A pánikbetegséggel meg lehet küzdeni és nem kell ezt szégyellni

Csúcstechnológiás gép szolgálja a gének vizsgálatával foglalkozó kutatókat Pécsen
2021-10-12
Az erdei biodiverzitás kulcsfontosságú környezeti tényezőit vizsgálták az ÖK kutatói
2021-10-13
Show all

A pánikbetegséggel meg lehet küzdeni és nem kell ezt szégyellni

A pánikbetegség az utóbbi évtizedben közismert lett, és ez segített leküzdeni a betegek életét tovább nehezítő stigmákat. Sok ugyanakkor a félreértés a betegséggel kapcsolatban. Sokan tévesztik például össze a magukon vagy szeretteiken tapasztalt pánikrohamot a szívrohammal. A pánikbetegség okairól, tüneteiről és kezeléséről kérdeztük Purebl György egyetemi tanárt, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatóját.

Mikortól beszélünk pánikbetegségről?

A pánikbetegség alapvető tünete a pánikroham. Az ember ilyenkor hirtelen bekövetkező, szorongásos állapotot él át, a szorongás heves testi tüneteivel együtt.

Szívdobogást, verejtékezést, remegést, belső feszültséget tapasztal, levegő után kapkod, légzési nehézségei vannak, gombócot érez a torkában.

Ehhez társulhat a halálfélelem, illetve a megőrüléstől vagy a teljes kontrolvesztéstől való félelem. Vagyis a pánikbetegség, noha pszichés zavarról van szó, mégis testi tünetek képében jelentkezik, ami jól mutatja, hogy a test és az elme nem szétválasztható egymástól.

Purebl György (Forrás: Semmelweis Egyetem)

Minél inkább félnek tőle, annál valószínűbb a pánikroham

A pánik mindig kóros reakció? Vannak olyan külső tényezők, konkrét fenyegetés, amikor a pánik racionális reakció.

Pánikrohamot nagyon sokan élnek át, ez más betegségekhez is kapcsolódhat, és a rohamot sokakból ki is lehet provokálni. Ugyanakkor nem mindenki pánikbeteg, aki pánikrohamot él át.

Betegségről akkor beszélhetünk, ha a pánikrohamok ismétlődnek, és a betegben félelem alakul ki a rohammal kapcsolatban. Ezt hívjuk anticipált szorongásnak: minél inkább fél valaki a roham bekövetkeztétől, annál nagyobb lesz a valószínűsége a roham bekövetkezésének.

Éppen ez a félelem okozza azt, hogy a betegek elkezdik elkerülni azokat a helyeket, helyzeteket, ahol a roham korábban jelentkezett. Emellett azokat a helyeket is elkerülik, ahol egy esetleges roham rendkívül kínos lehet a számukra, és ahonnan valószínűleg nem tudnának azonnal kimenekülni. Ekkor már nemcsak pánikbetegségről van szó, hanem agorafóbia is társul hozzá: a betegek egyre több helyet kerülnek el, a roham valószínűségének csökkentése érdekében.

(Forrás: wikimedia)

Vagyis a betegek egy idő után már alig járnak el otthonról?

Súlyos esetekben ez is előfordulhat. De minél több helyet kerülnek el, annál jobban ráfókuszálnak a rohamra, ami emiatt egyre gyakrabban be is következik.

Mi váltja ki a pánikbetegséget?

A pánikrohamot úgy kell elképzelnünk, mintha az autó riasztóját túl élesre állítanánk. Ilyenkor elég egy az autót meglegyintő szellő, és a riasztó máris beindul.

A pánikbetegek riasztórendszere is túlságosan könnyen aktiválódik. A pánikrohamok kiváltó oka lehet az illető biológiai érzékenysége: egyes emberek agyában bizonyos receptorok érzékenyebbek másoknál. Egyeseknél inkább életmódbeli tényezők, pontosabban hirtelen életmódváltás okozza a pánikrohamot, majd a betegséget. Ha például az illető korábban sok mozgással csökkentette a rá nehezedő stresszt, majd ezt az aktivitást hirtelen fel kellett adnia, akkor megnő a pánikroham valószínűsége. Hiszen a mozgás biztos keretet, és szuperhatékony szorongáscsökkentő eszközt adott addig az életének, amit hirtelen elveszített. De erős pánikot kiváltó események is okozhatnak ismétlődő pánikrohamokat. Vannak, akiknél a korábbi kritikus helyzetre emlékeztető események is pánikrohamot váltanak ki. Ha ehhez a múltbéli, nagyon negatív eseményre való kényszerű és ismétlődő visszaemlékezés társul, például újra és újra betör az ember tudatába az elszenvedett autóbaleset, s emiatt pánikszerű állapotot él át, és ez az emlék ahelyett, hogy elhalványulna, idővel egyre erősebbé válik, akkor a pánikroham már a poszttraumás stresszzavar részévé válik.

Az elkerülő viselkedések okozzák a legnagyobb kárt

Vagyis a pánikroham sok más szorongásos zavarhoz társulhat?

Igen, a pánikrohamok számos más pszichés betegségben is előfordulnak. Pánikbetegség akkor jön létre, ha az ismétlődő pánikrohamokat a beteg már nem tudja mihez kötni, látszólag ok nélkül következnek be, és ezért már elkezd tőlük félni.

A szorongásos zavarok akkor válnak kórossá, amikor az ember szorongása olyan súlyossá válik, ami már gátolja a normális életvitelét.

A pánikbetegek életében az elkerülő viselkedések okozzák a legnagyobb kárt. A rohamtól való félelem miatt nem mernek vállalni bizonyos helyzeteket, például nem mernek járműre szállni, ami nagyon megnehezíti a munkahelyre való bejutást. Ez az állapot tehát súlyos életminőség-romlást okozhat, miközben a beteg szubjektív értelemben is szenved. Mindez nagyon indokolttá teszi a kezelést, hiszen a beteg nem képes a hétköznapi életét élni.

A pánikroham testi tünetei tényleges fizikai károsodáshoz kötődnek, vagy csak szubjektív élmények?

Pánikroham közben hirtelen felpörög az egész szervezet: a szív, a légzés, a vérnyomás, vagyis felkészül a szervezet a vészreakcióra. A betegek attól félnek, hogy e tünetek valamilyen komoly szívbetegség jelei.

A pánikroham, és a szív hirtelen felgyorsulása, a rengeteg kiáramló adrenalin a szívbetegeknél elvileg növelheti a szívroham kockázatát, de a pánikbetegek nagy része fiatal, és nekik alapvetően egészséges a szívük.

A félelmük tehát rendszerint alaptalan.

De amikor átélik a pánikrohamot, a tünetek nagyon is valóságosnak tűnnek, ezért sok beteg újra és újra elmegy kardiológushoz, ott kivizsgálják őket, és legtöbbször nem találnak semmit. A szívbeteg pánikbetegeknél nagyon pontosan tisztázni kell, hogy mely tüneteket okozza a pánik (és így pszichiáterhez vagy klinikai szakpszichológushoz kell vele fordulni), és mely tünetek észlelése esetén kell azonnal a kardiológiához fordulni. De a hétköznapokban igen nehéz a betegek számára a két betegség határát pontosan meghúzni.

(Forrás: Pxfuel.com)

A pánikbetegek belátják, hogy a viselkedésük irracionális, és éreznek-e szégyent emiatt?

Igen, az idő legnagyobb részében tudják, hogy pánikbetegek. Ha egy pánikbeteggel nyugodt körülmények között beszélgetünk, elmondhatja, hogy szégyelli magát, hogy már megint kihívta az ügyeletet. De a pánikroham közben, abban a pillanatban, amikor kapkodja a levegőt, vagy úszik a verejtékben, nem tudja azt gondolni, hogy ő pánikbeteg, és nem is szükséges mentőt hívnia.

Ezért nem lehet megoldani a pánikbetegséget egyszerűen azzal, hogy elmagyarázzuk nekik, hogy a szívbetegségre utaló tünetek valójában a pánikbetegség következményei. A betegek, ha éppen nincs rohamuk, ezt megértik, de a roham alatt rettegnek a szívrohamtól és a haláltól.

Ez a kettősség pedig meghatározza az életüket. A mentális zavarokat általában nagyon sokan szégyellik, és az emberi gyengeség jelének tartják.

De ez teljesen alaptalan, hiszen a mentális betegségek ugyanolyan betegségek, mint a fogfájás, vagy az arcüreggyulladás. Semmi szégyellnivaló nincs bennük.

A legkevésbé stigmatizáló mentális zavar

Az utóbbi években egyre többen vallanak arról a nyilvánosság előtt is, hogy pánikbetegek. Ez azt jelenti, hogy a betegséget övező előítéletek csillapodnak?

Azt látjuk, hogy a pánikbetegség, más mentális zavarokkal összehasonlítva, még a viselhetőbb diagnózisok közé tartozik.

A pánikbetegség elég gyakori, sokaknak vannak pánikbeteg ismerősei, sokat beszélnek róla, megjelenik a filmekben is, ezért a pánikbetegség az egyik legkevésbé stigmatizáló mentális zavar.

Bár csak itt tartanánk a többi pszichiátriai betegségnél is! Ebben annak is szerepe van, hogy a tünetei erősen testi jellegűek, „igazi” betegségnek tűnik, nem arról van szó, hogy a beteg értelmetlenül beszél, vagy nem létező dolgokat lát.

A pánikbetegség elmúlhat idővel? Meg lehet gyógyulni belőle?

Igen.

A szorongásos zavarokkal meg lehet tanulni megküzdeni, és ez a tanulás lényegében a pszichoterápiát jelenti. Emellett a gyógyszeres kezelés is segít.

A hosszú évekig tartó pánikbetegség esetén egy idő után már mindkét kezelésre szükség lehet. Ugyanakkor a pánikrohamra való érzékenység egész életen át megmaradhat, hiszen ennek biológiai alapjai is lehetnek. De ha a beteg megtanulja felismerni már a pánikroham első apró jeleit, és elsajátít olyan gyakorlatokat (például légzéskontrollt vagy relaxációt), amelyek csírájában el tudják fojtani a rohamot, akkor megelőzheti a súlyos rohamok bekövetkezését.

A kognitív viselkedésterápia a pánikbetegség kezelésének leghatékonyabb pszichoterápiás módja.

És ezt a terápiát a világon az Oxfordi Egyetem után másodikként éppen itt, a Semmelweis Egyetemen (akkori nevén a SOTE-n) honosították meg a kilencvenes évek elején.

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close