Nem a Harvard gazdaságtörténésze az első nő, aki közgazdasági Nobel-díjat kapott, de ő az első nő, aki egyedül nyerte el a neves díjat. Kutatásairól azt gondolhatnánk, hogy ismerős fogalmakról szólnak, mindig is kevesebb volt a női vezető és a nők kevesebbet is keresnek. Ám a hátrányos helyzetű csoportok gazdasági aktivitásával foglalkozó történész ennél sokkal mélyebbre ásott.
Claudia Goldin amerikai gazdaságtörténész kapta a nők foglalkoztatásával és fizetésével kapcsolatos munkájáért. itt olvasható róla a BBC méltatása.
A közgazdasági „Nobel-díjat”, hivatalos nevén a svéd jegybank, vagyis a Sveriges Riksbank Közgazdaságtudományi Nobel-emlékdíját 1968-ban alapították, és a svéd központi bank finanszírozza.
Mikrobiológus, majd történész
A 77 éves akadémikus mikrobiológusként végzett. de ettől messze került, jelenleg munkaerő-piaci történelmet tanít az amerikai Harvard Egyetemen, ahol 34 éve dolgozik.
Claudia Goldin amúgy nem közgazdász, hanem inkább gazdaságtörténész, és aki a női munkavállalók munkavégzésével, fizetéseivel foglalkozott abban a kutatásában, amely 200 éves időtávon feltárta a nemek közötti bérszakadék mögött meghúzódó kulcsfontosságú tényezőket – közölte a Svéd Királyi Tudományos Akadémia.
Ő amúgy még csak a harmadik nő, aki megkapta a díjat, és az első, akinek nem kellett osztoznia egy férfi kollégájával.
Korábban Elinor Ostrom amerikai közgazdász volt az első nő, aki 2009-ben elnyerte a díjat, amelyet Oliver E Williamsonnal közösen ítéltek oda gazdaságpolitikai kutatásokért, elsősorban a közjavakkal foglalkoztak. 2019-ben pedig Esther Duflo francia-amerikai közgazdász a férjével, Abhijit Banerjee-vel és Michael Kremerrel kapott a közgazdasági Nobel-emlékdíjat az indiai és kenyai szegény közösségek életét feltáró munkájukért.
A közgazdasági Nobel-díjas kutatásai
Goldin egész pályáján leginkább a nőkkel, a női munkavállalással és a gazdasággal kapcsolatos történeti munkáiról volt ismert. Azt nézte, hogy adott korokban a nőknek milyen szerepeik voltak, munkában, családban, társadalomban, illetve milyen karrierlehetőségeik, mennyire vettek részt a felsőoktatásban.
Első könyvét még a déli rabszolgatartó társadalmakról írta, egész pályáján érzékeny maradt az elnyomottak gazdasági lehetőségei iránt. Ugyanakkor rendkívül érdekes volt, ahogy kimutatta, hogy a nők szerepe, munkaerőpiaci helyzete nem egyenletesen javult (természetesen bizonyos mutatókban igen, így a felsőoktatásban való részvétel alapján), de a kor munkaerőpiaci igényei is meghatározták a trendet.
Ha fizikai erőre volt szükség leginkább a munkástól, akkor érthetőbb módon a férfiaknak volt nagyobb megbecsültsége, de amikor a szolgáltató szektorok hódítottak hirtelen teret, akkor olyan munkakörök is elterjedtek, ahol a nők voltak felülreprezentálva (bolti eladó például).
Kutatása szerint a házas nők például az 1800-as években az iparosodás erősebb éveiben kevesebbet kezdtek dolgozni, de az 1900-as években a tercier gazdaság (vagyis a szolgáltatások) térhódításával újra fellendült a foglalkoztatásuk.
Történelmi fordulatok
Goldin sokat foglalkozott az Egyesült Államok korai iparosításával, valamint a női munkások, a gyermekmunkások, valamint a bevándorlók helyzetével. Olyan elemekkel is foglalkozott, amelyek nem feltétlenül voltak gazdasági vonatkozásúak, például azzal, hogy miképpen változott az, hogy a nők a házasság után milyen neveket használnak, de ismertebb munkáiban mindig szerepet kapott a munkaerőpiac, a gazdaság.
Ilyen volt az a könyve, amely a második világháború hatását nézte a nők foglalkoztatásának növekedésére, de leghíresebb, átfogó műve az amerikai nők gazdaság-története, amely a 18. századtól a 20. század végéig vizsgálta a nők szerepét a gazdasági növekedésben.
Rögzült helyzetek
Mindig is foglalkoztatta, hogy a „felvilágosult” társadalmakban miképpen rögzültek mégis a nemek közötti különbségek a keresetek és a foglalkoztatás terén. Kimutatta, hogy történelmileg a férfiak és a nők közötti kereseti különbség a fiatal korban meghozott oktatási lehetőségek és pályaválasztási döntések miatt alakult ki, de a jelenlegi kereseti különbségek nagyrészt a gyermekvállalás hatásának, vagyis a karrierpálya megtörésének tudható be.
Férjével, a szintén a Harvardon tanító Lawrence Katz-cal (akivel 1970 óta házasok, de gyermekük nem született, csak egy kutyát „nevelnek”) együtt is kutatta az amerikai gazdasági egyenlőtlenség történetét, részben a gazdaságban, részben az oktatásban.
Női foglalkoztatás
A legtöbb tanulmánya azonban a női foglalkozatáshoz kapcsolódott, és a Svéd Királyi Tudományos Akadémia indokolása szerint munkái nagyban segítették a nők munkaerő-piaci eredményeinek megértését,
Az idei közgazdasági tudományok díjazottja, Claudia Goldin írta az első igazán átfogó, évszázadokon átnyúló beszámolót a nők jövedelmi lehetőségeiről és munkaerő-piaci részvételéről
állt a díjátadó testület közleményében.
A munkaerőpiaci aktivitás különbsége amúgy ma is döbbenetesen szembetűnő, mégha nem is elsősorban Nyugat-Európára jellemző. Goldin munkáiból is tudható, hogy globálisan a nőknek csak a fele, míg a férfiaknak a négyötöde aktív a mai munkaerőpiacon.
És, hogy mekkora hátrány nőnek lenni magában a közgazdaságtanban?
Erről egyetlen érdekes adat, Claudia Goldin professzor volt az első nő, aki professzori állást kapott a Harvard közgazdasági tanszékén. 1989-et írtunk.
Claudia Goldin egyetemi oldalán sok gondolata és interjúja elérhető, miképpen az a blog is, amit Pikaról, a golden retrieveréről vezet. Ahogy 1970-ben házasodott, úgy 1970 óta van ilyen kutyája, igaz az 53 évből fakadóan természetesen több kutyáról van szó.
