A Budavári Palotával szemben hét éve áll a pesti Duna-korzón egy festő bronzba öntött alakja. A turisták körében roppant népszerű szoborról naponta százával készülnek a fotók. A szobor szinte elfeledett modellje a Szent István-terem újjáépítése kapcsán került újra a figyelem középpontjába.
A miniszobrairól jól ismert Kolodko Mihály által Roskovics Ignácról készített szobor eredetije Ungváron áll, Budapesten a festőművész születésének 160. évfordulója alkalmából állították föl 2014-ben. A szobrokat Ivan Volosin ungvári mecénás ajándékozta a két város közönségének.
A Szent István-teremről szóló előző cikkünkben már említettük, hogy az ott látható ún. királyképeket Roskovics Ignác festette. Ha „csak” a várban újra megcsodálható képei fűződnének a nevéhez, akkor is megemlékeznénk róla, de – mint alább olvasható – az előző századforduló egyik legnépszerűbb festőművészéről van szó, akinek a történelmi Magyarország számos helyén láthatók jelentős alkotásai.
Szent Erzsébet arcát a nem sokkal korábban elhunyt Erzsébet királynéról mintázta
A Szent István-terem falait Roskovics tizenkét nagyméretű alkotása díszíti. A falakon körben az Árpád-házi királyok és szentek egész alakos képei láthatók, itt sorakozik Szent Imre herceg, I. Béla, Szent László, Könyves Kálmán, III. Béla, II. Endre, Szent Erzsébet, IV. Béla, Szent Margit és III. Endre. Az Árpád-házi királyokat és szenteket Roskovics táblaképeken, korhű öltözetben ábrázolta. Itt csak egyetlen érdekességet van módunk kiemelni: az akkor rövid ideje elhunyt Erzsébet királynéról mintázta Szent Erzsébet arcát a művész, az általa a gyilkosság után készített, Vasárnapi Ujság címoldalán megjelent portréja nyomán.
A két ajtó fölött hármas keretbe foglalt csoportképek kaptak helyet, melyek címe: „Szent István koronázása” és „Szent István hirdeti a katolikus vallást”. A koronáztatást ábrázoló falképen István – a kezében tartva a kormánypálcát és az ország almáját – letérdel a püspök előtt, aki a koronát helyezi a fejére. Asztrik mögött további püspökök tartják az apostoli királyi címet tartalmazó pápai bullát és a cím jelvényét, a kettős keresztet. A másik oldalon a nádorispán és az országbíró emelnek magasba egy pallost és az Árpádok címerével díszített zászlót.
A másik csoportképen a művész nem a megszokott módon láttatja Istvánt: nem ősz, idős emberként, hanem egy élete virágjában lévő, sudár férfiként, akiből csak úgy sugárzik a tetterő. A király a jobb kezében egy keresztet és Szent Móricnak a koronázási paláston is látható dárdáját tartja, amely a hiedelem szerint egy szöget foglal magában Krisztus keresztjéből. István éppen a székesfehérvári templom feléje tartott mintáját fogadja el kivitelre, mialatt nevelője, Szent Adalbert az egyház áldását adja rá. A király jobbján Gizella királyné áll, vállára István anyja, Sarolta támaszkodik. Gizella éppen kincseket adományoz a keresztény egyházaknak. A kompozíciót kitűnően ellenpontozza a bal oldalon ábrázolt, még kételkedő harcos portréja.
Szana Tamás művészettörténésznek a Vasárnapi Ujságban közölt cikkéből számos további részletet megtudhatunk a királyképekről. Mint írja,
tagadhatatlanul a legnehezebb föladatok közé tartozott a magyar király otthonának egyik termét úgy díszíteni az Árpád-házból származó hős királyok alakjaival, hogy a dicsőséges korszakot[…] históriai hűséggel, mégis művészi felfogással tükrözzék vissza.
Roskovicsnak rendkívül nehéz dolga volt, de akaratereje és ambíciója szárnyat adott lelkesedésének.
A Nemzeti Múzeum régészeti osztályán előkereste, lerajzolta a régi sírokban talált ékszereket, fegyvereket, a kőkoporsók fedelén látható faragott alakokat, díszítéseket.
Buzgón tanulmányozta a múltból ránk maradt régi kelméket, szőnyegdarabokat, heteken át vizsgálta egy-egy ékszer, lánc, ruhadísz formáját,
így tudott a szemet gyönyörködtető látvány mellett históriai légkört is teremteni.
A sikeres festő élete utolsó öt évét világtalanul töltötte
A Szent István-teremről szóló előző cikkünkben említettük, hogy a terem falára nem közvetlenül kerültek Roskovics festményei. Az általa készített kartonokról a Zsolnay-gyárban majolika lapokra másolták át az Árpád-házi alakokat. Ezt a feladatot a gyár művészeti osztályán tevékenykedő Nikelszky Géza és Darilek Henrik rendkívül magas színvonalon végezte el. Ők mindketten ugyanott, a müncheni művészeti akadémián végezték tanulmányaikat, ahol Roskovics is tanulta a festészetet.
A királyképek valóságos szenzációszámba mentek; Roskovics ezzel érdemelte ki a rendkívüli megtiszteltetést, hogy bemutatták Ferenc Józsefnek a Thék Endre gyárában tett látogatása során.
Roskovics Ignác 1854-ben született Zemplén vármegyében; apja magas rangú görög katolikus egyházi elöljáró volt, aki sokat tett a magyar nyelvű liturgia terjesztéséért. A ruszin nemzetiségéhez erősen kötődő család Ungvárra költözött, Roskovics itt kezdte tanulmányait, később Debrecenben, majd Budapesten és Münchenben tanult. Zsánerképei hamar népszerűvé tették, de vallási tárgyú alkotásai még nagyobb sikereket arattak. 1882-ben nyerte első festészeti díját, amelyet még számos további követett, közülük a két legfontosabb: a Szent István-terem faliképeivel elnyerte az 1900. évi állami aranyérmet, a kecskeméti nagytemplom freskóiért pedig 1902-ben neki ítélték a Lotz-díjat. Ekkor már nagyon megromlott a látása, egy időre el is veszítette a szeme világát. Néhány év múlva megoperálták, amelynek köszönhetően rövid ideig ismét tudott dolgozni. Ebben az átmenetinek bizonyult időszakban festette Budapest első görög katolikus templomának oltárképét és az ikonosztáz képeit. 1910-ben véglegesen megvakult. Élete utolsó öt évét betegen, világtalanul töltötte; 1915-ben hunyt el. Síremlékét a Fiumei úti nemzeti sírkertben 1931-ben avatták föl, a főváros XII. kerületében egy utca viseli a nevét.
Jókai, Benczúr és Feszty mellett választották a trónörökös művészeti bizottságába
Roskovics rendkívül termékeny művész volt, keze alól számtalan rajz és festmény került ki. A kortárs művészek alkotásait előszeretettel publikáló Vasárnapi Ujság 1879 és 1918 között legalább száz Roskovics-művet közölt: az első az akkor még a Mintarajztanoda növendékeként a szegedi nagy árvízről készített rajz, az utolsó pedig a halála után a Szépművészeti Múzeum egyik új szerzeményeként bemutatott tanulmányfej. Roskovics népszerűségét bizonyítja például, hogy a népszerű hetilap közölte a szentföldi tanulmányútján készített, saját képeivel illusztrált terjedelmes útinaplóját.
A tragikus sorsú Rudolf trónörökös által elindított és éveken át gondozott grandiózus vállalkozás, „Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben” címen megjelent enciklopedikus sorozat magyar kiadásának kiviteléért felelős nyolctagú művészi bizottság tagjává választották Jókai Mór, Benczúr Gyula, Feszty Árpád és mások társaságában. Roskovics számos illusztrációt készített a 21 kötetben, mintegy 13 ezer oldalon megjelent sorozat számára, többek között Kárpátalja településeiről és ruszin (rutén) nemzetiségű lakosairól, de kitűnő portréit is láthatjuk például Arany Jánosról, Madách Imréről és Tompa Mihályról.
A Magyar Nemzeti Galéria és más múzeumok sok Roskovics-művet őriznek raktáraik mélyén. Alkotásait a nagyközönség elsősorban a határon innen és túl lévő templomokban tekintheti meg, Lévától Kecskemétig és Ungvártól Budapestig. Hatalmas műveltsége és mély hite révén a legnagyobb hitelességgel tudott vallásos témájú képeket alkotni a keleti és a nyugati kereszténység templomai számára egyaránt. Nagy megtiszteltetés érte, amikor a felkérték a budapesti Szent István Bazilika egyik mellékoltára számára Szent Adalbert alakjának megfestésére. A Lechner Ödön tervezte kőbányai Szent László-templom oltárképe, „Szent László apoteózisa” szintén az ő alkotása. A terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz templomban szintén láthatók festményei. Itt említjük meg, hogy Roskovics Ignác életművéről néhány cikk mellett eddig mindössze egy kétnyelvű, illusztrált könyv jelent meg, melynek összefoglalóját Szilágyi Rita írta.
A kecskeméti nagytemplom számára készült, élete főműveihez tartozó, monumentális falfestményeivel nemcsak a művészeti életben, de a helyi lakosság körében is óriási sikert aratott. Az egyik freskón a templom védőszentje, Szent Miklós látható, amint megáldja a város pásztor- és földmívelő népét – ezt a festményt a kecskemétiek különösen szívükbe zárták. A Roskovicsnak írt köszönőlevelükből egy mondat:
Büszkék vagyunk a művészi képekre, melyek főtemplomunk belső legfőbb díszét képezik.
A most éppen felújítás alatt álló budapesti józsefvárosi plébániatemplomban a „Szentháromság”, a „Szent József álma”, a „Szent József halála” és „A magyar szentek hódolata Máriának és Józsefnek” című nagyszabású freskói láthatók. Följegyezték, hogy e munkája közben súlyos tüdőgyulladást kapott, amelyből szerencsésen kigyógyult. A józsefvárosi templomban készült róla egy fénykép, amint a mennyezeti freskón dolgozik a magas festőállványon – kalapos, öltönyös alakját látjuk viszont a Duna-parti szobrán.
