A klímaváltozásnak nem csak negatív hatása van. Előfordul, hogy egy országnak kifejezetten jól jön. Néhány országban, mint például Oroszország, Kanada, Finnország az átlaghőmérséklet emelkedése növeli a megművelhető termőterületet.
Oroszország gazdasági helyzete alapvetően változott meg a háború miatt, ugyanakkor „Nyugatról” nézve olykor elfelejtjük, hogy a mindenféle szankcióval sújtott állam a világ egy jelentős részével, leegyszerűsítve a fejlődő világgal szinte változások nélkül kereskedik.
2022-ben, amikor brutálisan magasak lettek az energiaárak, az a vád is érte Oroszországot, hogy jól keres a geopolitikai feszültségeken, hiszen az olaj és a gáz ára is durván emelkedett, amikor a szállításokkal, a szankciókkal fennakadások keletkeztek.
Erős agrárszereplő
Arról talán kevesebb szó esett, de Oroszország immár az élelmiszerpiacon is nagyjából önellátó, sőt a gabonapiacon jelentős exportőr is.
Mivel a gabona értékesítését kevésbé zavarja a szankció és a háború, Oroszország abban érdekelt, hogy magasabb legyen az ár.
Amennyiben Oroszország akadályozza az ukrán gabona kijutását a Fekete-tengerre, vagy megsoroz pár ukrán kikötőt (akár a Fekete-tenger mellett, akár a Duna deltájában), azzal gyakorlatilag megemeli a világpiaci gabonaárakat. A legrelevánsabb európai árakat ebben az ágazatban egyébként Párizsban jegyzik.
De hogy lettek az oroszok ilyen erősek a gabonapiacon?
Joggal merülhet fel ez a kérdés, hiszen talán nem követtük annyira, hogy miképpen lettek az oroszok ennyire meghatározó játékosok a világ gabonapiacán.
Az senkit nem lep meg, hogy terület van a termelésre, hiszen összességében gyéren lakott és hatalmas kiterjedésű államról van szó, de ami talán kevésbé ismert, hogy
két amúgy negatív elem, a globális felmelegedés és a 2014-es szankciók is segítették Oroszországot a nemzetközi szerepe növelésében.
Több lett a megművelhető terület
Oroszországban egyszerűen több lett a megművelhető terület, és ahogy a nyugati szankciók, illetve az erre adott orosz válaszok is befolyásolták a piacot, Oroszország jobban rá is kényszerült az önellátásra és így lett gabonaimportőrből a világ legnagyobb búzaexportőre.
A felmelegedés nyertese
Lehet-e egyáltalán olyanról beszélni, hogy a globális felmelegedés nyertesei?
Talán időszakosan igen, hiszen más az, ha egy sivatagos, vízhiánnyal küzdő állam melegedik tovább, míg más az, ha egy fagyott vidék válik emberi életre alkalmasabb térséggé. Természetesen, ha a 1,5 foknál intenzívebb felmelegedés miatt végzetes folyamatok indulnak be, azzal majd nem nyer senki.
Mindenesetre foglalkozott a globális felmelegedés nyerteseivel egy híres tanulmányában az Atlantic.
Majd egy sokkal frissebben a Forbes is.
Az írás szerint Nigériában, Ghánában, Szaúd-Arábiában és Indiában lennének a legnagyobb negatív gazdasági hatások, és kifejezetten pozitív hatást Finnország, Oroszország és Kanada érezne.
Ugyanakkor a szerző az összefogást hangsúlyozza, a közös fellépést.
Csak ugye az a baj, hogy a hideg államok ilyenkor visszakérdezhetnének, hogy oké-oké, de a meleg országok eddig miért nem szálltak be a fűtési időszakban az energiaköltségeinkbe?
Akiknek bejött
A globális felmelegedés különlegessége az is, hogy ellentétes előjellel is jelentkeznek hasonló problémák. Van, ahol a kevés víz, szárazság, van pedig, ahol a sok víz, áradások okozna gondot.
A táplálék előállításához szükséges víz hiánya, vagy az időjárás szélsőségessége azonban nemcsak Afrikában és a Közel-Keleten, de olyan nagy mezőgazdasági termelők életében is fokozódó problémákhoz vezet, mint az Egyesült Államok, Kína, vagy Mexikó.
A világnak azonban tényleg vannak olyan jeges területei, elsősorban az Egyesült Államokban Alaszka, Oroszországban Szibéria vagy Kanada és a Grönlanddal is kibővített európai északi államokban, ahol javulnának az életfeltételek. Érdekes, de a déli féltekén nem igazán van olyan fagyos rész, ahol a mezőgazdasági termelés lehetőségei érdemben bővülnének.
Az egyedi érdekek
Ha ezt a bonyolult és összetett rendszert vizsgáljuk, a tanulmányok szerint a felsoroltak mellett Mongólia, Kirgizisztán, Tádzsikisztán. de Észak-Korea és Nepál is részleges nyertese lenne a felmelegedésnek.
Vesztes viszont sokkal több lenne, az evidensen eszünkbe jutó száraz és meleg államok mellett azok is, amelyeket nehéz lenne megvédeni a tengerszint emelkedésétől (Banglades, Maldív- Szigetek, Hollandia).
Ám, ha mindenkit, nyerteseket és veszteseket is figyelembe veszünk, a mezőgazdasági termelésre gyakorolt jótékony hatás egyértelműen Oroszországban lenne a legnagyobb.
Egyre erősebb pozíció
Az mindenesetre biztos, hogy Oroszországnak van helye. Ez egy alapvető potenciális geopolitikai konfliktusa a szűkös Kínával, ha erre még Szibéria annyiban is „rátenne egy lapáttal”, hogy egy hatalmas, mérsékelt éghajlatú, mezőgazdasági szempontból is attraktív területté változna, még nehezebb lenne megállítani az ide tartó milliókat.
Oroszország nem véletlenül vált a világ legnagyobb búzaimportőréből a világ legnagyobb búzaexportőrére.
Tényleg döbbenetes, de egykoron évi 40 millió tonnát importált, vagy elvett (az ukrán-orosz utálatban máig szörnyű seb a holodomor, amikor a szovjet állam elvitte a gabonát Ukrajnából, ahol éhínség ütötte fel a fejét). Míg ma, ahogyan a Reuters is írja, már évi 50-55 millió tonnát exportál, amiben döntő faktor a szibériai időjárás javulása.
Az export célpontjai most éppen az észak-afrikai és a közel-keleti sivatagosabb államok.
A világ nagy problémáit, mint a globális felmelegedést csak közösen lehet megoldani, de sajnos mindenkinek, aki egy helyzetben éppen nyerne, lehet egy olyan sérelme, hogy most miért ne engedjük az egyedi gazdagodást, amikor más esetekben nem fogtunk össze, például nem osztottuk el a világ kőolajvagyonát a nemzetek között.
