fbpx

A modern ember szenvedésének egyik fő forrása a depresszió

Napjainkban a depresszió az emberi szenvedés egyik legfőbb forrása, és egyes források szerint az utóbbi évtizedekben egyre gyakoribbá válik. A jelenség hátteréről sok eltérő, vagy inkább egymást kiegészítő véleményt fogalmaztak meg a szakértők, a populáció öregedésétől a közösségi média térnyeréséig. 

A depresszió kifejezés önmagában arra a borongós hangulatra utal, amit bizonyos mértékig mindenki megtapasztal életében, ám bizonyos esetekben ez az állapot elhatalmasodhat. Ilyenkor a pszichiáterek valamilyen depresszív hangulatzavart, például major depressziót vagy disztímiát diagnosztizálnak. A különböző kategóriák között jelentős eltérések lehetnek, az viszont mindegyikben közös, hogy az érintett lehangolt, nem leli örömét semmilyen tevékenységben, alacsony az önértékelése, de ami a legfélelmetesebb, hogy az illetők között jelentősen megnő az öngyilkosságra való hajlam is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legutóbbi jelentése szerint a klinikai depresszió egyike az emberiséget sújtó legterhesebb betegségeknek. Noha a depresszió harminc évvel ezelőtt is előkelő helyen volt, most még elterjedtebbnek tűnik. Miért válik gyakoribbá?

Egyesek szerint a depresszió gyakoriságának fokozódása egyszerűen a társadalom összetételének megváltozásával magyarázható. A WHO 1990-ben készített egy előrejelzést a különféle betegségek előfordulásának várható változásairól. Már akkor azt prognosztizálták, hogy a depresszió a sorban előre lép. A nyugati országok társadalmai ugyanis öregszenek, a depresszió egyik legfontosabb kockázati tényezője pedig a kor, így egy öregedő társadalomban a depressziós betegek számának növekedése várható.

Vannak olyan magyarázatok is, melyek inkább a valós és a diagnosztizált esetek száma közötti eltérésre alapoznak. Az információ korában talán nem túlzás azt feltételezni, hogy az átlagember jóval többet tud a világról, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt. Manapság nagyobb a valószínűsége annak, hogy a depresszió tüneteit a beteg, vagy valaki a környezetében komolyan veszi, így az érintett nagyobb eséllyel kerül a megfelelő szakemberek látóterébe és kapja meg a diagnózist, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Ugyanakkor az egészségügyi rendszerekben sajnos a visszaélések sem ismeretlenek, a depresszióra felírt antidepresszánsokra olyanok is vágyakozhatnak, akiknek talán nincs is rá igazán szükségük. Mindenesetre tény, hogy az egészségügyi biztosítók adatai alapján a depresszió gyakorisága egyértelműen nő, míg a megbízhatóbb mérőeszközökkel végzett felmérések azt mutatják, hogy a korcsoportokon belül a tünetek súlyossága és gyakorisága számottevően nem változik.

A depresszió előretörése tehát egyesek szerint pusztán a társadalom összetételének megváltozására vezethető vissza, de elképzelhetőnek tartják, hogy a közmegítélés, illetve az egészségügyi ellátás átformálódása is közre játszik benne. Az utóbbi néhány hónapban azonban két olyan vizsgálat is napvilágot látott, melyek már nehezen lennének magyarázhatók ezekkel a hatásokkal. Ezek a tanulmányok azt mutatják, hogy

az utóbbi években a fiatalabb korcsoportokban is romlott a kép.

Az eredményeket érdemes fenntartásokkal kezelni amíg további vizsgálatok nem erősítik meg őket, bár összecsengenek néhány szintén friss tanulmány következtetéseivel.

A közösségi médián, illetve más online terekben történő kapcsolatteremtés a pszichológusok szerint a valós találkozások, beszélgetések számos fontos jellemzőjét nélkülözi, nem alakul ki intimitás a felek között, ami alapvető jellemzője a tartalmas kapcsolatoknak. Mivel a fiatalabbak társas interakcióinak egyre nagyobb része zajlik online, elképzelhető, hogy felszínesebbek a kapcsolataik, ami a depresszió egyik kockázati tényezője. Egy másik népszerű elképzelés szerint a közösségi média olyan módon fokozza a depresszió kialakulásának valószínűségét, hogy az ismerősök tökéletesnek tűnő élete láttán elégedetlenkedünk a sajátunkkal. Mindkét feltevést alátámasztja némileg a közösségi média pszichológiájának egyre terebélyesedő irodalma.

Az is elgondolkodtató, hogy a depresszió gyakoribbá válása együtt jár a csökkenő alvásmennyiséggel. Több felmérés is azt mutatja, hogy a fiatalok egyre nagyobb része alszik rendszeresen nyolc óránál kevesebbet. Számtalan tanulmány pedig a krónikus alváshiányt pszichiátriai zavarokhoz köti, így elképzelhető, hogy épp a kialvatlanság, a „majd alszom, ha meghalok” hozzáállás okozza a depresszió terjedését. Az agy normális működéséhez elengedhetetlen a rendszeres, elégséges alvás, ami az emberek túlnyomó többségénél nagyjából napi 8 óra.

Összességében tehát az öregedő társadalmakban elvárható a depresszió gyakoriságának növekedése, ám úgy tűnik, hogy napjainkban a közösségi média térnyerése, és az alvás elhanyagolása is hozzájárul a depresszió terjedéséhez. A probléma tehát nagyon is valósnak tűnik, és egyelőre nem nyilvánvalók a lehetséges megoldások. Azonban nem mindenhol ilyen szomorú a helyzet. Egy idén januárban publikált tanulmány szerint Csehországban éppenséggel csökkent a depresszió gyakorisága az idősebb korosztályban, amit a kutatók a növekvő iskolázottság és a javuló pénzügyi helyzet számlájára írtak.

További hírek