Karikó Katalin is csodálta hajdan azt a kutatást, amit évtizedekkel ezelőtt elkezdett és még ma is folytat Kondorosi Éva akadémikus, számtalan fontos díj birtokosa, és az Academia Europaea 1400 tagú Élettudományi Osztályának elnöke. Kutatásai és funkciói számos tudományterületet fednek le, a biológiai nitrogénkötéstől, új molekulák felfedezéséig, amelyek az antibiotikumoknak ellenálló mikróbákat is elpusztítják, vagy az Európiai Bizottság felkérésére új rákszűrési javaslatok kidolgozásáig. Az energiaválság, a műtrágyák használatának káros hatásai miatt a biológiai nitrogénkötés fokozása elengedhetetlen lesz a világ népességének élelmiszer ellátásában. Legújabb felfedezésükkel lehetségessé válhat a szuper nitrogénkötő szója, amelynek a termesztéséhez jóval kevesebb műtrágya kell.

Kondorosi Éva
(A szerző felvétele)

Ön a növények nitrogénkötését kutatja, vagyis azt a folyamatot, amivel a pillangósvirágúak, mint a bab vagy a lucerna képesek a gyökereiken lévő gümőkben élő baktériumok, a rhizóbiumok révén megkötni a levegő nitrogénjét. A tudományterület régi célja és nagy kihívása, hogy ezt a képességet „átadja” olyan fajoknak is, mint a búza, a kukorica vagy a rizs. Az áhított cél elérése jelentősen, akár 70 százalékkal csökkenthetné a nitrogénműtrágyák felhasználását, amelyek rendkívül környezetszennyezők. Ezek gyártása óriási energiát igényel és a mostani klíma- és energiaválság miatt talán több figyelem és pénz juthat erre a kutatásra.

Remélem, hogy így lesz. Sajnos keveset beszélnek arról, hogy a nitrogénműtrágyák előállítása a világ energiafelhasználásának közel 2 százalékát emészti fel, s arról még kevesebbet, hogy ez milyen nagymértékben gyorsítja a klímaváltozást. Azon túl ugyanis, hogy a talajban maradó felesleges műtrágyamennyiség a talajt és a vizet szennyezi, olyan nitrogénoxid származékok kerülnek a légtérbe, amelyek háromszázszor erősebben járulnak hozzá az üvegházhatáshoz, mint a széndioxid. A különféle európai szakmai stratégiai anyagok ezért nemcsak a növényvédőszerek 50 százalékos csökkentését irányozzák elő, hanem a műtrágyafelhasználás 20 százalékos csökkentését is. Ehhez segíthetnének azok a baktériumok, amelyek képesek a levegőben lévő nitrogént megkötni, ammóniává redukálni és így a levegőből „műtrágyát” előállítani, aminek révén sokkal kevesebb vegyi úton előállított műtrágyára lenne szükség, és a vizek és a levegő nitrogén szennyeződése is kisebb lenne. A tudomány már rendelkezik ehhez a megfelelő eszköztárral, ugyanakkor nincs általános recept, nincs mindenhol bevethető mikroba, mert ezt a helyi adottságok, az éghajlat, talajviszonyok, a talaj baktérium populációja és a termesztendő növény nagyban befolyásolják. Az optimális alkalmazáshoz további kutatások kellenek és emellett a gazdálkodás rendszerében is nagy változtatásokra van szükség az új technológiák alkalmazásához.

Ugyanazon a területen kutat évtizedek óta. Bár az evolúció bástyái még tartják magukat, vagyis még a búza és társai nem képesek nitrogénkötésre, de azért komoly eredményeket értek el. Például sikerült még férjével, az azóta elhunyt Kondorosi Ádámmal meghatározni azokat a géneket, amelyek a rhizóbiumokban felelősek a nitrogénkötésért, illetve amelyek a növényekben beindítják a gümőfejlődést. Hol tart most ez a folyamat, mondjuk a 0 és a 100 közti skálán?

Talán az 50-60 százalék között lehetünk. Több lehetőség adódik. Egy rövidebb távú, amikor egy kapcsolatot hozunk létre egy nitrogénkötő baktérium és például a kukorica vagy búza/rizs között. Ha valóban szimbiózist akarunk kialakítani, akkor utánoznunk kell a pillangósok és a rhizobiumok által kifejlesztett jelátviteli utat, ami részben megegyezik egy ősibb kapcsolattal, a szárazföldi növények és gombák szimbiózisával (a mikorrhizával). Tehát a génkészlet egy része megvan gyakorlatilag minden növényben. Különbség az első lépésben van, a növények ugyanis különbséget tesznek a rhizobiumok és a mikorrhiza jelmolekuláinak felismerésében, illetve a közösen használt gének utáni lépésekben, amelyek a rhizóbium, vagy a gomba szimbiózishoz vezetnek. Az első lépés viszonylag könnyen megoldható, míg a későbbiekhez számos gén bevitele szükséges, ezért a teljes gümőképződés beindítása egy új fajon nagyon hosszadalmas folyamat. Ne feledjük, hogy ezek mind GMO növények lesznek, de a jövőnk érdekében ezek jelentősége feltehetően kivételt fog tenni a GMO restrikciók alól. A további előrehaladáshoz tehát egyrészt utánozni kellene a pillangósvirágúak képességeit a célnövényeken, másrészt növényekben élő, jó nitrogénkötésre képes baktériumokat kellene találni. Egy további lehetőség a nitrogénkötésért felelős nitrogenáz enzimkomplex bevitele a növényekbe. Bár ehhez sok bakteriális gén működése szükséges, a nagy kihívást nem ez, hanem a nitrogenáz enzim oxigén érzékenysége jelenti, ezért termeltetését olyan növényi sejtszervecskékben kell megoldani, ahol kevés az oxigén. Mindkét irányban folynak a kutatások és vannak ígéretes eredmények, de a megoldandó feladatok összetettsége és nehézségei miatt ezekhez sokkal, de sokkal több kutató bevonására és jelentős kutatási támogatásra lenne szükség.

Már csak egy gyógyszergyár kellene

A Rhizóbiumok és a növények együttélésének biokémiáját kutatva több száz peptidet fedeztek fel, amelyekről azt állítják, hogy az antibiotikum rezisztens baktériumok ellen is bevethetők lennének.

Tudjuk, hogy ezeknek a növényi peptideknek a szimbiózisban van szerepük. A fiatal gümő sejtekben a baktériumok először szaporodnak, majd bizonyos sejtszámot elérve a növény a peptidek révén leállítja a baktériumok sejtosztódását és elkezdődik a mikrobák átalakulása nitrogénkötő bakteroidokká. Ez a folyamat több lépésből áll és akár száznál is több peptid vesz részt egy-egy lépésben. A végeredményként a kis baktériumokból hatalmas sejtek lesznek, amelyek elvesztik osztódási képességüket, miközben a DNS szintézis folytatódik és a genomjuk úgy megsokszorozódik, hogy a gének, így a nitrogén kötésért felelősek is, akár 20-szoros példányban vannak jelen és emiatt   hatékonyabb nitrogénkötésre képesek. A sejtosztódás végleges elvesztése alapján feltételeztük, hogy az ebben résztvevő peptidek képesek ezt más baktériumban is előidézni. Kémiai szintézissel 250 peptidet, illetve ezek rövidebb vagy módosított származékait állítottunk elő és vizsgáltuk ezek baktérium és gomba ölő képességét. Körülbelül 30 olyan származékot találtunk, amik képesek voltak megölni a legkevésbé kezelhető, és sok ember halálát okozó patogén baktériumokat és gombákat, sőt a SARS-Cov2 fertőzést is gátolták sejttenyészetben. Csak összehasonlításul említem, hogy a jelenleg klinikai fázisban lévő antibiotikumjelöltek egyike sem képes szembe szállni ezekkel a multirezisztens baktériumokkal. Ezeknek a növényi peptideknek további nagy előnye, hogy sem emberi, sem állati sejtekre nem toxikusak. Ugyanakkor a baktériumokat gyorsan, perceken belül megölik és több ponton támadják meg őket, amelyek így nem képesek rezisztenciát, ellenállóképességet kialakítani az adott peptiddel szemben. Emberben a fertőzések két harmadában a baktériumok, de a gombák, pl a Candida fajok is egy biofilmet képeznek, amelyen az antibiotikumok nem, vagy alig képesek átjutni. A leghatékonyabb peptidjeink viszont a biofilmet is szétroncsolják. Sajnos távol vagyunk attól, hogy ezt a gyógyászatban, embereken is kipróbálhatnánk, mivel ehhez az anyagoknak több lépcsős klinikai fázison kellene átmenniük, amit egy kutató laboratórium nem tud megoldani, mert nincs meg hozzá az adottságunk, a lehetőségünk és a pénzügyi háttér. Ezt csak nagy gyógyszergyárak tudják felvállalni, de nem tudunk olyan gyógyszergyárról, amelyiket érdekelné az antibiotikum kutatás, tekintve, hogy ez kevésbé kifizetődő, mint azok a gyógyszerek, amelyeket éveken át kell szedni a betegeknek.

Idén Karikó Katalin is hivatkozott önre, amikor azt mondta, hogy annakidején csodálattal figyelte az ön hajdani kísérleteit az SZBK-ban. Mindketten ugyanazon a területen dolgoznak rendíthetetlenül évtizedek óta és mindketten sokszor szembe mennek a tudományos dogmákkal. Ön a növényekben élő baktériumok differenciálódásával törte át a szakmai ellenállást. Mi köti még össze Önöket?

Egyrészt a több évtizedes barátságunk, a jóban-rosszban összetartozás. De emellett a természetünk, a tudományhoz és az emberekhez való hozzáállásunk, ugyanazt gondoljuk arról, hogy hova fejlődjék a tudomány, és arról is, hogy ezt hogyan szeretnénk elérni. És abban is ugyanúgy gondolkozunk, hogy a fiatalok felkészítésében, alapvető fontosságú, hogy oktatásuk kiemelkedő szintű legyen. De amellett azon is vállvetve küzdünk Katival, hogy ne tekintsenek minket a korunk miatt teljesen elavultnak, hiszen még rendkívül aktívak vagyunk és változatlanul hozunk átütő eredményeket. Azt hiszem, hogy mind a mai napig nagyobb a munkabírásunk, mint a harminc éveseké.

A szója felpörgetése már úton van

Ezt nem nehéz elképzelni bármelyikőjükről, hiszen nemcsak Karikó díjait ismerjük. Önnek a világ egyik legnevesebb tudományos elismerésének számító Balzan-díj jutott, de van Széchenyi-díja, Prima Primissima Díjas, az MTA rendes tagja, akiről sokszor megjegyzik, hogy előbb lett az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának a tagja, mint az MTA-é, emellett a francia mezőgazdasági akadémia és a nagy tekintélyű német Leopoldina Akadémia is tagjai között üdvözölheti. S ha sikerülne a búzát nitrogénkötővé tennie, minden bizonnyal a Nobel-díjat is bezsebelné.

A nitrogénkötő búza, kukorica vagy rizs létrehozása valóban megérdemelné a Nobel díjat. Ezt viszont nem lehet megvalósítani egy kislétszámú kutatócsoporttal. Ennek megoldásához több száz kutató együttes munkája és sokoldalú szakértelme kell. Ez az eredmény tényleg megváltoztatná a világ élelmezését, csökkentené a környezetszennyezést és az üvegház hatást.

Most, amikor nemzetközi szinten is annyi tudományirányítási feladata van, hogyan jut ideje a kutatásra?

Nagyon jól ki kell használni minden percemet. A munkatársaimmal akkor is állandó tartom a kapcsolatot, amikor nem vagyok Szegeden, a kísérleti eredményeiket, a készülő publikációikat mindig átnézem és tanácsokat adok a fiataloknak. A kutatás pedig még mindig izgalommal tölt el tud valami újat, érdekeset hozni számomra. Most például rájöttünk arra, hogy ha az előzőleg említett peptidgéneket, amik csak olyan pillangósvirágú növényekben vannak jelen, ahol a baktériumok magasabb nitrogénkötést eredményező átalakulása lezajlik, átvisszük az ilyen képességgel nem rendelkező szójába, ott is beindul ez a folyamat. Kiderült, hogy az amúgy kevesebb mint feleakkora nitrogénkötéssel bíró szójában ezek az átvitt gének ugyanúgy fejeződnek ki, mint a lucernában, így egy megfelelő peptid koktél bejuttatásával jelentősen megnőhet a szója baktérium partnerében a nitrogénkötés. Ezeket az eredményeket leíró közleményünket most fogadták el a Nature Plant folyóiratban.

Mennyiben segítette természettudományi kutatói munkáját a hazulról hozott humán érdeklődés? Sokszor elmondta, hogy nevelőapja, édesanyja második férje, a nagy hírű irodalomtörténész és akadémikus, Tarnai Andor milyen meghatározó hatással volt Önre.

Számomra ő a példaképem volt, nagy tudásával, szerénységével, emberségével. Nagyon szerettem és egy időben a nyomdokaiba akartam lépni és folytatni a munkáját, de rájöttem, hogy ezt nem tudnám az ő szintjén tenni. Sosem gondoltam, hogy biológus leszek, ez csak a véletlen műve volt. Ettől függetlenül ma is nagyon jó a viszonyom az irodalmárokkal, nyelvészekkel. Apám emlékére alapítottunk egy róla elnevezett díjat, melyet a tudományterület legjobbjai kapnak meg minden évben az Eötvös Kollégium épületében, ahol a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete működik. Emellett 1994-ben bekövetkezett halála óta minden évben tartunk egy összejövetelt Lovason a volt tanítványok, kollégák és barátok részvételével. Nekem nagy öröm látni, hogy a tanítványai mennyi sikert értek el és mennyire nagyszerű tudósok és emberek. Nagyon jó, ha az ember kapcsolatban van más tudományterületekkel is. Ez nyilvánvaló akkor is, amikor különböző komplex problémákat kell megoldani és ezekhez mindig multidiszciplináris megközelítés kell. A COVID kapcsán is kiderült, hogy a járvány kezelésnek is léteznek olyan szociális vonatkozásai, amire az ember biológusként, vagy akár orvosként az első pillanatban nem is gondol. Egyetlen tudományág sem tud mindent megoldani, a többire is szükség van.

Jelenleg az Európai Bizottság héttagú fő tudományos tanácsadó testületének a tagja, továbbá az Academia Europaea élettudományi elnöke és igazgatósági tagja. Korábban tagja volt az ENSZ főtitkár tudományos tanácsadó testületének is, majd az Európai Tudományos Tanács (ERC) élettudományi alelnökeként dolgozott. Melyik funkciót érzi magához a legközelebb?

Erre nehéz a válasz. Az első ilyen testületbe, az ENSZ főtitkár csapatába a laboratóriumból és a kutatómunkából csöppentem és először fogalmam sem volt, hogy ez mivel jár és mit is kell csinálnom. Azt gondoltam, hogy sokkal konkrétabb dolgokban kell javaslatot tenni, de inkább általánosabb dokumentumokat készítettünk, amelyek hivatalosnak tekinthető véleményt fogalmaztak meg valamilyen témáról. Az Európai Tudományos Tanácsnál sem vezettek be igazán, hogy mit kellene tennem, ezért itt is kellett egy év, hogy rájöjjek, mi hogyan működik. Nekem szerencsém volt, mert azzal a testhezálló feladattal kezdtem foglalkozni, hogy hogyan lehetne növelni a volt keleti blokk országainak a sikerarányát az uniós alapkutatási pályázatok elnyerésében, miért csupán 2 százalékot tudtak elhozni az ERC pénzéből. A nagyobb nemzetközi tapasztalatokkal bíró nyugati laboratóriumokból mindig sokkal ambiciózusabb és jobb pályázatokat nyújtottak be, így ezeknek sokkal nagyobb volt az esélye a pénzek elnyerésére. Kiderült, hogy sok esetben volt szovjet blokk országaiból nem megfelelő angolsággal írták meg a pályázatokat, nem derült ki belőlük az eredetiség. Hiányzott a felkészítés. Ugyanakkor az ERC Amerikából, sőt a világ bármely részéből érkezett kutatóknak is adott pénzt, ha a munkaidejük 30-50 százalékát az EU-ben töltik. Ők még laboratórium alapításra is kaptak extra 500 ezer eurót, ami szerintem nem volt indokolt, mert az EU-n belüli kutatásaikat csúcs laboratóriumokban végezték, ahol minden lehetőségük megvolt a munkavégzéshez. Ráadásul munkájukat a legtöbb esetben ott végezték, ahonnan pályáztak. Így az uniós pénz kicsit kifolyt a kasszából, holott sokkal többet jelentett volna, ha olyan országokba jut, ahol egyébként is kevés a forrás. Amikor alelnök lettem, több információs tanácskozást rendeztem az érintett kevésbé sikeres tagországokban, és igyekeztem úgy megszervezni ezeket, hogy ott legyenek az illetékes döntéshozók is.  Ezek nagyon sikeresek voltak, mert lehetővé vált, hogy az országok saját forrásból támogassák a jelölteket, hogy a pályázatok beadása előtt kimehessenek a nyugati laborokba tapasztalatszerzésre. A hatás érezhető volt, bár mi eleve jó helyzetben voltunk, mert Pálinkás József az MTA akkori elnöke, a Lendület program bevezetésével, a külföldön dolgozó fiatal kutatók visszahívásával már egy jelentős bázist hozott létre és sikerarányunk az ERC pályázatoknál az olaszokéval egyezett meg. A csehek és a balti országok is nagyon feljöttek. Nálunk később sajnos visszaesés következett be, de most úgy tűnik, mintha megint emelkedne a sikerarány. Egy másik kezdeményezésem már csak a mandátumom lejárta után vált valóra. Ennek alapján a kelet európai országokból származó kutatóknak, illetve bárki másnak, aki az ERC pályázatát egy kevésbé sikeres országban valósítja meg egy nyugati intézetben meglévő állandó állása fenntartása mellett, külön pénzt juttatnak labor alapításra, a kutatás beindítására, munkatársak kinevelésére. Én úgy gondolom, hogy ezek az új kutatási programok ezekben az országokban összehasonlíthatatlanul fontosabbak, mint egy további pályázat a sikeres országokban.

Rákszűrési javaslatok

A mostani funkciójában aztán igazán a bőrén érezheti, mennyiben veszik figyelembe a tanácsaikat az ezerfejű és ezerérdekű Európai Bizottságban.

Az Európai Bizottság fő tudományos tanácsadói csoportjában a hét tag különböző tudományterületeket, más-más korosztályt, régiót képvisel, jelenleg 4 női és 3 férfi taggal. Bár a tanácsadói szerepet töltjük be, de nem tudunk a felmerülő témákra minden szempontból kompetens tanácsokat adni, ezért a tudományos bizonyítékokat az európai tudományos akadémiák konzorciuma (SAPEA), több mint 100 akadémia szakértelmével szolgáltatja az ajánlásainkhoz. A stratégiai fontosságú kérdések a Bizottság részéről merülnek fel általában, de akár mi, vagy a SAPEA is felvethet témákat, ha ezek fontosak, meghatározók, akár most vagy a jövőben, és értelme lenne európai szinten megoldást találni ezekre. A Bizottsággal együtt összeállítunk egy anyagot, feltéve a megfelelő kérdéseket, ezt azután a tudományos akadémiák konzorciuma elé viszünk, ahol számos tudományterület szakértői bevonásával a SAPEA megtárgyalja és elkészíti a kérdésekre vonatkozó tudományos helyzetjelentést. A mi testületünk ennek felhasználásával próbál ad véleményt és ajánlásokat a Bizottság felé. Innen a Tanács és a Parlament felé aztán a Bizottság intézi tovább az ügyeket. Az utóbbi néhány hónapban én voltam a felelős az új rákszűrési javaslatok kidolgozásáért, hogyan lehet a meglévő programokat jobbá tenni, milyen új ráktípus szűrés bevezetéséhez van meg a tudományos alap és a tudomány és innováció fejlődésével mik az új, további lehetőségek. Nagyon nagy munka volt, rendkívül rövid idő alatt kellett a tudományos ajánlást elkészíteni, ez majdnem egy mission impossible volt, de sikerült. Minden ajánlásunkat átvette az Európai Bizottság, amely most a Tanácshoz került. Nagy lehetőség lenne ez a rák korai felismerésében és sok ember életét mentené meg. Az egészségügy az országok hatáskörébe tartozik, de én nagyon bízom benne, hogy megfogadják és bevezetik a rákszűrési javaslatokat. Magyarország vezet Európában a rákos megbetegedések összesített halálozási mutatóiban, s ezen belül még a tüdőrák halálozásban. Eközben a nyilvánosságban alig kap hangot a szűrés fontossága, a megelőzés. Testületünk módosításokat javasolt mindhárom meglévő európai rákszűrési programra. A mellrákot például eddig mammográfiával diagnosztizálták, de kiderült, hogy sok nő mellszövete az átlagosnál sűrűbb és ott a mammográfia nem mindig működik. Itt MRI-t kellene bevetni. A vastagbélszűrésnél Európában sok helyen, így hazákban is elsőként olyan tesztet használnak, amelyik nem specifikus a humán vérre , minden vért kimutat, tehát, ha valaki véres marhahúst evett, azt is. Mi ehelyett egy másik tesztet ajánlunk elsődleges szűrésként, ami csak a valóban veszélyt jelző humán vért mutatja ki, ráadásul ebből egy mintavétel is elég. A méhnyakrák szűrésnél, elsődlegesen a humán papillomavírus, a HPV kimutatását javasoljuk a kenet vizsgálat helyett és mindenképpen a fiatalok HPV vakcinálását, amivel ez a ráktípus teljesen megszűnne a következő generációkban. Új javaslataink közé tartozik a tüdőrák szűrés általános bevezetése, alacsony dózisú CT berendezéssel, minimális károsító hatással és maximális előnnyel. Ezt remélhetőleg bevezeti Magyarország is, főleg, hogy vezetünk tüdőrák elhalálozásban. A prosztatarákszűrést is javasoltuk, hiszen férfiaknál ez a második leggyakoribb rákhalálozás a tüdőrák után. Itt elsődleges szűrésként PSA teszt bizonyult megfelelőnek, s ha ennek az értéke magas, akkor második lépcsőben MRI-t bevetni. A gyomorrák fő oka a Helicobacter pylori baktérium jelenléte, amit kilégzési vizsgálattal lehet kimutatni. Ezt csak azokban az országokban érdemes célzottan szűrni, ahol nagy a gyomorrák előfordulási aránya, például a balti országokban és Portugáliában.

És elfogadta a Bizottság az Önök ajánlását?

Teljesen, amit mutat, hogy szeptember 20-án jelentek meg az Uniós irányelvek, amelyekben minden ajánlásunk szerepel. Sajnos, úgy hallom, hogy egyes tagországok vonakodnak bevezetni az ajánlásokat. Ez számomra teljesen érthetetlen, hiszen több százezer ember életéről van szó. Néhány napja voltam Brüsszelben az European Cancer Summit 2022 keretében, ahol Maryja Gabriel biztos is megerősítette az EB segítségét a programok bevezetéséhez. Nem tudom, hogy az egyes országokban kik döntenek erről és vajon mikor tudjuk meg a döntés eredményét, de nagyon jó lenne, ha követnék az ajánlásokat.

Egy másik kérdésben, a génmódosítás esetében is tudták érvényesíteni az álláspontjukat? Eddig a politika nem hallgatott a tudósokra ezen a téren.

– Európa teljesen elveszti a versenyképességét, ha nem változtatják meg az erre vonatkozó törvényeket. Most a cseh elnökség alatt volt Prágában egy konferencia, ahol ez volt a téma. Úgy néz ki, hogy az illetékes főigazgatóság áttekinti, hogy a génolló néven is ismert módszert, az idegen géneket nem használó Crispr-CAS-t hogyan lehetne bevezetni Európában. Mi is tárgyalunk erről és úgy néz ki, hogy ebben lesz változás. Ugyanakkor ez a jogi változtatás nem lenne elégséges az előzőekben említett mesterséges nitrogénkötő növények bevezetéséhez.

Volt e olyan helyzet, amikor a tudományos meggyőződését háttérbe kellett szorítania valamilyen döntés kapcsán?

Most van egy olyan program, amellyel kapcsolatban első ízben vannak bizonyos időzítési fenntartásaim. Ez arról szól, hogyan lehetne az emberek táplálkozási szokásait befolyásolni az egészséges táplálkozás irányába tett lépésekkel. Ez rendben is volna, de most ebben a gazdasági krízishelyzetben a célkitűzést kicsit naivnak érzem. Beszélhetünk, hogy az emberek egyenek halat, meg gyümölcsöket, amikor nem tudják kifizetni. Tagja vagyok annak a négytagú csapatnak, amelyik az ezzel kapcsolatos anyagot össze fogja állítani, de még nem látom, hogy lehet a célkitűzéseket a jelenlegi helyzetben optimálisan megvalósítani. Emiatt is szeretnék beindítani egy másik témát, nevezetesen, hogy miképpen lehetne a növények segítségével fenntarthatóbb mezőgazdaságot és kevesebb növényvédőszerrel működő élelmiszertermelést létrehozni, amihez az említett génszerkesztési technológiák kellenek.

Lehet, hogy a mostani válsághelyzet segíthet abban, hogy egy ilyen, eddig görcsökkel terhelt témát előre lehet mozdítani?

Azt hiszem, hogy igen.  Figyelembe kell azért venni, hogy a jelenlegi Bizottság 2024-ig van hivatalában, s a politikusok általában nem szeretnek olyan témát kapni, amit már nincs idejük végig vinni. Hogy ez belefér-e ebbe az időszakba, nem tudom, sőt nem is hiszem.