Indulnak az élő koncertek a Fonó nagytermében
2021-05-16
Koponyája alapján azonosítottak egy eddig ismeretlen őskrokodilfajt
2021-05-17

A kocsi is magyar eredetű

A középkorban a szárazföldi utazás lassú és fáradságos volt. Ahol lehetett, hajón utaztak, de ahol nem volt erre alkalmas vízi út, ott gyalog, lóval vagy szekérrel kellett eljutni egyik helyről a másikra. Illetve a XV. századtól kocsival….

A nemes urak az idők kezdetétől általában lóháton közlekedtek, szekérre, batárra a tehetősebbek családtagjai, vagy egyházi személyek ültek. A parasztok, ha kellett gyalogoltak, az árut ökör vontatta szekéren szállították. A teherszállító szekerek átlagosan heti 250 kilométert tettek meg, a gyalogosok napi 20-30 kilométert. A leggyorsabb a váltott lovakkal történő utazás volt, de még így is napok alatt lehetett eljutni, mondjuk Budáról Bécsbe.

Hogyan vált Kocs világhírűvé?

A XV. században azonban Magyarországon egy új jármű jelent meg, a kocsi, amely nevét készítési helye, Kocs község után kapta. Kocs ma egy 2500 lakosú község Komárom-Esztergom megyében, és neve szinte minden európai nyelvben megtalálható. Az angol coach, a szlovák koč távolsági buszt, a spanyol el coche autót, vagy a francia le cocher, kocsist jelentő szava mind a magyar Kocs településre utal.

A kocsi kocsi 1568-as ábrázolása (Kép: Wikipedia)

De miért e község vált a kocsi szülőhelyévé? A település a Bécs-Buda közötti főút közelében van, azaz azon a közlekedési útvonalon, amelyen a középkor óta igen élénk volt a forgalom. A XV. században pedig még fontosabbá vált ez az útvonal, ugyanis Hunyadi Mátyás, aki székhelyét uralkodásának utolsó éveiben Bécsbe helyezte át, nagyon sokszor utazott Bécs és Buda között. Állandó postát létesített a két város között állandó lóváltó helyekkel, amely közül az egyik épp Kocsra esett, ahol erre is alapozva újfajta szekeret dolgoztak ki a helyi mesteremberek.

Az uralkodó ekkor már ráadásul köszvényes volt, így sokszor nem lovon, hanem kényelmesebb járművel tette meg az utazásokat, amire ideális volt a könnyű gyors, kocsi kocsi.

A kocsi abban különbözött a korábbi szekerektől, batároktól, hogy ez könnyű, gyors járatú eszköz volt. Nem ökrök húzták, mint a szekereket, hanem lovak, és ráadásul kialakításánál fogva kényelmesebb volt a szekérnél.

Az újfajta szekér és a szélhámos ló

A kocsi, még koczy alakban első alkalommal 1469-ben jelent meg írott formában (egyes helyeken 1495-öt említik, mint első említést), részletesen 1518-ban írta le Sigmund von Herbstein, akinek visszaemlékezését Kemecsi Lajos: A kocsi kocsi című tanulmányából idézzük (TÉKA 2006/2, Szabadtéri Néprajzi Múzeum):

…Pesttől 10 mérföldnyire egy faluban kocsira szálltunk, amelyet három ló egymás mellett futva húzott, és amelyen ugyanakkor vas egyáltalán nem volt. A kocsissal együtt négy személy jött…,

Magyar kocsira szálltam, amelyet három ló húzott, … lovakat cseréltünk… Győrtől 5 mérföldnyire Kocs faluban, amelytől a szállítószekerek is a nevüket kapták… ,

Milyen is volt az akkori kocsi kocsi? Az utasok egy fűzfavesszőből font, oldalt négy lőccsel – azaz oldaltámasszal ­ megtámasztott kasban ültek, amely hátul magasabbra emelkedett, mint elöl. A kocsi hátsó kerekei nagyobbak voltak az elsőnél, és a kas padjait vastag párnákkal, paplanokkal töltötték meg.

Mivel a nagyon könnyű felépítmény, a fűzfa kas és a fa kapcsolatok nem voltak annyira merevek, azaz a szerkezet csavarodott, torzult, így valamennyire el tudta nyelni az út egyenetlenségeit. Nem volt túl hosszú, kb. 3 és fél méter volt maga a kas, de az oldalát megtámasztó lőcsök miatt az oldalfala meredek lehetett, ezért a kocsi alja elég széles volt, úgy is, hogy maga a jármű az akkor általános nyomtávot tartotta, azaz nagyjából 130 centimétert. Az első tengelye a kocsiszekrény alatt elfordult, ezért fordulékony is volt.

A kocsi kocsi rekonstruált változata a Közlekedési Múzeum gyűjteményében, jól látszanak a meredek oldalát megtámasztó lőcsök (Fotó: MMKM)

A kocsit három ló húzta, illetve valójában kettő, a harmadik, a szélhámos, azaz a szélső hámba befogott ló nem, illetve alig. Az a váltó ló volt, csak együtt futott a többiekkel, ami a gyors utazást is segítette, hiszen lehetett cserélgetni a lovakat. A szélhámos tehát eredetileg nem csaló, mást kihasználó embert jelentett, hanem azt a lovat, amelyik nem végez annyi munkát, mint a többiek, mert csak együtt fut velük, nem vagy alig húzza a kocsit.

Mivel a jármű könnyű volt, a lovak nagyon gyorsan tudták húzni, jórészt ügetésben tudtak haladni.

Hátul két fő ülhetett a menetiránnyal szemben, a legkényelmesebb padon, vele szemben, menetiránynak háttal még egy valaki, illetve elől az első padon a kocsis. A kocsinak nem volt teteje, de alkalomadtán ponyvát lehetett kifeszíteni az utasok felé.

A kocsi kocsikészítést a török hódítás megtörte, a XVIII. században újra benépesülő faluban már nem foglalkoztak ezzel a mesterséggel. Országszerte elterjedtek azonban a megoldások, a kocsi jellegzetes elemei, a lőcs, a könnyű oldalfal idővel a hagyományos parasztszekerek részeivé váltak.

Kocson a XX. században újra felvállalták a kocsi készítés hagyományát, ma már rendezvények és egy helyi múzeum is emlékezik az itt 500 éve kifejlesztett járműre. Sőt a magyar Hungarikum Bizottság 2020. május 21-én a kocsi kocsit a magyar Hungarikumok közé emelte.

Egy igazán elegáns hintó, a cári aranyhintó az Ermitázs gyűjteményéből (Fotó: Wikipedia, Sanne Smit)

Természetesen eredeti, XV. századi kocsi nem maradt fenn, azonban a leírások és korabeli ábrázolások alapján több replika is készült belőle, egyet a Közlekedési Múzeum is őriz.

A kocsin azonban világszerte a hintót értették, ami szintén Magyarországon fejlődött ki

A történetben azonban van még egy csavar.

A kocsi kocsi neve valóban átment a legtöbb európai nyelvbe, de nem a mi kocsi-szekerünkhöz hasonló járművet értettek alatta, hanem egy másikat.

Ehhez tudni kell, hogy Magyarországon a középkorban két utazó-szekér fajta is kifejlődött. Az eredeti kocsi egyfajta szekér volt, ami elősorban viszonylag gyors, az addigi szekérnél kényelmesebb utazást tett lehetővé. Ez, ahogy fentebb írtuk, a XV. században jelent meg, megváltoztatva az addigi szekeret, és elemei, technikai megoldásai a hagyományos parasztszekérben éltek tovább.

Létezett azonban Magyarországon egy másik járműfajta is, elsősorban a lassabb, de még kényelmesebb utazásokra, előkelő utasoknak. Ez alapjaiban különbözött a könnyű, gyors kocsitól, nehéz, nagyméretű alváza volt, amelyen az utasokat szállító rész bőrszíjjakon lógott az alváz magasra nyúló tartóoszlopairól. Ezt a járművet már a XIII. században, mint hintázó szekeret, azaz hintót említik a források. Nagyon drága volt, csak a vagyonos emberek engedhették meg maguknak.

A rugózó, kényelmes utazó hintó tehát szintén magyar fejlesztés volt. Lassú, de még kényelmesebb jármű volt, aminél nem a gyorsaság volt a fő szempont, hanem az utasok minél nagyobb kényelme.

Amikor a magyar hintó Európa más részein elterjedt, ahogy az utazók leírása a magyar kocsiról, a két jármű neve valahogy összekeveredett, és más nyelvekben a kocsi a kényelmes, távolsági utazásra szánt hintók neveként terjedt el, és általában ilyen típusú kényelmes közlekedési eszköz neveként él tovább. Mint amilyen ma a mostani kocsi is.

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close