A globális felmelegedés hatására egyre többször hallani, hogy Magyarország időjárása a mediterrán klímához fog hasonlítani. Egyre gyakrabban és hosszabb ideig lesz 40 fok, nyáron kevés lesz a csapadék, ami a növények szempontjából kritikus lehet – mondta a tudás.hu-nak adott interjúban Dr. Pongrácz Rita klímakutató, az ELTE Meteorológiai Tanszék adjunktusa.
Egyértelmű, hogy klímaváltozás van Magyarországon?
Ma már nem vitatható, hogy Magyarország melegedése kimutatható a mérésekből. Az utóbbi 50-60 év különböző statisztikai módszerekkel végzett vizsgálatai alapján ez egyértelműen látszik.
A globális melegedéshez képest a régióban még erősebben is jelentkeznek a hatások.
Az évszakok tekintetében a nyár melegedett a leginkább, az ősz pedig a legkevésbé.
A mediterrán időjárásra az jellemző, hogy szárazak a nyarak és csapadékosak a telek. Nálunk azonban ez nem igaz.
Itt a legcsapadékosabb időszak tavasz végén és a kora nyári hónapokban van: májusban, júniusban és júliusban. A mérések alapján azonban a hosszabb távú változások ezen nem fognak jelentősen alakítani.
Mennyire fog eltűnni a tél?
A magyarországi telek szárazak, hiszen nálunk akkor hullik a legkevesebb csapadék, de várhatóan enyhébbé fognak válni. Magasabb hőmérsékletek lesznek, mint amit eddig megszoktunk.
Természetesen az évben megmarad a hidegebb időszak, tehát teljesen nem tűnik el a tél, de általában már nem lesz olyan hideg, mit amire évtizedekkel ezelőttről emlékezhetnek a nagyszülők.
Ha harmincéves országos átlagot vizsgálunk, akkor a január–februári időszak jellemzően nem csapadékos, átlagosan a június-júliusi esőnek a fele hullik le. Természetesen ettől eltérhet az időjárás, hiszen volt már rá példa (éppen tavaly is), hogy szeptember volt a legcsapadékosabb hónap.
A csapadékeloszlás változásáról sokat hallani a globális felmelegedés kapcsán. A melegedő levegő hogyan képes több csapadékot tárolni?
Adott hőmérsékletű levegőre fizikai törvények által meghatározott a lehetséges maximális nedvességtartalom, vagyis hogy mennyi vízgőz kerülhet be a levegőbe.
Melegebb viszonyok között több nedvesség juthat a légkörbe, amely a légtömegek mozgása révén a kontinensek időjárását is befolyásolja.
Ahol a víz a felszínen korlátlanul áll rendelkezésre, például az óceánok vagy tengerek felett, ott a melegebb éghajlati viszonyok között a vízből több vízgőz kerül a levegőbe.
Ahogy ez a levegő halad, hidegebb területek felé érve megindul a kondenzáció, vagyis a vízgőz vízcseppek vagy jég formájában kicsapódik, felhő képződik, majd csapadékként hullik le a területekre.
Természetesen megfelelő energiára is szükség van ahhoz, hogy a vízfelszínek felett a nedvesség bekerüljön a légkörbe. Amennyiben ez az energia nem áll rendelkezésre, a párolgás nem tud eléggé intenzív lenni, így nem képződnek felhők sem. Amikor a hőmérséklet 20–25 Celsius-fok körül van, egy fokos hőmérséklet-növekedés már jelentősen nagyobb légkörbe kerülő vízgőz mennyiséget eredményezhet, mint a hideg, például 0 Celsius-fokos levegőben.
Hogyan kell érteni, hogy kiszámíthatatlanabb lesz az időjárás?
Valójában már most is elég kiszámíthatatlan az időjárás. Ez nagymértékben függ attól, hogy milyen időtávban gondolkodunk.
Egyes elemeket, mint például a hőmérsékletet, elég jól előre lehet jelezni néhány napos időtávra. Azt például tudtuk, hogy hőséghullám érkezik. Ezt a modelljeink előre jelzik, így nagy valószínűséggel állítható, hogy ez itt, a Kárpát-medencében be fog következni.
A csapadék esetében azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. A csapadékot tekintve számolni kell a véletlenszerűségekkel.
Amikor a meteorológiai előrejelzésben azt halljuk, hogy itt-ott záporokra lehet számítani, az azt jelenti, hogy nem tudjuk pontosan megmondani, hol és mikor fog esni. Ugyanis azok a folyamatok, amelyek egy zápor létrejöttéhez szükségesek, nem olyan kiszámíthatóak és egzaktak.
Helyben és időben ezeket nem látjuk előre olyan pontosan, mint a hőmérsékletet. A levegő áramlása, valamint az, hogy a felhőelemek elég nagyra nőnek-e, és a felhőből kihullik-e a csapadék, több változótól függ. Ez az alapfolyamat a jövőben sem fog sokat változni, mivel a légkör kaotikus, véletlenszerű viselkedése miatt ez a klímaváltozástól független jelenség.
Azt azonban látjuk a klímamodellek szimulációi alapján, hogy a globális felmelegedés a szélsőségek előfordulását növeli. Emiatt halljuk gyakran, hogy kiszámíthatatlanabbá válik az időjárás.
A különféle üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó korlátozások tudtak eddig valamennyit segíteni a melegedés csökkentésében?
Az ennek kapcsán tervezett korlátozások valamennyit tudnak segíteni a melegedés csökkentésében, de sajnos nem elegendő mértékben.
A 2100-ig meghatározott éghajlati becslésekhez többféle forgatókönyv áll rendelkezésre, amelyek különböző mértékű üvegházhatású gázkibocsátással számolnak, és abban is eltérnek ezek a szcenáriók, hogy mikor kell elkezdeni drasztikusan csökkenteni ezek kibocsátását.
A párizsi megállapodásnak megfelelő, legfeljebb 2 Celsius-fokos melegedés, amely az ipari forradalom előtti viszonyokhoz képest értendő, csak akkor lehetséges, ha minden szektorban és minden szinten — állampolgári, regionális és globális szinten egyaránt — megtörténik a szükséges átalakulás.
Nem elegendő, hogy tettünk már bizonyos lépéseket, de nem álltunk le teljesen, hiszen a nagy kibocsátók átállása elengedhetetlen, vagyis az, hogy egyáltalán ne használjunk fosszilis anyagokat. Kizárólag megújuló energiaforrásokra lenne szükség a változáshoz.
Nincs egységes recept, mivel lokálisan kell eldönteni, hogy mi a legkedvezőbb: a mediterrán országokban célravezető a napenergia, míg Észak-Európában a szél- vagy vízenergia jelentheti a megoldást.
A jelenlegi és már megtörtént változtatások bevezetése egyelőre nem elegendő ahhoz, hogy betartsuk a párizsi megállapodás célkitűzéseit.
Jelenleg minden évben a globális szénkibocsátásunk mintegy fele a légkörben marad, ami a szén-dioxid-szint folyamatos emelkedését eredményezi. Napjainkra a 19. század végéhez képest már másfélszeres a légköri szén-dioxid koncentráció!
Tehát eddig sajnos nem tudtunk megfelelő irányba elmozdulni, és elindítani egy szisztematikus csökkentést.
Persze elképzelhető, hogy egy technológiai újítás majd esetleg megoldja a globális felmelegedés problémáját, de mivel jelenleg ilyenről nem tudunk, muszáj a megbeszélt úton haladni tovább.
Sajnos jelenleg még mindig növekszik az üvegházhatású gázok kibocsátása. Minél később kezdjük meg a kibocsátás csökkentését, annál gyorsabb lesz a melegedési ütem fokozódása. Nem állunk jól.
Ez hazánk időjárása szempontjából mit jelenthet?
A hőmérséklet szempontjából már néhány tized foknyi átlagos évi melegedés is akár a 40 fokos maximum hőmérsékletek gyakoribb előfordulását jelentheti Magyarország területén.
Ezzel együtt hosszabbodik a hőség időszakok tartama és nő az intenzitása is nyáron.
Csapadék szempontjából éves összegben kis mértékű növekedés várható, de az éven belüli eloszlása módosul.
A nyári időszakban csökkenő trendre kell felkészülni, július-augusztusban akár 40%-kal kevesebb esőre számíthatunk az évszázad végére, amely a mediterrán régióra jellemző csapadék viszonyokhoz közelít. Ez már a jelenleginél jóval gyakoribb aszályveszélyes időszakot jelent, amely a növényzet szempontjából kritikus lehet. Megfelelően kell készülni erre.
Az erdők faállományát szárazságtűrőbb fajokra kell cserélni?
Az erdőknél hosszú távra kell tervezni, hiszen egy fa élettartama több évtized.
Ha tartósan olyan éghajlat alakul ki, amely az újonnan telepített fajoknak nem megfelelő, akkor nem lesz sikeres a telepítés. Nagy a bizonytalanság abban, hogy hőmérséklet és csapadék szempontjából melyik forgatókönyvre kell számítani.
A fák alkalmazkodóképessége korlátozott. Itt nem feltétlenül arra kell gondolni, hogy kipusztulnak, hiszen ha kevesebb a csapadék, akkor egyszerűen kevésbé növekednek.
A kártevők viszont hatalmas veszélyt jelenthetnek. A melegedéssel olyan kártevők szaporodhatnak el, amelyek súlyos károkat tudnak okozni.
