Adattudósok és hivatásos együttérzők is lesznek a jövő szakemberei között

Különleges és kalandos gyerekszoba-kiegészítők
2021-01-27
Fokozhatja a gyógyíthatatlan látásromlás esélyét a légszennyezés
2021-01-27
Show all

Adattudósok és hivatásos együttérzők is lesznek a jövő szakemberei között

Ma a diplomához kötött szakmákra jellemző, hogy elavult módon állítják elő és közvetítik a szakértelmet. Elkerülhetetlen, hogy a jövőben átalakuljanak – mondta a Tudás.hu-nak Szakál Gyöngyvér. A Magyar Nemzeti Bank vezető szabályozási szakértőjével két neves brit kutató, Richard Susskind és Daniel Susskind: A szakmák jövője című, az Antall József Tudásközpontnál magyarul megjelent könyvének izgalmas felvetéseiről beszélgettünk.

Richard Susskind és Daniel Susskind arról beszélnek, hogy a XXI. században a hagyományos, diplomát igénylő szakmákat illetően „a nagy alkunak” vége. Mit jelent ez?

Azt jelenti, hogy a „profession” kategóriába tartozó (nincs rá megfelelő magyar kifejezés), diplomához kötött szakmák képviselői, például jogászok, orvosok, újságírók, adószakértők, papok, építészek és a társadalom más tagjai között hosszú ideje fennálló status-quo, afféle társadalmi szerződés megkérdőjeleződött. Korábban, a papír alapú, ipari társadalmakban ugyanis (és részben még ma is) a diplomához kötött szakmák központi szerepet játszottak a szakértelemnek a társadalmon belüli megosztásában. Hiszen az embereknek nincs elegendő tudásuk ahhoz, hogy a napi élet minden területén boldoguljanak, korlátozott kapacitásokkal rendelkeznek. A diplomát igénylő szakmák által nyújtott speciális tudás, gyakorlat, szakértelem, képességek és know-how azonban képes volt áthidalni ezt a problémát. Ma viszont már nem feltétlenül csak a diplomásokon keresztül biztosítható az, hogy a szakértelem eljusson a társadalom tagjaihoz. A technológiai fejlődés új alternatívákat kínál. A technológia alapú, internet társadalomban mindenféle szakértelem egyre könnyebben elérhetővé és megfizethetővé válik. Csak egy példa: az interneten bárki rákereshet a vérvételi eredményeinek értelmezésére, és ez sok esetben már nem teszi szükségessé egy orvos felkeresését.

Bizonyos szakmák, tudások belátható időn belül fölöslegessé válnak?

Egyelőre sokkal valószínűbb a szakmák átalakulása. Megváltozhatnak például a feladatkörök. Mondjuk, az utazásközvetítők, vagy az adótanácsadók hagyományos feladatai sok esetben feleslegessé válnak, ezt szaknyelven dezintermediációnak nevezik. Azonban az online foglalási oldalak és adóbevallás-kitöltő programok új szerepekbe kényszerítik e szolgáltatások nyújtóit. A közvetítői tevékenységük újragondolásával – például az adótanácsadók esetében a bevallási oldalról az adótervezés irányába történő elmozdulással -, új közvetítői modellek alakulnak ki, ez a reintermediáció. Jellemző folyamat az egyes foglalkozások szétdarabolása (dekompozíció) és a részfeladatoknak más forrásból, több, esetleg külső szereplő által történő ellátása (out-sourcing, multi-sourcing, co-sourcing). A tervezői és mérnöki munkában már ma is működő gyakorlat a tevékenység feladatokra bontása és az egyes feladatok szakértői csoportok által történő elvégzése.

Orvos helyett?

A mostani járványhelyzet hogyan változtatta meg például az orvosi diagnosztizálás és gyógyítás formáit? Nem a covid-betegek kezelésének kikísérletezésére gondolok.

Akkor gondoljunk az e-receptfelírási gyakorlatra. Vagy arra, hogy a háziorvossal való személyes kapcsolatra is csak abban az esetben kerül sor, ha előzetesen a beteg telefonon már konzultált vele, és az állapota indokolja ezt. Sok magánszolgáltatónál bevezették a videó-konzultáció intézményét is. Az a tapasztalat, hogy ezekre a szolgáltatásokra a betegek részéről eddig is lett volna igény, a járványhelyzet azonban ténylegesen kikényszerítette ezen új gyakorlatok kiépítését. Susskindék Eric Topol kardiológus- és genomika-professzorra hivatkoznak, aki szerint

elindultunk egy olyan jövő felé, amikor minden egyénnek meglesznek a saját egészségügyi adatai és a feldolgozásukhoz szükséges számítógépes képessége…  még a betegségek megelőzéséhez is…

Ez azt jelenti, hogy a jövőben magunk fogjuk diagnosztizálni és gyógyítani magunkat?

Ez azért nem valószínű. Az orvosok olyan értékeket és előnyöket birtokolnak, amelyekkel belátható időn belül egyetlen eszköz, vagy rendszer, még a mesterséges intelligencia sem rendelkezik.  A szakértői rendszerek és gépek ugyanis az adatokat kiválóan összevethetik, de nem képesek minden, a betegséget befolyásoló tényezőnek, az adott ember teljes életszituációjának a felmérésére, nem képesek az empátiára, az intuícióra, az emberi érzelmek helyettesítésére.

Milyen területeken változik meg például a jogászok munkája?

Az talán mindenki számára nyilvánvaló, hogy a joganyagok és az ügyfél adatok/ügyiratok/jogszabályok/jogesetek tárolásának elektronikussá válása megkönnyíti a keresést és a szűrést, hatékonyabbá teszi a munkát. Az új, innovatív rendszerek pedig olcsóbb és jobb minőségű szolgáltatásnyújtást tesznek lehetővé. Bár az egyedi szolgáltatásokat egyre inkább felváltják a sztenderdizált megoldások (például szerződésminták használata), megfelelő alkalmazásuk nyilvánvalóan továbbra is szakértelmet igényel. De a jogászok tevékenysége a rutin feladatoktól tágabb területre terelődik, proaktív lesz. Süsskindék úgy vélik, a jövőben ebben a szakmában is nagyobb hangsúlyt kap a kockázatkezelés. A jogi végzettségű szakemberek a rendelkezésre álló (nem csak jogi) adatokból nyert információk révén,  azonosítják és kezelik a jogi kockázatokat. De a könyvelők, adószakértők, könyvvizsgálók munkájának átalakulásában is hasonló folyamatok figyelhetők meg. Egyrészt a rutin tevékenységek automatizálása, az innovációk jobb kihasználása várható, másrészt pedig a gépekkel kevésbé helyettesíthető élőmunka, az igényes tanácsadói tevékenységek előtérbe kerülnek. A diplomához kötött foglalkozások képviselői  egyre inkább „elébe mennek” az ügyfelek igényeinek, szükségleteinek, nem utólag reagálnak rájuk.

Közjószág lesz

A szakértők szellemi szolgáltatást nyújtanak. Munkájuk alapja a tudás, amely bizonyos „evolúciós” folyamat során önállósodhat, elválik korábbi „gazdájától”. Melyek ennek a folyamatnak a fázisai?

A kézműves szakaszban a szolgáltatás az ügyféllel létrejött, szemtől-szemben kapcsolat keretében valósul meg, teljes mértékben az ő konkrét igényeire szabva. A második szakaszban a szolgáltatások már különféle, előre meghatározott szakmai sztenderdek alapján zajlanak. A gépesítés szakaszában gépesítik a szolgáltatásokat jellemző sztenderdeket és folyamatokat. Az externalizáció (belső folyamat külsővé válása) szakaszában pedig a szakértelem már nem specialisták által is elérhető. Az externalizáció megvalósulhat fizetős, illetve ingyenes online szolgáltatáson keresztül, valamint úgy is, hogy a szakértelem „közjószágként” mindenki számára ingyenesen, szabadon elérhetővé válik. Az első fázisokban még valamilyen formában létezik szolgáltató-ügyfél kapcsolat, a legvégső fázisban azonban ez már megszűnik.

A szakmák változásait kizárólag a technológiai fejlődés inspirálja?

A technológiai fejlődés csak lehetővé tesz bizonyos változásokat, illetve hozzájárul a folyamatok felgyorsulásához. Gazdasági okok is megemlíthetők: a jelenlegi rendszer nem elég hatékony és ebből következően költséges. Ma a diplomához kötött szakmákra jellemző, hogy elavult módon állítják elő és közvetítik a szakértelmet. Pedig az internet forradalmasította az információkeresési szokásainkat. De a legtöbb esetben a mai, tehát még hagyományos értelemben vett szakértők semmivel sem nyújtanak többet, mint amilyen információk a világhálón egyébként is elérhetők bárki számára. Morális szempontból vitatható, hogy miközben a diplomához kötött szakmák igen domináns szerepet töltenek be a társadalomban, az érintett tevékenységek folytatása csak nagyon szűk kör privilégiuma.És az oda tartozók közül is csak nagyon kevesen tekinthetők igazán kiemelkedő szakembernek. Hozzájuk viszont, a szolgáltatásaikat igénybe vevők többsége nem jut el. Sokan pedig „menet közben” vesztik bizalmukat a szakértőkben, mert a szellemi szolgáltatások gyakran homályosak, mesterségesen keltett, misztikus ködbe vesznek.

Beépített tudás

Milyen modelljei vannak, illetve lesznek a jövőben az ismeretek létrehozásának és közzétételének?

A hagyományos modell arra épít, hogy az ügyfél valós időben, szemtől-szemben létesít kapcsolatot a szellemi szolgáltatóval. A szakértelmet emberi lények állítják elő és adják át, csakúgy, mint a következő, „hálózatba szerveződött szakértők” elnevezésű modellben.E modellben azonban az ügyfél már több, egymással kapcsolatban álló és kommunikáló szakértővel áll szemben. A csapatot alkotó szakértők tudásukat – személyesen vagy online formában – megoszthatják egymással, ami által egyenként megszűnik náluk a tudás birtoklásának kizárólagos joga. A „szakértő jellegű” modellben egy adott szakma egyes részfeladatait arra specializálódott szakértők látják el, ami azonban csak segíti „a” szakértő munkáját.

A „tudásmérnöki” modellben a szakértők tudását tudásmérnökök dolgozzák fel. A „tapasztalati közösség” modellben több szakértő tudását, illetve az adott problémával küzdő emberek (laikusok) tapasztalatát gyűjtik össze és dolgozzák fel. Ez a modell kevésbé strukturált és formális, mint az előzők. A „beépített tudás” modell a „tudásmérnöki” modellre épít és lényege, hogy bizonyos gyakorlati tudáselemeket technikusok és mérnökök segítségével speciális megrendelés nélkül, előre beépítenek gépekbe, rendszerekbe, folyamatokba, tárgyakba, esetleg állatokba vagy emberekbe is. Ma még a legtávolabbinak tűnő modell a „gépek által előállított szaktudás” modellje, ahol az összes korábbi modellel ellentétben, gépek állítják elő a szakértelmet, és az emberi tényező a gépek által létrehozott szakértői tartalom megosztásában kap szerepet.

Milyen újfajta készségekre és képességekre lesz szükség a jövőben a munkaerőpiaci boldoguláshoz?

Mivel a feladatok egy részét gépek veszik majd át, a korábbi tudás egy része irrelevánssá válik. Más képességek, készségek viszont előtérbe kerülnek és megkerülhetetlenné válnak. Ilyenek például a multidiszciplináris gondolkodásmód, az újfajta kommunikációs csatornák, alkalmazások, hálózatok használatának és működtetésének gyors elsajátítására való képesség. Az átalakulás fontos aspektusa az új foglalkoztatási trendek elterjedése is, például flexibilis önfoglalkoztatás, a felhasználók bevonása. Továbbá a gépeket/rendszereket kiszolgáló szakmák, mint például az asszisztens, szakasszisztens, folyamatelemző, tudásmérnök, rendszertervező felértékelődnek és a hagyományos diplomához kötött szakmák alapjain teljesen új szakmák jönnek létre. Ilyenek lesznek például az adattudósok, vagy a hivatásos együttérzők.

Milyen tevékenységet takar e két utóbbi „foglalkozás”?

Susskindék leírásából kiindulva, az adattudósok vagy tudásmérnökök feladata az lesz, hogy összegyűjtsék és feldolgozzák a szakértők rendelkezésére álló tudásmennyiséget, és  olyan módon strukturálják és tegyék elérhetővé, hogy azokhoz az ügyfelek a későbbiekben felhasználási korlát és a szakértőkkel való személyes kontaktus nélkül is bármikor hozzáférjenek. A hivatásos együttérzőkre pedig egyértelműen a gépek korlátai miatt lesz szükség. Az empátia és az érzelmek kezelése alapvetően humán tevékenység, amire a „gép(i)es” ügyintézések során is gyakran szükség lehet.

A tudás – hatalom

Kulcskérdés a szakértelemhez való hozzájutás módja és lehetősége, és annak meghatározása, hogy a jövőben ki birtokolja majd a tudást.

A XXI. század elején az emberiségnek számos területen kell szembenéznie a fennálló status quo és a hatalmi viszonyok felülvizsgálatának kérdéskörével. A klímaváltozást illetően például, nem fenntartható, hogy viszonylag szűk réteg tehető felelőssé a negatív környezeti hatások kialakulásáért, míg annak következményeit gyakorlatilag mindenkinek viselnie kell. Ahogy a klímaváltozás kezelését is egyre többen összekötik a fennálló társadalmi rendszerek alapvető újragondolásának szükségességével, az elérhető tudás tekintetében is hasonló gondolatok fogalmazódnak meg. Mindenki számára egyformán biztosítani kell mindazt az élethez, segítséghez, iránymutatáshoz, tanuláshoz és betekintéshez kapcsolódó közvetlen hozzáférést, amely egészségesebb és boldogabb életet biztosít. Egyelőre azonban ennek az elképzelésnek a megvalósítása még eléggé utópisztikusnak tűnik.

Cikk küldése e-mailben

Vélemény, hozzászólás?