Egy nemrég publikált tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a depresszió elleni szerek hosszú távon nem javítják számottevően a tüneteket, így felmerült, hogy talán másképp kellene szembe szállni az egyre gyakoribbá váló zavarral.
Az ember annyira hozzá van szokva a saját szubjektív valóságához, hogy csak nehezen tudja elképzelni, milyen lehet másnak. Milyen lehet, ha semmilyen tevékenység nem képes örömet okozni? Milyen lehet, ha egy-egy mozdulat is óriási erőfeszítésnek tűnik? Milyen lehet, amikor folyamatosan az élet hiábavalóságával, az egyén értéktelenségével kapcsolatos gondolatok törnek be a tudatba? Ezek mind a major depresszió tünetei, amik a betegek és hozzátartozóik, kezelőik szerint egyaránt ellehetetlenítik az életet.
A depresszió az egyik leggyakoribb pszichiátriai zavar, egyes becslések szerint a fejlett világ lakóinak 15 százalékát érinti élete során. Ezzel az egyik legsúlyosabb gazdasági problémát jelentő egészségügyi probléma, ráadásul a gyakorisága is egyre növekszik. A depressziós betegeknél gyakori a szerhasználat és az öngyilkosság is. Nem kérdés tehát, hogy a depresszió gyógyítása minden szempontból fontos cél, jelenleg azonban még a kezelésére szolgáló módszerek is bőven hagynak kívánnivalót.
Antidepresszánsok: pro és kontra
A depresszió kezelésére számos különféle módszert alkalmaznak jelenleg, ám a kutatások szerint a leghatékonyabbak a pszichoterápiás és a gyógyszeres kezelések, főleg kombinálva. Az azonban, hogy ezek a módszerek a leghatékonyabbak, sajnos még nem jelenti azt, hogy ez a hatékonyság különösebben lenyűgöző lenne. Egy nemrég publikált tanulmány szerint például az antidepresszánsok nem idéznek elő hosszú távon számottevő javulást.
Az első antidepresszánsok az 50-es években jelentek meg, azóta pedig újabb és újabb vegyületekről derült ki, hogy képesek javítani a hangulatot és ezzel ellensúlyozni a depresszió tüneteit. A depresszió kialakulásában fontos szerepet játszik az ingerületátvivők egy csoportja (a monoaminok, pl. a szerotonin, vagy a dopamin). Erre egy magas vérnyomás elleni gyógyszer (rezerpin) tesztelése során derült fény, ez a gyógyszer ugyanis nagymértékben lecsökkenti a monoaminok felszabadulását, ezzel párhuzamosan pedig a depresszió tüneteinek megjelenését idézi elő.
Az antidepresszánsok tehát a monoaminok jelátviteli folyamataira hatnak az agyban és ezzel enyhítik a depresszió tüneteit. Azonban már a kezdetektől fogva nyilvánvaló volt, hogy egyes betegeknél egyáltalán nem érik el a kívánt hatást és újabban egyre több vizsgálat sugallja, hogy számos betegnél csak időleges enyhülést hoznak. Mindezek mellett ráadásul súlyos mellékhatásokat is leírtak már: az antidepresszánsok függőséget, elhízást, alvási, szexuális és érzelmi problémákat is okozhatnak. Éppen ezért egyre többen vélekednek úgy, hogy a gyógyszeres kezelés nem igazán jó megoldás a depresszió esetén.
A ketamin hosszú távú hatásait még nem ismerjük
Tudomásul kell venni azonban azt is, hogy az agyműködés komplexitása mellett a jelenlegi gyógyszeres kezelések meglehetősen durvának számítanak, mintha az ember egy mázoló ecsettel állna neki miniatűr figurákat festeni. Az agyra ható szerek az agy teljes területén kifejthetnek hatást, holott talán csak egy bizonyos ponton lenne rá szükség. Elképzelhető tehát, hogy maga a megközelítés nem teljesen elhibázott, hanem pusztán csak nem elég kifinomult jelenleg. Az utóbbi évek egyik legbíztatóbb eredménye például, hogy a ketamin is felkerült a depresszió elleni szerek listájára. Ennek a vegyületnek teljesen más a hatásmechanizmusa, mint az eddig használt antidepresszánsoknak és gyorsabban is hozza el a depresszió tüneteinek enyhülését. A hosszú távú hatásokkal kapcsolatban azonban még nem állnak rendelkezésre adatok, hiszen csak néhány éve engedélyezték a használatát az Egyesült Államokban.
Felmerült továbbá, hogy megfelelő felügyelet mellett az ún. pszichedelikus szerek (pl. MDMA, LSD, pszilocibin) is használhatók a depresszió kezelésére. Ez a lehetőség egyébként már évtizedekkel ezelőtt felmerült, ám a pszichedelikumok illegalizálása a kutatásukat is ellehetetlenítette, így ezekkel a szerekkel kapcsolatban is csak az utóbbi években indult be a vizsgálódás. Összességében tehát a gyógyszeres kezelések jelenleg nem adnak okot elégedettségre, azonban még így is nélkülözhetetlen kellékei a depresszió elleni küzdelemnek és nem teljesen alaptalan remény, hogy idővel még hatékonyabbá válnak. Mindazonáltal számos szakértő vélekedik úgy, hogy a depresszió gyakoriságának csökkentését nem pusztán a gyógyszerektől kellene várni.
Alternatív kezelési módszerek: A depresszió kezelésében régóta alkalmazott módszer az elektrokonvulzív terápia. Ennek lényege, hogy áramot vezetnek át az agyon, amely feltehetőleg megváltoztatja az idegrendszeri hálózatok működését, ezzel idézheti elő a depresszió tüneteinek enyhülését. A módszerhez sokan nagyon kritikusan állnak, ám olyan szakértők is vannak, akik esküsznek rá, hogy az elektrokonvulzív terápia az utolsó mentsvár a legsúlyosabb depressziós betegek számára. A mély agyi ingerlés is egy potenciális kezelési módszer, egyelőre azonban még nem egyértelmű mennyire hatékony. Az elképzelés az, hogy az agyba ültetett elektródával ingerlik azon agyterületek egyikét, amelyek alulműködése vélhetőleg a depresszió hátterében áll. Ezekből már látszik, hogy a depresszió kezelésében igen komoly és semmiképp sem veszélytelen beavatkozások is felbukkannak, amire az az egyszerű magyarázat, hogy a depresszió esetében a gyógyszerek és a terápia nem minden betegnél működnek. Vannak azonban az eddig említettektől könnyedebb beavatkozások is. Például a fényterápia egy válfaja erős fehér fényt használ, hogy a természetes fényt pótolja és ezzel javítsa a hangulatot. Főleg a szezonális affektív zavar kezelésére szokták javasolni, de a depresszió vagy más hangulatzavarok esetén is felmerülhet a használata. Nincs azonban meggyőző bizonyíték arra, hogy a beavatkozás valóban működne. A tanulmányok nagyrésze rossz minőségű, a megbízható vizsgálatok eredményei pedig ellentmondóak.
A depresszió nem pusztán biológiai probléma
Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy a szakértők a depressziót az agyműködés zavaraként képzelik el, amit a neurobiológia szintjén lehet és kell helyrehozni. Ennek a megállapításnak azonban csak az első fele igaz. A depresszió tüneteit minden bizonnyal az agyműködés megváltozása okozza, azonban ez nem csak biológiai hatásokra alakulhat ki vagy módosulhat.
Egyre több vizsgálat támasztja alá, hogy az agyműködésre alapvető hatása van az ember gondolatvilágának is. Leegyszerűsítve, ha valaki például úgy gondolja, hogy állandó veszélyben van, azzal elnyúló stresszreakciót idéz elő a szervezetében, amely visszahat az agy működésére is. Nem csoda tehát, hogy a kulturális és társadalmi jelenségek maguk is befolyásolhatják a depresszió kialakulásának gyakoriságát.
Elképzelhető például, hogy a médiatartalmak is hatással vannak a depresszió gyakoriságára. Az embernél természetes a morbid kíváncsiság, vagyis, hogy érdeklődik a balesetek és más halállal járó szerencsétlenségek után. Ennek egy egyszerű evolúciós magyarázata, hogy segíthet elkerülni a bajt, ha az ember alaposan megfigyeli társai balszerencséjét. A probléma ezzel pusztán az, hogy a médiában megjelenő tartalmakat ez a tendencia alakítja, attól függetlenül, hogy közismerten rossz hatással van az ember lelki világára.
Korunk komoly társadalmi problémákban bővelkedik. Óriási gazdasági egyenlőtlenségek vannak a világban, és egyes országokon belül is. Egyre mélyebb a szakadék az eltérő nézeteket valló csoportok között. Mind jobban szűkül a tevékenységek köre, amiket még érdemesnek tartanak az emberek elvégezni (talán ezt a cikket is a ChatGPT írta?). Ezek mind olyan tényezők, amelyek hozzájárulhatnak a depresszió kialakulásához, ezért egyáltalán nem tűnik ostoba ötletnek ezekben keresni a depresszió kezelésének, sőt megelőzésének kulcsát.
