Amerikában elmúlt évtizedekben egyre gyakrabban történik iskolákban elkövetett tömeges lövöldözés. Megpróbáltunk utánajárni, hogy vajon mi az oka annak, hogy az Egyesült Államokban látszólag minden országnál gyakoribbak ezek a lövöldözések.
Az Egyesült Államokban elkövetett tömeges lövöldözésekről valószínűleg az is hallott, aki nem követi annyira aktívan a nagyvilág híreit. Én személy szerint kifejezetten kerülöm a gyilkosságokkal, balesetekkel, erőszakkal kapcsolatos híreket, de még így is feltűnt, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban fordulnak elő ilyen esetek.
A Gun Violence Archive szerint csak idén már eddig 319 (!) tömeges lövöldözés történt az Egyesült Államokban, többszáz halálos áldozatot követelve. Az, hogy mi számít tömeges lövöldözésnek (mass shooting) természetesen definíció kérdése. A fent idézett szervezet definíciója szerint minden olyan lövöldözés ide tartozik, ahol az elkövetőn kívül legalább négy személy megsérül vagy életét veszíti, függetlenül attól, hogy mi volt az elkövető(k) motivációja vagy a lövöldözés körülményei. Mások csak a halálos áldozatot követelő lövöldözéseket számítják ide, míg vannak, akik máshova sorolják a szervezett bűnözéshez vagy rablásokhoz kapcsolódó lövöldözéseket. Bizonyos definíciók szerint pedig csak a nyilvános helyen elkövetett esetek tartoznak ebbe a kategóriába.
Az idei legsúlyosabb eset Kaliforniában történt január 21-én, 11 halálos áldozattal (beleértve az elkövetőt is) és 9 sérülttel. A valaha volt legsúlyosabb tömeges lövöldözés pedig a 2017-es Las Vegas-i eset volt, amikor az elkövető egy hotelszoba ablakából 60 emberrel végzett és további többszázat sebesített meg.
Forrás: Wikimedia commons
Sajnos az idei év jól beleilleszkedik az elmúlt évek tendenciájába, 2020-óta ugyanis minden évben több mint hatszáz hasonló eset történt az Egyesült Államokban. Még aggasztóbb, hogy a tömeges lövöldözéseken belül a kifejezetten iskolai lövöldözések száma is emelkedő tendenciát mutat. 2000 és 2021 között összesen 738 iskolai lövöldözés történt, volt olyan év (2021), amikor 93.
A legtöbben rögtön a szabad fegyvertartást vélik azonosítani a jelenség okaként, míg mások épp amellett érvelnek, hogy a fegyverek segítségével az állampolgárok megvédhetik magukat a hasonló helyzetekben. A kérdés eldöntéséhez, kicsit alaposabban szemügyre vettük a számokat.
Elidegeníthetetlen jog
Viszonylag köztudott, hogy az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya biztosítja a szabad fegyverviseléshez való jogot a híres második alkotmánykiegészítésben. Éppen emiatt sok amerikai úgy gondolja, hogy pontosan olyan alapvető joga van ahhoz, hogy fegyvert vásároljon és tartson, mint a szólás- vagy vallásszabadsághoz.
Ennek megfelelően egy 2017-es kutatás szerint az Egyesült Államokban 100 lakosra 120,5 lőfegyver jutott, amivel az USA messze első helyezett volt a világon. Toronymagasan előzte a második helyett Jement (52,8) és a megosztott harmadik helyezett Szerbiát és Montenegrót (39,1). (Szerbiában az idén történt iskolai lövöldözéseket követően rengetegen szolgáltatták be az otthon tartott fegyvereiket a hatóságoknak, így ez a szám azóta jelentősen változhatott.) Az élmezőnybe egyébként több EU ország is bekerült, például Ciprus (30,4), Finnország (32,4), Ausztria (30,0), Svédország (23,1), Németország (19,6) és Franciaország (19,6). Ez a kutatás egyébként 10,5-re becsülte Magyarországon a 100 főre jutó lőfegyverek számát.
Érdekes módon azokban az országokban, amelyekben a legmagasabb lakosságarányosan a szándékos emberölések száma, aránylag kevés lőfegyver van a lakosság kezében. Az első három helyezett El Salvadorban, Hondurasban és Venezuelában például sorban 12,0; 14,1 és 18,5 a 100 lakosra jutó fegyverek száma, ami alacsonyabb, mint például a kifejezetten biztonságos Svédországban vagy Finnországban.
Sőt, a világ tíz legveszélyesebb országa (ahol lakosságarányosan a legtöbb gyilkosság történik) közül egyik sem szerepel a tíz legtöbb fegyvert tartó ország között. Az Egyesült Államok ebből a szempontból egyébként globálisan egyáltalán nem kiugróan veszélyes. Itt százezer főre 4,96 gyilkosság jutott 2018-ban, ami nagyjából Lettországgal (4,88) vethető össze. Az EU-ban egyébként itt a legmagasabb; Magyarországon 0,79, a többi országban pedig jellemzően szintén 2 alatt van ez a szám. Csak összehasonlításképpen: a három fent említett dobogós országban jóval 30, sőt El Salvadorban 50 fölötti értékeket láthatunk.
A jellemzően fejlettebb országokat tömörítő 38 OECD ország között viszont az Egyesül Államok mindenképp az élmezőnybe tartozik gyilkosságok számában, bár rendre elmarad például Mexikó, Kolumbia, Costa Rica, vagy a már említett Venezuela mögött.
Alapos statisztikai vizsgálatok nélkül ránézésre is úgy tűnik tehát, hogy nincs közvetlen összefüggés a lakosság birtokában lévő lőfegyverek száma és az adott országban elkövetett gyilkosságok száma között, legalábbis akkor, ha a lakosságarányos számokat vizsgáljuk.
Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy az Egyesült Államokban az összes szándékos emberölés 80 százalékát lőfegyverrel követik el – a szomszédos Kanadában ez a szám csak 40 százalék, Ausztráliában 11 százalék, míg Angliában és Wales-ben mindössze 4 százalék.
Természetesen azon már csak spekulálni lehet, hogy hogyan alakulnának az Egyesült Államok statisztikái akkor, ha nem lennének ilyen mértékben hozzáférhetőek a lőfegyverek, amikkel nyilvánvalóan sokkal könnyebb elkövetni egy gyilkosságot, mint a legtöbb más eszközzel, vagy puszta kézzel.
Búcsú a fegyverektől?
A spekulációnál érdekesebb, ha megvizsgáljuk, hogy hogyan alakul az összes lőfegyverrel kioltott életek száma (gun inflicted deaths) az Egyesült Államokban és más országokban. A Pew Research összesítése szerint a legutóbbi mért évben (2021) rekordmagas értéket rögzítettek (48.830 fő), amibe beletartoznak a gyilkosságok, öngyilkosságok, balesetek és egyéb okok is (például rendőri intézkedés). Érdekes módon egyébként a lőfegyver okozta halálesetek nagyobb része (54 százaléka) volt öngyilkosság, mint gyilkosság (43 százalék). Öngyilkosságok tekintetében egyébként az Egyesült Államok szintén nem kiemelkedő globálisan, bár az OECD átlagnál lakosságarányosan valamivel magasabb átlagot produkál.
Világviszonylatban, ha a gyilkosságok számában nem is, a lőfegyver által kioltott életek számában mindenképp „előkelő” helyen szerepel az Egyesült Államok. 2016-ban 20. helyen volt 195 vizsgált ország között, amivel megelőzte az összes európai országot, és valamennyi OECD tagállamot, kivéve Kolmbiát és Mexikót. A top 20-ban egyébként szinte kizárólag dél- és közép-amerikai országok jutottak be az Egyesült Államok előtt.
Tömeges lövöldözések tekintetében viszont egyértelműen világelső helyen szerepel az Egyesült Államok. Egy 2016-os tanulmány 171 országot vizsgálva arra jutott, hogy 1966 és 2012 között az összes tömeges lövöldözés 31 százaléka az Egyesült Államokban történt. A tanulmány szerint – hasonlóan az eddig taglaltakhoz – nincs szoros összefüggés a gyilkosságok/öngyilkosságok száma és a fegyvertartás mértéke között az egyes országokban, ugyanakkor a tömeges lövöldözések esetén egyértelműen megállapítható ez a kapcsolat.
Önmagában tehát az a tény, hogy az Egyesült Államokban van a legtöbb fegyver a civil lakosok körében nem vezet a gyilkosságok és öngyilkosságok számának növekedéséhez világviszonylatban, és a fejlett országok között is csak viszonylag kismértékben. Az viszont egyértelmű, hogy tömeges lövöldözésből az Egyesült Államokban történik a legtöbb, ami korrelál a fegyverek számával is, bár közvetlen ok-okozati kapcsolat itt sem állapítható meg egyértelműen.
Ugyanakkor igaz az is, hogy ezek a tömeges lövöldözések csak egy aránylag kis részét teszik ki az összes gyilkosságnak, sőt még a lőfegyverrel elkövetett gyilkosságoknak is. Ezzel együtt a tömeges lövöldözések száma az Egyesült Államokban meredeken emelkedik, különösen a Covid világjárvány óta. Az FBI statisztikái szerint míg 2000-ben összesen 3 ilyen esetet rögzítettek, 2021-ben már 61-et. Az FBI ráadásul jóval szigorúbban definiálja a tömeges lövöldözést, mint a cikk elején említett Gun Violence Archive.
Fertőző esetek
Úgy néz ki tehát, hogy a fegyverek jelenléte önmagában is növeli a tömeges lövöldözések előfordulásának számát. Ugyanakkor sok szakértő, többek között a fentebb idézett tanulmány szerzője, Adam Lankford is úgy gondolja, hogy nem ez az egyetlen fontos tényező.
Lankford szerint a tömeges lövöldözések elkövetői sok tekintetben különböznek a többi gyilkosság elkövetőjétől. Ezek az emberek gyakran valamilyen mentális betegségben, például skizofréniában szenvednek és általában öngyilkos hajlamaik is vannak. Emellett, szemben a legtöbb gyilkosság elkövetőjével, általában nem ismerik áldozataikat, hanem többé-kevésbé találomra választják ki őket, vagy valamilyen társadalmi csoport tagjait szemelik ki maguknak.
Ezen felül Lankford szerint az is fontos, hogy a tömeges lövöldözéseket ritkán követik el hirtelen felindulásból, jellemzően gondos tervezgetés, fantáziálás előzi meg őket.
Az Egyesült Államok Lankford szerint több más tekintetben is különbözik a többi országtól, már ami a tömeges lövöldözéseket illeti. Amerikában a legtöbb ilyen eset iskolákban vagy munkahelyeken fordul elő, szemben a legtöbb országgal, ahol inkább katonai létesítmények környékén. Emellett, az Egyesült Államokbeli elkövetők jellemzően több fegyverrel is készülnek, bár érdekes módon az átlagos halálozási arány egy tömeges lövöldözése vonatkoztatva valamivel alacsonyabb (6,87 áldozat lövöldözésenként), mint a globális átlag (8,8 áldozat). Lankford szerint ehhez az is hozzájárul, hogy az Egyesült Államokban a rendőrök sokkal jobban fel vannak készítve az ilyen esetekre, mint más országok rendőrei.
Egy másik érdekes tanulmány emellett arra is rávilágított, hogy azokat a tömeges lövöldözéseket, amelyeket nagy médiafelhajtás övez, gyakran követi egy újabb lövöldözés nagyjából két héten belül. Más szóval ezek az esetek „fertőzőnek” bizonyulhatnak, különösen akkor, ha a média is részletesen tárgyalja őket. A tanulmány szerzői szerint az összes tömeges lövöldözés 20-30 százalékáért lehetnek felelősek ezek a fertőző esetek.
Jennifer B. Johnston, a Western New Mexico University munkatársa 2016-ban megerősítette az Amerikai Pszichológiai Társaság éves kongresszusán, hogy ez a média által gerjesztett fertőző hatás nagyon is valós jelenség. Johnston szerint ennek a hátterében az állhat, hogy a statisztikák szerint a tömeges lövöldözések elkövetői nagyon gyakran nárcisztikus személyiségzavarral küzdenek, ami miatt különösen vágynak a hírnévre, akár bármi áron. Emellett gyakori, hogy ezek az emberek valamilyen nagy igazságtalanság vagy összeesküvés áldozataként látják magukat és a lövöldözésekre bosszúként, vagy jogos igazságtételként tekintenek. A kutató szerint ezért mindenképp érdemes lenne nem megnevezni a támadókat a médiában, csökkentve ezzel a potenciális hírnév mértékét.
Összességében tehát úgy tűnik, hogy önmagában a gyilkosságok és öngyilkosságok száma nem függ össze a szabad fegyverviseléssel, de a könnyen hozzáférhető fegyverek száma növeli a tömeges lövöldözések esélyét. Az ezzel foglalkozó szakértők ezért általában a fegyverviselés szigorítása mellett érvelnek, kiemelve, hogy más tényezők, például a lövöldözések médiában való megjelenése is nagy hatással lehet az ilyen esetek előfordulásának gyakoriságára.
