Egykoron Magyarország számos területen a világ élvonalába tartozott. Nem volt másképp ez a malomiparral sem, amelyet Mechwart András mérnök, feltaláló, üzletember tett fel a világ térképére. Mechwart különlegesen sikeres volt minden terülten.

A Ganz Öntödei Gyűjteményben látható egy malomba való, gabonaőrlésre való kis hengerszék modellje. Eredetileg PR célokkal készült és Ausztráliába került, de a tudományos gabonakutatás egyik fontos eszköze lett. De hogy került egy magyar öntöde terméke Ausztráliába?

Ausztráliában komoly malomipar épült ki a XIX. században, és az 1890-es években itt nemesítette a gabonákat a mezőgazdasági vegyészettel foglalkozó Frederick Guthrie. A kutató legnagyobb gondja az volt, hogy az akkori kis méretű őrlő berendezések egész máshogy őrölték meg a gabonát, mint az ipari malmok.

Egyszer, amikor Guthrie egy ausztrál malomba látogatott, meglátott egy pici berendezést, amely úgy nézett ki, mint egy nagy, normál hengerszék, azaz az a berendezés, amiben az őrlést végző hengerek találhatók. Mint kiderült a kis gép egy reklám-modell, amely ugyanazt, és ugyanúgy tudta, mint a nagy malmok, csak nagyságrendekkel kisebb méretben. A kis malmot a Ganz és Társa Rt. küldte Ausztráliába, hogy bemutassa legújabb termékét.

Az Ausztráliából visszaérkezett malom (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)

A kis malmot Guthrie elkérte, hiszen ezzel valódi körülmények között, de laboratóriumi mennyiségben tudta a kutatásaihoz a gabonát megőrölni, így a kis gép fontos kutatási eszköz lett.

A Ganz öntödét nemzetközi nagyvállalattá Mechwart András tette. A Bajorországban született, s 1899-ben nemességet kapott mérnök feltaláló ambíciózusan vezette a vállalatot, mindig új területet keresett és kihasználta az új lehetőségeket, ahol a cég kiváló termékei helyt tudnak állni.

Csillaga Ganz Ábrahám 1867-es hirtelen halála után ívelt fel, amikor az örökösök úgy döntöttek, hogy a cég vezetését belsős szakemberekre bízzák, akik közül az egyik, az akkor 33 éves Mechwart András előbb műszaki igazgatóként, majd a két másik vezetőtárs távozása után vezérigazgatóként irányította tovább a vállalatot.

A bajor fiatalember ekkor már 8 éve dolgozott a budai öntöde gépműhelyében. Eredetileg nem Magyarországra indult, hanem Galíciában egy vasúttársaságnál kapott munkát, de Budán időzve egy barátja ajánlására jelentkezett a Ganz öntödébe.

Mechwart András ((Schweinfurt, 1834. december 6. – Budapest, 1907. június 14.)

A gépészmérnök végzettségű Mechwart nem csak rendkívül sikeres menedzser volt, hanem termékeny feltaláló, összesen 27 szabadalmát tartják számon.

Ő állította fel azt a hengerszéket, amelyen a magyar gazda acélos búzáját megőrli; Ő eresztette útnak a kocsik ezreit, melyek anyaföldünk termékeit piacra szállítják; Ő és munkásai terjesztik legfényesebben szerte e hazában a jelenkor varázserejű világosságát.

E szavakkal Eötvös Lóránd jellemezte Mechwart munkásságát, mikor 1898-ban átadta részére a Magyar Tudományos Akadémia Wahrmann érmét, amelyet elsőként ő kapott meg.

Mechwart féle tengelykapcsoló (Kép: Wikipedia)

Mechwart valóban nagy tettet hajtott végre, amikor a Ganz gyár legfőbb termékét, a kéregöntésű kereket alapul véve 1874-ben kifejlesztette a kéregöntésű, ferdén rovátkolt malomhengert, amely újabb, hatalmas piacot jelentett a gyárnak.

Budapest ennek következtében a XIX. század végére Európa első, egyben a világ második legnagyobb malomipari központja lett, ekkorra ért be ugyanis Széchenyi István azon elképzelése, hogy nem a magyar gabonát kell exportálni, hanem annak feldolgozott változatát, a lisztet, mégpedig világszínvonalon. Ezért is alapította 1841-ben a József Hengermalmot, amelynek elindításához még némi ipari kémkedés is hozzájárult. (Későbbi minisztertársa, Mészáros Lázár, aki akkor Észak-Itáliában állomásozott, egy, a gépészetben jártas katonáját átküldte Svájcba, hogy kémlelje ki az ottani malmok működését.)

Mechwart féle hengerszék (Kép: Wikipedia)

Mechwart találmánya nemcsak a budapesti malmoknál hozott hatalmas sikert, hanem a világ számos országában bemutatták, olyan messzi helyeken is, mint Ausztrália, ahol az 1880-as Melbourne-i világkiállításon a Ganz több terméke, így a hengermalmai is aranyérmet nyertek. A kiállítás alatt minden gépüket eladták, és hatalmas piacra tettek szert, ugyanis az I. világháborúig összesen 558 hengerszéket, azaz őrlő-berendezést adtak el Ausztráliában és Új-Zélandon.

Mechwart nem ült a babérjain, nem csak a malomipari és vasúti berendezésekre alapozta a gyár sikerét. Bátran új részlegeket is alapított, és rendkívül jól választotta ki munkatársait. A Ganzban a XIX. század végén olyan műszaki szakembergárda dolgozott, amely páratlan a magyar ipari történelemben.

Mechwart ezen felül sok szabadalmat is vásárolt, amelyeket aztán világszínvonalú termékekké fejlesztett tovább.

Már 1878-ban villamos osztályt hozott létre, és olyan szakembereket csábított a céghez, mint Bláthy Ottó Titusz, Déri Miksa és Zipernowsky Károly, akik olyan találmányokkal, mint például a transzformátor, vagy a villanyóra, alapjaiban változtatták meg a villamosenergia ipart.  Zipernowsky mindössze 25 éves volt, amikor 1878-ban Mechwart megbízta az új osztály vezetésével.

.

Mechwart András jubileumi ünnepsége 1899-ben, miután 40 évet töltött el a vállalatnál (Fotó: Wikipedia)

Mechwart 1899-ig vezette a mai szemmel elképesztő sok műszaki irányban kivételes teljesítményt elért vállalatot, és amikor nyugdíjba vonult, az egykori budai öntöde helyett egy mai szóval multinacionális céget adott át az utódainak, amelynek gyárai voltak külföldön, és az alkalmazottak (akiket jól megfizetett, és a korszakban egyedülálló szociális juttatásokban részesültek) száma a tízszeresére növekedett.

De térjünk vissza a kis ausztráliai malom történetéhez. A berendezés negyedére kicsinyített, villanymotorral működtethető másolatát 1990-ben egy ausztrál mérnök, Colin Hopkins készítette el. A modell 2001-ig az ausztrál Nemzetközösségi Tudományos és Ipari Kutatóhálózat épületében volt kiállítva, ezután egy raktárba került. Itt talált rá 2010-ben Dr. Békés Ferenc ausztrál gabonakutató, akinek az az ötlete támadt, hogy ennek a malomnak jobb helye lenne egy magyar múzeumban, mint egy ausztrál raktárban.

A gép tulajdonosának, Dr. Colin Wrigley-nek (aki eredetileg a fent említett ausztrál intézetet vezette) jóváhagyásával, és a magyar külképviseleti szervek segítségével a modell 2011-ben hazakerült, s ma a Ganz egyik megmaradt, eredeti üzemét, a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjteményt gazdagítja.