Mindössze két éven át tartott Bonnie Parker és Clyde Barrow ámokfutása szerte az Amerikai Egyesült Államok területén, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy a világ legismertebb bűnözőpárosaként vonuljanak be a történelembe. Szerelmi románcuk, tökéletes önpromóciójuk és drámai haláluk miatt az utókor hajlamos elfelejteni, kik is voltak valójában, és miért döntött úgy az utánuk nyomozó osztag, hogy 1934. május 23-án egyszerűen kivégzik őket.
Bonnie Parker mindössze tizenkilenc esztendős volt, amikor találkozott a végzet férfijával, Clyde Barrow-val. A lány férjezett volt (és haláláig az is maradt), társa jóban és rosszban azonban börtönben ült (és haláláig ott is maradt), így a fiatal lány anyagi és lelki értelemben is szűkölködve sóvárgott az igazi férfi után, akivel boldogan élnek, míg meg nem halnak. Clyde Barrow piti bűnözőként többnyire lopásból és rablásokból tartotta el magát, és egyáltalán nem voltak morális gátlásai, ha pénzszerzésről volt szó. Bonnie-hoz hasonlóan ő is gazdag akart lenni, ami nála erősen párosult a hírnév utáni vággyal. Borzalmasan áron, de mindkét célját elérte.
A sorsszerű találkozás 1930 januárjában történt, a két fiatal között pedig első látásra szerelem szövődött. Igaz, a mámor nem tartott sokáig, miután Barrow-t egy korábbi ügye miatt éppen abban az időszakban börtönözték be. Bonnie úgy gondolta, nem várja ki, hogy újdonsült szerelme leülje büntetését, inkább becsempészett neki egy pisztolyt, hogy kedvese megszökhessen. Így is lett, ám 1932-ben Barrow-t újra lecsukták, és csak édesanyja szorgalmas közbenjárásának volt köszönhető, hogy Texas kormányzója feltételesen szabadon engedte. Az alku része volt, hogy a fiatalember soha többé nem teszi be az államba a lábát, amire ő készségesen ígéretet is tett – hogy aztán az első adandó alkalommal megszegje azt.
Ez volt az az időszak, amikor elkezdődött a fiatal pár ámokfutása. Gyakorlatilag elkezdték végigrabolni az üzleteket és a bankokat Texas, Louisiana és Oklahoma egész területén, és nem sokat finomkodtak: ha kellett, szemrebbenés nélkül gyilkoltak is. A rendőrség hajtóvadászatot indított ellenük, de valahogyan mindig sikerült kicsúszniuk a kezükből. Egészen 1933 nyaráig, amikor Buckot egy tűzharcban lelőtték, feleségét pedig elfogták. A csapat harmadik tagja is rács mögé került nem sokkal ezután, így Bonnie és Clyde ketten folytatták tovább. Addigra már igazi médiasztárrá váltak, köszönhetően annak, hogy szívesen fotóztatták magukat, és annak, hogy a bankrablások miatt a közvélemény új vadnyugati hősökként kezdte kezelni őket. A párosnak egyáltalán nem volt ellenére a kétes dicsőség, amikor pedig 1934 januárjában megtámadtak egy texasi börtönfarmot, és kiszabadítottak öt rabot, már egyenesen lubickoltak a népszerűségben.
A rend őrei korántsem voltak ilyen lelkesek. Miután Bonnie és Clyde tevékenysége több államra is kiterjedt, útjuk során pedig lopott autókat használtak, az FBI elődje, a Nyomozóiroda is bekapcsolódott a hajszába. Frank Hamer Texas Ranger időt és energiát nem sajnálva gyűjtötte az információkat. Újszerű módszerrel nem a nyomában akart lenni a bűnözőknek, hanem azt akarta kitalálni, hová fognak menni, hogy legyen ideje és alkalma csapdát állítani nekik. A terv kiválóan működött. Hamer csapata kiderítette, hol szoktak a rablások után elbújni Bonni-ék, azt is tudták, milyen autót használnak éppen, és arról is voltak információik, mikor készülnek Lousianába menni.
A gyilkos szerelmespár utoljára 1934. május 23-án kelt útra. A Ranger a Sailes nevű városkától nem messze, az út mellett, a bokrokban rejtette el embereit, akik azonnal tüzet nyitottak, amikor melléjük ért Bonnie és Clyde autója. Fel sem merült a letartóztatás vagy az őrizetbevétel. Miután a páros több mint egy tucat áldozatának többsége a törvényt szolgálta valamilyen módon, a rájuk vadászók egyértelmű felhatalmazást kaptak a likvidálásra. A kocsit és a benne ülőket Hamerék szabályosan szitává lőtték, Bonnie és Clyde pedig azonnal meghaltak.
Bár a páros korábban írásban kinyilvánította, hogy együtt temessék el őket, amennyiben együtt halnának meg, ezt a kérést senki nem vette komolyan. Bonnie-t szupersztárhoz illő, húszezres tömeg kísérte utolsó útjára, ám a legenda éppen ekkor született meg igazán. A két bűnöző alakját haláluk pillanatától romantikus fátyolba burkolta az utókor, ami csak fokozódott, amikor 1967-ben bemutatták a Warren Beatty és Faye Dunaway főszereplésével készült filmet, ami idilli megközelítésével a valósággal nem sok köszönőviszonyban álló módon ábrázolt egy, a realitást csak nyomokban tartalmazó történetet. Henry Ford egyenesen reklámcélokra használta azt a levelet, amit Clyde Barrow 1934. április 10-én írt neki. A tartalma ez volt:
Amíg levegő lesz a tüdőmben, addig fogom ismételgetni Önnek, hogy micsoda nagyszerű autókat gyárt. Különösen akkor szerettem Fordot vezetni, amikor menekülnöm kellett. Tartós gyorsaságával és kifogástalan működésével felülmúlt minden kocsit, és bár az én ügyleteim szigorúan véve nem voltak törvényesek, akkor sem okozhat bajt, ha elmondom, hogy milyen nagyszerű autót készített a V–8-assal.
Bonnie és Clyde kultusza napjainkban is tombol (az USA-ban 2012-ben összesen 504 ezer dollárért árverezték el Barrow 45-ös és Bonnie 38-as Coltját, valamint a lány púderes dobozát és óráját), a mítosz ruhája pedig elegánsabban és hazugabban áll történetükön, mint valaha. A múlt valóságának pontosabb ábrázolásán a 2019-es, Woody Harrelson és Kevin Costner főszereplésével készült Útonállók című film próbált segíteni, ami a törvény szolgáinak szemszögéből mutatta be a történteket. Az alkotók igyekezete nem járt sok sikerrel: az embereket sokkal jobban érdekli a borzalom idillje, mint az idill borzalma.
Fotók: FBI, US Kongresszusi Könyvtár