A Lánchídat az Erzsébet híd építői álmodták újjá

Nagy mennyiségű vizet zárhatott magába a Mars külső rétege
2021-03-18
Lomtalanítás és költöztetés Budapest minden pontján, akár egyszerre is!
2021-03-18
Show all

A Lánchídat az Erzsébet híd építői álmodták újjá

A napokban elindul a Lánchíd átépítése, tegnaptól a gyalogosoknak már le is zárták az átkelőt. A hídra ráfér a felújítás, hiszen legutóbb 1986 és 1988 között végeztek rajta komolyabb javításokat. Az azonban talán kevéssé ismert, hogy ez a híd nem az a híd, amelyet Széchenyi építtetett.

Az eredeti Lánchíd jórészt fából volt (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény)

Az eredeti Lánchíd jórészt fából volt (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény)

Az 1849. november 20-án átadott híd ugyanis egy teljesen más híd volt, mint amit ma javítás alá vonnak. A William Tierney Clark által tervezett híd ugyan korának legnagyobb és legmodernebb lánchídja volt, mégis alapvetően egy kezdetleges szerkezetnek számított, amely ugyan rengeteg akkor új és zseniális megoldást tartalmazott (merevítő tartó, a híd biztosítása az oldalszél ellen), de mégis egy korai, kiforratlan szerkezet volt. Olyan, mint például az első Rolls-Royce autó. Zseniális volt a maga nemében, de mondjuk 1940-ben már eléggé elavultnak számított.

A Lánchíd is ilyen volt, a XIX század végére végletesen elavult. A híd ugyanis jórészt fából volt, fából készült az útpálya, a járda, a korlátok, a kezdetleges merevítő tartó. Ezeket az alkatrészeket állandóan javítani kellett, a vas részek is gyengék voltak, egyes részei törtek, ezért a forgalmat korlátozni kellett.

A híd fenntartója a Pénzügyminisztérium ezért 1907-ben felkérte az akkori legtapasztaltabb mérnököket, azt a csapatot, amelyik pár évvel korábban a világ legnagyobb és egyik legszebb, legmodernebb lánchídját megtervezte, hiszen e mérnökcsapat tervezte meg a világrekorder Erzsébet hidat, amelynél nagyobb lánchíd valójában azóta sem épülthogy mérje fel a Lánchíd állapotát, és adjon véleményt arról, mit lehet tenni?

A szakértők, Beke József, Gállik István, Kherndl Antal megvizsgálták a hidat, és drasztikus javaslatokat tettek.

Két változatban tartották kivitelezhetőnek a híd átépítését. Az olcsóbb megoldás a meglévő híd megerősítése lett volna, amelyet a szakértők nem javasoltak, mert ugyan olcsóbb lett volna (csak 4.600 000 korona), de nagyon elcsúfította volna a hidat. A másik megoldás drágább volt, az 5,1 millióba került, de alapjaiban a híd kinézetét nem igazán változtatta volna meg. Csak új hidat kellett volna építeni. Azaz a régit elbontani, és mindent, ami nem kő, új, modern acél szerkezettel pótolni.

A hidat 1913-1915 között teljesen átépítették (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény)

A hidat 1913-1915 között teljesen átépítették (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény)

A minisztérium ez utóbbi megoldást választotta. Nem volt mindenki boldog a döntéstől, a korabeli cikkek egy része a híd halálát látta, és barbár dolognak minősítette az átépítést.

A Pesti Hírlap ezt írta a tervről 1912-ben:

Mit jelent ez az „átépítés“ — ezzel már jóelöre tisztában lehetünk. Jelenti a kitűnő elmék és nagyszerű találékonyságok vakmerő belekontárkodását egy olyan mesteri alkotásba, melynek tökéletes, finom harmóniájához lehetetlenség úgy hozzányúlni, hogy a kontárkodás messzire ne rikitson, s a harmonikus benyomás egységét tönkre ne tegye. Épen attól a művészi díszétől akarják tehát megfosztani, mely világhírét a mai napig biztosította

A minisztérium azonban kitartott a véleménye mellett, és megbízást adott a szakértői csapatnak az új Lánchíd megtervezésére.

Az építkezést csak 1913-ban kezdték el. Közben kiderült, hogy a régi híd hídfőinek alapozása nem bírja el az új híd jelentette többlett terhelést, azokat meg kell erősíteni. Ez plusz munkát, és újabb másfélmilliós költséget jelentett.

Az új híd 1915. november 27-re lett kész. Az építkezést ugyan hátráltatta, de nem akadályozta meg az I. világháború kitörése.

Miben lett más az új híd? Egyrészt nem volt benne fa alkatrész (csak az útburkolat maradt fakocka), másrészt a fém szerkezeti elemeket is kicserélték.

A híd első pillantásra ugyanúgy nézett ki, mint 1913 előtt, de azért voltak lényeges, látható eltérések. Egyrészt a láncok hosszabbak és magasabbak lettek, a lánckötegek vastagabbak. Emiatt a függesztőrudak, amelyek az útpályát és a láncokat összekapcsolják, ritkábbak lettek. A korlátok sem fából voltak, hanem fémből, az útpálya és a járda között a korábban szellős fa korlátot (amely valójában egy fontos szerkezeti elem, a merevítő tartó volt) egy robosztus acél rácsszerkezet foglalta el, az új, sokkal komolyabb, erősebb merevítő tartó, amely a híd hosszirányú merevségét volt hivatva biztosítani.

A járdák is szélesebbek lettek 40-40 centiméterrel. Ezen felül számos nem látható részen is változott a híd, a nyeregsaruk, a kereszttartók, a pilonok járdáinak megtámasztása is más lett.

A hídon a világtás is változott, lekerültek az 1896-ban a gázlámpák kiegészítésére felszerelt utólagos villanyvilágítás kapuzatai, és a gázlámpák helyett három ágú elektromos kandelábereket szereltek fel.

Történt még egy fontos változás, az addig tulajdonképp névtelen híd nevet kapott, Széchenyi Lánchídnak nevezték el. Ezt 1896 óta sokan kérték, a Pénzügyminisztérium azonban elutasította a névadást, mert feleslegesnek gondolta.

Annak ellenére, hogy voltak kritikus hangok az új híddal kapcsolatban, a többség elismerte, hogy fantasztikus munkát végeztek a tervezők, úgy építettek modern hidat a régi helyébe, hogy amit lehet, megőriztek belőle. Ezt fejezte ki az is, hogy nemcsak magas állami kitüntetésben részesítették a tervezőket és az építőket, de a Kisfaludy Társaság 1918-ban a híd átépítőinek, nevezetesen Hartig Sándor miniszteri tanácsos elnöklete alatt működött lánchídépítő bizottságnak, valamint a terveket átvizsgáló Kherndl Antalnak és Zielinski Szilárdnak adta a Greguss díjat.

A hidat mindenféle nagyobb ünneplés nélkül adták át. Az új lánchíd lényegében változtatás nélkül érte meg a második világháború végén bekövetkezett pusztulását. Később ugyanis csak az útpályát kellett javítani 1919-1920-ban, mert az konstrukciós hibák miatt felhullámosodott. A hidat a visszavonuló német csapatok 1945. január 18-án robbantották fel. (Hozzá kell tenni, hogy a szovjet hadsereg is parancsot kapott a budapesti hidak elpusztítására)

Az újjáépítés jórészt közadakozásból, az 1913-as tervek alapján ment végbe, és az új hídba a régi láncok 70 százalékát ismét felhasználták, míg a többi acélszerkezetet újra gyártották. A hidat 1949. november 20-án az eredeti híd 100 éves évfordulóján adták át.

A híd 1972-ben, még a Rákosi címerrel (Fotó: Fortepan)

A híd 1972-ben, még a Rákosi címerrel (Fotó: Fortepan)

Azóta két komolyabb felújításon esett át a híd. 1973-ban újrafestették, a meglazult szegecseket kicserélték, és az 1949-ben felhelyezett Rákosi címert cserélték le az aktuális Kádár címerre. A pilonokon is javították a háborús sérüléseket.

Az 1973-as munkálatoknál azonban valami félrement, ugyanis hiába vettek drága, osztrák, hat rétegű festéket, és végeztek el számos más javítást, 1985-ben a szakemberek számos hibát találtak a hídon.

Az acélszerkezet felületvédelme nem volt kielégítő, különösen a lánccsatornában, ahol megindult a korrózió. A járda vasbeton lemeze átázott, a burkolat töredezett, az acélbetétek korrodáltak, számos rész átázott, megindult a korrózió és a korlát több helyen eltört, a dísz és közvilágítás kábelei és a hídfők törött lépcsői balesetveszélyesek voltak.

Mindezt alig 13 évvel azután, hogy a hidat teljesen átfestették, a köveket restaurálták és a szükséges javításokat elvégezték volna. A felsorolt hibák azt bizonyítják, hogy az 1973-as felújításnál komoly hiányosságok történtek.

A hidat tehát ismét renoválták, újra festették, a szerkezeti hibákat javították. Eleinte sokkal komolyabb átépítést terveztek, de a pénzhiány közbeszólt, és csak a legszükségesebb munkákat tudták elvégezni.

Azóta, 1988-óta komolyabb felújítás nem történt a hídon, csak kisebb-nagyobb beavatkozások, például a címer helyreállítása. Most teljes felújítás előtt áll, amely újabb évtizedekkel hosszabbítja meg a híd életét.

 

A Kádár címer 1973 -1996 között „díszítette” a hidat (Fotó: Fortepan, Magyar Rendőr)

A Kádár címer 1973 -1996 között „díszítette” a hidat (Fotó: Fortepan, Magyar Rendőr)

Lehet, hogy sokakat meglep az, hogy a mai híd nem Széchenyi és Clark hídja, hanem egy más, modernebb szerkezet, de a Lánchíd valójában nem a benne lévő anyag összessége. A Lánchíd jelkép. Budapest legfontosabb épülete, amely a jövőbe vetett hitet jelképezi, azt a gondolatot, amelyet Széchenyi úgy fejezett ki a Hitel utolsó sorában:

Sokan azt gondolják: Magyarország – volt; én azt szeretem hinni: – lesz!

Cikk küldése e-mailben

Vélemény, hozzászólás?