Szenteste természetesen az Esztergomi Bazilikában is lesz éjféli mise, mely püspöki nagymise formájában zajlik majd. A magyar katolikus egyház legjelesebb temploma tulajdonképpen nem is olyan régi, bár helyén már Szent István idejében állt templom.
1869. november 1-jénhelyezte el Simor János prímásérsek a már hosszú ideje épülő Esztergomi Bazilika zárókövét, ami elvileg azt is jelenthette volna, hogy az építkezés befejeződött, ez azonban korántsem így volt.
A szimbolikus aktus után még évekig folytak a munkák, amíg Szent István szülővárosának várhegyén végleges formát öltött a székesegyház, hivatalos nevén a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Főszékesegyház.
Romok helyén egy új templom
A monumentális bazilika ma Magyarország második legmagasabb épülete: a kriptája padlójától a kupola keresztjének csúcsáig éppen száz méter magas. Építésének kezdete messzire nyúlt, az 1869-es jeles esemény előtt már több évtizede megkezdődött, nevezetesen 1822-ben.
Forrás: Wikimedia commons
Rudnay Sándor, aki 1819-ben foglalta el az esztergomi prímási posztot, nem félt nagyot álmodni. Afféle magyar Sion lebegett a szeme előtt, amikor egy grandiózus egyházi épületegyüttest vizionált a várhegy tetejére.
Utóbb ennek csupán töredéke valósult meg, de aligha kétséges, hogy az esztergomi székesegyház így is kiemelkedő ékessége Magyarországnak.
A helyét nem volt nehéz kijelölni: itt magasodott valamikor a középkori Szent Adalbert-székesegyház, amelynek alapjait még I. (Szent ) István idejében rakták le, és bár később tűzvésznek esett áldozatul, III. Béla uralkodása idején újjáépítették.
Azonban amikor az oszmánok 1543-ban birtokukba vették Esztergomot, súlyos sérüléseket szenvedett. Ahogy Istvánffy Miklós fogalmazott: „a nagytemplom magas keleti bolthajtása, amelynek belső boltozatát vörös márványlapokkal burkolták, megingott s egyszerre összeomlott”.
Az újabb és újabb ostromok további károkat okoztak, végül amikor 1683-ban Esztergomot sikerült visszafoglalni, jószerivel már csak romok maradtak az egykor oly impozáns épületből.
A hely szakralitása és a várhegy panorámája vélhetően együttesen ösztönözte arra Rudnay érseket, hogy a romokat elbontva egy új épület alapjait vesse meg.
A soproni születésű Kühnel Pál tervezte az épületet, a megkezdett munkákban pedig részt vett Johann Baptist Packh vagy másképp Packh János is, az építész unokaöccse. Amikor nagybátyja 1824-ben váratlanul elhunyt, az ő feladata lett a munka szakszerű folytatása.
1600 darabból rakták össze a középkori kápolnát
E ponton kell kiemelni Packh számos érdemes közül az egyik legnagyobbat.
Tervei alapján áthelyezték a középkori székesegyház mellékkápolnájaként épen maradt úgynevezett Bakócz-kápolnát, amelyet Bakócz Tamás bíboros, esztergomi prímás még az 1500-as évek elején építtetett.
A magyar reneszánsz e remekműve útjában volt a grandiózus terveknek, de Packh döntése értelmében azt végül 1600 darabra fűrészelték, majd ugyancsak oldalkápolnaként beépítették az új székesegyházba: igaz, 180°-kal elforgatták és bejáratát áthelyezték.
Ám ettől függetlenül elmondható, hogy az építész és az érsek nem lerombolta, hanem megóvta a műemléket, ami lényegében az első műemlékvédelmi jellegű döntés volt Európa történetében.
Wikimedia commons – Thaler Tamás
Packh, bár a rábízott feladatnak maximálisan eleget tett, nem érhetett munkája végére. Rudnay 1831-ben bekövetkezett halálával a megkezdett építkezés félbeszakadt, méghozzá hosszabb időre, pedig ez évben Kazinczy Ferenc, a nagy nyelvújító az alábbi lelkes szavakkal ecsetelte az elé táruló látványt:
„Most végre a’ Basilicát menénk látni. Külső fala annak faragott négyszögekből áll, míg a’ Váczinak három oldala termés kő, el nem simított vakolással. A’ templom’ testének fala, melly a’ kuppolát fogja tartani, minden ablak nélkül, görögösen, melly temérdek nagyság! a’ nézőt elfogja kicsinységének érzése; de el eggyszersmind nagyságának érzése is, ’s örvend ennek. Tíz esztendő alatt mennyire ment itt a’ munka! De még kell tíz, míg teljesen elkészűl. Ez időt is kíván, nem csak gazdagságot. A’ sírokhoz széles, alkalmas, világos grádics vezet. Egyiptusi lélek szállja meg a’ nézőt, midőn itt a’ temérdek izmú oszlopokat látja, ’s azt a’ két colossális Angyalt, melly az alól szélesb küszöbű veresmárvány ajtó előtt őrt áll, ’s a’ pályáját megfutottnak nyujtja a’ diadal’ koszorúját.”
Érsekváltás és szörnyű gyilkosság
Hét évig azonban nem lelték meg az elhunyt érsek utódját: az egyházmegye irányítását a királyi kamara vette át. 1838-tól végre ismét volt érseke Esztergomnak Kopácsy József személyében, aki az építkezés folytatása mellett tette le a voksát, az pedig kézenfekvő döntés volt, hogy Packh irányítsa a megkezdett munkálatokat.
Sajnálatos módon azonban az építész ismét nem tudta bevégezni a feladatát, mert nem sokkal később gyilkosság áldozata lett. 1839. október 9-e éjjelén egy, a házában megszokott vendégnek számító szolga kereste fel az egyik szomszédtól, aki aztán baltával ölte meg a háromgyerekes családapát.
A tragikus módon elhunyt Pachk munkáját ekképpen egy másik jeles építész, Hild József kényszerült átvenni, aki némileg ugyan módosította elődje terveit, de végül befejezte a megkezdett munkálatokat.
A bazilika felszentelésére 1856. augusztus 31-én került sor, és bár a befejezés még mindig messze volt, az ünnepségen részt vett az uralkodó, I. Ferenc József is, míg Liszt Ferenc az ünnepi alkalomra komponálta az Esztergomi misét (Missa Solennis zur Einweihung der Basilika in Gran), amelyet saját maga vezényelt a felszentelésen.
Ekkor viszont már Scitovszky János volt az érsek, aki 1849-től foglalta el magas méltóságát, míg az e cikk kezdetén említett zárókő elhelyezésekor pedig, ahogy már esett róla szó, Simor János volt Esztergom érseke.
Három építész és négy érsek munkája nyomán csodálhatjuk meg ma a Bazilika óegyiptomi és klasszicista stílusjegyeket ötvöző épületét. Erre utal vissza a négy prímás címere, amelyet latin kezdőszavakkal a főszékesegyház főhomlokzatának oszlopcsarnokában helyeztek el: elkezdte (coepit) Rudnay Sándor, folytatta (continuavit) Kopácsy József, felszentelte (consecravit) Scitovszky János és befejezte (consummavit) Simor János.
