Dr. Karancsi Zoltán geográfus egyetemista korától járja a hegyeket, elsősorban az Alpok és a Kárpátok vonulatait tanulmányozza. A közelmúltban a Savoyai-Alpokban tapasztalt aggasztó jelenségről tudósított a közösségi oldalon.
Az SZTE JGYPK Testnevelési és Sportudományi Intézetének egyetemi docense a saját szemével győződött meg róla, hogy a lassan mozgó „jégfolyamokkal”, a gleccserekkel az utóbbi évtizedekben megdöbbentő dolog történik. A hegycsúcsok állandó hótakarójának és a gleccsereknek ugyanis drámai mértékű visszahúzódása zajlik. 1900 és 2012 között a gleccserek térfogata a felére csökkent, ráadásul az 1980-as évektől felgyorsult az olvadásuk.
A varázslatos gleccserekről, a klímaváltozás negatív következményeiről, a gigantikus jégfolyókon lejátszódó folyamatokról kérdeztük a szakembert. Dr. Karancsi Zoltán szerint mi, emberek is felelősek vagyunk a környezetünk védelméért és a gleccserek állapotáért.
Mikor észlelte először testközelből, hogy a gleccserekkel „baj van”?
Először olvastam a klímaváltozásról és a gleccserek olvadásáról, majd, amikor első alkalommal eljutottam Svájcba az Alpok leghosszabb gleccseréhez, akkor az Aletsch-gleccsernél már táblákon tájékoztatták a látogatókat a jégfolyam fejlődéséről, olvadásáról.
A Jungrfaujoch térségéből indul az Aletsch-gleccser, ahol szinte egész évben hullik a csapadék hó formájában. A folyamatos hóesés és az olvadás-fagyás ismétlődő folyamatának köszönhetően tíz év alatt egy méter friss hóból körülbelül 1 centiméter sűrű, kék gleccserjég keletkezik.
Az évmilliók alatt kialakult több száz méter – maximum 900 méter – vastag jég óriási súlya és a gravitáció miatt az egész jégtömeg lassan megindul (folyamatosan csúszik) lefelé a lejtőn. A meredekebb szakaszokon, akár 200 métert, az enyhébb lejtőkön olyan 80 métert tesz meg évente.
A jégfolyam áramlása oldalt és alul lelassul a súrlódási ellenállás miatt. A különböző sebességek feszültséghez vezetnek a jégben, ami gleccserrepedéseket eredményez. Ezen hasadékok természetes labirintusán keresztülvezető utakat csak a tapasztalt hegymászók ismerik, bár télen a hóesés miatt a hasadékok is gyakran eltűnnek.
A gleccserek növekedése és olvadása a történelem során változott. Az utolsó jégkorszak nagyjából 10 000 évvel ezelőtt befejeződött, azóta nemcsak az olvadás, de a növekedés is többször előfordult. A 19. században a hőmérséklet csökkenése és a csapadék növekedése miatt a gleccser növekedést mutatott. Az Aletsch-gleccser 1860-ban érte el utolsó maximális kiterjedését. Akkor nemcsak hosszabb, de 200 méterrel vastagabb is volt. Azóta a gleccser folyamatosan olvad…
Más gleccserek esetében mi a helyzet? A többi jégfolyam is elolvad?
Azóta jártam több műás gleccsernél is. 2012-ben Ausztria legnagyobb gleccserénél a Pasterze-nél, amely szintén a nagymértékű olvadása miatt alig hosszabb 8 kilométernél.
2016 óta minden évben eljutok a dél-svájci üdülővárosba, Zermattba ahol nemcsak a Matterhorn – Svájc emblematikus hegye – található, de 38 darab 4000-es csúcs van a település környékén. A 4000-esekről számos gleccser indul a völgyekbe, amelyeket minden évben lefotózom, így az eltelt 7 év alatt is jelentős változásnak lehetünk tanúi.
A francia Chamonix az Alpok legmagasabb hegyének, a 4810 méteres Mont Blanc városának turizmusa leginkább a hegymászókra támaszkodik. Emellett túrázni, síelni jönnek ide, amit a klímaváltozás nagyon megnehezít. Ezért a város jövedelmének jelentős része is kieshet.
Franciaországban, a Savoyai-Alpokban látványos fotókon örökítette meg a Mer de Glace gleccsert. Hogyan alakult át – és alakul jelenleg – a jégbarlang és maga a gleccser?
A Savoyai-Alpok legnagyobb gleccsere, a 12 kilométeres Mer de Glace 40 métert húzódik vissza évente. A „Tengerjég” nevet egy korai angol turistától kapta még 1741-ben, aki egy vihar által felkavart és megfagyott tavat látott a jégfolyamban. A gleccseren az első jégbarlangot 1946-ban ásták és minden évben újat készítenek. A barlang jegének olvadását megpróbálják fehér geotextíliák kiterítésével hátráltatni, több-kevesebb sikerrel.
A mozgó gleccser Montenvers alatt lelassult. Míg 1985-ben még 90 métert tett meg a jég egy év alatt, addig 2018-ban ez már csak 15 méter volt. Az 1990-es években a jégfolyam mozgása kompenzálta a veszteséget, de ma már alig hoz jeget, csúszása mindössze 3 centiméter/nap. Ahogy a gleccser évről évre veszít térfogatából, lelassul és mivel nincs utánpótlás még intenzívebbé válik az olvadás miatti veszteség.
Összességében több mint 200 év alatt a gleccser hossza 3 kilométerrel rövidült és vastagságából 200 métert veszített.
Máshol is találkozott aggodalomra okot adó jelenségekkel?
Ami miatt ezt az interjút vállaltam, az egy rendkívüli esemény volt, ami egy hónap alatt játszódott le a Mer de Glace jégbarlangjánál. A 2023 júliusában készült felvételen az aktuális jégbarlang bejárata mellett láthatók a korábbi barlangok járatai is. 2023 augusztusában ismét ott jártam és megdöbbentő volt a változás, a korábbi jégbarlangok nagyrésze az intenzív olvadás miatt egy hónap alatt szinte teljesen eltűnt.
A globális felmelegedés következménye az egyre gyakoribb sziklaomlás is a Savoyai-Alpokban, ami sokszor életveszélyes is lehet a hegymászókra, túrázókra. Az utóbbi években sokszor hallottam és láttam túráim során ezeket a mennydörgésszerű, félelmetes porfelhőket.
A sziklaomlások száma azért növekszik, mert a repedésekben található, eddig folyamatosan fagyott víz kiolvad, vagyis mostanra már a nagy magasságokban sincs állandó fagy. A repedésekben megbúvó jég évezredeken át betonként stabilizálta a sziklákat. Az olvadás meggyengíti a kőzeteket.
Képesek lehetnek a svájciak valamilyen módon befolyásolni a gleccserek zsugorodását? Vagy most már csupán alkalmazkodhatnak?
A svájci téli sítúrizmusban a klímaváltozás jelentős veszteséget okoz. Ha nem lesz változás, akkor 2050-re a szakemberek szerint akár 2 milliárd dolláros vesztességgel is számolhatnak évente és ezen az sem segít, hogy a síelők helyét egyre több hegyikerékpáros foglalja el.
Persze a természetes hó hiányát műhóval pótolhatják kitolva így a szezon határait, azonban egy hektár sípálya műhóval való befedése 4000 köbméter vizet igényel, ezért van annyi mesterséges víztározó a svájci hegyekben. Ugyanekkora kukoricaföld öntözéséhez csak 1700 köbméter víz kell! Becslések szerint az Alpok sípályáin annyi vizet használnak a hóágyúk működtetéséhez, amennyi 1,5 millió ember teljes évi vízfogyasztása. Emellett két további probléma is felmerül: az egyik a jelentős energiafogyasztás – 1 hektár sípálya egész szezonon át tartó hóágyúzása során 25000 kwh energiát használnak fel, aminek költsége körülbelül 150 000 EUR.
Más gond is van. Amennyiben a folyók vizét nagy magasságban használják, akkor olyan idegen tápanyagok és ásványi anyagok szóródnak szét, amelyek normál körülmények között nem jutnának fel olyan magasra. Ezeken a pályákon később indul az olvadás, később tudnak virágozni a növények – ezért a zöldellő hegyoldalak helyén gyakran csak sáros lankákat találunk.
A gleccserek eltűnése hatással van az életünkre. Mit lehetne tenni a folyamatok lassítására? Egyénileg, vagy társadalmi szinten orvosolható a gleccserek visszahúzódása?
Földünk történelmében klímaváltozások többször előfordultak a múltban csakúgy, mint ahogy a jövőben is újra bekövetkeznek hasonló folyamatok. A kérdés csupán az, hogy mi emberek mennyiben járulunk hozzá a folyamat erősödéséhez, ezáltal a nagy földi rendszerek megváltozásához és mit tudunk tenni annak érdekében, hogy lassítsuk a számunkra kedvezőtlen folyamatok kialakulását. Bár sokszor elhangzott, hogy az utolsó 24 órába léptünk, amikor még lehetőségünk lenne mérsékelni a változásokat, mégis azt látjuk, hogy a gazdasági érdekek még mindig fontosabbnak tűnnek környezetünk megóvásánál.
Meddig várunk még?
Ha eltűnnek a gleccserek, megszűnik számos fontos vízfolyás, tó forrása, tápláló mellékfolyója, beláthatatlan károkat okozva a mezőgazdaságnak. Az olvadás miatt széttöredeznek a hegyek (gyakori kőlavinák nehezítik a völgyek életétét).
A Sarki jég elolvadása kiédesíti és megemeli a világtenger szintjét, partmenti települések, mezőgazdasági területek kerülnek víz alá. Lelassulnak, leállnak a nagy tengeráramlások. A kialakuló szélsőséges időjárási jelenségek pedig a Föld egész területén megfogják nehezíti az emberek életét.
fotók: Dr. Karancsi Zoltán
