A szleng általában a köznyelvnél gyorsabban változik – mondta a Tudás.hu-nak Szabó Dávid. A nyelvész, szlengkutató, lexikográfussal, az ELTE Francia Nyelv és Irodalom Tanszékének habilitált docensével a „nyelvi kreativitás” formáiról, humoráról, de kajáról és piáról is beszélgettünk.
Hi! Ha így üdvözölném Önt és búcsúzáskor odavetném: Bye! vagy Csaó!, esetleg: Cső!, akkor szlenget használnék?
Végül is igen. Én magam szlengkutató nyelvészént is hezitálok, és nemcsak azért, mert a témával foglalkozó nyelvészek is rendszerint beleütköznek a szleng meghatározásának nehézségeibe, hanem azért is, mert szótárszerkesztőként is pontosan tudom, konkrét szavak stiláris meghatározása, besorolása milyen nehézséggel jár. De lehet szleng, igen. Feltétlenül bizalmas nyelvhasználat.
A csoport összekacsint
Tulajdonképpen mi a szleng? Bizonyos könnyed, nem irodalmi szavak, kifejezések használata, vagy egyfajta beszédstílus?
Erről a kérdésről könyveket írtak (például, a Kis Tamás által Debrecenben szerkesztett Szlengkutatás sorozatban…). Gyakran a szókincs felől ragadják meg, olyan társadalmi-szakmai csoportnyelvnek tekintik, amely erősíti a csoport kohézióját, és segít abban, hogy beszélői megkülönböztessék magukat a nyelvhasználók többségétől. Persze nagyon más egy kiscsoport-szleng, vagy a valójában csoportokon felüli közszleng szerepe.
Ön a magyar mellett a francia nyelvnek és szlengnek is szakértője, doktori disszertációját is a Sorbonne-on védte meg. Van különbség az egyes nyelvekben a szlengértelmezések között?
Igen. Nem csak a nyelv jellegzetességei, de egy-egy nyelvterület kulturális hagyományai is befolyásolhatják a szleng definícióját, így például a franciák, de az angolok, illetve a németek sem teljesen ugyanúgy közelítenek a szlenghez. Az is nyilvánvaló, hogy a szókincs mellett bizonyos nyelvtani vagy fonetikai jelenségek is kísérhetnek egyes szlengváltozatokat (például, a mai francia külvárosi szleng csak jellegzetes kiejtés mellett működik). De sokan gondolják azt, köztük én is, hogy a szleng egyfajta beszédstílus is egyben.
Alkeszek a böriben
Vannak-e a szlengnek főbb területei, csoportjai, ahova a gondolkodásbeli és nyelvi kreativitás irányul?
A híres brit szlengkutató, Eric Partridge annak idején számtalan szlengtípust különböztetett meg, leginkább szakmák, tevékenységek szerint. Az egyértelmű, hogy a viszonylag zárt, intenzíven kommunikáló, sajátos tevékenységet űző közösségek elősegítik a szlenghasználatot, így a „nyelvi kreativitás” is ilyen közösségekben figyelhető meg leginkább. Diákszleng, alvilági szleng (tolvajnyelv), az ettől némileg eltérő börtönszleng, tőzsdei szleng, katonai szleng, ezek mind nagyon jellemző példák.
Függ-e a korosztálytól, vagy a társadalmi státusztól a szlenghasználat?
Nyilvánvalóan függ. Ugyanakkor nem kell azt gondolni, hogy csak a fiatalok, vagy a kevésbé iskolázott társadalmi rétegek beszélnek szlengben (ennek már maga a diáknyelv is ellentmond). Minden korosztályban és társadalmi rétegben előfordul a szleng, bár fiataloknál nyilván nagyobb eséllyel, illetve gyakorisággal, mint idősebbeknél.
Jellemzi a szleng azt, aki alkalmazza, tükrözi a beszélők egymás közötti viszonyát?
Természetesen igen. De azt gondolom, csak annyira, amennyire bármilyen nyelvhasználat jellemzi a beszélőt. Viszont adott esetben az aktuális szleng az újdonsága révén feltűnőbb lehet, mint más nyelvi jelenségek.
Van-e kapcsolódása a szlengnek az egyes foglalkozási ágak szaknyelveivel?
Mindenképpen. A szleng meghatározásában-leírásában is általában fontos szerepet kapnak az úgynevezett szakszlengek. A diákszlengnek vagy a katonai szlengnek is van például szakmai rétege. A francia szakirodalom megkülönbözteti a zsargont (ez a szó mást jelent magyarul!) mint nem hivatalos szaknyelvet a szakszlengtől: a zsargon inkább praktikus, a szakszleng inkább titkos, illetve a csoport kohéziót szolgálja. Persze a gyakorlatban ez nem mindig válik el élesen.
A „cafka” már elég öreg
Mióta lehet magyar szlengről beszélni a kutató nyelvészek véleménye szerint?
Erre kétféle válasz adható. A magyar szakirodalom az 1970-80-as évek fordulója óta használja a szleng kifejezést, Péter Mihály egy tanulmánya, András T. László-Kövecses Zoltán a 80-as évek végén megjelent szótára fontos szerepet játszottak a meghonosításában. Korábban „pesti” nyelvről, fattyúnyelvről, jassznyelvről, ifjúsági nyelvről írtak a szakirodalomban. A magyar szleng első említéseként pedig arra szokás utalni, amikor Oláh Miklós 1536-ban a simándi koldusok titkos nyelvéről ír. Konkrét példák, szólisták a XVIII. századtól kezdve maradtak fenn (olyan szavakkal, mint „megruház”, vagy „cafka”), de sokan gondolják úgy, például, a már említett Kis Tamás és jómagam is, hogy a magyar szleng a XVI. századnál akár jóval régebbi is lehet.
Mennyi ideig szleng a szleng? Néhány hónapig, néhány évig él egy-egy kifejezés? Ha valamely szó, vagy fordulat beépül a magyar köznyelvbe, elveszíti szleng jellegét?
A szlengre általában jellemző, hogy a köznyelvnél lényegesen gyorsabban változik. Vannak szlengszavak, amelyek csak pár hétig-hónapig vannak használatban. Ilyen volt gimnazista koromban, a 80-as évek első felében a WC jelentésű „Zoli bácsi”, vagy a szeretkezik értelemben használt „nyinyizik”. Aztán vannak évszázadokon át használt szlengszavak is. És olyanok is, amelyek bekerülnek a köznyelvbe. Hadd adjak itt egy francia példát: betörni értelemben a „cambrioler” a leghétköznapibb francia ige, szinte senki se gondolná, hogy valamikor tolvajnyelvi kifejezés volt. De az a jóval gyakoribb, hogy a szlengszavak bizalmas stílusárnyalattal kapaszkodnak meg a köznyelv peremén, mint a magyarban a „csaj”, a „srác”, a „pasi”…
Vannak elnyűhetetlen szlengszavak is? Például, az ellenszenves emberre használt három kifejezésről: görény, köcsög, gyökér, én azt hittem, hogy a legutolsó évek termékei, de aztán mindhármat megtaláltam a már említett András T. László –Kövecses Zoltán szlengszótárában. (1989. Maecenas Könyvkiadó, 76. o.)
Igen, ahogy már utaltam rá, vannak „örök”, vagy legalább is nagyon hosszú életű szlengszavak, például a „kaja” és a „pia” kifejezés a XIX. sz. közepén már használatban volt. Ma már persze a közszlengbe, vagy még inkább a bizalmas nyelvhasználatba tartoznak.
Szájról szájra
Hogyan születik a szleng? Úgy, mint a vicc? Valaki kitalálja, mondja, aztán szájról szájra terjed?
Gondolom, többnyire úgy, ahogy más, nem szlenges szóalkotás, nyelvi változás esetén történik, csak a szleng esetében ezek a folyamatok felgyorsulhatnak. De a vicc, mint hasonlat, nem rossz, bizonyos kifejezések esetén ez tényleg így működhet.
A legjobb szleng-kifejezésekben sűrítést, rejtett metaforát, humort érzek. Mi a véleménye erről a kutatónak?
Én nyelvészként nem beszélnék jobb és kevésbé jó szlengkifejezésekről. Az igazán érdekes az, hogy mit és hogyan használnak az emberek. De a metafora fontos eleme a szlengre jellemző jelentésbeli szóalkotásnak. Például a „duda” vagy a „lökhárító” a női mellre, a „cerka” a hímvesszőre… És a humor, különösen az irónia fontos jellemzője a szlengnek.
Hogyan befolyásolta a globalizáció, majd a mobiltelefon és a közösségi média ennyire intenzív használata a magyar szleng alakulását?
A globalizáció már az angolból kölcsönzött szavak nagy számában is megmutatkozik, a „dzsointtól” (joint) a „rulezig” (rules). A technológiai fejlődés mindenekelőtt új közösségeket és nyelvhasználati formákat teremt, ami elősegítheti újfajta szlengváltozatok kialakulását. Az külön érdekes, hogy a szleng hagyományos értelemben alapvetően beszélt nyelvi jelenség, itt viszont az írásbeliség meglehetősen spontán gyakorlatával állunk szemben.
Létezik internetes szleng? Chat-szleng?
Igen, létezik internetes szleng, más kérdés, hogy mit is értünk alatta… Az interneten megfigyelhető szlenget, vagy netes közösségek által létrehozott, kifejezetten az internetes beszédhelyzetekre reflektáló szlenget? Én inkább az utóbbira használnám a kifejezést.
A hangulatjelek alkalmazása is egyfajta szleng? Mit jelent pontosan a lol, amit a legfiatalabbak előszeretettel használnak az üzenetváltásaikban?
Mondjuk azt, hogy a hangulatjelek használata hasonlít bizonyos szempontból a szlenghasználatra. De én nem nevezném szlengnek, bár közel áll hozzá. A „lol” az angol (amerikai) „laughing out loud” világszerte elterjedt rövidítése, kb. egy nevető fejnek felel meg. Jól illusztrálja, hogy az sms-nyelvben mennyire fontos (volt) a tömörség. Maga az sms-nyelv, amely a chatek nyelvére nagyban hatott, rokon a szlenggel, de mint részben helyesírási jelenség, különbözik is tőle.
Eléggé kreatív a mai magyar „szlengalkotás” a pandémia idején?
Én nem féltem a magyar nyelvet, sem a magyar szlenget a kreativitás hiányától. Az elmúlt pár év sajnálatos fejleményei, a karantén, kijárási tilalom, home-office stb. nyilván meghatározó a közelmúlt és a jelen nyelvváltozásai szempontjából is. Jelent már meg Karanténszótár (Veszelszki Ágnes, 2020), és bízom benne, hogy készülnek nagyobb volumenű vizsgálatok is, amelyekből jobban megismerhetjük a Covid-időszak szlengjét. Érdekes példa a „nyunyóka” esete: Müller Cecília használta sokak számára váratlanul ezt a gyermeknyelvi szót, amelyet egyesek egészen más értelemben a szlengből ismertek, sokan pedig azt sem tudták, mi az. Aztán hetekre-hónapokra felkapta az (internetes) szleng, mára pedig alig lehet vele találkozni. Ez is a nyelvi kreativitás egy formája, és egy jellemző példa a szleng mindennapjaira.
