Fontos ismerni politikusaink iskoláztatásának, nevelődésének részleteit, mert egy-egy korszak kultúrájának színvonala a vezető politikusai gondolkodásmódjától, iskolázottságától is függ – mondta a Tudás.hu-nak Csiffáry Gabriella főlevéltáros. A kutatóval abból az alkalomból beszélgettünk, hogy Magyar politikusok az iskolapadban címmel nagyszabású kötete jelent meg a minap a Corvina Kiadónál. Mások mellett olyan politikusokkal kapcsolatban gyűjtött össze dokumentumokat, vallomásokat, visszaemlékezéseket, mint II. Rákóczi Ferenc, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Tisza István, Horthy Miklós, Teleki Pál, Hóman Bálint, Slachta Margit, Gömbös Gyula, Kun Béla, Rákosi Mátyás vagy Antall József.

Hadvezértől forradalmáron, minisztereken és kormányfőkön át egészen háborús bűnösökig terjed a lista. Milyen szempontok szerint válogatott?

Történelmünk elmúlt több mint háromszáz éve, 86 politikusa került a látókörömbe. Elsőként olyan államfőket, minisztereket és miniszterelnököket válogattam a kötetbe, akik a magyar történelem meghatározó alakjai voltak, s nevük egy-egy korszakot fémjelzett. A következő körben azokra a fontos másodvonalbeli politikusokra került a sor, akik a háttérből segítették egy adott politikai gépezet működését. S végül olyan jelentős szerepet betöltő politikai aktorokat, hősöket és antihősöket választottam, akik egy-egy történelmi korszak ismert közéleti figurái voltak. Bizonyítványokat, anyakönyvi adatokat, feljegyzéseket gyűjtöttem, és a dokumentumokat vallomások, visszaemlékezések részleteivel egészítettem ki. Azt akartam bemutatni, hogy az elmúlt évszázadok politikusai milyen tantárgyakat kedveltek gyermek- és ifjúkorukban, milyen iskolák és tanárok befolyásolták az eszmerendszerük, a gondolkodásuk kialakulását. Fontos ezt tudni, mert egy korszak kultúrájának színvonala a vezető politikusainak gondolkodásmódjától, iskolázottságától, műveltségétől is függ. Természetesen szerepelnek a névsorban olyan hírhedt politikusok is, akik inkább szégyenére, mintsem dicsőségére váltak ennek az országnak, de ha akarjuk, ha nem, mégis jelentős szerepet töltöttek be a magyar történelemben.

A lembergi mágus

Kiderül a kötetből, hogy a régi magyar politikusok meglepően magasan képzettek, iskolázottak voltak. Sok tudósember is akadt közöttük. Említsünk egy példát. Mi mindent lehet tudni mondjuk, Martinovics Ignác tudományos munkásságáról?

Martinovics egyszerre volt kiváló fizikus, kémikus és gondolkodó. Először filozófiából és teológiából szerezte meg a “tudor” rangot, azaz a doktori címet, 1779-ben. Abban a tanévben a bölcselet és mennyiségtan tanára lett a budai-vízivárosi ferencesek Hittudományi Főiskoláján. Tudományos munkáinak köszönhetően, 1783-ban II. József kinevezte a lembergi főiskola kísérleti fizika (természettan) és mechanika tanárává.  A császár később a bölcsészeti (filozófiai) kar dékánjává is kinevezte, tanulmányi igazgatói hatáskörrel.  Lembergi egyetemi előadásainak jelentős részét egy korszakos jelentőségű fizika tankönyvben tette közzé. Ebben a munkában saját kísérleti eszközeit is bemutatta, és összefoglalását adta a fizika és a kémia tudománya akkori állásának.

Azok a politikusok, akikből elsősorban diplomaták lettek, azok is ennyire szerteágazóan képzettek és nagytudásúak voltak?

Sok közülük igen. Például, Kállay Béni, akiről napjainkban kevesebben hallottak. Pedig egy darabig Bosznia-Hercegovina kormányzója volt és emellett az osztrák-magyar monarchia közös pénzügyminiszteri tisztségét is betöltötte. A szerbek  története, 1870-1915 címmel jelent meg kötete, a Kelet Népe lapot szerkesztette, szépirodalmi és filozófiai munkákat fordított, az angol és a német nyelven kívül megtanulta a szerb, a görög és az orosz nyelvet is. Korábban egy darabig még Táncsics Mihály is a nevelője volt. A pesti Királyi Tudományegyetem első szlavista tanárától, Ferenc Józseftől tanulta a szláv nyelveket, a híres orientalista tudóstól, a török filológia szaktekintélyétől, Vámbéry Ármintól pedig a keleti nyelveket sajátította el. A Magyar Tudományos Akadémiának és az Osztrák Tudományos Akadémiának is tagja lett.

Főleg a gazdagok

A politikusok közül nyilván sokan azért is nőhettek naggyá, mert gyermekkorukban a szüleik rendkívüli figyelmet fordítottak az oktatásukra, nevelésükre.

Valóban, de természetesen más nevelést kapott egy arisztokrata, főrangú családból származó gyermek, és mást egy kis- illetve középnemesi, vagy polgári családból származó. A főrangú családok sarjai szinte mind magántanulók voltak, s csak vizsgázni jártak be egy-egy előkelőbb iskolába. Már a származásuk miatt is kivételeztek velük. Károlyi Mihály visszaemlékezésében olvashatjuk, hogy amikor az egyetemi vizsgán megjelent, az egész egyetemi tanári kar felállva köszöntötte, “mert ez egy grófnak járt”. A nyilvános vizsgáik is gyakran szenzációszámba mentek. Szász Károly politikus, irodalomtörténész és író, a Tisza-fiúk (Tisza Kálmán, László és Lajos) tanulmányairól a következőket jegyezte fel:

… A Tisza-fiúk olyan nevelésben részesültek, mint igen kevesek e hazában. Nevelésüket, több szaktanító élén, a kiváló pedagog, Szőnyi Pál vezette, de szülőik folytonos irányadása mellett. A főranguak nevelés-módja a leghatározottabb hazafias iránynyal párosult e nevelésben. Sokat tanultak, sokkal többet, mint akkor a nyilvános iskolákban az azonkoruak; a rendes tantárgyakon kivül a modern nyelveket is, testgyakorlatot, ugrást, vívást, lovaglást, tánczot; de azon kivül a magyar történetet, az ország ismeretét, a magyar irodalmat. A tanítás és társalgás nyelve kizárólag magyar volt, ámbár németül, francziául, angolul is tanultak; de szülőik nem követték a főranguak példáját, gyermekeik elfrancziásitásában.

A dokumentumokból az is kiderül, hogy sokan mennyire kedvelték egy-egy tanárukat. Mintha régebben nagyobb jelentősége lett volna a mester – tanítvány kapcsolatnak a személyes fejlődésben.

Valóban szoros volt a kapcsolat például II. Rákóczi Ferenc és Bárkány János ferences szerzetes között. Wesselényi Miklóst és nevelőjét, ifj. Pataki Mózest is mély barátság fűzte egymáshoz. Pataki korai halálát megszenvedte a báró, nevelője annyira közel állt hozzá, hogy Zsibón, a családi kriptában temet­tette el. Podmaniczky Frigyes és Hunfalvy Pál között is életre szóló kapcsolat szövődött. A Tisza István és egykori nevelője, Géresi Kálmán jogakadémiai tanár közötti barátság Tisza egész politikai pályafutására is hatással volt. Persze azért a „nyilvános tanodába” járó politikusok és tanáraik közötti kapcsolatok is meghatározóak lehettek. Kossuth Lajos például Greguss Mihályra, az Eperjesi Evangélikus Kollégium tanárára így emlékezett:

Greguss tanár emlékének végtelen sokkal tartozom. Ő válogatta meg olvasókönyveimet, amit így együtt olvasgatánk, kér­déseimre adott feleleteivel világot gyújtott agyamban… Érdekes elbeszéléseivel, hozzájuk kötött oktatásaival ő ismertette meg velem a gyakor­lati életet. Nemcsak tanítóm, de nevelőm is volt.

Eötvös József és Lónyai Menyhért pedig egykori professzorukat, a Pesti Királyi Tudományegyetem tanárát, Horvát Istvánt említették példaképüknek.

Nem volt tanítóink közt, kitől annyin tanulták volna a hazát szeretni.

írta róla Eötvös József.

A felnövő politikus -személyiségek nagy tudásához nyilván megfelelő alapozás is kellett.

Ennek az alapnak a megteremtéséhez elsősorban a színvonalas egyházi iskolák járultak hozzá, ahol egy-egy tudományterület megszerettetésével nagyhírű paptanárok foglalkoztak. A Debreceni és a Sárospataki Református Kollégium magas szintű oktatásáról mindenki hallott. De nevezetes volt a Győri Bencés Gimnázium, a Nagyenyedi és a Kolozsvári Református Kollégium, valamint az Eperjesi Evangélikus Kollégium is. És ahol a legtöbb, később híressé vált politikus tanult, a Kegyes Tanítórendiek Pesti Főgimnáziuma, ide járt Széchenyi István, Wlassics Gyula, Berzeviczy Albert, ifj. Andrássy Gyula is. Külön említem a Királyi Katholikus Egyetemi Főgimnáziumot (ma: Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium), és a Budapesti II. kerületi Érseki Kath. Főgimnáziumot és a vele kapcsolatos Rákóczi-Kollégium Fiúnevelő-intézetet. … lehetetlenség mind felsorolni, annyi színvonalas egyházi iskola működött. De a magániskoláknak is jelentős szerep jutott a politikusok képzésében: Batthyány Lajos a bécsi Vinzenz Plebán magán-nevelőintézetbe járt, Horthy Miklós a Soproni Lähne-féle Nyilvános Tan- és Nevelőintézet Gimnáziumnak, míg Bibó István és Göncz Árpád a budai Löllbach Emma reformiskolának (Új Iskola) volt a diákja.

Ablakok a világra

És mely egyetemeken és Akadémiákon képezték tovább a szépreményű ifjú magyarokat?

Elsőként a Magyar Királyi Tudományegyetemet említem, ahol a legtöbb politikus végezte bölcseleti, illetve jogi tanulmányait. A Sárospataki Jogakadémiának Teleki László, Szemere Bertalan és Kossuth Lajos, a Győri Jogakadémiának pedig Deák Ferenc és Pauler Tivadar volt a hallgatója. A Bécsi Tudományegyetemen tanult Apponyi Albert, Wlassics Gyula és Szabó Ervin, a Heidelbergi Egyetemen Tisza István és Bajcsy-Zsilinszky Endre, a Berlini Egyetemen pedig elég sokan, mások mellett Teleki László, Podmaniczky Frigyes, Klebelsberg Kunó, Ravasz László és Lukács György. A római Collegium Germanico-​Hungaricumban pedig Prohászka Ottokár tanult.

A felsorolt intézmények színvonala garanciát nyújtott arra, hogy azokból a diákokból, akik oda jártak, széleskörűen művelt, a világra nyitott ember váljék. Ez azt jelenti, hogy a korabeli egyetemeken mindig minden szép és jó volt?

Egyes visszaemlékezések és levelek szigorú kritikát is megfogalmaznak a korabeli iskolai oktatással kapcsolatban. Eötvös Károly például, aki a pápai jogakadémián végzett, elítélően írt a pesti egyetem tudós oktatóiról:

Voltak tanulótársaink, akik otthagyták a főiskolát, és Pestre jöttek el jogásznak. Derék fiúk tehetségük is volt a tudományhoz, híres egyetemi tanárok lelkéből akartak meríteni….de sok híres tanár átkozott rossz tanító. A hallgató csak csömört kap tudományától ahelyett, hogy azt megszeretné.

Mocsáry Lajos véleménye sem volt különb 1844-ben a pesti egyetemen tapasztaltakról:

A pesti egyetem nagyon népes volt már abban az időben is. A philosophia mindkét osztályában, melynek elsejét logicának, másikát physicának neveztük, többen voltunk 300-nál. Dominusoknak czímeztek bennünket…. Egy piarista pap Eeisinger tanúsított nagy érdeklődést tanítványai iránt, a többinek előadása száraz, rideg, idegen-szerű scolasticismus volt, mint ha nem is Magyarországon lettünk volna, midőn az iskolába mentünk. Legkisebb érintkezés sem volt az iskola s a közélet vagy csak a társadalmi élet közt is. Aféle egyetemi életről, mint Németországban, szó sem volt. Több élet volt a jogi karban; az ifjúság élénk érdeklődést kezdett tanúsítani a közélet iránt, lelkesedett nagy költőkért s nagy más hazafiakért; a butító rendszer nem volt képes elbutítani az ifjúságot, a vér vízzé nem vált…

A jogi karról alkotott kedvezőbb véleményt igazolja az is, hogy a reformkortól kezdve a legtöbb magyar politikus jogi végzettségű volt. Ott „termett” az igazi közéleti ember, akit nagyon érdekelt a haza sorsa. De később, a két világháború árnyékában egyre többen a katonák közül kerültek ki. Ők hova jártak?

A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia mellett Kőszegen, Marosvásárhelyen, Kismartonban, Pécsen és Bécsújhelyen is működtek fontos katonai iskolák.

Hogy álltak régen a politikusok az idegen nyelvek elsajátításával?

Jó ideig az iskolai oktatási tananyag szerves részét képezte a latin, majd a német nyelv. Rövid ideig a középiskolákban görög nyelvet is oktattak, melyet később felváltott a görögpótló magyar irodalom, művészettörténet és szabadkézi rajz. De például Berzeviczy Albert 1867. évi Lőcsei Rom. Kath. Gimnáziumi értesítőjében a tót nyelvet is ott találjuk a tantárgyak sorában. A diákok nagy része egy vagy két jelentősebb európai nyelvet is megtanult. Csak két példa: Ravasz László 1892. évi hatodik osztályos középiskolai anyakönyvéből megtudhatjuk, hogy a latin, a német és a görög nyelv mellett francia nyelvet is tanult a Székelyudvarhelyi Református Kollégiumban. Vázsonyi Vilmos is franciául tanult a kötelező német, latin és görög nyelv mellett, ez derül ki a Budapesti Református Főgimnázium negyedik osztályos anyakönyvéből. Apponyi Albert emlékirataiban pedig ezt olvashatjuk:

Szüleim úgy akarták, hogy gyermekeik nevelésének gerince a magyarul tudás legyen, különösen nálam, a fiúnál. E mellett nagy hangsúlyt fektettek az idegen nyelvekre, különösen a franciára; az angol akkor még nem szerepelt annyira a nevelési programokban, mint most. Én is csak később tanultam meg.

Egyéniségek voltak

Ön szerint a könyvében szereplő politikusok közül kiknek a személye, tevékenysége jelenthet példát ma is?

Elsőként nyilván mindenki Széchenyi Istvánt említené, a zseniális gondolkodót, politikust, közgazdászt, írót, polihisztort, aki a modern Magyarország megteremtésén fáradozott. De nagyon sok más személyt is felsorolhatnék, közülük hármat emelek ki: Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minisztert, aki a Horthy-korszakban sokat tett a közoktatás fejlesztéséért. Aztán Wekerle Sándort, a kiváló pénzügyminisztert és kormányfőt, aki polgári származása ellenére, tehetsége és szorgalma okán jutott magasra, akinek minisztersége alatt épült a Kispesti Állami Munkástelep, mely a mai napig az ő nevét viseli. És Baross Gábort, a „vasminisztert”, aki a magyar államvasúti rendszer megteremtője volt, emellett kiépítette a Bécs és Budapest közötti telefonvonalat, és létrehozta a posta-takarékpénztárat.

Az egyes híres emberek ifjabb koráról árulkodó szövegek nem okoztak Önnek olykor meglepetést?

De bizony. Olyan visszaemlékezéseket, leveleket és naplórészleteket válogattam a kötetbe, amelyek az iskolai tanulmányaik mellett rávilágítanak a politikusok személyiségére, jellemére, kapcsolataira, tehát mindarra, ami diákkorukban jellemezte őket.  Érdekes dolgokat tudhatunk meg például ifj, Andrássy Gyuláról, az  édesapja, id. Andrássy Gyula egyik leveléből:

Az én fiam, ki eddig mindig csak a szülői házban tartózkodott, talán kevésbé fejlődött ki, mint más ifjak, kik már a világban forgolódtak, talán túlzottan szerény, semmitől nem fél annyira, mint hogy elkápráztasson…,  Ámbár határozottan igen tehetséges, igen megbízható és jó. Soha életében egyetlen valótlan szó ki nem jött a száján s érzéseiben tökéletes gentleman. Másrészt … többnyire olyan fiatal emberekkel érintkezett, kik az élet célját abban látják, hogy mindig csak azt tegyék, ami nekik éppen jólesik s szórakoztatja őket. Ámbár, hogy ő ezt az irányt lelke belsejében nem helyesli, sőt őszintén megveti, mégis sok ragadt már rá ebből a hajlandóságból; …Kissé renyhe, időbeosztásról, rendbentartásról, pontosságról halvány fogalma sincsen…

Bár így vélekedett korábban az édesapa, azért az ifjabb Andrássy grófból is nagyívű politikus lett, egyebek között ő volt az osztrák-magyar monarchia utolsó közös külügyminisztere is.

De Szálasi Ferenc önvallomása egyenesen döbbenetes volt számomra.

Én végeredményben sohasem akartam katona lenni…csak kényszerűségből lettem az. Apa rossz anyagi viszonyaink miatt Bélussal együtt katonának adott. Amikor beírattak a kőszegi alreáliskolába, és elszakadtam a szülői háztól, Kassától Kőszegig sírtam. De néhány nap múlva beletörődtem az új helyzetbe… Például mindig roppantul tudtam becsülni mások tudását, …roppantul tudtam tisztelni, ha valaki jó volt, ha jó akart lenni, ilyenkor melléje álltam, segítettem. …Tízéves koromtól olvasok. …és rengeteget foglalkoztam a Marklin-féle építőjátékkal. Később, még fiatal hadnagy koromban is naphosszat terveztem, építettem, játszottam. …Ami az olvasmányaimat illeti, legszívesebben a Tündér Ilonát olvastam…

Ki sejthette, hogy Szálasi, aki korábban ilyesmikért rajongott, egyszer csak szörnyeteggé válik?