A szárazság és a nagy meleg nemcsak a mezőgazdaságban okoz problémákat a régiónkban, de az energiapiacon is. A vízenergia ugyanis nagyon praktikus, jól szabályozható áramtermelési forma, csak éppen, ha nincs elég eső, akkor nincs mit tenni.
Hat hét aszály után volt egy viharos időszak Magyarországon. Összességében mégis attól tart mindenki a mezőgazdaságban, hogy nagyon aszályos nyarunk lesz.
A Balkánon is rossz a helyzet
Nálunk tehát vegyes a kép, de a tőlünk délkeletre fekvő országokban rosszabb a helyzet. A Balkánt sújtó hőhullám miatt nincs elég csapadék, a hatóságok több országban is erdőtüzekkel küzdenek. Bosznia-Hercegovinában 40°C-on tetőzött a hőhullám, a déli Trebinje város lakóövezeteit is elérték a tüzek.
Szerbiában is hasonló a helyzet, tilos a kültéri tűzgyújtás, a hőmérséklet pedig hasonlóan magas.
Horvátországban a magyar helyzethez hasonlóan volt egy nagy aszály, aztán jöttek a viharok, az erős szél fákat döntött és áramkimaradásokhoz vezetett.
De a legrosszabb Észak-Macedóniában volt a helyzet, ahol az erdőtüzek a legkiterjedtebbek voltak.
Mindezek a jelenségek együttjárnak azzal, hogy közben hol mostanában (Texas), hol korábban (Valencia, Andalúzia, Szicília) a heves áradások vezettek tragédiához. Mi elsősorban Magyarországgal fogunk foglalkozni, de mint látni fogjuk, a Balkán történései ránk is erősen hatnak.
A mezőgazdaság nehezen viseli
A viharnak tehát sok kellemetlen hatása volt Magyarországon. A betakarítás előtt nem szerencsés, ha elfekszik a gabona. Az sem, ha bizonyos szemes terményeknél a szem vizesedik (a sörárpa esetében ez kulcs minőségi tényező). De az sem öröm, ha a gyümölcsösökben a vihar kényszerűen leszüreteli a barackot, a körtét, a szilvát, vagy az almát.
Az is igaz, hogy az eső adott némi fellélegzést a gabonának, noha azért sajnos a szélsőségek sohasem jók, könnyű belátni, hogy az egyenletes csapadék mennyivel kedvezőbb a kukoricának (agráriumunk kulcsterményének), mint a szárazság, majd a lokálisan kiugró csapadék.
Ez már mindig így lesz?
A globális felmelegedés és a klímahatások olyanok, amelyekben nehéz a hitvitákon túllépni. Aki hisz benne, minden évben adatokkal is igazoltnak látja a felmelegedést. aki cáfolni szeretné, az a viharok, a váratlan hidegek idején visszakérdez:
„Na, hol van az a felmelegedés?”.
Mire a klímavédők megint rávágják, hogy éppen ez is bizonyíték, a szélsőséges időjárásba több hőség, de olykor negatív kilengések is beleférnek. A következő hitvita pedig az lesz, hogy amennyiben valaki elfogadja, hogy magasabbak az elmúlt évtizedben az átlagos hőmérsékletek, azt mennyire tudja be valaki emberi tevékenységnek, vagy mennyire a jégkorszakok és a felmelegedések természetes váltakozásának.
A klímaváltozás iránya
Mindenesetre, talán azt azért elfogadhatjuk, hogy Magyarország melegedik, több az esőmentes nap, ráadásul külföldről érkező és külföldre távozó vizeinket nem is tudjuk megfogni, vagyis nagyon korlátozottak a vízgazdálkodás lehetőségei.
Mindez nagyon gyorsan átalakítja a magyar tájat, az állandósuló szárazságot más növények képesek átvészelni, ezek nem ritkán invazív fajok, a Kárpát-medence szárazságtűrő fajai helyett jönnek az amerikai prériken látható növények, illetve teret nyernek az egyéves fűfajok is.
Aki lakást keres, ismeri a „téli panorámás” kifejezést, vagyis amikor nincs érdemi növényzet, ellátni valahová, mert a természet kopár, téli álmot alszik.
Ám van egy új hazai jelenség is, a nyári álom, vagyis vannak vidékek, ahol a tavaszi növényzet a nyár közepére gyakorlatilag kisárgul, eltűnik, kedvező esetben azért mag formájában túlél.
A gazdasági hatások
Kár lenne tagadni, hogy egy nagyon jelentős energiaimportra szoruló országban (legyen az olaj, gáz, áram, vagy nukleáris fűtőelem) a globális felmelegedésnek vannak nagyon pozitív hatásai is, például az, hogy
az enyhébb teleken kevesebbet kell fűteni, kevesebbet fogyasztanak az elektromos autók, de vannak negatív hatások is, például a magyar energiafelhasználásban évről évre nagyobb hányadot jelentő nyári légkondi-használat révén.
Az idei év összességében kifejezetten száraz. A kevesebb csapadék nyáron feltűnőbb, de valójában a talaj minőségét az egész éves csapadékhelyzet befolyásolja, és 2025 eddig eltelt részei alapján kifejezetten rossz évünk van.
Nem volt megfelelő a talaj téli feltöltődése ez kihat majd a terméshozamokra, a mezőgazdasági árakra, de a GDP-re is. Az árakat felfelé módosíthatja, de a GDP-t összességében mégis lefelé.
Energiaszektor
Ugyanakkor sokkal kevésbé van benne a köztudatban, hogy a csapadékhiány milyen nehézségeket okoz a hazai energiapiacon.
A Paksi Atomerőmű, vagyis Magyarország legfontosabb áramtermelője nehézségekbe ütközik akkor is, ha a Duna vízállása alacsony, de akkor is, ha a Duna alaphőmérséklete túl magas, mindkettő veszélyezteti a természetes visszahűtést, hiszen amennyiben a szakemberek nem avatkoznának be, akkor az élővilág kerülne veszélybe.
Ha nem is Magyarországon, de Délkelet-Európában (Szerbiában, Albániában, Bosznia-Hercegovinában) kiemelten fontos a vízenergia (zárójelben hozzátehetjük, hogy olyan fejlett országokban, mint Norvégia és Ausztria szintén ez a meghatározó megújuló energia).
A térség teljesen integrált árampiacain, ha kevés a balkáni csapadék, az nagyon megemeli az árakat, mert ilyenkor be kell kapcsolni a drágán termelő gázerőműveket. Márpedig a balkáni régió 2025-ben nagyon súlyos vízhiánnyal néz szembe, mnt említettük, most Észak-Macedóniában a legrosszabb a helyzet,
Ott éppen harmincnapos szükségállapotot hirdetett a kormány a szárazság, a rendkívüli hőség és az erdőtüzek miatt.
Hiányzik a vízenergia
A vízenergia nagy előnye, hogy szabályozható. A nap nyáron sokat süt, így a naperőművek napközben szépen termelnek, de az ő termelésük időjárásfüggő, ha süt a nap, sok az áram, ha nem süt, akkor kevés.
A víz nagy előnye, hogy amennyiben sok a csapadék, segíteni tud a kiegyenlítésben. A vízerőművek zsilipeivel ugyanis úgy lehet „játszani”, hogy akkor lehet leengedni a turbinákat meghajtó vizet, amikor az áramra nagyobb szükség van, éppen ezért a balkáni vízerőművek a régió leghasznosabb erőművei, ha nem lesz elég csapadék, nagyon fognak hiányozni.
Magyarország óvatos Bős-Nagymaros óta
Magyarország viszonya a vízenergiához amúgy ambivalens, hiszen a rendszerváltás óta úgy telt el három és fél évtized, hogy
a Bős-Nagymaros elleni kiállás a demokrácia, a civil tiltakozás szimbólumává vált, és a vízerőmű pedig szitokszó lett.
Most éppen változik a helyzet, vannak ígéretes tárgyalások arról, hogy Magyarország a teljes tagadás után vége haszonélvezője is legyen a Duna energiatermelési potenciáljának.
Emellett az Energiaügyi Minisztérium amolyan szabályozási szempontból egy szivattyús tározós erőmű (SZET) építését is vizsgálja, egy ilyen mű ugyan nem termelne új áramot, de egy alsó és egy felső tó között áramoltatva a vizet, remek szabályozó, hiszen amikor olcsó az energia, akkor fel lehet pumpálni a vizet, amikor drága, le lehet ereszteni.
De ennek a szisztémának is nagy ellensége a szárazság, a párolgás miatti vízveszteség.
