Az elmúlt évtizedekben egyre gyakrabban lehet találkozni a különböző időjárási szélsőségekkel foglalkozó híradásokban ezzel a kifejezéssel: El Niño. De mi köze van egy kisdednek az indonéziai szárazsághoz, a hatalmas perui esőzésekhez, a mexikói trópusi viharokhoz, vagy a részvények árának eséséhez a tőzsdén? És vajon hogyan okoz idén e kisded az átlaghoz képest egy fokkal melegebb évet hazánkban?
El Niño: spanyol kifejezés, jelentése fiúcska, kisded. A gyermek Jézust szokták illetni e névvel.
Forrás: Wikimedia commons
Majd’ másfél évszázaddal ezelőtt azonban egy különleges természeti jelenséget is erre a névre kereszteltek: minden évben, karácsony környékén Peru és Ecuador terméketlen partjai mentén egy déli irányú, meleg áramlás tűnik fel a tengerben, mely elfoglalja az egyébként uralkodó hideg, északi irányú áramlás helyét. Ez az áramlás bizonyos években különösen meleg és intenzív, s ilyenkor „ajándékokat” hoz.
A kisded ajándékai
1891-ben a Peruba látogató Carranza a következőket írta róla: „…a tenger tele van csodával, a föld még inkább. Először is a sivatag kertté változik… A talaj átitatódik a sok esőtől, s néhány héten belül az egész táj bőséges legelővé válik. A nyájak természetes növekedése megkettőződött és gyapot nőhet olyan helyeken, ahol más években ez lehetetlennek tűnik.” A tengerben megjelenő „csodák”: alligátorok, hosszú sárga-fekete kígyók, banánok és kókuszdiók voltak.
Ma már azonban nem egy, évenként bekövetkező parti áramlásra használjuk az El Niño kifejezést, hanem egy látványosabb eseményre, mely az egész világra kiterjed. De nemcsak a terminológia változott, hanem a fogalommal kapcsolatos érzéseink is. Ez nem azt jelenti, hogy a folyamat változott az idők folyamán, hanem mi változtunk meg. A heves esőzések, melyek régen a sivatagot kertté varázsolták, most elmossák a hidakat, az utakat, elpusztítják a termőföldeket és megölik az embereket. El Niño idején a Dél-Amerika partjai mentén feltörő hideg, oxigénben gazdag víz feláramlása elmarad, emiatt a halállomány lecsökken a partmenti vizekben. A halászat visszaesése éhínséghez és gazdasági katasztrófához vezet Dél-Amerika nyugati partjai mentén fekvő országokban, melyek gazdasági életében a halászat kiemelkedő szerepet játszik.
Jacob Bjerknes, norvég meteorológus volt az, aki 1969-ben ráébredt, hogy az El Niño-hoz kapcsolódó tengervíz-felmelegedés nemcsak Peru partjai mentén tapasztalható, hanem kiterjed a Csendes-óceán egész trópusi területére. Megfigyelte azt is, hogy az El Niño összekapcsolható a Déli Oszcilláció (Southern Oscillation) bizonyos fázisával. Ez egy, a Csendes-óceán medencéjében megfigyelhető dipólus jellegű légköri ingadozás, oszciilláció. A két pólusa: Darwin (Ausztrália) és Tahiti. Megfigyelhető, hogy a két területen a tengerszinti légnyomás ellentétesen változik. El Niño a Déli Oszcilláció azon szakaszában van, amikor a két pólus közötti légnyomáskülönbség maximuma kicsi. E megfigyelés után Bjerknes új nevet adott a jelenségnek: ENSO, azaz El Niño Southern Oscillation. 1990-ben pedig Philander megalkotta a La Niña (kisleány) fogalmát, mely az El Niño-val ellentétes periódust jelöli.
Amikor a passzátszelek megzavarodnak
Most pedig kövessük végig, hogy milyen folyamatok játszódnak le a Csendes-óceán medencéjében, melyek ezeket a jelenségeket okozzák. Az óceánokat – egy leegyszerűsített modellben – két eltérő víztömeg alkotja. Az egyik egy sekély, felszíni, meleg vízréteg, mely pár száz méter mélységig hatol le. Ez alatt egy hideg réteg található, mely az óceánok mélységeit tölti ki. A kettő között egy vékony átmeneti régió, a termoklin húzódik. Ha nem lennének szelek, akkor a termoklin horizontális lenne, a meleg, felszíni víz egyenletesen borítaná a hideg, mély vizeket.
Mivel azonban a Csendes-óceán középső, trópusi részén a nyugatra fújó passzátszelek uralkodnak, ezért a meleg, felszíni víz nyugat felé szorul. Ennek következtében a termoklin a nyugati területeken lesüllyed. Keleten pedig, mivel a felszíni vizet „elfújják” a szelek, a mélyből a hideg víz feltör egészen a felszínig. Ez a normál állapot. A magas hőmérsékletű felszíni vízréteg feletti légrétegben egy feláramlás (konvekció) kezdődik, mely a nagy nedvességtartalmú levegőt felemeli. Ez a folyamat ott a legintenzívebb, ahol az óceán felszíni vízhőmérséklete a legmagasabb, mely körülbelül 28°C. Az így kialakuló toronymagas gomolyfelhőkből, cumulusokból pedig bőséges csapadék hullik. Ez a meleg régió a heves esőzéssel, valamint az alacsony felszíni légnyomással a trópusi Csendes-óceán nyugati területén található. A konvekciós cella leszálló ága pedig Dél-Amerika partjainál van, ahol ezáltal magasabb a légnyomás és nem hullik csapadék, szárazság uralkodik.
Előfordul azonban, hogy a passzát szélrendszerben egy kis zavar áll be, a nyugatra fújó szelek kis időre legyengülnek. Ekkor a meleg, felszíni vizek kiterjednek kelet felé. Ezáltal a csapadékos zóna is kelet felé nyomul és a heves, meleg esőknek köszönhetően a felszíni vizek egyre jobban felmelegszenek, és egyre keletebbre húzódnak. A meleg, felszíni víz és a nedves levegő keresztülszeli a Csendes-óceánt, és végül eléri Latin-Amerika partjait. Ezzel megérkezik El Niño. A felszíni vizek kelet felé nyomulásával a termoklin is egyre inkább horizontálissá válik, s a folyamat végére a hideg mély vizek feláramlása Dél-Amerika partjai mentén megszűnik. Eközben nyugaton a felszíni légnyomás fokozatosan emelkedik, a csapadék mennyisége pedig csökken.
Amikor a passzát szélrendszer „magához tér”, elfújja a meleg, felszíni vizeket a Csendes-óceán keleti medencéjéből, sőt a folyamat az ellentettjére fordul. A Dél-Amerika partjai mentén feltörő hideg mély vizek jelentősen nyugat felé nyomulnak az óceán belseje felé. Ez a La Niña állapot. Ekkor a meleg, felszíni vizek nyugat felé szorulásával párhuzamosan a csapadékos zóna is egészen nyugatra húzódik, míg a keleti területeken újra a leszálló légáramlás lesz az uralkodó, ami szárazsághoz vezet. Végül a zavar eltűnik, visszaáll az eredeti, normál állapot a Csendes-óceán medencéjében.
Idén elindult a „Kisded”
El Niño és La Niña epizódjai általában 9–12 hónapig tartanak, de néha évekig elhúzódnak. Általában 2–7 évente fordulnak elő, nem rendszeres ütemben. El Niño általában gyakrabban fordul elő. Az El Niño-hoz számos időjárási anomália kapcsolódik közvetve, illetve közvetlenül. Özönvízszerű esőzések jellemzőek Bolíviában, Peruban, Chilében, Kubában és az Egyesült Államok déli területein (Texastól Floridáig). Ezek az esőzések katasztrófákhoz, árvizekhez, földcsuszamlásokhoz vezetnek. Ezeken a területeken olyan súlyos betegségek terjednek, mint a kolera és a malária; sok a halálos áldozat. Ugyanakkor hatalmas aszály uralkodik Dél-Afrikában, India déli részén, Sri Lankán, Indonéziában, Ausztráliában, Mexikóban, az Egyesült Államok középső területein, valamint Kanada keleti felén. A szárazságban a háziállatok elpusztulnak, a haszonnövények kiszáradnak és ez éhínséghez vezet. Erdőtüzek pusztítanak. A természetes növényzet eltűnik, porfelhők és homokviharok keletkeznek. Nagy, pusztító ciklonok jelennek meg a Hawaii-szigeteken, a Karib-térségben és Tahitin.
Forrás: PeakPx
Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal, a NOAA előrejelzései szerint az El Niño idén tavasszal elindult és extrém forróságot okoz idén a Földön. Az Európa körüli tengerek hőmérsékletét 1–2 °C-kal növelheti és ezzel együtt az egész földrészen melegebb nyárra kell készülni, mint az 1993 és 2016 közötti átlag volt. Hazánkban – Európa legnagyobb részéhez hasonlóan – 0,5–1 fokkal lesz melegebb, míg Spanyolországban és Franciaország déli részén akár 2 fokkal nagyobb hőségre is számíthatnak.
Ezek után joggal merül fel a kérdés, hogy tudjuk-e előre jelezni ezeket az eseményeket. Ehhez az szükséges, hogy ismerjük a valódi ok-okozati összefüggéseket. Itt azonban még nem tartunk. A kutatók ma már gyakran meg tudják jósolni El Niño és La Niña megjelenését több hónapra előre, de hosszabb távon nem. Az elmúlt évtizedekben egy sűrű monitoring-hálózatot építettek ki a Csendes-óceánban, amely magában foglalja a műholdak érzékelőit, az óceáni bójákat és a rádiószondákat. De vajon mi indítja be a folyamatot? Vannak, akik a tengerfenék aszimmetriájára vezetik vissza, mások a Föld forgásában bekövetkező pici változásra, mely megzavarja a passzát szélrendszert. De ezek mind csak találgatások, a pontos modell még nem született meg.
