Az emberek többsége fél a fogorvosoktól. Sokunk már akkor rémeket lát, ha elkezd valamelyik fogunk fájni, vagy esetleg érzékeny lesz a fogínyünk. Ennek azonban nem kell „törvényszerűnek” lennie. Ha a választott fogorvosunk kellő türelemmel, megértéssel elmagyarázza, hogyan szabadulhatunk meg a fájdalomtól, talán kevésbe látjuk majd szörnyűnek a jövőt, a ránk váró kezelést.
A kommunikáció kiemelkedő fontosságú az emberi élet szinte minden területén, legyen szó az egészségügyről, munkahelyről, a családi életről vagy a társadalmi kapcsolatokról. A kommunikáció pszichológiai szükségszerűség, melyet befolyásol a szituáció, a közlés kontextusa, a felek közötti viszony.
Bátran kimondható, hogy a fogászati ellátás sikeressége nem kizárólag a szakmai tudáson és a megvalósításon múlik, hanem nagyban függ a páciens és az ellátó orvos közötti kommunikáció minőségétől.
A fogászati kezelés terén gyors és hatékony változások is elérhetők, ha a berögzült viselkedésmódokat és eljárási protokollokat átformáljuk. Ehhez nem kellenek jelentős pénzügyi erőforrások, hanem elsősorban a szemléletmód megváltoztatására van szükség.
A gyógyászat terén a kommunikáció méltatlanul kevés figyelmet kap, pedig jelentősen javítani tudja a kezelésbe vetett bizalmat és végső soron a lakosság egészségi állapotát.
A téma az ország teljes lakosságát érinti, hiszen élete során mindenki találkozik kisebb-nagyobb fogászati problémákkal. A fogorvosokkal kapcsolatban létezik egy érzékelhető szorongás mindenkiben. Ez azt jelenti, hogy még a felnőttek között is gyakori az a hozzáállás, hogy csak a legvégső esetben fordulnak orvoshoz a problémáik megoldása érdekében, még akkor is, ha ez a fogvesztés kockázatával járhat.
A fogorvosi kezelésekkel kapcsolatos szorongás széles rétegeket távol tart a szakszerű, orvos által felügyelt fogápolástól, ami aztán visszafordíthatatlan állapothoz vezethet, és ez utat nyithat egyéb betegségek előtt is.
Kevesen tudják, hogy a száj mikrobiomja, azaz a szájunkban élő baktériumok, gombák és más mikroorganizmusok közössége, sokkal fontosabb, mint elsőre gondolnánk. Nemcsak fogainkra, hanem az egész szervezetünkre hatással lehet.
Ha a mikrobiom felborul a szájban, elszaporodnak a káros baktériumok, mely fogszuvasodáshoz vezethet, valamint megjelenhet az íngyulladás vagy akár fogágybetegség.
A baktériumok bekerülnek a véráramba, melyek hatással lehetnek a szív és érrendszeri betegségekre, valamint a testben az esetleg gyulladással járó folyamatokra. A jó baktériumok viszont természetes védelmet nyújtanak a szervezetünkben.
Az emésztésünk a szájüregben kezdődik: a mikrobiom segít az étel lebontásának elindításában. Befolyásolja az ízérzékelést, valamint hatással lehet arra, hogyan dolgozza fel a szervezet a tápanyagot, segít megelőzni a fertőzéseket. A száj mikrobiomja tehát egyfajta védelmi és szabályozó rendszer.
A fogászati ellátás sajátosságaiból adódóan (mint a fájdalomtól való félelem, a kiszolgáltatottság érzése) a fogorvosokkal kapcsolatban létezik egy jól érzékelhető félelem mindenkiben, tehát a kommunikáció szerepe különösen felértékelődik.
Ez a generációkon átívelő szorongás széles rétegeket távol tart a fogorvosi kezelésektől, a szakszerű, orvos által felügyelt fogápolástól, ami aztán visszafordíthatatlan fogromláshoz vezet, és ez utat nyithat egyéb betegségek előtt is.
A fogorvos és a páciens közötti megfelelő információcsere nem csupán a diagnózis és a kezelési terv megértését segíti elő, hanem jelentős hatással van a páciens bizalmára, együttműködésére és általános elégedettségére is.
A nem megfelelő kommunikáció számos problémához vezethet, beleértve a kezeléssel kapcsolatos félreértéseket, a fokozott szorongást, bizonytalanságot, valamint az együttműködés hiányát.
Problémás lehet – főként a közfinanszírozott fogászati ellátásban – az orvos-beteg kapcsolatban az idő rövidsége.
Itt érdemes arról is szólni, hogy az utóbbi években egyre kevesebben veszik igénybe a közpénzből megvalósuló fogászati ellátást, sokan inkább a magánrendeléseket választják
A társadalombiztosítás által támogatott kezelések továbbra is széles körben elérhetők. A hosszú várakozás és a korlátozott szolgáltatási kör, a betegek ellátására jutó kevés idő és ezáltal a megfelelő, empatikus kommunikáció hiánya sokakat eltántorít attól, hogy az „sztk-kba” menjenek, ha fáj a foguk.
Emellett a társadalombiztosítás által támogatott fogászati kezelések jellemzően az alapellátásra korlátozódnak. A bonyolultabb ellátások, az esztétikai kezelések, beavatkozások vagy a sürgős ellátás iránti igény sokakat a fizetős szolgáltatások felé terel.
Ha elmegyünk a fogászatra, gyakran csak a tényközlésre szorítkozunk, és a fogorvos esetleg nem reagál empatikusan arra, amit a diagnózis a betegből kivált. Hasonlóan problémás lehet az a szintén az időhiányra visszavezethető helyzet, amikor a beteg nem találja a megfelelő szavakat állapotának leírására, vagy elveszik a részletekben, illetve zaklatottságában nem tudja a tényekre koncentrálva megfogalmazni, mi az igazi gondja. Ezzel párhuzamosan az orvos pedig emiatt nem képes megfelelő „kommunikációs mederbe terelni” a beszélgetést.
Ezzel szemben a jól felépített, beleérző, és a probléma érthető közlése csökkenti a félelmet, növeli a paciens komfortérzetét, ezzel elősegíti a kezelések sikerességét. Különösen fontos ez olyan esetekben, amikor a páciensek korábbi negatív élményekkel érkeznek a fogorvoshoz, vagy szorongással küzdenek.
A félelemmel és „dentális” szorongással érkező betegek sok esetben nem merik elmondani kérdéseiket, szóvá tenni a kétségeiket. Ez odavezethet, hogy gyakran elodázzák a fogorvosi ellátást, vagy kikerülik a szükséges kezelést. A félelem felülírja a fájdalmat is, így a beteg inkább hosszú ideig szenvedhet, esetleg öngyógyítással és a baj hárításával kísérletezik, hogy ne kelljen fogorvoshoz mennie.
A fogászati kommunikáció nem korlátozódik az információk elmondására, átadására, legalább ilyen fontos a nonverbális közlés, így például a testbeszéd, a szemkontaktus, vagy a beszélgetés hangszíne. A fogorvosi szakterület az orvoslásban különleges helyet foglal el a páciensekkel való kapcsolattartás és a betegek a fogápoláshoz való viszonyulása miatt.
Az orvoslás számos területén vannak fájdalmas tapasztalatok, illetve félelmek a betegekben, de a legszélesebb körben a fogászati rendelésekkel kapcsolatban alakulnak ki. Az is fontos lenne, ha a fogorvos folyamatosan tájékoztatná a beteget, milyen lépéseket végez a kezelés során.
A modern fogászatban, a magánrendeléseknél egyre nagyobb hangsúlyt kap az edukáció. A fogorvos, illetve a szakdolgozók feladata nem csupán a kezelés, hanem annak elmagyarázása is, hogyan lehet megelőzni a problémát. Ilyen például a helyes szájhigiénia bemutatása, a kezelési lehetőségek közérthető ismertetése, valamint a kockázatok és alternatívák tisztázása. Ez a fajta kommunikáció hosszú távon csökkenti a visszatérő problémák számát. Egyre nagyobb teret kap a digitális kommunikáció, melynek lényege, hogy animációk, vagy 3 D modellek készítésével zajlanak a konzultációk. Ezek segítenek abban, hogy a páciens ne csak hallja, hanem lássa is mi történik a szájüregében, így a betegek leküzdhetik a bizonytalanságukat, a félelmüket.
Vagyis a fogászati ellátás akkor működik igazán hatékonyan, ha a szakmai tudás és az emberi kommunikáció egyensúlyban van. A jól tájékoztatott páciens együttműködőbb, nyugodtabb és így nagyobb eséllyel javítja a kezelések eredményességét, hosszú távú sikerét.
Kutatásom fő pont ezrét célja, az orvos-beteg-asszisztens kommunikáció elemzése volt, különös tekintettel a gyógyítás eredményességére.
A kutatásomban a fogorvosi kezelésben érintett mindhárom csoporttal kérdőíves felmérést készítettem. A fogorvosok, az asszisztensek és a betegek szemszögéből is vizsgáltam a kommunikáció fontosságát. A kérdőíves vizsgálat mintáját 330 fő alkotta: a legtöbben az asszisztensek voltak, 146 fő, a betegek 108 – an voltak, és 76 orvost kérdeztünk meg. A vizsgálat kérdéseinek összeállításakor nagymértékben támaszkodtam az egészségügyben történő képzésekben megjelenő kommunikációs ismeretek mennyiségére.
Az orvosok 93%-a fontosnak tartotta a kommunikációt, mindössze 7% válaszolta, hogy kizárólag az orvosi tudás számít.
Az asszisztensek kérdőíves eredménye is azt mutatta, hogy a kommunikáció kiemelten szerepet játszik a sikeres gyógykezelésben. 78%-uk tartja fontosnak a kommunikációt, 22% csak akkor tartja ezt fontosnak, ha ezt az orvos kifejezetten kéri tőle.
A betegek túlnyomó többsége, 98%-a fontosnak tartotta a kommunikációt és mindössze 2%-uk nem tart erre igényt.
A szerző fogászati higiénikus
