„Bátor és gúnyos, ismerős és távoli” – így jellemzi az egyik legfontosabb francia sajtóorgánum – hetilap és online szerkesztőség – Jean-Paul Belmondot. A szeptember 7-i kiadás címlapján Belmondo mosolygós képe néz az olvasóra, szája sarkában persze némi gúnnyal. Derűs kék háttér, semmi fekete keret, a gyász más lapra tartozik, Belmondo a filmjei és a személyes emlékeink által velünk marad.
Szerény, osztályozhatatlan, a mozgás virtuóza, egy személyben filmművészeti forradalom – folytatódik a bevezetés a belső összeállításhoz. Irodalmi igényű áttekintés, vagy inkább esszé dolgozza fel a francia mozi egyik legnépszerűbb sztárjának életét és életművét.
A foci és a boksz szerelmese volt
Szeptember 6. a filmrajongók számára még ebben a „dobd el, vegyél másikat” világban is sokáig emlékezetes marad. Párizsi otthonában, 88 éves korában ezen a napon csendesen örökre elaludt – közölte a világgal barátja és ügyvédje Michel Godest. A Grand Officier de la Légion d’Honneur (A Francia Köztársaság Becsületrendje) cím birtokosától a nemzet csütörtökön este az Invalidusok templomában vehet búcsút, pénteken 11 órakor a Saint-Germain-des-Prés templomban gyászszertartásra kerül sor, majd a testet elhamvasztják, a hamvakat családi körben, eddig ismeretlen helyre viszik.
A Grand Officier de la Légion d’Honneur cím nem az egyetlen elismerés, temérdek díjat és kitüntetést kapott hosszú pályája során, egyebek között elnyerte Velencében az Arany Oroszlán-életmű díjat.
Művész családban született 1933-ban, apja szobrász, anyja festőművész volt. Jean-Pault azonban – bár hatéves korában még bohóc akart lenni – jobban érdekelte a foci és az ökölvívás, mint a tanulás, bár a tehetségével semmi baj sem volt. Mivel reménytelennek látszott, hogy leérettségizik, színjátszást kezdett tanulni, előbb magániskolában, majd a Színiakadémián.
Színpadi szerepei közül talán azért emelkedik ki Edmond Rostand Cyranójának címszerepe, mert mintha a figurát egyenesen rászabta volna a rég elhunyt szerző: a bokszolás nyomot hagyott arcán, szabálytalan orra, robbanékony mozgása egy volt a verselő katonával.
Delonnal együtt tűnt fel a filmvásznon
Kisebb filmekkel indult filmes karrierje, 1958 a fordulópont, a Légy szép és tartsd a szád! című alkotásban együtt tűnnek fel a vásznon Alain Delonnal. Delon – bár barátságukban volt egy csaknem évtizedes szünet – ma mélyen gyászolja pályatársát.
Az igazi kiugrás 1960-ban Jean-Luc Godard filmje, a francia újhullám alapműve, a Kifulladásig. Michel alakja egészen ő, tétova lépések, mintha rongylába lenne, a szemébe húzott kalap alatt rendetlen haj, szája sarkában cigaretta, egyikről a másikra gyújt rá, gátlástalan, taszító, szemtelen és mégis férfibájt sugárzó. Szinte beleköpi a kamerába:
Ha nem szereted a tengert, ha nem szereted a hegyeket, ha nem tetszik a város … b…d meg magad!
Az inkriminált kifejezést a Kádár-kor prüdériája menj a pokolba-ra változtatta.
Felsorolhatatlan mennyiségű filmet hagyott hátra, a magyar rajongók a Delonnal forgatott Borsalinót és A profit kedvelik. Az utóbbi hitelesen mutatja, hogy nem dolgozott kaszkadőrrel, ezért számos sérülést szerzett.
Bébel és a nők
Belmondo – Franciaország Bébelje – és a nők? A lényeget talán Carlos Sotto Mayor fogalmazta meg legérzékletesebben:
Azt hiszem, ha jóban van egy nővel, addig vele marad, amíg jól van.
Lírai történet az övék, Jacques Deray 1983-as Le Marginal című filmjében találkoztak és őrülten beleszerettek egymásba. A viszony akkor gyors véget ért, s csaknem 40 évvel később, 2020-ban találkoztak ismét – így a brazil énekesnő volt Belmondo utolsó szerelme.
Elodie Constantin, az első feleség, három közös gyermekük anyja. Következő élettársa, Ursula Andress, svájci filmsztár 1993-ban úgy írta le kapcsolatukat: fiatalok és őrültek voltunk, felfedeztünk egy álomvilágot, vele lenni olyan volt, mint egy hurrikán központjában élni.
A következő nő az életében, Laura Antonelli olasz színésznő nosztalgikusan fogalmaz:
Az életben nem lehet gyakran szeretni. Egyszer: szerencse. Kétszer: ritka. Jean-Paul volt életem nagy szerelme, és az is marad.
A második házassága 2002 december 29-én köttetett, amikor Belmondo feleségül vette a nála évtizedekkel fiatalabb balett táncosnőt, Nathalie Tardy-t, akivel már 1989-óta ismerték egymást. A következő évben megszületett az akkor 70 éves sztár utolsó gyermeke, Stella is.
Engem mindig is lenyűgöztek a nők. Megértettem őket? Természetesen nem. Két különböző bolygón élünk. De csodálatos és felejthetetlen pillanatokat osztottam meg azokkal, akiket szerettem
állította 2013-ban Belmondo.
A szobrászművész Paul Belmondo nyugodtan pihenhet sírjában, a fiából nem lett gazember.
Nyitókép Forrás: Wikipedia
