Egy-egy természeti csapás után önkéntes szakemberek azon fáradoznak, hogy felmérjék, egyes épületek miért maradtak fenn olyan állapotban, amilyenben, mások pedig miért nem.
Itthon legtöbben csak a katasztrófafilmek világából ismerhetjük azt a meghökkentő látványt, ami a most bemutatott építőmérnök és több hasonlóan elkötelezett társa elé tárul nap, mint nap. Velük szembesülve eltöprenghetünk azon, milyen szerencsésnek érezhetjük magunkat a Kárpát-medence oltalmazó karjaiban, mert bár földrengés, árvíz és forgószél is sújt, azért messze állunk akár egy fél várost letaroló hurrikán, vagy a másik felét ledöntő cunami pusztító erejétől.
Önkéntes mérnököket küldenek a katasztrófa sújtotta területekre
Tracy Kijewski-Correa az indianai Notre Dame Egyetem építőmérnöke jól emlékszik arra, ahogyan 1985-ben, tízéves korában chicagói otthonában követte nyomon a mexikói földrengésről szóló televíziós közvetítéseket, és azt érezte, kell lennie valami hatékonyabb módszernek a romok alá szorult emberek kimentésére. Miután mérnöki pályára lépett, tanulmányozni kezdte, hogyan reagálnak az épületek a különféle természeti erőkre. 2005-ben, egy évvel azután, hogy egy indiai-óceáni szökőár mintegy 200 000 ember halálát okozta, thaiföldi mérnökökhöz csatlakozott, hogy részt vegyen a kárfelmérésben. Ezt követően a 2010-es haiti földrengés és a 2016-os Matthew hurrikán okozta pusztítás helyszíni felmérését vezette.
A kutató azóta egy olyan szervezetet irányít (Structural Extreme Events Reconnaissance (StEER) Network), amely önkéntes mérnököket küld a hurrikánok, tornádók, földrengések, vulkánkitörések és szökőárak sújtotta helyszínekre. Megérkezve általában egy jellegzetes „hűha-érzést” követően a szakemberek nagy levegőt véve hamar nekilátnak felmérni a természeti csapás útjába esett épületekben okozott károkat.
Azonnali megállapításaik segítik a korai intézkedéseket, a mentésben résztvevők munkáját, részletes vizsgálataik pedig a part menti építkezések jelentős hiányosságaira hívják fel a figyelmet az ezekről szóló mérnöki tanulmányokban.
Még jelenleg is szorgalmasan értékelik az Ida hurrikán okozta pusztítást, amely a múlt hónapban a keleti partvidékre tört. Az augusztus végén lecsapó vihar miatt több államban is szükségállapotot hirdettek. Mintegy húsz ember vesztette életét, s csapdába ejtve 17 metrószerelvényt a rekordméretű csapadék hatására New York városa is víz alá került, ami 370 repülőjárat törlését eredményezte. Augusztusban a vihar a korábbi várakozásoknak megfelelően, pontosan előre jelzett útján haladt Louisiana térségében is, miközben különböző egyetemi és kormányzati csoportok versengtek azon, hogy tudják elhelyezni mérőműszereiket.
Mit csinál egy szélmérnök?
E tudomány művelője hivatott a szél és az épített környezet kölcsönhatását tárgyalni. A szakterület felöleli a meteorológiai, áramlási és szerkezeti mozgásokat vizsgáló ismereteket. Gyakorlati alkalmazása kiterjed a legváltozatosabb építményekre (például magas épületekre, hidakra, tornyokra), ugyanakkor szorosan kapcsolódik az energiaiparhoz (szélturbinákhoz) is.
Ida elől egy hotelszobába
Huszonnégy óra alatt mintegy hat csapat is érkezett a helyszínre, és igyekeztek minél hamarabb végezni, mielőtt eléri őket a vihar. A kapkodásban néhány szélmérnök így is hátramaradt, akik a hurrikán tombolásakor már csak egy szállodai szobába tudtak behúzódni, miközben odakint egyre-másra érkeztek a számukra parádés (egy civil számára minden bizonnyal halálfélelmet keltő) széllökések.
Mellettük tucatnyi szerkezeti mérnök kapcsolódott be online a munkába, a közösségi és a helyi médiát, a vészhelyzeti ügynökségek jelentéseit és egyéb forrásokat „bányászva”, hogy átfogó képet alkothassanak az eseményről.
A felmérés első szakaszában a mérnökök felvételeket készítve végighaladnak a katasztrófa sújtotta területen – újabban ez 360 fokos kamerarendszer segítségével történik – és katalogizálják az esetenként akár több száz kilométernyi pusztítást.
A felvételeket aztán feldolgozzák, amelyet virtuális kutatócsoportoknak is továbbítanak. A helyszíni szakemberek ezután kiszállnak, és elkezdik a kárfelmérést. Ehhez egy mobilalkalmazással részletes jelentést, és GPS-helyadatokkal megjelölve nagy felbontású képeket készítenek a megrongálódott épületekről, mindezeket pedig nyilvánossá teszik. Mások drónokat használnak légi felvételekhez, amelyeket később automatizált képelemző és -alkotó szoftverrel végzett háromdimenziós modellek létrehozásához használnak fel.
Mitől marad meg az egyik ház, s mitől omlik össze a másik
A mérnökök egy-egy ilyen épületminta esetén leginkább olyan reprezentatív elemekre fókuszálnak, amelyek rávilágítanak az alapvető tervezési problémákra.
Ezek segítenek nekik abban, hogy megismerjék azokat a sokszor nüánsznyi különbségeket, amelyek két szomszédos ház esetén az egyik teljes pusztulását, míg a másiknak csak részleges megrongálódását eredményezik. A szerkezeti okokon túl helyi időjárási adottságok is közre játszhatnak ebben, ezért elengedhetetlen többek között mind a szerkezet-építőmérnök, mind a szélmérnök munkája is.
A jövőben sajnos felértékelődik ez a talán eddig kevésbé ismert „szakma”, hiszen az éghajlatváltozás következtében egyre-másra érhetnek minket durvább és pusztítóbb időjárási események, amik bizony minden ember alkotta tereptárgyat próbára tesznek majd, s ez alól bármennyire is tekintjük erős várnak, az otthonunk sem lehet kivétel.
