A műtrágya lehet a csúcstechnológiai ipar új aranybányája

65 millió forinttal támogatta az MBH Bank és a Mastercard a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetet
2024-02-07
Az uniós polgárok 59 százaléka fogadja el, hogy gyermeke azonos neművel él
2024-02-08
Show all

A műtrágya lehet a csúcstechnológiai ipar új aranybányája

Az európai csúcstechnológiai ipar által áhított ritkaföldfémekhez meglepő módon a hagyományos műtrágyagyártásból is hozzá lehet jutni, ahogy erről a Horizonban, az EU kutatási és innovációs magazinjában olvashattunk.

A földkéregben található 17 ritkaföldfém az okostelefonoktól és a táblagépektől kezdve a hűtőszekrényeken át a mikrohullámú sütőkig mindenféle készülék kulcsfontosságú összetevője. Csakhogy, amit kevesen tudnak, ritkaföldfémeket a műtrágyák is tartalmaznak.

Ritkaföldfémek a trágyából

Az egyik európai uniós támogatást kapott kutatási projekt, a SecREEts éppen azt célozta, hogy a ritkaföldfémeket próbálják kivonni a gyártófolyamat során a műtrágyákból. A SINTEF független norvég kutatószervezet által irányított kutatás fontosságát az indokolja, hogy e különleges nyersanyagok zöme olyan nem uniós országokban található, mint Kína, a Kongói Demokratikus Köztársaság és a Dél-afrikai Köztársaság, amelyek megnehezítik a hozzáférést ezekhez az anyagokhoz és így sebezhetővé válnak az ellátási láncok. Emiatt a ritkaföldfémek kérdése Európában mára politikai prioritássá vált.

A kockázatot jól példázza, hogy jelenleg Kína dolgozza fel a világon az állandó mágnesekben használt összes ritkaföldfém nyersanyagot. Az Európai Bizottság tavaly márciusban a Kínától való függőség csökkentése érdekében ezért azt javasolta, hogy az EU tűzzön ki a kritikus nyersanyagok, így ritkaföldfémek kitermelésében legalább 10 százalékos, feldolgozásában 40 százalékos és újrahasznosításában 15 százalékos arányt.

A SecREEts három olyan ritkaföldfémre összpontosított, amelyek kulcsfontosságúak az EU zöld energiára való áttérése szempontjából: a diszpróziumra, a neodímiumra és a prázodímiumra, amelyeket az elektromos autók és a szélturbinák állandó mágneseihez használnak.

A projekt kutatói szerint az európai műtrágyagyártás a kutatók által kifejlesztett kitermelési technika közbeiktatásával képes fedezni az európai diszprózium-, neodímium- és praseodímiumszükséglet 5-10 százalékát.

A műtrágyagyártáshoz használt foszfátos kőzetek 0,3-1 százalékban tartalmaznak ritkaföldfémeket. Jelenleg ezek az elemek a végtermékbe kerülnek annak bármilyen hozzáadott értéke nélkül.

Uniós vegyészek döntő lépése

A foszfát műtrágyát jelenleg a foszfátos kőzetek savban való feloldásával állítják elő. Az ezt követő lépések során a nem kívánt elemek szilárd anyaggá alakulnak és kicsapódnak. A SecREEts csapata egy további döntő lépést is beiktatott, amely lehetővé teszi a ritkaföldfémek kicsapását is.

A projekt részeként a kinyert ritkaföldfémeket további lépések során feldolgozták, majd elküldték németországi és egyesült királyságbeli mágnesgyártóknak. A végeredményt nagy teljesítményű mágnesek jelentették.

A problémát most a technológia ipari méretű alkalmazásának kidolgozása, valamint annak az akadálynak a leküzdése jelenti, hogy a foszfátos műtrágyákhoz használt kőzetek két fő beszállítója a háborúban álló Oroszország és Ukrajna.

A hágai Nemzetközi Társadalomtudományi Intézet eközben a ritkaföldfémekkel kapcsolatos geopolitikai kockázatokról vezet egy 2026-ig tartó ötéves uniós támogatású kutatási projektet. A GRIP-ARM kutatói a szóban forgó ásványkincsek kitermelői közül Kínára, Brazíliára és Kazahsztánra, valamint a fő felhasználók közül az EU-ra, Japánra és Koreára összpontosítanak. Kína az 1970-es évek óta rengeteg pénzt fektetett a finomítási, szétválasztási és feldolgozási technológiákba és ezért ma már az a helyzet, hogy a világ bármely pontjáról származó ritkaföldfémeket Kínába kell küldeni további feldolgozásra.

Meg lehet-e még Kínát állítani?

Az ázsiai nagyhatalom emellett a bányászattól a feldolgozáson át a végtermékek, köztük az elektromos autók, orvosi eszközök és napelemek gyártásáig teljessé tette a piaci láncot. Ez tovább növelte az ország gazdasági befolyását, többek között a ritkaföldfémek árai felett is. Ennek ellenére egyes termékek technológiailag legfejlettebb változatainak előállításában Kína még mindig más országokra támaszkodik. A japán vállalatok például még mindig jobb állandó mágneseket gyártanak, mint a kínaiak. A gazdasági harc most azért folyik, hogy Kína megpróbálja elérni, az ásványkincsek kitermelésétől egészen a csúcstechnológiás végtermékékekig teljes mértékben egyeduralkodó és független legyen.

Ebben a helyzetben az Unió célja, hogy biztosítsa e nyersanyagok jövőbeli beszerzését a kitermelés társadalmi-környezeti költségeinek csökkentése mellett. Ezt a Kínával fenntartott kiegyensúlyozott kapcsolatok közepette, az ország jelentős ipari és stratégiai partner, egyúttal versenytárs szerepének elfogadásával kell elérni.

A dilemma jól példázható Németország, mint az Unió legerősebb gazdaságának helyzetével. Németország jelenleg – uniós támogatással – törekszik a félvezetőgyártás bővítésére, miután három évtizedig csökkent a piaci részesedése a globális versenyben. A tervekben egy Kínától függetlenített csúcstechnológiai iparág létrehozása szerepel, miközben Németországnak továbbra is hozzá kell férnie a német autógyártók által használt fontos kínai ásványi anyagokhoz.

Az uniós kutatás szeretne segíteni megválaszolni a nagy kérdést, hogy Európa milyen mértékben tudja kizárni Kínát az alapvető csúcstechnológiákhoz kapcsolódó ellátási lánc kulcsfontosságú szakaszaiból, vagyis hogyan tudja az ezekhez a láncszemekhez tartozó termékeket Európában előállítani.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.