann, hozzátéve, hogy véleménye szerint ez a töretlen növekedés nem lesz tartós.
Ez a trend úgy 30-50 év múlva kifut, de az is lehet, hogy hamarabb
mondta. Hangsúlyozta, hogy ő ugyan nem reklámozza az “utolsó eséllyel” az általa szervezett túrákat, de az éghajlatváltozás gleccserekre gyakorolt hatásairól beszámol a látogatóknak.
A vendégek úgy érzik, fontos, hogy elhozzák a gyerekeiket, mert nagyon erős lélektani tényező az, amikor a 10 éves gyerekükkel ott állnak, és azt mondják: talán ti vagytok az utolsó generáció, amelyik ezen a gleccseren áll.
