fbpx

A Szabadság híd tervezőjét rejtélyesen kihagyták minden elismerésből.

Szegeden 1883-ban adták át az első állandó közúti hidat. A várost ezzel is segíteni kívánták a nagy 1879-es árvíz utáni felépülésből. A hidat a francia Eiffel cég építette, ezért azt a szegediek Eiffel hídnak hívták, pedig egy nagy magyar mérnök tervezte, akinek több fontos hazai átkelő, így a Szabadság-híd is köszönhető. Nevét mégis alig emlegetik.

A híd felavatásának 50. évfordulójához közeledve a Délmagyarország című lap 1933. február 5-i számában Móra Ferenc, a szegedi múzeum igazgatója egy írást jelentetett meg „Kit ünnepeljünk?” címmel. Az írásban, mint nem ismert adatot közölte, hogy a hidat egy magyar tervező, Feketeházy János tervezte.

Feketeházy János (Vágsellye, 1842. május 16. – Vágsellye, 1927. október 31.)
Feketeházy János (Vágsellye, 1842. május 16. – Vágsellye, 1927. október 31.)

Ugyanabban az évben ősszel, szeptember 3-án, közeledve a szeptember 16-i évfordulóhoz pedig a Magyar Mérnök és Építész Egylet közlönyében jelentetett meg részletes tanulmányt a hídról és tervezőjéről Lósy-Schmidt Ede, ahol egyértelműen bebizonyította, hogy a hidat nem Gustave Eiffel, hanem egy magyar mérnök, Feketeházy János tervezte.

Az elfeledett mérnök emlékének felidézésére 1935-ben emléktáblát helyeztek el az akkor már 8 éve halott Feketeházyról a szegedi hídon.

A Keleti pályaudvar és az Opera tetőszerkezete is az ő műve

Valóban szép gondolat volt, hogy e hidászunkról emléktábla legyen a szegedi hídon, és valóban jó volt, hogy felidézték az emlékét.

A szegedi közúti híd, amely a II. világháború áldozatául esett (Fotó: Fortepan)
A szegedi közúti híd, amely a II. világháború áldozatául esett (Fotó: Fortepan)

De ki is volt ez a mérnök? A XIX. század utolsó harmadának elismert, és sokat foglalkoztatott hidász mérnöke, az egyetlen olyan magyar hídtervező, aki budapesti hídra kiírt nemzetközi tervpályázaton nyert. Vágsellyén született 1842-ben, mérnöki diplomáját külföldön szerezte, és Bécsben is kezdte meg a karrierjét. 25 évesen, 1867-ben tért haza, és az akkori Vasúttervező Igazgatóságon kapott munkát. A cég később beolvadt a MÁV-ba, és ez után Feketeházy nyugdíjazásáig a MÁV alkalmazottja volt.

Már fiatalon jelentős munkái voltak, hiszen szinte biztos, hogy az ország legfontosabb vasúti hídját, az 1872-77 között felépített első Összekötő vasúti hidat ő tervezte. Az 1878-as párizsi világkiállításon önálló terveivel állított ki, ahol vélhetően megismerkedett Eiffellel. Ez az ismeretség lehetett az oka, hogy a szegedi hídra az Eiffel cég a sajátján kívül egy Feketeházytól megvásárolt és végül nyertes tervvel is pályázott. Feketeházy nem indulhatott volna sikerrel a pályázaton, mert azon csak olyan cég vehetett részt, aki a híd felépítését is vállalta.

A szegedi híd megépítése után nem sokkal, 1884-ben adták át a Keleti Pályaudvart, amelynek tetőszerkezetét is Feketeházy tervezte, akárcsak az ugyanekkor elkészült Operaházét is. Ekkor már volt rutinja a nagy acél tetőszerkezetek tervezésében, hiszen ő készítette az 1870-74-között felépült Vámház tetejét is. Az ő munkája az Északi Járműjavító eredeti, 1884-1886 között felépült csarnoka is, amely ma az Operaház Eiffel Műhelyháza.

A Keleti pályaudvar tetőszerkezet is Feketeházy munkája (Fotó: Fortepan, Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet HU.BFL.XV.19.d.1.06.060)
A Keleti pályaudvar tetőszerkezet is Feketeházy munkája (Fotó: Fortepan, Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet HU.BFL.XV.19.d.1.06.060)

Az 1888-ban átadott szolnoki vasúti hídnál egy olyan különleges hídtípus-tervet dolgozott ki, amely több méretben, 90-120 méter közötti nyílásoknál is alkalmazható volt. Ezzel a típustervvel számos híd épült 1912-ig szerte az országban, ma ezekből kettő látható, a komáromi Erzsébet híd és az esztergomi Mária Valéria híd.

Az egyetlen magyar, a régi budapesti hidak tervezői között

Szintén különleges hidakat, forgóhidakat tervezett a fiumei kikötőhöz. Ezek a hidak olyan csatornák felett vezettek át, amelyeknél a hajózást is biztosítani kellett, így a szerkezetek egyszerűen elfordultak, ha hajónak kellett elhaladnia.

Valójában 1870 és 1912 között az összes, a MÁV kezelésében épült szabványosított elemekből felépült vasúti híd valamiképp Feketeházy János munkája, vagy ő tervezte vagy az ő felügyelete alatt készültek a típustervek.

Az 1888-ban átadott szolnoki vasúti híd, egy sikeres hídfajta prototípusa (Fotó: Fortepan, Magyar Földrajzi Múzeum Erdélyi Mór cége)
Az 1888-ban átadott szolnoki vasúti híd, egy sikeres hídfajta prototípusa (Fotó: Fortepan, Magyar Földrajzi Múzeum Erdélyi Mór cége)

 

Hivatalosan ő, valamint kor- és szaktársa Czekélius Aurél képviselték Magyarországot a világ akkori legnagyobb hídjának, a Fort hídnak átadásakor, amely nagy hatást tett rá, hiszen főműve ugyanolyan szerkezetű híd lett, mint a skót világrekorder szerkezet.

Feketeházy ekkor már MÁV főmérnök volt, aki 50 évesen, 1892-ben nyugdíjba vonult. Valószínűleg egy külföldi munka miatt, mert Svájcba, Lausanne-ba költözött.

Nem sokkal nyugdíjazása után, 1893-ban írtak ki pályázatot a Vámháztéri, valamint az Eskü téri hídra. Érdekes volt a pályázat elbírálása, mert a két külön hidat egyszerre bírálták, így esett meg, hogy az első díjat egy Eskü térre, míg a második díjat a Vámház téri hídra adták ki, azaz lényegében két nyertes volt. Az Eskü térre egy német mérnök kábelhíd terve nyert, amelyet megépíthetetlennek tartottak csak magyar anyagból, míg a Vámház téri hídnál Feketeházy János, akkor már nyugalmazott MÁV főmérnök elképzelése nyert.

Főműve a budapesti Ferenc József híd (Fortepan, Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet HU.BFL.XV.19.d.1.08.107)
Főműve a budapesti Ferenc József híd (Fortepan, Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet HU.BFL.XV.19.d.1.08.107)

A híd 1896 októberére lett készen. Természetesen az eredeti pályaművet részleteiben át kellett dolgozni, hiszen az nem kiviteli terv volt. Ez sok apróbb változtatást jelentett, de az alapkoncepción nem módosítottak. A híd átadása után volt is némi sajtóvita a szerzőség kérdéséről, de a közvélemény és a szakma is egyértelműen Feketeházy művének tekintette a hidat. Ekkor, 1896. október 4-én írta róla a Fővárosi Lapok című újság:

Feketeházy a legszerencsésebb kezű magyar hid- tervező mérnökök közé tartozik annyiban, hogy terveinek konczepeziójában egyéb szükséges jó tulajdonságokon kívül, mindig van bizonyos könnyedség és elegánczia. Evvel a jó tulajdonságával szokott ő győzni kisebb-nagyobb pályázatokon. Jelesebb alkotásai közül említésre érdemesek: a szegedi közúti Tisza-hid, a melyet a párisi Eiffel czég épített az ő tervei szerint, a szolnoki vasúti Tisza-hid, a komáromi Duna-hid első terve, a budapesti keleti pályaudvar tetőszerkezete stb. Feketeházy 1892-ig a m. á. v. szolgálatában állott; azóta nyugalomban, de mint a vámháztéri hid pályaterve is mutatja, nem tétlenül él. A legutóbbi évben Lausanneba (Svájczba) költözött.

Szegedi újrafelfedezése Móra Ferenc PR-akciója lehetett

A MÁV-nál végzett munkája, majd nyugdíjas évei alatt számos szabadalmat adott be, vasbeton födémre, vasúti fordítókorongra, összerakható hadihídra. Épített egy háromszintes bérházat a Keleti pályaudvar közelében, részt vett a budapesti korcsolyázó egylet életében, kisebb-nagyobb pályázatokon is indult.

Későn nősült, 42 évesen lett apa. Három fia közül az egyik katonatiszt, a másik jogász a harmadik mérnök lett, két fia ráadásul válogatott focista is volt.

1922-ben visszaköltözött az akkor már Csehszlovákiához tartozó Vágsellyére. Otthon belefogott – 80 évesen – a háza felújításába, amely során balesetett szenvedett, és egyik lábát amputálni kellett. Öt évvel később 1927-ben, 85 évesen hunyt el.

Egy ilyen mérnököt hogyan feledhettek el Szegeden és az országban, úgy, hogy hat évvel a halála után külön ki kellett nyomozni, ő volt a tervezője a szegedi hídnak? Van olyan életrajza, amelyik szerint titoktartást kellett fogadnia, ne derüljön ki, nem az Eiffel cég saját terve nyert a pályázaton.

Valójában az 1933-as akció sokkal inkább Szegedről szólt, mint Feketeházyról. Valószínűleg egy jól megkomponált PR akció volt, amihez felhasználták azt a tényt, hogy a szegediek tényleg Eiffel hídjának nevezték a hidat. Az egész mögött vélhetően Móra Ferenc állt, aki így kívánt nagyobb figyelmet szerezni a hídnak, a városnak és az általa vezetett múzeumnak.

Az ugyanis, hogy a francia cég a magyar mérnök terveit használta, soha egy percig sem volt titok, ahogy a fent idézett újságcikkből is látszik, arra rendszeresen hivatkoztak is Feketeházyval kapcsolatban. Sőt, az 1925-ben kiadott Révai Nagylexikonban is olvasható a Szeged szócikknél, hogy a híd tervezője Feketeházy János.

Sajnos Feketeházy hagyatéka nem került elő, így levelezése, esetlegesen naplója, vagy egyéb feljegyzései nincsenek meg. Igaz, hogy a dualizmus cím- és rangkórságban szenvedő világában valóban feltűnő, hogy semmiféle címet, rangot nem kapott, egy Baross Gábortól származó dicséretet leszámítva.

Az utókor úgy állította be, mint egy mellőzött mérnököt, akit mások, érdemtelenebbek elnyomtak. Valószínűleg ez nem igaz, de pontosan az, miért nem halmozták el az egyébként ismert, és a kortársak szerint magasra tartott Feketeházyt címekkel, elismerésekkel, rejtély maradt.

További hírek

Szólj hozzá!