Art deco divat és életmód az 1920-30-as évekből

A héten ezt nézheti a mozikban
2024-05-29
Az MNB óvatosságra inti az OTP-t orosz bankja miatt
2024-05-29
Show all

Art deco divat és életmód az 1920-30-as évekből

Régóta tudjuk: a divat mindig tükrözi az adott kor társadalmi gondolkodását, a nőkről alkotott véleményét, az új textiltechnikák feltalálását vagy éppen háborúk hatásait, de elterjedésében nagy szerepe van az elmúlt másfél évszázad médiatalálmányainak is, amelyek révén terjedt el az akkori stílus.

A Ráth György-villában „vendégeskedő” Iparművészeti Múzeum legnépszerűbb kiállítás-sorozata, a Dresszkód.

Maga a dresszkód kifejezés itthon nemrégen lett elfogadott vagy ismert. Hajdanán csak díjkiosztók, estélyek, diplomáciai fogadások előtt határozták meg, hogy mit illik felvenni az adott alkalomra, mára azonban ez a fogalom tágabb értelmet nyert.

Abban, hogy művészettörténeti szempontból is értelmezni tudjuk, segít a Ráth György-villában „vendégeskedő” Iparművészeti Múzeum legnépszerűbb kiállítás-sorozata, a Dresszkód.

Megjelenik a dolgozó nő

Ezúttal az art deco került sorra, amely az időtlen eleganciát testesíti meg, az építészetben, a lakberendezési designban, az öltözködésben egyaránt. Felbukkanása hogy is kezdődött?

Éppen csak száz évet kell visszalépni az időben: az I.világháború idején munkába álltak a nők, a húszas évekre pedig teljesen megváltozott a társadalmi helyzetük. Megjelent az önálló,  modern, önmagáról gondoskodni tudó és akaró, azaz dolgozó nő.

A kiállítás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött ruhák és viseletkiegészítők segítségével a két világháború közötti női divatot és a megváltozott életmódot kívánja bemutatni.

Amikor eme öltözékek közé belépünk – amelyek ma mindegyike az eleganciát tükrözi, attól függetlenül, hogy a maga idejében talán „mosóruhának” számított (ez a kifejezés sem értelmezhető ma már sokak számára) – mintha a Downton Abbey új szériája vagy Poirot mester világa elevenedne meg.

Búcsú a páncéloktól, jön a diéta

Itt már nem játszanak szerepet páncélos fűzők, a melltartó még nem drótos, ha van – bár inkább a kombinékat, alsó trikókat favorizálják, mert nem divat a nagy mell. Rövidül a szoknya, tehát nem lehet bő, abroncsos szoknyákkal eltakarni a súlyfelesleget, divatba jön a diéta.

Ahogyan Mészáros Zsolt művészettörténész is emlékeztetett rá megnyitó beszédében, ez az a korszak, amikor a Hyppolit, a lakájban az úrhatnám Schneiderné már diétát tart, amiről még nem tudja, hogy az micsoda, de aztán a főúri komornyik megtanítja neki.

Mindennek szélesebb társadalmi-gazdasági oka van: az első világháborús áruhiány, majd az 1929-es gazdasági világválság miatt gyökeresen másféle anyagok és kiegészítők kerültek a női ruhatárakba, mint mondjuk a századelőn.

A villa termeiben megismerkedhetünk a korszak smink- és frizuradivatjával, és olyan érdekességekre is fény derül: ki volt az a bárónő, aki irányította a pesti társasági élet divatját, sőt, divatcikkeket és illemkönyveket is írt.  Hozzáteszem: többen voltak. Az én mindenek felett álló kedvencem Hatvany Lili, aki a maga korában az első számú Cosmo girl volt, vagy inkább Anna Wintour, a Vogue mindenható parancsnokának elődje.

Ünnepelték, hogy életben maradtak

A francia art décoratif (díszítőművészet) rövidítéséből eredő art deco kifejezést az 1925-ben Párizsban megrendezett nemzetközi iparművészeti kiállítás óta használják az irányzat megnevezésére.

A francia art décoratif (díszítőművészet) rövidítéséből eredő art deco kifejezést az 1925-ben Párizsban megrendezett nemzetközi iparművészeti kiállítás (Exposition internationale des arts décoratifs et industriels modernes) óta használják az irányzat megnevezésére. Jelentős hatást gyakorolt minden művészeti ágra; jellegzetes stílusjegyei visszaköszönnek többek között a filmművészetben, az építészetben, az alkalmazott grafikában, az autógyártásban, az iparművészetben – nem utolsósorban, a divatban is.

Míg Európában a fiatalok táncoltak és ünnepelték, hogy életben maradtak, Trianon után Budapest csendesen gyászolt, a magyarok csak visszafogott házi összejöveteleken találkoztak egymással.

Az első jogászbált 1922-ben rendezték meg, és ezzel lassan Budapesten is megindult a társasági élet. 1933-ban Ferenczy Ferenc belügyminiszteri titkár kezdeményezésére pályázatot hirdettek a magyaros szellemtől áthatott öltözködés megteremtésének céljából, amely egy sajátos magyar divatot eredményezett.

Ennek az irányzatnak volt kiemelkedő alakja Zsindelyné Tüdős Klára, akinek egyik leglátványosabb öltözékét is láthatjuk a kiállításon, bár jelen sorok írója szerint ez a magyaros stílus szellemiségében teljesen elüt az angol, amerikai és francia, lezser, olykor a térdet kivillantó, gyöngyözött koktélruhás, pici, strasszos színházi táskás, bubifrizurás Charleston girl-öktől, A nagy Gatsby világától.

A fűző megakasztotta, nemhogy a szuszt, a lelket is

A május 12-től látható tárlat kurátora, Csepregi Noémi, a textil- és viseletgyűjtemény vezetője  indította el a Dresszkód-sorozatot, a nagy sikert aratott, szecessziót bemutató anyaggal. A megnyitón élvezetes tárlatvezetését hallhattunk tőle, amely nemcsak a ruhákat és kiegészítőket mutatta be, de a korszak történelmi hátterét is felvillantotta

Mészáros Zsolt, a kiállítás megnyitó beszédében Wohl Jankát, az 1876-ban kelt Csillagképek című vers szerzőjét idézte, aki a magasba vágyott. Viszont

a segítségére siető szélnek lemondóan felelt, hogy súlyos ruhájával úgysem bírja el.

Wohl Janka, 19. századi divatlapszerkesztőként pontosan tudta, hány kilónyi szövetmennyiség nyomta, több rétegben, tetőtől talpig a testet; hölgyekét és urakét egyaránt. A fűző vagy a keménygallér megakasztotta nemhogy a szuszt, de a lelket is – fogalmazott a művészettörténész.

A leányálmok kiléptek a lányszobákból

Az I. világháború után a leányálmok kiléptek a leányszobákból, messzi és magasabb tájak felé. A húszas-harmincas évek nője folyton mozgásban volt, legalábbis a magazinok képriportjaiban: sportolt, flörtölt, gyereket nevelt, munkát keresett, szépségszalonba járt, autót, sőt repülőt vezetett – hallhattuk a megnyitó beszédben. (No persze, tegyük hozzá: egy bizonyos polgári réteg. Magyarországon milliók éltek úgy, hogy nem léptek túl a falujuk határán és legfeljebb a Kincses Kalendárium lapjait forgatták.)

A lazább esésű, vékonyabb kelmék felerősítették a fesztelenség iránti vágyat.

Ruhákkal fojtott derekam nyújtózni vágyik

olvashatjuk Török Sophie versében. A pizsamanadrág vagy a zsákszabás új, szabadabb mozdulatokat és pózokat tett lehetővé, legyen az a táncparkett, strand vagy szobabelső.

A leányálmokban megjelent a legényélet. Mi is jellemezte a modern nőt: rúzs, fügefalevélszoknya, pókháló kombiné, átcharlestonozott délutánok és éjszakák, felszarvazott férj és elhanyagolt csemete – sorolta a Magyar Úriasszonyok Lapja 1928-ban.

Kiérezni belőle a kritikát, viszont az újság mégiscsak a franciásan Garçonne-nak mondott nőtípust közvetítette divatrajzain, fotóin, kozmetikai rovatán keresztül. A Színházi Élet többek között Herczeg Ferencet interjúvolta meg, hogy mit gondol a bubifrizuráról (tetszett neki). Akkor lényeges társadalmi kérdésként merült fel a bubifrizura. Amiről Epres Panni, a leghíresebb magyar manöken a megnyitón azt mondta, elég nehéz megalkotni ezt az egyszerűnek tűnő hajviseletet. Talán nem mindenki tudja, de ma is több mindent köszönhetünk ma az 1920-as és ’30-as éveknek. A nők a rövid hajat, nadrágot, a férfiak a pólóinget, mindkét nem tagjai a sportos, lezser stílust, valamint az uniszex és a fiatalság kultuszát.

Külföldi kitekintés, magyar tervezők

A külföldi kitekintés sem hiányzik a kiállító terekből. Megjelenik Párizs és New York is, Budapest mellett. A magyar tervezők gyakran dolgoztak együtt képzőművészekkel, erről tanúskodnak a Molnár C. Pál és Kozma Lajos által jegyzett táncrendek.

Ha kitekintünk a nemzetközi szintérre, de még honfitársainknál maradva, akkor Vértes Marcell és Schiaparelli gyümölcsöző együttműködését kell említenünk. A két világháború közötti írókat sem hagyta érintetlenül a toalettek világa, hol inspirációs forrást, hol megélhetést jelentett a számukra. Kádár Erzsébet a ruhák hullámzó elevenségéről, titkairól beszél. Szép Ernő Ádámcsutkájának író főszereplője pedig egy belvárosi úri divatcég reklámfüzetébe fogalmazott „elegáns és poétikus sorokat”. Kapott érte 150 pengőt, egy kalapot, három inget, három nyakkendőt.

emlékezett e mára romantikusnak tűnő korra a megnyitón Mészáros Zsolt.

Azt tegyük hozzá végül, hogy még a legelegánsabb dámának sem volt annyi blúza, kardigánja, pulóvere, nadrágja akkor, mint ma egy átlagos jövedelmű családban élő tinédzsernek. De ez már egy másik korszak: a túlfogyasztásé, az értelmetlenül széles választéké, a fast fashioné. Száz év múlva vajon kik fognak kiállítást rendezni erről a korról?

A kiállítás 2025. január 12-ig látogatható.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.