Homokba dugja a fejét, aki máig úgy ítéli meg, hogy az Oroszország elleni szankciók meghozták a várt eredményeket. Nem, nem hozták meg. Csak ettől még nem körvonalazódik semmi olyan forgatókönyv, amely morálisan, vagy gazdaságilag jobb lett volna az európai közösségnek.

Az Oroszországot sújtó nyugati szankciókkal kapcsolatban nagyok voltak az előzetes várakozások. Emlékezhetünk, már 2022-re két számjegyű orosz GDP-visszaesést vártak az első előrejelzések, aztán amikor ez nem következett be, a csalódás után jöttek az új remények.

Vagyis az, hogy oké, a 2022-es évet megmentette a magas energiaár, de 2023-ban már tényleg baj lesz Moszkvában.

Volt egy olyan gondolat is, hogy a nyugati alkatrészek szép lassan már érdemben fognak hiányozni a kőolaj–kitermelésből, a repülőgépekből, a nyugati autókból.

Vagy az, hogy lehetetlen az orosz szénhidrogén-kapcsolatokat gyorsan újraírni, nincs elég gázvezeték keletre, az indiai olajszállításokhoz másfajta tanker kellene és így tovább és így tovább…

Az orosz gazdaság nem dőlt be

Kár lenne kertelni, ma már egészen biztosan látszik, hogy mindez nem valósult meg.

Oroszország nem roggyant meg, a GDP 2022-ben apadt ugyan 2,1 százalékkal, de a mérték mutatja, hogy tényleg csak éppenhogy esett vissza, nincs munkanélküliség (3 százalék), nincs extra infláció (6 százalék), egyáltalán nincs áruhiány.

Természetesen az is igaz, hogy 2022-ben, ami nekünk tragikus volt, vagyis az őrült magas szénhidrogénárak, az Oroszországnak segítség volt, vagyis bár tényleg visszaesett az orosz gáz-, olaj- és olajtermékexport, de annyival drágábban tudta értékesíteni Oroszország ezen termékeit (sokáig a napi egymilliárd dollár volt a jellemző bevétele), hogy a volumen visszaesését gálánsan ellentételezte a nagyobb ár.

A várakozások hullámzása

A hullámzás természetes gazdasági, vagy előrejelzési jelenség.

Arra gondolunk, hogy bejön egy új technológia, legyen most a legfrissebb a zöld hidrogén, vagy a mesterséges intelligencia, és egy ideig mindenki túlzott várakozásokkal lép fel, vagyis arra gondol, hogy az újdonság mindent fenekestül forgat majd fel.

Hurrá, meg van oldva a világ energiaellátása, vagy nem lesz szükség többé munkahelyekre. Aztán jön egy kijózanodás, egy csalódás. Végül jó esetben találkozik az elvárás és a realitás.

Most ebben a fázisban járunk, a reálisabb elemzők már nem szeretnének úgy tenni, mintha minden korábbi jóslat reális lett volna, csak egy kicsit lassabban rogy térdre Oroszország.

Most már úgy szólnak a legvérmesebb eredményértékelések is, hogy Oroszország kiírta magát a megbízható partnerek közül, morálisan izolálta magát (utazási lehetőségekből, sportversenyekről, tárgyalóasztaloktól), mindez a politikai súlyára is kivetül, Ukrajnán kívül egy csomó területen (Afrika, Közel-Kelet, Kaukázus) kevesebb energiája maradt, és igen, azért a gazdaságban is vannak nehézségei a lakosságnak, mert nem kapnak McDonald’s hamburgert, nehezebb nyugati ruházati termékeket venni, vagy jó autóhoz jutni, esetleg amerikai filmeket nézni.

A cél az orosz gazdaság kivéreztetése volt

Természetesen nem az volt a fő cél, hogy az orosz lakosság ne lássa az új Netflix-sorozatokat, vagy ne egyen finom hamburgert. Csakhogy az ennél nagyobb ívű eredmények (orosz oldalról, veszteségek) nehezebben számszerűsíthetők.

Ha az orosz-nyugat-európai gázvezetékek megsérülnek, leállnak, kiürülnek, az hosszabb távra is eladhatatlanná teszi az orosz gázt. Érdemes figyelni, hogy a nagy új vevők, India, vagy Kína pedig tényleg packáznak az oroszokkal, nem köteleződnek el hosszabb távú szerződésekre, csak jelentős diszkonttal vásárolnak.

Öngól azért nem volt

Hozzá kell tenni, hogy abból a forgatókönyvből, hogy Európa gazdag és hitelképes, majd úgyis megoldja, Oroszország szegény és hitelképtelen, belerokkan, szóval ez nem jött be, de a fordítottja sem.

Vagyis azok a riogatások sem váltak valósággá, hogy Nyugat-Európa tartósan versenyképtelen lesz az olcsó energia hiányában.

Tény, hogy korábban más szankciók (elsősorban Irán ellen) rögtön eredményesek voltak.

Oroszország azonban nem maradt magára, ha nincs francia bor, majd lesz chilei, ha nincs spanyol garnéla, akkor lesz thai.

Az étintett gazdaságok nagyok és gazdagok, igen mindketten, Nyugat-Európa pótolta az orosz gázt, Oroszország pótolta a nyugati autót, technológiát, élelmiszert és ebben olyan partnerei voltak, mint Kína, Törökország, Kazahsztán.

Úgy nem lehet egy országot térdre kényszeríteni, hogy a szomszédsága tele van olyan országokkal, amelyek tudnak kereskedni a Nyugattal, de kereskednek Oroszországgal is.

Putyin nem szigetelődött el

Oroszország gazdaságának megítélése azért nehéz, mert 2022-ben magas volt az energiaár, vagyis lehet, hogy földbe állt pár orosz szektor, de a büdzsé ezt annyira nem érezte meg.

Az oroszoknak kőolajban könnyebben, földgázban nehezebben sikerült alternatív megoldásokat találni.

A Nyugatnak szomorú csalódás, hogy Oroszország ugyan nehezebb helyzetbe került, messzebbre kellett elvinnie a kőolaját, de ugyanolyan ármeghatározó maradt a piacon, mint Szaúd-Arábia, vagyis nem az történt, hogy Vlagyimir Putyin kétségbe esve telefonált, hogy valaki vegye meg az orosz olajat, éppen ellenkezőleg, még termelés-visszafogással Moszkva befolyásolta a világpiaci árat.

Azért a háborún az oroszok is vesztenek

Oroszország nincsen eladósodva.

A 17 százalékos GDP-arányos államadósság lényegtelen, annak a vitatható eszköznek, hogy a Nyugat orosz bankbetéteket, vagyonelemeket megfog, természetesen van negatív hatása, de ez nem átfogó.

Oroszországnak biztosan intenzíven kell fegyverkeznie (ami persze emeli is a GDP-t, ha hazai a gyártás), de van rá forrás.

Azért természetesen ne csináljunk úgy, hogy az orosz gazdaság nyer a háborún. Nem is beszélve a több tíz, százezer fiatal férfi életéről, akik meghaltak vagy maradandóan megsebesültek a háborúban.

Gazdaságilag pozitív hatások is vannak, de a költségvetés masszívan égeti is a tartalékait. Az orosz gazdaság kicsit úgy fest, mint aki készült a háborúra, hiszen sok tartalékot (részben devizában) halmozott fel, ennek egy részét le is fogta a Nyugat.

A háború drága és értelmetlen, az, amit Oroszország most eléget, az mehetett volna másra, oktatásra, jóléti intézkedésre, családtámogatásra, innovációra. Ezekről most Moszkva lemondott, és úgy finanszírozza a háborút, hogy az ellenfél, Ukrajna oldalán a költségek megoszlanak, hiszen fizet az USA, Kanada, Németország, az Egyesült Királyság, vagyis igen gazdag államok.

Az Unió magyarázkodik, de nincs igaza

Az Európai Unió anyagait olvasva, úgy tűnik, mintha minden sikeres lenne a szankciók körül.

Az Európai Unió ugyanis úgy ítéli meg, hogy az eddigi tíz szankciós csomag sikeres volt.

A szankciók célja a dokumentumok szerint az volt, hogy gyengítsék Oroszország képességét a háború finanszírozására, és kifejezetten az invázióért felelős politikai, katonai és gazdasági elitet is megböntessék. A korlátozó intézkedések elvileg nem célozták az orosz társadalmat, az élelmiszeripar, a mezőgazdaság, az egészségügy védett, azokat nem bántották.

Oroszország gazdasága a Nyugat szerint 2023-ban megint zsugorodhat, ugyanakkor csak kis mértékben.

Az EU jelentése sikeres szankciókról beszél, arra figyelmeztet, hogy Oroszország fosszilis tüzelőanyagból származó bevételei csökkennek. A Nemzetközi Energia Ügynökség szerint Oroszország olajbevételei több mint egynegyedével csökkentek 2023 eddigi időszakaiban.

Az EU és partnerei azt is deklarálják, hogy az orosz pénzügyi rendszer ellen bevezetett pénzügyi szankciók csökkentik Oroszország képességét a háború finanszírozására.

Az orosz központi bank 300 milliárd eurónyi tartaléka lett zárolva, emellett több mint 1500 szankcionált személy és szervezet mintegy 20 milliárd eurós vagyonát is megfogták.

Mindez biztosan igaz, de azt nem lehet mondani, hogy a szankcióknak érdemi hatása lett volna.

Ezt önkritikusan érdemes beismerni, minek mindig kozmetikázni?

Csak mindez nem jelenti azt, hogy nem volt érdemes valamit lépni.

Ha az EU semmit nem tett volna, csak szöveges dekrétumokat, erkölcsi ítéleteket mondott volna, akkor joggal szégyellné magát mindenki, hogy nem vállalt bátrabb konfrontációt az agresszorral.

Lehet, hogy a szankciók nem értek sokat, de ha nem szankcionált volna az unió, akkor rosszabbul jártunk volna. Nem biztos, hogy gazdaságilag, de morálisan mindenképpen.