A Láng gépgyár tündöklése és bukása

A Láng gépgyár a hazai ipar egyik legfontosabb üzeme volt, több, mint 130 évig az egyik legjelentősebb hazai gépgyárként működött a Váci úton. Ma lakópark épül a helyére. A céget eredetileg Láng László, egy pozsonyi születésű, eredetileg német anyanyelvű iparos vállalkozó alapította 1868-ban, és ő is fejlesztette nagy ipari vállalattá.

Láng László időben felismerte, hogy a magyar iparnak szüksége lesz hazai beszállítókra, itthon készített gépekre, egyéb berendezésekre. Mivel 1868-ig, 31 éves koráig már komoly tapasztalatokat szerzett mind külföldön, mind itthon, hiszen rövid ideig üzemvezető volt az Első Magyar Gépgyárban, saját üzletbe vágott, amihez a felesége hozománya adta a pénzügyi alapot.

Licenszekre építkezve nőtt nagyra a gyár

Láng nem saját fejlesztésekre alapozta a vállalkozást, mint ahogyan Ganz (https://tudas.hu/ganz-abraham-megszenvedte-kossuth-es-szechenyi-harcat/) vagy Mechwart (https://tudas.hu/on-tudja-kirol-lett-elnevezve-a-mechwart-ter-budapest-egykor-a-vilag-masodik-malomipari-kozpontja-volt/), hanem jól bevált külföldi licenszeket vásárolt, amelyeket esetlegesen tovább fejlesztve, finomítva gyártotta a legmodernebb berendezéseket. A cég az első időben inkább csak kisebb-nagyobb javításokat vállalt, malomipari berendezéseket készített, de 1873 körül áttért a XIX. századi ipar alapgépének, a gőzgépeknek a gyártására. A vállalkozás sikerrel mutatkozott be a bécsi világkiállításon 1873-ban, ahol a kiállított Láng féle 49 lóerős gőzgép sikert, és ami talán fontosabb, rangos vevőt talált, József főherceg vásárolta meg alcsúti birtokára.

Láng László a beszámolók szerint olyan vezető volt, aki ott dolgozott a munkásai között, akár „előmunkásként”, bemutatva az egyes munkafázisokat. Szigorú volt, a hibákat nehezen tűrte, de a jó munkást azonnal jutalmazta, szó szerint, állítólag direkt ezért hordott készpénzt a zsebében, és ha jutalmazni akart, akkor azonnal „ki is utalta” a jutalmat a munkásának, azaz ott, az üzemben adott neki plusz pénzt.

A céget, mivel nem banki hitel, vagy banktulajdonos állt mögötte, hanem a stabil családi tulajdonosi kör, az 1873-as tőzsdei válság szinte semennyire nem rázta meg, sőt ekkor bővült. Mivel abban az időben már 80 főt foglalkoztatott, szűknek mutatkozott a mai Bajcsy-Zsilinszky úton, az akkori Váci úton lévő üzem, ezért nagyobb telepre költöztek, egy felszámolás alatti keményítőgyár helyére a Külső Váci úton. Az üzlet az új helyen is szépen prosperált, az 1874-es év üzleti eredményeit a Budapesti Közlöny 1875. január 23-i számában olvashatjuk:

„A gyárakban az év folyamán készített gyártmányok értéke: a gépgyárban 1.227,899 frt 51 kr, a kocsigyárban 570,417 frt 76 krra tehető, hogy a kocsigyárban kétannyi, mint a kimutatott, gyártathatott volna, ha az 1873. évi július 28-án közbejött nagy tűzkár a nagyszámú megrendeléseknél fogva kilátásban volt legszebb reményeket meg nem semmisíti, s ezáltal az új gyártást tökéletesen beállítani nem kényszerítette volna. Munkabérért mindössze kiadatott: a gépgyárban 304,020 frt 50 kr, a kocsigyárban 180,041 frt 15 kr.”

Láng Lászlót a versenyképesség megtartása vezette arra, hogy folyamatosan fejlődjön a cég. A sikeres munka eredményeképp egyre több hazai gyárban, üzemben dolgoztak Láng-féle gépek, éppen ezért nem meglepő, hogy a Láng gépgyár is kedvezményezettje volt az 1881. évi XLIV törvénynek, amely azon üzemeket, amelyek addig Magyarországon elő nem állított cikkeket, vagy épp az adott ipari ágazat legfejlettebb termékeit gyártották, 15 évig adókedvezményben részesítette. Ugyanilyen szellemben támogatta a hazai ipari vállalatokat, benne a Láng gépgyárat az 1890. évi XIII. törvénycikk is, amely a cég eredményességét nagyban növelte, a nyereség jelentős részét pedig Láng László vissza is forgatta. A telep egyre növekedett, így saját vasöntödéje lett, illetve Láng folyamatosan fejlesztette gyártmányait.

Gőzgépektől a dízelmotorokig

A hazai megrendelések mellett szállítottak külföldre is, a megrendelők között találunk török, szerb, orosz, román, bolgár és román cégeket, a gyárban már 1000, de akár 2460 lóerős gőzgépeket is készítettek. Jelentős előrelépést eredményezett, hogy a Láng gyár az elektromos áram előállítására alkalmas, magas fordulatszámú gőzgépek gyártásába is bekapcsolódott, ehhez vette meg az 1880-as években a Collmann-féle vezérmű szabadalmát. A Láng-féle, Collmann vezérművel ellátott, gyors járatú, generátorhajtó gőzgépeket 40 évig készítették.

Az 1880-as, 1890-es években hatalmas fejlődésen ment keresztül a továbbra is családi tulajdonban lévő Láng gépgyár, nagy sikerrel szerepeltek termékei az 1896-os millenniumi kiállításon, majd az 1900-as párizsi világkiállításon is.

Időközben felnőtt a következő generáció, Láng László fia, Láng Gusztáv, aki 1873-ban született, és maga is gépészmérnök lett, a századfordulón már aktívan bekapcsolódott a munkába. Ő szorgalmazta, hogy a gőzgépek mellett egy új terméket, a gőzturbinát is vegyék fel a gyártási palettára. A cég nem saját turbinát fejlesztett, hanem belépett a svájci Zoelly-szindikátusba, amely a Henrik Zoelly által feltalált gőzturbinák gyártására jött létre, így azonnal rendelkezésre állt a cégnek az összes vonatkozó fejlesztés. A Láng-féle gőzturbinák szép sikereket hoztak itthon, hiszen nagyon sok megrendelést kaptak erre a termékre is.

Mégis e gőzturbinák gyártása, illetve egy számítási hiba majdnem a cég bukását eredményezte, ugyanis a Láng gépgyár 1909-ben megrendelést kapott egy 10 000 lóerős gőzturbinára. Azonban a gyárban e berendezés tengelyének a méretezésébe hiba csúszott, ugyanis a turbina üzemi fordulatszáma egybeesett a kritikus fordulatszámmal, ami miatt a szerkezet veszélyesen rázkódni kezdett. Sajnos a hiba már csak akkor derült ki, amikor az adott turbinát leszállították, és az üzembe állt. A hiba kijavítása óriási összegbe került. Ennyi pénze már nem volt a családi cégnek, ezért úgy döntöttek, hogy külső tőkét vonnak be. A Láng gépgyár ekkor átalakult, 1911-ben részvénytársasággá vált, amelyben jelentős tulajdont szerzett a Magyar Általános Hitelbank. Az új részvénytársaság vezérigazgatója Láng Gusztáv lett, Láng László visszavonult, majd 1914-ben, 77 éves korában elhunyt.

Az egyre terjeszkedő üzem 1915-ben bekebelezte a telekszomszédját, a Hazai Gépgyár Rt.-t, így a gyár már 7 és fél hektáron terült el, és 1300 munkást foglalkoztatott. Új termék, a dízelmotor gyártásába is belekezdett, ami később hatalmas üzletté vált, hiszen az I. világháború után, az itthon gyártott teherautókban, buszokban jórészt Láng dízelmotorok kerültek.

Az I. világháború után komoly visszaesés következett, a Tanácsköztársaság alatt az üzem „munkáskézbe” került, a gyár nehezen éledt újjá, de az 1920-as évek végén megint óriási teljesítményű gőzturbinákat szállítottak a hazai erőműveknek.

Hadiüzem után államosítás, a név megtartásával

A nagy gazdasági világválság is megtépázta az 1930-as évek elején, ekkor mindenféle gépgyártási munkát elvállaltak, például nyomdagépeket és más, a hagyományos profiljuktól idegen berendezéseket, például cukoripari, vagy vegyipari berendezéseket is gyártottak, és bár sok munkástól kellett megválni, a cég túlélte ezeket az éveket.

Erre az időszakra esett, hogy jelentős technológiai váltást hajtottak végre az egyik legfontosabb termékük, a gőzturbinák területén. A gőzturbinagyártásra létrejött Zoelly-konszern felbomlott, így a magyar vállalat új külföldi partnereket keresett, így kerültek kapcsolatba a szintén svájci Brown-Boveri & Cie céggel, amely a korszak legmodernebb gőzturbináit készítette, így a Láng még nagyobb teljesítményű, Brown-Boveri rendszerű gőzturbinákat tudott gyártani ezt követően.

A II. világháború alatt hadiüzemként működött, és viszonylag sok járműmotort készített a hadsereg megrendelésére.

A háborút valójában komolyabb károk nélkül vészelte át, bár 1944-ben érte bombatalálat, és a harcok miatt 1944 végén a termelés is leállt, de a jól felszerelt üzemre a szovjet hadseregnek is szüksége volt. Az üzem orosz katonai irányítás alá került, az orosz hadsereg részére végzett javítási munkákat. A tulajdonosok 1945 végén kapták vissza a cég irányítását, de be kellett kapcsolódniuk a szovjet jóvátételi termelésbe. A Láng Rt. elsőként azt a feladatot kapta, hogy szerelje le a Mátrai Erőmű gőzturbináit, hogy azokat a Szovjetunióba szállítsák, és ugyan mindent megpróbáltak, hogy ne a már kész, termelő berendezést kelljen a szovjetek részére átadni, de csak hátráltatni tudták a berendezések leszerelését.

Később a cégnek még több hazai erőműtelep leszerelésében, és a Szovjetunióba szállításába kellett közreműködnie, és csak 1946-tól helyezhették a hangsúlyt új – szintén jóvátételként kiszállítandó – termékek készítésére.

A Láng Rt. 1946-ban megállapított értéke 6 millió forint volt, ekkor 1500 fő dolgozott a vállalatnál, de nem sokáig működhetett már magánvállalkozásként, hiszen az 1948. évi XXV. törvény értelmében – amely a 100 főnél több alkalmazottat foglalkoztató vállalatok államosítását írta elő – állami tulajdonba vették, Láng Gusztávot, az addigi vezérigazgatót nyugdíjazták. Láng Gusztáv 1960-ban, 86 éves korában hunyt el Budapesten.

A szocialista gazdaságban a Láng Gépgyár megőrizte korábbi termelési profilját, gőzturbinákat, majd atomenergetikai berendezéseket, kazánokat és öntvényeket készített, az itthoni energetikai gépgyártásban meghatározó szereplő lett, a hazai termelés egyharmadát a Láng Gépgyár adta.

A végjáték

Az 1980-as évekre – amikor a szocialista gazdaság az innováció hiánya és a termelési szerkezet elavulása miatt egyre komolyabb technológiai lemaradásba és így válságba került – a Láng is válságba került, a termékpaletta lassan elavulttá vált, a külföldi megrendelések elmaradtak, így termelés jelentős méretekben visszaesett.

A céget a rendszerváltás időszakában, 1990-ben privatizálták, az Asea-Brown-Boveri svéd-svájci vállalat szerezte meg a tulajdon 75 százalékát, majd a vállalat beolvadt az Alstom cégcsoportba. A termelés a Váci úti üzemben teljesen megszűnt, ott jelenleg lakóparkot kívánnak építeni, igaz a gyár egyes, megmaradt épületei 1999 óta védelem alatt állnak.

Az Alstom Power Hungária Rt. azonban a honlapja szerint ma is a Váci út 152-158 alatt működik. A cég vasúti járművekhez gyárt berendezéseket és részegységeket Magyarországon is, de már nem a Váci úton, hanem Szolnokon és Mátranovákon