Ha valakinek az életéről filmet kéne csinálni, az az egyesek által „marslakóknak” nevezett, magyar származású, világhírű amerikai tudósok sorának legidősebb tagja, a tudományra alapozott repülés atyja, a rakétatechnológia és űrhajózás egyik úttörője, Kármán Tódor. Az ő életében a 20. század hírességeinek legjava felvonul, Bánki Donáttól, Henry Fordig, vagy Ferdinand Porschéig, Niels Bohrtól Einsteinen át Fermiig, Mussolinitől, Gandhin és Csang Kaj-Seken át Kennedyig, nem beszélve Neumann Jánosról, vagy épp Szent-Györgyiről.
A ragyogó elméknek az a galaxisa, amely az atomenergia falszabadításán dolgozott, valójában a Marsról érkezett látogatókból tevődött össze. De nehéz volt számukra, hogy idegen akcentus nélkül beszéljenek angolul, ezért álcázásként magyarnak mondták magukat. Hiszen köztudott, hogy a magyarok semmilyen nyelvet sem képesek idegen akcentus nélkül használni, a magyart kivéve. Ezt az állítást végül is nehéz volna leellenőrizni, hiszen Magyarország oly messze van.
A roppant szellemes megjegyzés a csillagok nukleáris energiatermelésének első felvetőjétől, Fritz Houtermanstól származik, melyet a legendás fizikus, Marx György idézett először a „Beszélgetés Marslakókkal” című 1992-es könyvében.
A később sokszor sokak által használt „marslakók” kifejezéssel illetett, zömmel zsidó származású tudósok közül legkorábban, 1881-ben, Kármán Tódor született Budapesten, aki ugyan nem az atomenergia kutatója volt, de élete végéig magyaros kiejtéssel beszélt angolul. Bár ez nem gátolta üstökösszerű karrierjét, több anekdota is idézi akcentusát. 1945 elején, amikor az USA légiereje tájékozódni akart az atombombát célzó munkálatok állásáról, hogy tudják, milyen repülőgépet válasszanak a bomba hordozójául, Hap Arnold főparancsnok Kármánt kérte meg, hogy keresse fel ezügyben a Manhattan Terv katonai vezetőjét. Groves tábornok, jóllehet tudta, mire kérik, elsőre azzal az indokkal utasította el az együttműködést, küldjenek már valakit, akinek megérti az angolját.
Az angolt a fiatal Kármán, kétségtelenül már felnőttként sajátította el, jóllehet a szülői házban a többnyelvű gyermeknevelés miatt németül és franciául már korán megtanult. Apja, a híres filozófus és oktatási szakember, Kármán Mór volt, aki Eötvös József kérésére német mintára modernizálta az ország középiskolai oktatási rendszerét, amely a következő fél évszázadra meghatározta hazánk oktatásügyét. A fiatal korában a nagytudású és a magyar nyelv használatát a zsinagógában bevezető Lőv Lipót rabbitól tanult idősebb Kármán Ferenc József egyik unokaöccsének oktatását is megszervezte, s ennek jutalmául örökölhető nemességet kapott.
Fiát eleinte otthon oktatta, ám a még kisgyermekként fejszámolózseni fiút nem akarta csodabogárrá nevelni, ezért valamelyest elfordította figyelmét a matematikától. Ezután 9 évesen a híres Mintagimnáziumba (a mostani Trefort utcai gyakorlógimnáziumba) íratta, ahol egyebek mellett Szilárd Leó és Hevesy György, vagy Anglia egykori két vezető közgazdásza, Káldor Miklós, vagy Thomas Balogh is tanult. Kármán Tódor a Műegyetemet mérnökként végezte el és itt a legnagyobb hatással a hidraulikát oktató Bánki Donát volt rá, akinek szinte helyettesévé vált és a Ganz gyárban is dolgozott tanácsadóként. Első külföldi állomása 1906-ban egy akadémiai ösztöndíj kapcsán Göttingen lett, amely nagyban meghatározta későbbi pályáját. Itt kezdett érdeklődni a hidro- és aerodinamikai problémák, valamint az akkoriban felívelő repülés iránt. Ő ismerte fel elsőként a szélcsatornák fontosságát a repülőgépek építésében, de itt dolgozta ki a repülőgépek szárnyprofiljának elméletét is. A Zeppelin-gyárnak épített szélcsatorna használata közben figyelt fel arra a jelenségre, melynek 1911-ben elméleti magyarázatát adta. Ez lett a róla elnevezett Kármán-örvénysor, a súrlódó közegbe helyezett testek mögött keletkező turbulens áramlás.
Helikoptertervezéstől a népbiztos-helyettességig
Egy rövid időre a selmecbányai Bányászati Akadémián is állást vállalt, de a környezet messze nem volt számára eléggé inspiráló, ezért visszatért Göttingenbe, majd 1913-tól az aacheni műszaki főiskolán a Repüléstani Intézet igazgatója lett, ahol egyebek mellett a nagy repülőgéptervező, Junkers munkáját is segítette. Ezután az első világháború intermezzojaként besorozták a Monarchia hadseregébe, ahonnan a németek ugyan elkérték, de az osztrákok nem engedték el és Bécs mellett egy repülőgépfejlesztő laboratóriumot hozott létre, ahol egyebek mellett a holland repülőgéptervezővel, Fokkerrel is összebarátkozott.
Itt dolgozta ki 1915-ben több munkatársával, így Asbóth Oszkárral azt a függőlegesen felszálló, de egy helyben lebegő, kötelekkel a talajhoz rögzített járművet, amely már a helikopter elvén működött. A később az olasz csapatok által lefoglalt gépet Kármánnak egy 1935-ös olaszországi konferencia céljából tett látogatásán múzeumi tárgyként mutatták meg. Itt kellett tisztelgő látogatást tennie a Ducénél is, akit Kármán beszélgetésük után egyszerűen pozőrnek írt le.
Diktátorok és politikusok egyébként is sokszor keresztezték a nagy tudós életútját. Sőt, egy rövid időre maga is belekeveredett a politikába, ugyanis az 1918-as Károlyi féle köztársasági kormányból felkérték, igazgatóként vegyen részt az egyetemek kutatásorientált átalakításában és ezt elvállalta. A Tanácsköztársaság idején is közoktatási népbiztos helyettes maradt, de a rövid idő alatt sokat nem tudott tenni. Nemcsak Kármánt jellemzi, hogy amikor egy korábban jobboldali professzor pénz akart kérni tőle a laboratóriuma számára és meggyőződéssel állította, hogy az ország számára a szocializmus az egyedül megfelelő rendszer, Kármán visszakérdezett.
Ön meg van győződve erről? Mert én egyáltalán nem.
Kun Béláék bukása után mindenesetre visszatért Aachenbe, ahol 1930-ban történt Amerikába távozásáig dolgozott, s munkájával – akaratlanul is – a későbbi légierő, a Luftwaffe fejlődését segítette. Egy kedves történet, amely Kármán munkamódszerére és a németországi professzorok akkori tekintélyére is rávilágít. Egy este lakásánál a villamos utolsó járatáig dolgoztak amerikai asszisztensével, de nem végeztek.
Az indulás előtt Kármán már a villamos oldalára írta tovább az egyenleteket s a kalauz már sürgette az indulást, de ő csak tovább folytatta. Végül a jegykezelő már nem bírta és egy „Bocsánat Professzor Úr!” kíséretében indított.
A villamosra felugrott asszisztens minden megállónál leszállt, s végül így jegyezte le a képleteket, mire beért a városba.
Kiszámolta a világűr határát
Kármán hírneve egyre nagyobb lett és sorra jöttek a nemzetközi meghívások. Így jutott el Amerikába és Japánba, ahol az első szélcsatorna építésében segédkezett. Innen visszatérőben Kalkuttában a hajón találkozott Gandhival, akinek iparosítást ellenző, a technológiát feleslegesnek tartó gondolatait szomorúan vette tudomásul, mert a tudományellenességet látta bennük.
A nácik erősödése is hozzájárult, hogy az évtized végén elfogadta a California Institute of Technology Nobel-díjas vezetőjének állásajánlatát és 1930-ban az USA-ba érkezett, majd három évre rá véglegesen letelepedett Kaliforniában. Az itt eltöltött évek során nagyban hozzájárult az amerikai mérnökképzés tudományos alapjainak erősítéséhez és munkássága révén jelentősen erősödött a szuperszonikus repülés és a rakétatechnika.
Ő alapította a sugárhajtású gépek tervezését végző nagyhírű Jet Propulsion Laboratory-t, amely később az űrkutatási programok elindításában is fontos szerepet játszott.
Kinevezték az amerikai hadügy főtanácsadójává és számos legfelsőbb szintű bizottság vezetőjévé, vagy tagjává, ahol – különösen a németek ellen hadba szálló ország légierejének megerősítésében végzett fontos tudományos munkát. Ezek egyikében Neumann Jánost tette meg vezetőnek, akit még 16 éves korában vitte el hozzá Aachenbe apja, hogy beszélje le a matematikáról. (Mint Kármán később megjegyezte, szerencsére ez nem sikerült.)
Elméleti munkái nélkül gyakorlatilag ma nem lenne korszerű polgári repülés, de a harci gépek sem tudnának annyit, mint jelenleg. Sőt, a nevéhez kötődik a világűr határa is, ugyanis ő számolta ki azt a 100 kilométeres magasságot, ahol egy légijármű már nem képes a felhajtóerő segítségével repülni, csak ha eléri a másodpercenként 7.9 kilométeres első kozmikus sebességet. Ma ezt Kármán-vonalnak nevezik.
Mindehhez szakmai tudása mellett különleges személyisége is kellett. Házában nemcsak tudósbarátai, mint Bohr, Fermi, vagy Einstein vendégeskedtek, hanem politikusok, katonatisztek és filmsztárok is a világ minden részéből. Közösségteremtő emberként úgy vélte, a világ bajaira a nemzetközi szinten való gondolkodás az egyedüli gyógyír. Őt is mindenhová meghívták. Kínai útján a japánok elleni védekezésre készülő Csang Kaj-Seknek magyarázta el a légierő kiépítéséhez szükséges szélcsatorna fontosságát, míg ezt követően második japáni látogatása alatt kellemetlen tényként érzékelte a rákként terebélyesedő nacionalizmust.
Kalandos út a romos Budapestre
A Szovjetunióba is kétszer látogatott el. A harmincas években, majd rögtön a második világháború után, amikor a moszkvai látogatás alatt hirtelen kitalálta, hogy meg akarja látogatni sok évtizede nem látott, Budapesten maradt bátyját. Vízum nem volt, s Averall Harrimann, az akkori amerikai követ hiába fordult Vorosilovhoz, nem történt semmi. Úgy gondolta, mégis megpróbálja és kihajtatott a repülőtérre, hogy találjon egy Pestre menő gépet. Itt véletlenül összetalálkozott régi ismerősével, Szent-Györgyi Alberttel, aki az akkori tudományos eseményen Magyarországot képviselte és egy katonai gépen ment haza. Kármán így jutott a szovjetek megszállta romos Budapestre, ahová néhány nap múlva egy az eltünése miatt már aggódó amerikai tábornok és a Time magazin riportere jött érte egy bombázóval, s kis szerencsével repítette haza. Szülővárosába egyébként még egyszer, halála előtt egy évvel, 1962 őszén látogatott el, ahol nagy elismeréssel fogadták és hajdani alma matere, a Műegyetem gyémántdiplomát és tiszteletbeli doktori címet adományozott neki. Egyébként élete utolsó napjaira egykori kedves munkahelyének városába, Aachenbe tért vissza, ahol egy gyógyfürdőben kezelték, s ahol pár nappal 82. születésnapja előtt, 1963 májusában a szíve vitte el.
Kármán egyébként utolsó éveiben is rendkívül aktív maradt. Megszervezte a NATO repüléstudományi kutatási szervezetét, majd az űrkutatók nemzetközi fórumát, a Nemzetközi Asztronautikai Akadémiát, melybe látogatása után egy évvel Magyarországot is beléptette.
S bár fiatalkorában még a Wright-fivérek repülésének ujjongott, a hatvanas években már azt is leírta, hogy a világűrbe feljuttatott műholdakkal lehet majd a földi távközlést, így a telefonforgalmat megoldani, sőt 1961-ben a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia keretén belül egy holdutazásról szóló bizottság felállítását is jóváhagyta.
Kevés olyan tudós akad, akinek életét ilyen nagyívű szellemi horizont keretezte. Nem véletlen, hogy az amerikaiak Holdra lépését kitűző programot bejelentő Kennedy elnök 1963 februárjában egy olyan kitüntetést, az USA frissen alapított Nemzeti Tudományos Érmét (National Medal of Science) adta át Kármán Tódornak, amit ő kapott elsőként az amerikai tudósok közül. Amikor a díjátadás helyszíne felé Kennedy a lépcsőn lefelé karját nyújtotta a nehezen mozgó tudósnak, Kármán elhárította az elnöki segítséget.
Elnök Úr! Lefelé nincs szükség segítségre, csak felfelé.
