Az ellenzéki politikus, aki öngyilkos lett parlamenti felszólalása előtt

Átadták Kürti László költőnek a Balassi Bálint-emlékkardot
2021-02-15
Bolygókeletkezésre utaló forgószelet figyelt meg egy magyar csillagász vezette nemzetközi kutatócsoport
2021-02-16

Az ellenzéki politikus, aki öngyilkos lett parlamenti felszólalása előtt

Teleki László öngyilkossága 160 évvel ezelőtt megrázta a nemzetet. A politikus épp nagy beszédre készült az országgyűlésben, amelyet azonban nem mondhatott el, mert a beszéd előestéjén váratlanul önkezével vetett véget életének.

De ki is volt Teleki László gróf? A Teleki család Erdély és egyben Magyarország legjelentősebb főnemesi családjainak egyike volt. Teleki László 1811-ben született, és ellenzéki, liberális felfogású politikusként már a reformkor alatt is aktívan politizált. Emellett a Magyar Tudományos Akadémia egyik alapítója is volt, de drámaíróként is ismerték.

A szabadságharc alatt a Batthyány kormány párizsi követnek nevezte ki, ahol aktívan dolgozott azon, hogy a független Magyarországot Franciaország és más országok is elismerjék.

A szabadságharc leverése után komoly szerepe volt abban, hogy az internálásban lévő Kossuth és kísérete elhagyhassák Törökországot, mivel azonban – a színfalak mögött – összekülönbözött Kossuthtal, visszavonult a politikától, s ezután Svájcban, Genfben élt. Igaz 1850-ben még egy szimbolikus tettet hajtott végre, kihívta Haynaut párbajra, amelyet az osztrák tábornok természetesen nem fogadott el. A genfi évek alatt azért kapcsolatban maradt az emigrációval, és továbbra is az egyik legtekintélyesebb emigráns magyar politikusnak számított.

A kormányzóval a kibékülés 1859-ben következett be, amikor is Kossuth, Klapka György és Teleki megalakították a Magyar Nemzeti Igazgatóságot, amely gyakorlatilag a magyar emigráns kormány szerepét töltötte be.

Ekkortájt nagy átalakulások zajlottak Európában, hiszen leginkább az olasz ügyek kérdésében egymásnak feszült III. Napóleon Franciaországa és a Habsburg Birodalom, és III. Napóleon késznek látszott támogatni egy magyarországi felkelést. 

A szerelmi légyott inkognitója nem védte meg a letartóztatástól

A szerelem azonban közbeszólt. Teleki ekkor már évek óta intim kapcsolatot tartott fenn egy özveggyel, Lipthay Auguszta bárónővel. A magyar főúr 1860 novemberében titokban, parókában, bajuszát levágva, Sir John Harold álnévre kiállított angol útlevéllel Drezdába utazott, hogy találkozzon szerelmével. Kossuthnak írt levelében, amelyben a magánjellegű utat bejelentette, külön kiemelte, hogy az utazás nem veszélyes, és arra is kitért, hogy nem kell félni, nem párbajozni készül, Teleki ugyanis nagy párbajhős volt, élete során sok párbajt vívott.

Ám a szász titkosrendőrség figyelte az inkognitóban Drezdában időző magyar emigráns politikust, és amikor Teleki már haza készülődött, elfogták, és a nemzetközi tiltakozás ellenére, valójában jogtalanul kiadták Bécsnek.

Telekire ekkor halálos ítélet volt érvényben, ugyanis az osztrák hatóságok távollétében halálra ítélték, sőt „ki is végezték”, azaz a nevét bitófára szegezték. Elvileg semmiféle tárgyalásra nem lett volna szükség ahhoz, hogy az osztrákok kivégezzék.

Tíz napig tartották fogságban úgy, hogy sorsáról semmit sem közöltek vele, majd az év utolsó napján hirtelen Ferenc József előtt találta magát.

Ferenc József és udvara ekkor épp valamiféle megegyezést keresett a magyar politikusokkal, ennek része volt az 1859-ben kiadott októberi diploma, illetve az 1860 februárjában kiadott februári pátens (amelyek valójában az egész birodalomra vonatkoztak, és egyfajta alkotmányos kormányzást kívántak bevezetni), s e dokumentumok Magyarország számára némi önrendelkezést, és a saját, de nem az 1848-as törvények szerinti kormányzás lehetőségét ajánlották fel.

Az emigráns kormány tagjaként Teleki természetesen azon az állásponton volt, hogy nem szabad e „kegyeket” elfogadni, és erre buzdította titkos kapcsolatai révén a hazai politikusokat is. Ennél nagyobb magyar politikai ellenféllel Ferenc József csak akkor találkozhatott volna, ha magával az emigrációban élő kormányzóval, Kossuthtal került volna szembe.

A drámai pillanatban Ferenc József a következő feltételek elfogadását kérte Teleitől: szakítson meg minden kapcsolatot az emigrációval, ne hagyja el a birodalom területét, és egyelőre ne folytassa a politizálást. Ha ezeket megígéri, szabadon távozhat.

Elfogadta a császár egyezségét, amit később nem tartott be

Teleki ezeket megígérte, így hazatérhetett Magyarországra. Természetesen a bécsi propaganda azt terjesztette, hogy sírva, térden állva könyörgött és fogadott örök hűséget a császárnak, amelyet ugyan itthon és külföldön sokan nem hittek el teljesen, de mindez elég volt ahhoz, hogy meginogjon a bizalom Teleki iránt.

Ennek hatására sok barátja, politikustársa és maga Kossuth is nemtetszését fejezte ki Teleki „hűségesküje” miatt. Teleki természetesen tiltakozott, és az ígéretét részben megszegve egy hosszú levélben magyarázta el az emigrációban élő politikusoknak az álláspontját.

Gróf széki Teleki László (Pest, 1811. február 11. – Pest, 1861. május 7.) magyar politikus, író, akadémikus

 

Ettől függetlenül Teleki szinte azonnal részese lett a hazai politikai közéletnek. A Nefelejts című lap 1861. január 6-án már ezt írta:

„Gróf Teleki László börtönéből kiszabadulván, látogatásokat tett a magyar államférfiaknál.”

Valóban, Telekit országszerte ünnepelték, s az ellenzék egyik vezérének tekintették. Igaz, még kötötte az ígérete, ezért Teleki aktívan nem politizált, de tőle függetlenül február 7-én Pest vármegye felvette nevét az összehívandó országgyűlés főrendi házába meghívandók sorába.

Mivel ez komoly ellenreakciót nem váltott ki az udvarnál, Teleki elérkezettnek látta az időt a hivatalos megmérettetésre, de nem a felsőtáblán, meghívott főrendként, hanem megválasztott képviselőként kívánt politizálni. Erre Abony képviselőjeként (1848-ban is e körzetben lett képviselő) lett lehetősége.

Az 1861-ben a bécsi udvar úgy gondolta, hogy eljött az idő Ferenc József megkoronázására, és a magyar kérdés rendezésére, ezért 1861. április 2-ra összehívta az országgyűlést. A cél nem az 1848-as (törvényes) állapotok visszaállítása volt, hanem az 1859-60-ban kiadott császári rendeletek alapján egyfajta politikai rendezés elérése.

A magyar politikusok azonban nem így látták, és például abból is vita volt a kormány és a magyar képviselők között, hogy hol ülésezzen az országgyűlés? Az 1848-as törvények Pestet jelölték ki az ülések helyéül, míg az uralkodó Budára hívta össze azt. Kompromisszumként az ülést Budán nyitották meg, de a mindennapi munka Pesten folyt. Történetünk szempontjából ez a mozzanat azért fontos, mert több képviselő, leginkább Teleki véleményét elfogadva, tüntetőleg nem ment el a budai megnyitóra.

Az uralkodói trónbeszéd, amely egyfajta rendezést tett volna lehetővé, de nem a törvényes 1848-as alapokon, természetesen elfogadhatatlan volt a magyar politikusoknak. Azonban abban már két pártra szakadtak, hogy miképp utasítsák el azt. Feliratban vagy határozatban? Lényeges volt a különbség, ugyanis, ha az országgyűlés határozatot hoz, azzal gyakorlatilag megtagadja Ferenc József uralkodói jogát, ha feliratot, akkor a képviselők az uralkodó felé fordulnak – ebben az esetben is – elutasító állásfoglalásukkal. A Felirati Párt vezére Deák Ferenc volt, a Határozati Párté Teleki.

Teleki ebben a politikai csatában kissé túlmanőverezte magát. Lehet, hogy annak bizonyítására is, hogy nem kötött alkut Ferenc Józseffel, nem esküdött hűséget, Deáknál keményebb vonalat képviselt. Azonban népszerűsége, elvhűsége és céltudatossága követőkre talált, és az országgyűlésben többségbe kerültek a Határozati Párt tagjai.

Ez viszont elvágta volna minden későbbi tárgyalás lehetőségét Béccsel. Deák ezért egy kompromisszumos szöveget terjesztett be, amelyet a Határozati Pártiak egy része is támogathatónak talált.

Teleki két nyomás közé került, egyrészt a bécsi kormányhoz húzó politikusok szószegéssel vádolták, hiszen ígérete ellenére politizált, másrészt saját pártjából és a Deák pártból is nagy nyomás alá helyezték a kompromisszum hívei.

Teleki halála után, 1861. május 8-án késztett sztereofotó

A Deák és Teleki közti nagy összecsapásra 1861. május 8-án került volna sor. Ám előző este Teleki László szállásán, a Teleki palotában öngyilkos lett.

Az öngyilkosság gyanús körülményei

A korabeli vizsgálat öngyilkosságot állapított meg, és ebben az utókor kutatói sem kételkednek. Ám természetesen – ahogy az ilyenkor megszokott – felmerült a gyanú, hogy a népszerű politikus nem önkezével vetett véget életének.

Több verzió is keringett a közvéleményben a gyilkosságtól a párbajon keresztül egészen addig, hogy ugyan öngyilkos lett, de ebbe a bécsi politika kergette bele.

Nézzük meg ezeket a találgatásokat!

A közvélemény szemében felmerült a párbaj lehetősége, sőt kétféle párbajé is. Az egyik vélemény szerint Teleki valójában egy Madarász Józseffel vívott párbajba halt volna bele. A másik elmélet szerint egy fura „amerikai” párbaj végzett vele, amelyet Benedek Lajos táborszenaggyal vívott volna, akivel kölcsönösen árulónak bélyegezték egymást. Az „amerikai párbaj” lényege, hogy sorshúzással döntik el, ki lesz öngyilkos. Ezekre a párbajokra sem akkor, sem azóta nem került elő semmilyen bizonyíték.

Az orgyilkos lehetőségét kizárhatjuk, hiszen Teleki a saját palotájában hunyt el, ahová pontosan lehetett tudni, hogy ki, mikor ment be, és bár nagy volt a jövés menés az öngyilkosság éjszakáján, és a lövés pontos idejét is nehéz volt megállapítani, arra nem mutatott semmi, hogy idegen járt volna a házban.

A találgatásokat az sem csillapította, hogy a korabeli hatóság a halál körülményeit nagyon alaposan kivizsgálta, a magyar kriminalisztika történetében ez volt az első eset, amikor a helyszínelők fotográfiát, sőt sztereó fotográfiát is készítettek. E fotók alapján tudta a Magyar Nemzeti Múzeum a 150. évfordulón tartott kiállításán a végzetes helyszínt a legapróbb részletekig hitelesen újra alkotni.

A halott mellett ott volt a teája, a másnapra szánt beszédének szinte kész szövege. Teleki állt, amikor – fura szögből, balról, felülről, de elölről – a halálos lövés érte.

A boncolás megállapította, hogy a halált a halott mellett talált – saját – párbajpisztolya okozta, amelyet közvetlen közelről sütöttek el.

Teleki halála után, 1861. május 8-án késztett sztereofotó

A jegyzőkönyvben és a vizsgálatban azonban van egy nagyon érdekes részlet. Feljegyezték, hogy a halála napján, azaz hetedikén este unokaöccse, Tisza Kálmán volt az utolsó látogató, akit a pártvezér fogadott. A jegyzőkönyvben az szerepel, hogy Tisza 9 órakor hagyta el a palotát, de azt láthatóan megváltoztatták, az eredetileg a szövegben szereplő 11 órát később 9-re módosították, sőt Tiszát ki sem hallgatták. (Tisza távozása után még Teleki élt.) Miért ködösített a vizsgálat? Vélhetően azért, hogy az aktív politikusokat, így Tiszát minél kevésbé keverjék bele a dologba, időben minél nagyobb legyen a távolság az öngyilkosság és az utolsó látogató ottjárta körül. A kényes politikai szituációban ezt látták akkor a hatóságok indokoltnak.

Akkor miért lehetett öngyilkos?

A sorshúzásos párbajnak semmi alapja nem volt, ezt kizárhatjuk. Egy korabeli rosszindulatú és alaptalan pletyka szerint a halálához az vezetett, hogy Teleki az elkobzott földjeire az emigrációja alatt felvett kölcsönt nem tudta volna visszafizetni. Azonban ennek sincs semmi jele, és valójában valóságalapja sem.

Az okok azonban valószínűleg valóban politikaiak voltak. Nem Bécs ügynökei hajszolták bele az egyébként is, már a kortársak által is tudottan depressziós hajlamú politikust a végzetes tettbe, hanem az a körülmény, amibe került, amelyből becsületes kiutat nem talált.

Nyert volna a parlamentben, de az országnak nem erre volt szüksége

Hazatérte után úgy érezhette, hogy itthon nem azt találta, amire számított, nem a lobogó 1848-as forradalmi lelkületet, hanem a kompromisszumkeresést, a tárgyalgatást, a megbékélést. Másrészt tudhatta, hogy konok ellenállása ugyan nyerhet az országgyűlésben, de az nem tükrözi az ellenállásba belefásult ország valódi akaratát.

Az 50 évesen távozott Teleki Lászlót a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel, s az egész nemzet gyászolta a nagy halottat. Hiába, a vezér nélkül maradt Határozati Párt vesztett a szavazásnál, végül a ház 155:153 arányban Deák Ferenc javaslata mellett szavazott.

Mivel az uralkodó javaslatát a magyar parlament ilyen formában is elutasította, Ferenc József az országgyűlést feloszlatta, és újra az abszolutista kormányzás évei következtek, de már mind a két oldal készült a tárgyalásokra, amelyek elvezettek egészen a valódi kiegyezésig.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close