Karikó Katalin és Krausz Ferenc idei Nobel-díja óta még érzékenyebben figyeljük a nagyszerű magyar elmék teljesítményeit. Ezért is – bár három év megfeszített munkája van benne – remek időzítéssel érkezett a Corvina Kiadó új kiadványa, az Akiktől más lett a világ című kötet, amely 50 magyar tudós és feltaláló életét és nemzetközi hírű találmányait, eredményeit mutatja be. A gazdag kötet szerzőjét, Csiffáry Gabriella történész-levéltárost arról is kérdeztük, mi minden áll a tudósi, feltalálói erőfeszítések mögött.

Irdatlan mennyiségű anyagot kellett Önnek átbogarásznia, hogy ezt a gyűjteményt összeállítsa. Hallottam, hogy nemcsak könyvtárakban, levéltárakban kutatott, de a rendelkezésre álló szabadalmi leírásokat is átnézte, szinte műszaki emberré képezte magát. Van kedvenc magyar találmánya ebben a rengetegben?

Számomra a repüléssel kapcsolatos találmányok a legizgalmasabbak. Mindig csodálkoztam azon, hogy a leleményes emberi elme hányféle szerkezetet talált ki, hányféle megoldással próbálkozott újra meg újra az ég meghódítására. Kevesen tudják, hogy milyen sok magyar is kísérletezett ilyesmivel. Szerepel a kötetben például Verancsics Faustusnak, ennek a zseniális mérnök főpapnak a „repülő embere”, mely egy kifeszített, négyszögletes alakú vásznat használt a repüléshez. Vagy ott van Martyn Lajos lebegő kereke, mely a madarak szárnymozgását imitálta. Némethy Emil sárkányrepülője pedig a 20. század fordulója tájékán valósággal lázba hozta a közvéleményt, és nem csak az aviatika iránt érdeklődőket. Kár, hogy a korabeli lapokban megjelent és ma is ismert fotók – amelyeken a feltaláló egy bicikliszerű szerkezetet hajtva röpköd az égben – montázs útján készült hamisítványok.

Az 1899-ben épült „Némethy repülő kereke” azután keltett nagyobb érdeklődést, hogy (egy képmontázsban) „repülve” ábrázolták. A lipcsei „Illustrirte Zeitung” 1901. június 6-i 3023-as számában. (Dirk Reinhardt gyűjteménye) Közölve: Némethy repülőgépe. Kral Sándor főhadnagy. Ország-Világ, 1905. 26. évfolyam, 12. szám, 233. p. Továbbá: Uj Idők, 1909. 15. évfolyam, 253. p.

A legelső magyar „repülő gépek” közül számomra Schwartz Dávid léghajója volt a legérdekesebb. Ugyanis az ő „égbenjárója” jelentette a magyar repüléstörténet valódi kezdetét. Bár a feltaláló kitartása és szorgalma nem hozta meg személyesen az ő számára a kívánt eredményt, sok későbbi fontos találmánynak vált az alapjává. Nem véletlen, hogy a Schwartz-féle léghajó próbarepülésein maga Ferdinand von Zeppelin gróf is részt vett, és sokat „merített” a magyar feltaláló terveiből. (később meg is vette azokat.)

Van kedvenc magyar feltalálója is?

A kedvencem Eötvös Loránd báró fizikus, geofizikus, Eötvös József író és politikus fia, akinek a tehetsége példátlanul szerteágazott. Bármi volt kutatásának tárgya, csodás eredményeket ért el.  Kevesen tudják, hogy a nehézségi erőtér egy bizonyos, „kiválasztott” szintfelületének részletes meghatározásával Eötvös Loránd foglalkozott a világon először. Világraszóló találmánya: a torziós inga, új lehetőséget teremtett a föld mélyében rejlő ásványi nyersanyag-készletek feltárására.

„A középkor előítéleteinek és csodaszereinek lomtárából előkerestem a varázsvesszőt, és nem imádsággal, nem is ördöngősséggel, hanem…a hozzá jobban illő mechanikai érvelésekkel arra bírtam, hogy feleletet adjon…. Csak azt kívántam tőle, engedjen bepillantani annak az erőnek rejtvényeibe, mely a Földön mindent mozgat…”– írta Eötvös Loránd.

De nemcsak a tudományos eredményei ragadtak meg, hiszen hosszú időn át a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és egy ideig kultuszminiszter is volt, hanem az emberi karaktere, a nyitottsága és a bátorsága is. Nagy hegymászó volt, és az életében mintegy 500 alkalommal hódított meg magashegyi csúcsokat. A holdon egy krátert neveztek el róla, és az ő nevét viseli a Dolomitokban a Cima di Eötvös, a 2837 m magas Eötvös-Spitze.

Hol szerezték meg az iskolai és egyetemi alapokat a későbbi Nobel-díjasaink? Kiknek az életében fedezte fel, például, hogy a nevezetes Fasori Gimnáziumba jártak?

Az első kísérleti fázisváltós Kandó-mozdony (V50) motorvonat 1923-ból.
Forrás: Wikipédia

Csak néhány nevet említek: Odajárt az orvosi-élettani Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert, vagy Neumann János, aki kvantummechanikai elméleti kutatásai mellett, a digitális számítógép elvi alapjainak lefektetésével vált ismertté. Fonó Albert, a sugárhajtású repülőgép egyik feltalálója, Kandó Kálmán, a vasútvillamosítás úttörője, Goldberger Leó textilgyáros, és a fizikai Nobel-díjas Wigner Jenő. Vagy Gróf András, aki pedig a modern számítógépek gyors mikroprocesszorait fejlesztette ki. Odajárt a szintén Nobel-díjas közgazdász, Harsányi János is. Ne feledkezzünk el arról sem, hogy több hasonlóan magas színvonalú, főképp felekezeti középiskola, sőt, több kiváló egyetemi fakultás is működött a 19. század második felében és a 20. században az országban. Főleg a műszaki egyetemeken, az orvosegyetemen, vagy a szegedi egyetemen. De a kötetben szereplő magyar származású tudósok, feltalálók közül többen nem Magyarországon születtek, hanem Ausztriában, Németországban vagy más európai országban. Így az iskolai tanulmányaikat sem itt végezték, például Bárány Róbert, Járay Pál vagy Selye János. Egyébként is, mondjuk az osztrák-magyar monarchia idején, de később is, egészséges átjárások voltak a közép-európai országok között. A neves és magas színvonalú magyar iskolák után sokan más országokban képezték tovább magukat. Népszerű volt a bécsi orvosi valamint műszaki egyetem, a grazi egyetem orvosi kara, és a stuttgarti műegyetem. Nem beszélve a berlini, a heidelbergi és a königsbergi egyetemekről. Wigner Jenő és Gábor Dénes például a berlini Technische Hochschule diákja volt. Neumann János Zürichben és Berlinben tanult. A hires göttingeni egyetemre járt Eötvös Loránd, Polányi Mihály és Selényi Pál, Hevesy György pedig a freiburgi Albert Ludwig Universität egykori hallgatója volt.

Bár Ön egyenként mutatja be a magyar tudósokat, feltalálókat és nevezetes találmányaikat, feltűnt, hogy főleg a nagy műszaki koponyák munkálkodá-sában egyformán meghatározóak voltak bizonyos magyar gyárak, laboratóriumok, ipari központok.

Valóan, a magyar gazdaságtörténetben is meghatározó szerepet töltött be például az Egyesült Izzólámpa és Villamosság Rt. Kutatólaboratóriuma, ahol olyan nagyszerű kutató mérnökök dolgoztak, mint Bródy Imre, akinek a kriptonégőt, vagy Selényi Pál, akinek a xerográfia (fénymásolás) feltalálását köszönhetjük. De ott végezte világhírű Hold-radar kísérleteit Bay Zoltán is, vagy a lumineszcencia-kutatásáról híres, iskolateremtő Szigeti György, és az abszolút reakciósebesség-elmélet megalkotója, Polányi Mihály. Ugyanilyen legendás volt a Ganz és Társa Vasöntő- és Gépgyár Részvénytársulat Elektrotechnikai osztálya is, amely a villamosgépgyártás bölcsőjének tekinthető. Gyors ütemű fejlődésében olyan kiváló felkészültségű mérnökök vettek részt, mint Déri Miksa, Bláthy Ottó Titusz, Zipernowsky Károly, Bánki Donát és Kandó Kálmán, s később Jendrassik György. Híres volt a Magyar Királyi Posta és Távírda Kísérleti Állomás kutatólaboratóriuma is, ahol Békésy György Nobel-díjas tudós végzett a telefonkészülékek hallgatószerkezetével és ehhez kapcsolódóan a belső fül anatómiájával és működésével foglalkozó kísérleteket. De meg kell említeni a magyar gyógyszergyártás úttörőjének, Richter Gedeonnak a Kőbányán létrehozott gyárát is, amelyben a nagyszerű Kalmopyrint, az első világháborúban fontossá vált Hyperol fertőtlenítő tablettát és néhány fontos nőgyógyászati gyógyszer alapjait kísérletezték ki.

Tragikus, hogy ezt a kiváló embert, aki a munkájával mások életét mentette meg, ’44-ben a nyilasok a Dunába lőtték.

Később, a második világháború után a Gamma Finommechanikai és Optikai Művek Rt. is képes volt alkotóműhellyé válni válogatott szakembergárdájával. Ott készítette el például Dulovits Jenő 1948-ban a fényképezőgép-ipar akkori csúcsmodelljét, a tükörreflexes DUFLEX-et, és a Gammában fejlesztette ki Juhász István önműködő lőelemzőjét (Gamma-Juhász lőelemző) is, amely – ugye, hogy a legtöbbünknek fogalma sem volt erről – forradalmasította a légvédelmet.

Ha ilyen jó volt a helyzet itthon az iskolák és az alkotóműhelyek terén, miért kellett olyan sok magyar tudósnak mégis emigrálnia ahhoz, hogy az álmát valóra váltsa?

Valóban, a kötetben szereplő ötven tudós közül tizenkilencen elhagyták az országot. Ennek a meg-nem-értettség, visszhangtalanság is az oka lehetett, de politikai és vallási okai is voltak. A két világháború közötti időszak a zsidó származású vagy az akkori politikai rendszerrel ellenkező nézeteket valló tudósaink számára fenyegetettséget jelentett. A legtöbben a múlt század harmincas-negyvenes éveiben távoztak végérvényesen. Szilárd Leó, Detre László, Wigner Jenő, Telkes Mária és Teller Ede a harmincas években ment Amerikába, Bay Zoltán, Jendrassik György, Szebehely Győző, Békésy György és Szent-Györgyi Albert pedig a negyvenes években hagyták el a fasizmussal fenyegetett európai kontinenst.

De tudósaink egy része nemcsak politikai okok miatt ment más országba, hanem, mert például Németországban, Angliában vagy az Egyesült Államokban bizonyos tudomány-területeken sokkal jobban felszerelt kutatócsoportok működtek, amelyek az előre haladásukat biztosították. Ezekben az országokban már akkor is kiemelt szerepet töltött be a kutatás-fejlesztés és az innováció.

És persze voltak olyanok is, akik a jobb élet reményében vállalták az új hazát. Galamb József mérnök-konstruktőrnek, például, azzal, hogy a Ford Motor Company tervezője lehetett, és ő alkotta meg a Ford T-modellt – Amerika hozta meg a sikert.

Ford T Modell, 1921. (A Millenáris Álmok Álmodói 20 tudománytörténeti kiállítása, 2022. 02 24.)
(A szerző fotója.)

Azt szerencsére sokan tudják idehaza, hogy a C-vitamin felfedezéséért egy magyar tudós, Szent-Györgyi Albert kapott Nobel-díjat, de azt, hogy mit köszönhet az egészségügy például Korányi Frigyesnek vagy Schick Bélának, már kevesebben ismerik.

Idősebb Korányi Frigyes (egyik fia is neves orvos lett) belgyógyász, egyetemi tanár hatalmas küzdelmet vívott a 18. század végének és a 19. század elejének rettegett népbetegsége, a tuberkulózis (tbc) ellen.

Szorgalmazta a vagyontalan tüdővészes betegek teljeskörű ellátását is. Hírlapi közleményeivel és a főrendiházban 1896-ban tartott beszédével sikerült az „illetékesek” figyelmét felkeltenie. Ekkortól vált országosan is hivatalossá a tüdővész elleni védekezés, rendelet is született erről, és egy speciális gyógyintézmény létrehozására gyűjtést indítottak. Korányi aktív munkálkodása nyomán nyílhatott meg 1901. november 10-én Budakeszin az első, tbc-s betegek gyógyítására alapított Erzsébet királyné Tüdőszanatórium – ma Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet. Schick Béla pedig egy bőrreakciós tesztet dolgozott ki, amely Schick-próba néven vonult be a köztudatba. 1905-ben Clemens von Pirquet osztrák orvossal együtt ismertette a teszt lényegét.

” Egy kis mennyiségű diftéria toxin bőrbe történő befecskendezésével megállapítható, hogy az egyén fogékony-e a diftériára vagy sem. Ha nincs reakció az injekció beadásának helyén, az immunitást jelent a betegséggel szemben. Ezt negatív reakciónak nevezik, és bizonyítja azon anyagok jelenlétét a szervezetben, amelyek semlegesítik a diftéria toxint. Azokban az esetekben, amikor ilyen anyagok hiányoznak, a vizsgálat helyén kifejezett vörösség jelenik meg, ez a pozitív reakció, amely diftériára való fogékonyságot jelez”.

Milyen erkölcsi, etikai elvek irányították Amerikában három világhírességünk, Szilárd Leó, Wigner Jenő és Teller Ede munkásságát?

Köztudott, hogy mindhárom tudós a Manhattan-terv megvalósításán dolgozott, amely a második világháború alatt az első nukleáris fegyvereket állította elő. A Manhattan-terv keretében több nukleáris létesítmény is épült, többek között Robert Oppenheimer vezetésével az Új-Mexikó-i Los Alamosban lévő kutatóállomás. Itt kétféle atombombát dolgoztak ki: az egyiket az uránból, a másikat pedig a plutóniumból.

Dürrenmatt egykori drámája, a Fizikusok, de a mozikban most futó Oppenheimer-film és számos vita, bírói tárgyalás bizonyítja, hogy az utóbbi háromnegyed évszázadban milyen lelkiismereti válságon mentek keresztül a tudósok, amiért elszabadították a nukleáris energiát. És ehhez a legzseniálisabb magyar elméknek is közük volt…

A tudósi-emberi kíváncsiságot és felfedező erőt nem lehet megállítani. De az emberiségnek hatalmában áll gátat szabni a nukleáris energia fenyegető felhasználásának. Szilárd Leó például, aki előtt 1945-re világossá vált, hogy az Egyesült Államok bombát tervez bevetni Japánban, hadjáratot indított a bomba felhasználása ellen. Első memorandumát az atombomba bevezetésének szükségtelenné válásáról Einstein ajánló soraival már 1945 márciusában postázta Roosevelt elnöknek.

Albert Einstein és Szilárd Leó 1939. augusztus 2-án, a Franklin D. Roosevelt amerikai elnöknek küldendő levél szövegezésekor. Forrás: Wikipédia

Nem sokkal ez után elkészült az ún. Franck-jelentés is, amelynek megszövegezésében Szilárd szintén részt vett. A jelentés azt ajánlotta, hogy ne vessék be az atombombát Japán ellen, csak elrettentés céljából mutassák be a hatását. Sajnos ez a memorandum sem érte el a célját.

De Szilárd Leó később is, egészen a haláláig részt vett például az Új-Skóciából indult Pugwash-mozgalomban is, mely egyebek között az tömegpusztító fegyverek fenyegető veszélyeire hívta fel a figyelmet. Wigner Jenő Nobel-díjas fizikus Szilárd Leóval együtt megkapta az Egyesült Nemzetek Szövetsége Atom a békéért díját („Atoms for Peace Award”). Wigner Jenő is részt vett a Manhattan-terv keretében az atomkutatásokban.

A Chicagói Egyetem Metallurgiai Laboratóriumában tevékenykedő tudósokkal együtt a világ első vízhűtéses, grafit-moderátoros plutóniumtermelő atomreaktorának megtervezése és megépítése volt a feladata. Az atommáglyában 1942. december 2-án jött létre az első önfenntartó láncreakció, majd miután leszerelték és a Chicago melletti argonne-i erdőben felépítették, 1943. március 20-án kezdte meg tényleges működését. De Wigner olyan nagy teljesítményű reaktorokat tervezett, melyeknél vízhűtést alkalmaztak, nemcsak a reaktorok hűtésénél, hanem a neutronok lelassításánál is.  Ezek a reaktorok azok a biztonságos reaktortípusok, amelyeket ma is használunk. A világ ma működő atomerőműveinek mintegy 90 százaléka ilyen. Hármójuk közül Teller Ede volt az, aki kezdetben a tömegpusztító szuperfegyver megszállottjává vált. Azt vallotta: „…a világbéke a legfontosabb dolog. De azt is tudom, hogy béke nem lesz abból, ha lefegyverkezünk.” 1943 áprilisában került a Los Alamos-i Tudományos Laboratóriumba. Az atombombával kapcsolatos munkájukat még be sem fejezték – emlékezett vissza később -, és máris megkezdték a fúziós bombával kapcsolatos kísérleteiket, melynek a működése nem a nehéz atommagok hasadásán alapult, hanem a könnyű atommagok, a hidrogénmagok egyesülésén. Azonban később Teller is rádöbbent a veszélyekre és békésebb jellegű tevékenységekbe kezdett: sokat tett az atomerőművek biztonságáért. 1948-ban Amerikában létrehozták a Reaktorbiztonsági Bizottságot, melynek ő lett az elnöke. Az atomreaktorokra vonatkozóan, az e Bizottság által megfogalmazott nagyon fontos biztonsági alapelvek mind a mai napig érvényben vannak.

Egy kiváló magyar tudósnőt is bemutat a könyvében. Hogyan lehetséges, hogy napjainkban sokan szeretnék, hogy napelemek kerüljenek a házuk tetejére, de fogalmuk sincs arról, hogy ki volt Telkes Mária?

Sajnos a halála előtt egy évvel hazatelepült Telkes Mária korábbi amerikai kísérleteinek híre alig-alig jutott el Magyarországra. Pedig a tudósnak több nevezetes találmánya is volt, például a hőtároló típusú elektromos kemence lakóházak és egyéb épületek fűtésére, a légkondicionálás, vagy a napenergiával működő tengervíz-sótalanító berendezés, amely a második világháború utolsó éveiben az amerikai katonák alapfelszerelésévé vált. Illetve, talán a legfontosabb, a napenergiát felhasználó fűtési módszer és berendezés. 1948-ban ő alkotta meg a hires “Napházat”, a napelemes fűtés ősét, a Massachusetts állambeli Doverben, majd 1980-ban ő segített a világ első modern napelemes rezidenciájának fejlesztésében, amelyet szintén Massachusettsben, Carlisle-ben építettek fel.